„Erős figyelmeztetés Orbánéknak”

Publikálás dátuma
2019.07.13. 07:30

Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
Csak akkor szabad megbüntetni egy uniós tagállamot, ha a kormánya szándékosan és szisztematikusan aláássa az EU működését - mondta Romano Prodi volt olasz miniszterelnök, az Európai Bizottság korábbi elnöke.
Miközben ez az interjú készül, az Európai Parlamentben éppen a szakbizottságok vezető tisztségviselőiről szavaznak. A szociáldemokrata, a liberális és a zöld frakció is előre jelezte, hogy a Fidesz jelöltjeit nem fogja támogatni. (Végül Deutsch Tamást és Gál Kingát megválasztották, Hidvéghi Balázs, Trócsányi László és Bocskor Andrea esetében elhalasztották a szavazást.) Mit gondol erről? Nem lep meg. Ha valaki háborút hirdet az EU ellen, ha mindenkit ellenségként kezel, aki másképp gondolkodik, mint ő, az számoljon ezzel. Ez természetes reakció volt. Orbán Viktor Trócsányi Lászlót jelöli majd magyar uniós biztosnak. Egyre több helyről hallani viszont, hogy az Európai Parlament elkaszálja majd a megválasztását a magyar kormány politikája miatt. Ezt helyesnek tartja? Nem ismerem Trócsányi Lászlót, nem tudom, mennyire alkalmas a kijelölt feladatra, így a személyéről nem ítélkeznék. De megtörtént ez már máskor, más biztosjelöltekkel is. Ez a Parlament kezében az egyik legerősebb fegyver és természetes, hogy néha meg akarja mutatni az erejét. A szociáldemokrata frakciónak feltételül kellene szabnia az Európai Néppárt támogatásához a Fidesz pártcsaládból való kizárását? Ez mindig nehéz kérdés. Azt lehet tudni, hogy a néppártban is megvan a szándék, hogy fenntartsa a kommunikációt a Fidesszel, és a párttagság felfüggesztése komoly döntés, erős figyelmeztetés Orbán Viktoréknak. Várjuk meg, hogyan viselkednek majd egy ilyen helyzetben. A Fidesszel és a magyar kormánnyal kapcsolatban mindig felmerül: a büntetés a megfelelő eszköz, vagy mindenképpen fenn kell tartani valamilyen párbeszédet. Ön bizottsági elnökként milyen politikát követne? Én mindig is nagyon szigorú voltam az elveimet illetően, de nagyon pragmatikus a gyakorlatban. Az EU-t így lehet fenntartani és ez a minden fölött álló hosszú távú érdek. Ez egy nagy család lett mára, nagyon sokféle taggal és mindenkinek türelemre van szüksége. Amikor én voltam az Európai Bizottság elnöke, Ausztriában a szélsőjobboldal részvételével alakult kormány. Akkor is felmerült, hogy alkalmazzunk szankciókat Ausztriával szemben, de én ezt erősen elleneztem. Mindig azt mondom, nézzük meg, egy adott tagállam kormánya mit tesz, aztán ítéljünk. Ha egy kabinet szándékosan és szisztematikusan aláássa az EU működését, lépni kell. De csak ekkor. Hogyan értékeli az EP-választások eredményét? Nagyon örültem neki, mert a szuverenista erők csak néhány országban szerepeltek jól – mondjuk éppen az önében és az enyémben. Bebizonyosodott, hogy az európaiak legtöbbje erős Európai Uniót akar, és ezt nem várt magas részvétellel erősítették meg. Ráadásul a nemzetállami különállást támogató pártok rengeteg ügyben megosztottak, így nem tudnak majd közösen fellépni az EU reformja ellen. Mit gondol az Unió vezető posztjaira jelölt személyekről? Rosszul menedzselt kompromisszum révén választották ki őket, de az eredmény még így is pozitív lett. Minden jelölt számára fontos az erős Európai Unió, ezért fognak dolgozni. Remélem, elindul egyfajta belső kommunikáció, hogy az Európai Bizottság szerepét növeljék, mert ez fontos lenne. Az európaiak joggal lehetnek kritikusak amiatt, hogy a legfőbb uniós intézmények nem hoztak meg néhány fontos, bátor döntést az EU jövője érdekében. Ilyen volt annak idején az euró bevezetése, most pedig fontos lenne a közös kül-, és biztonságpolitika kialakítása, valamint a gazdasági integráció mélyítése. Ha az emberek azt látják, az európai vezetők bátrak, ismét lesz bizalmuk a közös intézményekben.

Ön felruházná az Európai Bizottságot olyan erős jogosítványokkal, amelyekkel a testület megbüntethetné az alapelveket megsértő tagállamokat? 
Csak akkor, ha egy tagállam valóban nagyon súlyosan sérti az olyan alapértékeket, mint például a szabadságjogok, a sajtószabadság, liberális demokrácia, valamint a jogállamiság tiszteletben tartása. De minden döntés előtt komoly párbeszédre van szükség az adott kormánnyal. Orbán Viktor nem szereti a liberális demokrácia kifejezést. Tudom, de ennek nem az az értelme, ahogyan ő használja. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy tiszteletben tartjuk a szabadságjogokat, a szabad médiát és a többi alapelvet. Európa optimista hangulatban volt az ön bizottsági elnöksége alatt, most inkább a bizonytalanság, pesszimizmus érezhető. Mi változott? A fordulópont az volt, amikor a franciák megakadályozták a közös európai alkotmány elfogadását. Előtte nagyon fontos döntéseket sikerült meghozni például az EU bővítéséről vagy az euróról. Amikor ezeket egy közös rendszerbe foglaltuk volna egy alkotmány formájában, jött a francia vétó. Onnantól kezdve az Európai Bizottság szerepe fokozatosan csökkent, a tagállami kormányoké viszont megnőtt, márpedig így sokkal nehezebb bármilyen közös döntést meghozni. A görög válság jó példa volt erre: az egész ügy kezelése nem a görög kormány és az Európai Bizottság között zajlott, hanem a német kormány és a többi érintett kabinet között.

Jelenleg a nyugat-balkáni országok integrációjáról folyik a vita, Emmanuel Macron francia elnök szerint előbb a belső reformokra kell koncentrálni, aztán jöhet a bővítés. Egyetért ezzel az állásponttal?

A Balkán Európa része, az ottani államoknak csatlakozniuk kellene, amilyen gyorsan csak lehet. Persze komolyan dolgoznunk kell, hogy az alapvető követelményeknek megfeleljenek, de ez ment a közép-európai államok esetében is. Azt várni, hogy száz százalékban mindennek megfeleljenek, nagy hiba lenne és a szolidaritás hiányát jelzi. Háromszor kezdeményeztem vitát az Európai Parlamentben arról, hogy hol legyenek az EU végső határai, de mindig kudarcot vallottam. Igaz, akkor még ott volt Törökország, mint probléma, ma ez nem áll fenn. A bővítés felgyorsításához persze előbb a szabályokon kellene változtatni: meg kellene szüntetni az egyhangú támogatás követelményét, mert így semmilyen fontos döntést nem lehet meghozni. Oroszországgal milyen viszonyt kellene ápolnia az EU-nak? Nem vagyok optimista, rövid távon nem fog javulni a kapcsolat Oroszországgal. Az ukrán válság megoldása nélkül ez nem képzelhető el, ennek megoldására pedig nem látok esélyt a közeljövőben. A hírek szerint Matteo Salvini olasz belügyminiszter egyik szövetségese orosz oligarchákkal tárgyalt a Liga finanszírozásáról. Milyen erős az orosz befolyás az olasz politikában? A probléma, hogy még az olasz kormányban sincs egységes külpolitika, sőt még a Ligán belül is megosztottság van Oroszországot illetően. Salvini egyszerre ajnározza Oroszországot és bálványozza Amerikát. És azt gondolja, ezt a végtelenségig fent tudja tartani.
Mit gondol az olasz kormány bevándorláspolitikájáról? Egy dologban egyetértek a mostani olasz kormánnyal: az EU, a többi tagállam részéről nincs semmilyen szolidaritás az olasz migrációs helyzettel kapcsolatban. Az olasz kormány pedig ugyanúgy politikai eszközként használja a menekültproblémát, mint bármelyik másik kabinet. Hosszú távú elképzelésük nincs a témában, a menekültek integrációjával meg sem próbálkoznak. Egyszerűen nem fogják fel, hogy Olaszország kivándorlóországból bevándorlóország lett. Hogyan értékeli az EU migrációs politikáját? Mit? Az EU-nak nincs migrációs politikája. Három évvel fiatalabb Silvio Berlusconinál. Ön már rég visszavonult, ő még mindig aktív tagja az olasz politikának. Nem irigykedik rá egy kicsit? Tizenegy éve vonultam vissza a hivatalos politikától és azóta sem bánom ezt a döntésemet. Persze most is nagyon érdekel a politika, írok róla, sokat találkozok fiatalokkal. Úgy gondolom, azelőtt kell visszavonulni, hogy lejárjon az időd, amikor még szabad akaratból megteheted. Úgy érzem, teljes a pályafutásom, sokat tanítottam olasz, amerikai, kínai egyetemeken. Mi mást akartam volna még az élettől? Most például fiatal afrikai kutatónők hálózatát szervezem éppen. Berlusconi még mindig kártyákat akar osztogatni az olasz politikában és nem ismeri fel, hogy már egyetlen kártya sincs a kezében.

Névjegy

Romano Prodi (1939. augusztus 9.) olasz politikus, egyetemi tanár, emiatt az olasz politikában "Professzor" volt a beceneve. 1996-1998 és 2006-2008 között volt Olaszország miniszterelnöke, 2008-ban Silvio Berlusconival szemben veszített el egy bizalmi szavazást a parlamentben. 1999-2004 között az Európai Bizottság elnöke volt.

Számolatlanul öntik a pénzt a határra

Publikálás dátuma
2019.07.13. 07:00

Fotó: Rosta Tibor / MTI
Milliárdos-tízmilliárdos tételekben döntenek a határvédelmi kiadásokról a közbeszerzés és a nyilvánosság megkerülésével. A minősített adatok miatt lehetetlen pontosan látni, hogy a kormány mennyiért védi meg az országot az alig érkező migránsoktól.
Információink szerint két hét alatt több mint kéttucatnyi alkalommal döntött különböző, a határvédelemmel kapcsolatos beszerzésekről a parlament honvédelmi és rendészeti, valamint a nemzetbiztonsági bizottsága. Vagyis mintegy 25 ilyen határozat született rövid idő alatt. Ezek mindegyike milliárdos-tízmilliárdos tétel, de a részletek minősített adatok, azaz nem ismerhető meg, hogy a rengeteg pénzt pontosan mire és milyen feltételek mellett költi el a kormány. Az is rejtve marad, hogy a kabinet mely cégektől, valamint milyen értékben szerez be eszközöket.   Minderre a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet ad lehetőséget, amelyet – bár a jogszabályi feltételei nem teljesülnek – 2015 óta rendszeresen meghosszabbít a kormány. Így a közbeszerzést megkerülve, meghívásos eljárásban öntik a pénzt a határvédelemre, miközben migránsok alig érkeznek. Laktanyafelújítás, eszközbeszerzés, gépjárművek vásárlása, fegyverek és ruhák beszerzése – csak néhány azon elemek közül, amelyek beletartozhatnak ebbe a körbe. - Lényegében minden, ami szembe jön – fogalmazott egyik forrásunk azzal kapcsolatban, hogy milyen elemei lehetnek a beszerzéseknek. A döntést mindig zárt ülésen hozzák meg, majd a megbízások lezárása után kizárólag a bizottság tagjai kapnak némi információt, a közvéleményt teljesen kizárják a folyamatból.

Azt sem tudni, hogy ezeket az eszközöket csak a határrendészeti állománynak biztosítják-e, vagy ezen az úton – a közbeszerzés kikerülésével – kerülnek felszerelések a rendőri állomány más egységeihez is, azaz nem egyértelmű, hogy a beszerzett eszközök valóban csak a határvédelmet segítik-e. A folyamatban részt vevőknek minden bizonnyal megéri a dolog, és nem kell tartani attól, hogy a sajtó esetleg kérdéseket tesz fel arról, hogy ez vagy az a tétel miért ennyi. – Nem lehet tudni, hogy ez a határvédelmet szolgálja, vagy esetleg „valakinek a kényelmes luxusbusza” miatt van rá szükség – vetették fel például egy korábbi rendészeti bizottsági ülésen ellenzéki képviselők, amikor a Terrorelhárítási Központ (TEK) eszközeit is a migrációs válsággal összefüggésben szerezték be. Az akkori mentesítés 120 millióról szólt, és ez csak a kisebbik tétel volt abban a csomagban. A nagyságrendeket jól érzékelteti, hogy csak a rendőrségnél a tavalyi kiadások majdnem harmada, 146,7 milliárd forint ment el határrendészeti és határvédelmi feladatokra – erősítette meg az erről szóló, először az Origón megjelent információt lapunknak az ORFK. Ebben persze nincsenek benne azok a tételek, amelyek más sorokon, például a honvédelemnél vagy a titkosszolgálatoknál szerepelnek, a teljes összeg így valószínűleg 200 milliárd körül vagy afelett lehet csak a 2018-as évre. Orbán Viktor 2017 szeptemberében írt levelet az Európai Bizottság most távozó elnökének, Jean-Claude Junckernek és azt kérte, hogy az addigi 883 millió eurós (mintegy 270 milliárd forintos) határvédelmi kiadások felét fizesse ki az EU. Vagyis 2015 óta mostanáig alsó hangon 500 milliárd forint mehetett el a határvédelemre. Mindezt úgy, hogy a megakadályozott tiltott határátlépések száma heti 20 körül alakul (ez napi 3 embert jelent), azok pedig nagyjából 150-200-an vannak hetente, akiket elfognak és visszavisznek a határzár szerbiai oldalára.
A költségekkel kapcsolatban a sajtóban számháború zajlik. A Világgazdaság például februárban írt arról, hogy 2018-ban a migráció- és terrorellenes kiadások 131,6 milliárdot értek el (ez alacsonyabb, mint amennyit utóbb csak a rendőrség elismert), a 2016 eleje óta eltelt három évben pedig 461,2 milliárdra emelkedtek. Kérdés persze, hogy milyen költségvetési sorokat számíthatunk még ide. – Attól függ, mit tartunk költségnek – válaszolta forrásunk arra, hogy mennyibe kerülhet a déli határzár fenntartása, amelynek őrzésében rendőrök és katonák is részt vesznek. Vannak egyszeri kiadások, mint például a kerítés építése vagy az utak kialakítása, de költeni kell a többi között az informatikai rendszerre vagy az elektronikus védelmi eszközökre, ruhákra, fegyverekre, és az is kérdés, hogy a határra vezényelt állomány bérét és utazási költségeit hova számítjuk. Sok esetben bérleti szerződések alapján üzemeltetik a rendszereket, ezek a kontraktusok addig élnek, amíg a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet fennáll. Erre még jó ideig számítani kell, miközben a kormány olyan adatokat mondhat be és annyi pénzt költhet a határvédelemre, amennyit nem szégyell.

Érkezett pénz

Bár a kormánypárti politikusok és a kormánybarát sajtó rendszeresen érvelnek azzal, hogy Brüsszelből egyetlen forint sem érkezett a határvédelemre, az Európai Unió 2015 óta 52 millió euró (mostani árfolyamon majdnem 17 milliárd forint) támogatást hagyott jóvá Magyarországnak a határőrizet megerősítésére. Ebből az összegből eddig 15,2 millió eurót hívtak le a magyar hatóságok — tájékoztatta lapunkat az Európai Bizottság. Az 52 millió euró a közösség Belbiztonsági Alapjából származik, amelynek a Magyarország által felhasználható teljes összege a 2014-2020 közötti költségvetési időszakban 75,84 millió euró. Ezt egyébként nem csak határőrizetre lehet költeni, hanem például az uniós vízumpolitika végrehajtására. (H.K.)

Szerző
Frissítve: 2019.07.13. 07:17

Elvesztették a BRFK összes munkatársának személyes adatait

Publikálás dátuma
2019.07.12. 21:35
Képünk illusztráció
A minden titkosítás nélküli pendrive-ot január óta hiába keresik.
A Budapesti Rendőr-főkapitányság egyik munkatársa elveszített egy pendrive-ot, ami a BRFK teljes személyi állományát tartalmazta, 1733 ember olyan személyes adataival, mint születési név, anyja neve, TAJ-szám, beosztás, munkakör. Az esetet (adatvédelmi incidenst) a törvényi előírásoknak megfelelően BRFK maga jelentette a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnak, amely 5 millió forintra bírságolta a rendőrséget. (A hatóság honlapján közzétett határozatot az Index vette észre.) A dolog úgy történt, hogy a BRFK egyik munkatársa egy kihelyezett értekezletre vitte magával az adatokat tartalmazó pendrive-ot, még januárban. Az adathordozót slusszkulcsára fűzte, a kulcsot pedig magával vitte a szállodai szobájába. Másnap, január 11-én kijelentkezett a szállodából, majd egy gyorsétteremi kitérő után visszatért a budapesti szolgálati helyére, ekkor vette észre, hogy nincs meg a pendrive.  Még aznap jelentette az elöljárójának a történteket, és nagy erőkkel keresték az adathordozót, de az azóta sincs meg. A pórul járt rendőr ráadásul a személyes adatokat tartalmazó dokumentumokat nem a szolgálati, hanem magáncélra használt adathordozóra másolta át, és nem alkalmazott semmilyen biztonsági intézkedést (pl. jelszó, titkosítás) a tárolt adatokkal kapcsolatban, ezért vele szemben fegyelmi eljárás indult.
Szerző
Témák
BRFK