Előfizetés

Tovább élhet, aki tempósan gyalogol

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2019.08.01. 14:14

Fotó: Sergey Mamontov/Sputnik / AFP
Akár 15 évvel is tovább élnek a gyorsan járó emberek – derült ki egy kutatásból.
Az egészséges életmód része a rendszeresen mozgás is. Ez eleinte nem kell, hogy ez túl nagy és megerőltető edzéseket jelentsen, már naponta egy harmincperces, közepesen tempós séta is elég. A Leicester Egyetem kutatói összefüggést találtak a sétatempó és az egészség között. Közel félmillió ember adatait elemezve arra jutottak, hogy a gyorsabb tempóban sétáló emberek tovább élnek, mint a lassabban lépkedők. Ráadásul nem is kicsit: a gyorsan gyalogló nők 86,7-87,8 évig, a férfiak pedig 85,2-86,8 évig élhetnek. Ezzel szemben a kifejezetten lassan sétáló nők 72,4, míg a férfiak csupán 64,8 évet élnek átlagosan a kutatás eredménye szerint. Ráadásul a testsúly sem befolyásolja számottevően mindezt, vagyis a lassabban sétáló emberek között sem voltak nagyobb arányban túlsúlyosak – írta korábban a HáziPatika
Mindez nem jelenti azt, hogy ha gyorsabb tempóban sétálunk, tovább élünk. A kutatók elsősorban a sétatempó és az általános egészségi állapot közötti összefüggésre hívták fel a figyelmet. Egy 2011-es, amerikai vizsgálat már kimutatta, hogy van összefüggés a sétatempó és bizonyos szívbetegségek kialakulása, illetve összességében a várható élettartam között. Egy 2018-as ausztrál felmérés szerint pedig a gyorsan sétálóknak ötödével csökken a fiatalkori halál veszélye. A mostani vizsgálatokon dolgozó Tom Yates is megállapította már 2017-ben, hogy a leglassabban sétálókra majdnem kétszer akkora veszélyt jelent a szívbetegség miatti halál, mint azokra, aki leggyorsabb gyalogoltak. Kutatásait is ennek ismeretében terjesztette ki a várható élettartamra.
A Healthline által megszólaltatott szakértő szerint a tempós séta alacsony intenzitású kardiómozgásnak minősül, és ha rendszeresen végezzük, erősíti a szívet.

Hatalmas görög-római kori épületet találtak a Sínai-félszigeten

MTI
Publikálás dátuma
2019.08.01. 09:54
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
A belsejében három kerek padra bukkantak, amelyeket vörös téglából építettek és márvánnyal borítottak be.
Vörös téglából és mészkőből épült, hatalmas görög-római kori épületet tárt fel egy egyiptomi régészcsoport a Sínai-félsziget északi részén.
„Az épületet minden bizonnyal a félsziget északi részén elterült ókori városok egyike, Pelusium szenátusának főhadiszállásaként használták”

– közölte Musztafa Vaziri, az egyiptomi Legfelső Régészeti Tanács főtitkára.

A lelet tanulmányozásából az derül ki, hogy a Ptolemaioszok és a rómaiak uralkodása idején a város életéről fontos döntéseket hozó képviselők találkozóira használták az épületet – tette hozzá. Ajmán Asmavi, a régészeti minisztérium ókori osztályának illetékese elmondta, hogy a 2500 négyzetméteres négyszögletes alakú épülethez körteraszokat is építettek, a főbejáratot pedig a keleti oldalon helyezték el. Az épület belsejében találtak három hatvan centiméter vastag kerek padot, amelyeket vörös téglából építettek és márvánnyal borítottak be. A régészcsoport feltárta Pelusium város főutcáját is – közölte Asmavi. Elmondta, hogy később, az 5-6. században az épületet kőfejtőként használták.

Új planétákat fedezett fel a NASA exobolygóvadász űrszondája

MTI
Publikálás dátuma
2019.07.31. 14:26
A TESS (Transiting Exoplanet Survey Satellite)
Fotó: MARK GARLICK / AFP/SCIENCE PHOTO LIBRARY
Három új, egy szomszédos törpecsillag körül keringő bolygót találtak.
A TESS (Transiting Exoplanet Survey Satellite) által felfedezett TOI-270 nevű csillagrendszerben lévő három exobolygó, vagyis Naprendszeren kívüli planéták egyike szilárd felszínű és valamivel nagyobb a Földnél, míg a másik kettő gáz halmazállapotú és méretét tekintve nagyjából kétszerese a Földnek – írja a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportál. A Nature Astronomy című folyóirat online kiadásában elérhető tanulmány szerint a kisebb bolygó az úgynevezett lakható zónában található – ez azt a távolságot jelenti egy csillag körül, ahol a hőmérséklet lehetővé teszi, hogy a víz folyékony halmazállapotú maradjon a bolygó felszínén –, maga a TOI-270 csillag pedig olyan közel van a Földhöz, hogy sokkal fényesebbnek látszik, mint a hasonló rendszerek gazdacsillagai. A halvány, hideg törpecsillag méretét és tömegét tekintve is nagyjából 40 százalékkal kisebb a Napnál, felszíni hőmérséklete pedig csaknem egyharmaddal hűvösebb a központi csillagunkénál. Emellett „csendes” is, ami azt jelenti, hogy ritkán jelentkezik flerjelenség, így a kutatók könnyebben megfigyelhetik a csillagot és a körülötte keringő bolygókat.
„Nagyon kevés ilyen planétát találtunk eddig lakható zónában, és ezek közül is csak néhányat egy csendes csillag körül, szóval ez egy ritka felfedezés”

– mondta Stephen Kane, a Kaliforniai Egyetem riverside-i campusának munkatársa.

Hozzátette: a Naprendszerünkben nincsen ehhez hasonló bolygó.
„A TOI-270 lehetővé teszi számunkra a Föld-típusú bolygók és a gázok dominálta mini-Neptunuszok közötti »hiányzó láncszem« tanulmányozását, mivel ebben a rendszerben mindegyik előbb említett típus megtalálható”

– magyarázta Maximilian Günther, a Massachusettsi Műszaki Egyetem Kavli Asztrofizikai és Űrkutatási Intézetének kutatója.

Günther kifejtette:
„alaposabb megfigyelések révén hamarosan képesek leszünk meghatározni ezeknek a bolygóknak az összetételét, továbbá azt, hogy van-e légkörük és azt milyen gázok alkotják.”

Kane szerint a tervezett megfigyelések révén meg lehet mondani, hogy egy bolygón volt-e valaha folyékony halmazállapotú víz, és, hogy a planéták valamelyikén alkalmasak-e a körülmények a földi értelemben vett élet támogatására. A csillagrendszer a Földtől nagyjából 73 fényévre található a Festő (Pictor) csillagképben, ami csillagászati léptékkel közelinek számít, ám a gyakorlatban olyan messze van, hogy élő ember valószínűleg soha nem fog eljutni oda. Günther szerint a TESS-t egyébként kifejezetten az ilyen rendszerek, vagyis az inaktív gazdacsillag előtt elhaladó kisméretű bolygók felkutatására tervezték. A TESS az úgynevezett tranzitmódszerrel vizsgálja az égboltot. A fedélzetén működő detektorok a csillagok fényességét mérik, és azt az átmeneti elhalványodást keresik, ami olyankor következik be, amikor a csillag körül keringő bolygó éppen a csillag előtt halad át.