Tovább élhet, aki tempósan gyalogol

Publikálás dátuma
2019.08.01. 14:14

Fotó: Sergey Mamontov/Sputnik / AFP
Akár 15 évvel is tovább élnek a gyorsan járó emberek – derült ki egy kutatásból.
Az egészséges életmód része a rendszeresen mozgás is. Ez eleinte nem kell, hogy ez túl nagy és megerőltető edzéseket jelentsen, már naponta egy harmincperces, közepesen tempós séta is elég. A Leicester Egyetem kutatói összefüggést találtak a sétatempó és az egészség között. Közel félmillió ember adatait elemezve arra jutottak, hogy a gyorsabb tempóban sétáló emberek tovább élnek, mint a lassabban lépkedők. Ráadásul nem is kicsit: a gyorsan gyalogló nők 86,7-87,8 évig, a férfiak pedig 85,2-86,8 évig élhetnek. Ezzel szemben a kifejezetten lassan sétáló nők 72,4, míg a férfiak csupán 64,8 évet élnek átlagosan a kutatás eredménye szerint. Ráadásul a testsúly sem befolyásolja számottevően mindezt, vagyis a lassabban sétáló emberek között sem voltak nagyobb arányban túlsúlyosak – írta korábban a HáziPatika
Mindez nem jelenti azt, hogy ha gyorsabb tempóban sétálunk, tovább élünk. A kutatók elsősorban a sétatempó és az általános egészségi állapot közötti összefüggésre hívták fel a figyelmet. Egy 2011-es, amerikai vizsgálat már kimutatta, hogy van összefüggés a sétatempó és bizonyos szívbetegségek kialakulása, illetve összességében a várható élettartam között. Egy 2018-as ausztrál felmérés szerint pedig a gyorsan sétálóknak ötödével csökken a fiatalkori halál veszélye. A mostani vizsgálatokon dolgozó Tom Yates is megállapította már 2017-ben, hogy a leglassabban sétálókra majdnem kétszer akkora veszélyt jelent a szívbetegség miatti halál, mint azokra, aki leggyorsabb gyalogoltak. Kutatásait is ennek ismeretében terjesztette ki a várható élettartamra.
A Healthline által megszólaltatott szakértő szerint a tempós séta alacsony intenzitású kardiómozgásnak minősül, és ha rendszeresen végezzük, erősíti a szívet.
Szerző

Ijesztő, de nem mindig rosszindulatú a gyakori megbetegedés

Publikálás dátuma
2019.07.31. 14:14

Fotó: AMELIE-BENOIST/BSIP / AFP
A pajzsmirigy göbös megbetegedéséről szóló diagnózis gyakran aggodalmat okoz, pedig bár rosszindulatú elváltozásra is utalhat, gyakran ártalmatlan.
Az, hogy okoz-e tünetet a több méretben is előforduló pajzsmirigy göb, a méretétől függ. Az egészen apró elváltozások rendszerint nem okoznak panaszt, ezekre legtöbbször csak ultrahang vizsgálat során derül fény. A göbös strúma, vagyis a pajzsmirigy megnagyobbodása ellenben gyakran nyelési nehezítettséggel, rekedtséggel, gombócérzéssel jár, és sokszor ki is tapintható, illetve látható – mondta Békési Gábor PhD-t, a Budai Endokrinközpont pajzsmirigy specialistája. 
Az, hogy valakinél megjelentek a göbök, még nem jelenti azt, hogy a pajzsmirigy túl sok vagy túl kevés hormont is termel, bár az esetek többségében a szerv hormontermelési zavara is jellemző. Előfordulhat, hogy a göb rosszindulatú elváltozásra utal, két típusa – hideg, meleg - közül az előbbi gyakrabban rosszindulatú. A kérdés eldöntéséhez vékonytű biopszia szükséges- mondta a szakorvos. 
A göb kezelése szintén attól függ, milyen méretű, hogyan nő és okoz-e panaszt. Amennyiben egy centiméternél kisebb, csak rendszeres kontrollt, ellenőrzést igényel. Nagyobb göbök esetén pedig aspirációs citológiai vizsgálattal lehet megismerni a természetét és kizárni a rosszindulatúságát. Előfordul, hogy műtétre is szükség van. Ha a pajzsmirigy túl-vagy alulműködésével is jár, gyógyszeres kezelés, esetleg izotópos terápia is indokolt lehet. A szakorvos elmondta, a göbök nem újulnak ki, de újabbak keletkezhetnek, ezért a sikeres kezelés után is érdemes rendszeres kontrollra járni.
Szerző
Témák
pajzsmirigy

Ínhüvelygyulladást is okozhat a számítógépezés

Publikálás dátuma
2019.07.30. 14:14

Fotó: COLLANGES/BSIP / AFP
Az ínhüvelygyulladás nagy fájdalommal jár és csak lassan gyógyul. Sokan csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor már mozdítani sem tudják a kezüket vagy lábfejüket.
Ínhüvellyel körülvett inakat főleg a csukló és a boka körül találunk, nem meglepő tehát, hogy ezek gyulladnak be leggyakrabban. Legtipikusabb a hüvelykujj oldalánál lévő feszítő inak, valamint a csukló feszítő ínhüvelyeinek gyulladása. A csuklóhajlítók gyulladása valamilyen általános gyulladásos betegség (pl. sokízületi gyulladás, autoimmun betegségek) következménye – mondta Lajos Éva, az Országos Gerincgyógyászati Központ ortopéd szakorvosa.
Leggyakrabban az egyhangú, sokszor ismétlődő mozgás, mechanikus irritáció következtében alakul ki az ínhüvelygyulladás. Jellemző billentyűzetet, egeret, mobilt rendszeresen használóknál, zenészeknél vagy bármely túlerőltetés (például házimunka) esetén. A betegség kialakulhat sérülés során elszenvedett fertőzés következtében is. Gyakran megjelenik cukorbetegeknél is, bár ennek oka nem ismert - tette hozzá a szakorvos. 

Gyanús tünetek

Az egyirányú krónikus terhelés hatására kezdetben megnő a folyadéktermelés az belhártyában. Az ínhüvely megduzzad, az inak csúszását segítő anyag összetétele megváltozik, gyulladás alakul ki. Ennek következtében feszülés, majd szúró, égő fájdalom jelentkezik. Mozgatáskor akár hallható, érezhető kattanást is megfigyelhetünk. A gyulladás egyes makacs vagy elhanyagolt esetben krónikussá válhat. 
A diagnózist követően a legfontosabb, hogy a végtag nyugalomban legyen, rögzíthetjük rugalmas pólyával, előrehaladott esetben, akár gipszsínes merev rögzítéssel is. Ma már leggyakrabban műanyag rögzítőt, úgynevezett orthézist használnak. Fontos a helyi, nem szteroid-tartalmú gyulladáscsökkentő kenőcsök és tapaszok alkalmazása, kiegészítve fizikoterápiával, helyi hűtéssel (jégzselé), de szükség lehet nem szteroid hatóanyagú gyulladáscsökkentő gyógyszerek szedésére is. Makacs esetekben szteroid injekciót is adnak az ínhüvelybe. Nem szűnő gyulladások esetén megoldást jelenthet a műtét, ennek során megnyitják a beszűkült ínhüvelyt, és eltávolítják a felhalmozódott gyulladásos szövetet.
A gyógyulás általában hetekig eltart, nem szabad megszakítani a kötelezően előírt pihenést még akkor sem, ha már nem érezzük olyan erősnek a fájdalmat. A betegség elkerülhető, ha kerüljük a monoton, megerőltető mozdulatsorokat, valamint rendszeresen mozgatjuk, tornáztatjuk, nyújtjuk a végtagot. Gyanús jel esetén pedig pihentessük, borogassuk a végtagot, hogy mielőbb visszanyerje a terhelhetőségét, de ha már kialakult a baj, időben kezdjük el a kezelését – hangsúlyozta a szakorvos.
Szerző