Az ördög cimborái

Az EP választáson is elbukott ellenzék két „házi szépségversenyt” nyert pártja – a DK és a Momentum – Ursula von der Leyen asszony bizottsági elnökké választása okán is hozsannázik. Viszont a legvesztesebb párt (az MSZP) egyetlen parlamentbe jutója a parlamentarizmus megcsúfolásának tartja von der Leyen asszony posztra kerülésének módját. Emiatt nem szavazott rá. 
Alighanem neki lesz igaza. Ugyanis nem csak formai kérdésről van szó. Valóban nem tudhatjuk, mi a jövendő bizottsági elnök saját politikai hitvallása. A legjobbat tételezve föl Európa két legerősebb országának demokratikus vezetőjéről – Merkelről és Macronról – sem lehetünk biztosak abban, hogy az ő céljaik azonosak a mieinkkel. 
Legyünk még megértőbbek, tételezzük föl azt is, hogy a céljaink azonosak. Azonban a megvalósítás módja, ütemezése biztosan nem az európai baloldal ízlése szerint való. Ne köntörfalazzunk: a kulcskérdés az antidemokratikus szélsőjobbhoz való viszony. És a Néppárt viszonya a nacionalistákhoz, különösen Orbánhoz kétségbeejtő: tartani lehet még az együttműködés kialakulásától is, ha szorulna a hurok, vagyis veszélybe kerülne a néppárti hegemónia. 
A Fidesz bölcsen hallgat. Jól teszi. Az idő most is nekik dolgozik. Orbán EU-brigádja nélkül a hétgyermekes kereszténydemokrata asszony mehetett volna vissza a főzőkanálhoz, esetleg a német politikába. Áltathatjuk magunkat, mint a DK-sok, hogy az elnöknő programja nagyon hasonlít a mi vágyainkhoz. Csakhogy az elnöknőnek nemigen lehet programja, három hét még Albert Einsteinnek sem volna elég Európa megújításának megtervezéséhez. Ilyen hirtelen csak a jól ismert és jól hangzó szólamokat lehet betanulni és fölmondani - több vagy kevesebb átéléssel. 
Az üres szólamok természetesen a liberálisoknak, a szocialistáknak és a zöldeknek szóltak, arról, hogy az unióból valódi uniót kellene csinálni, mégpedig az ő szájuk íze szerint. Nos, mióta kiszivárgott, hogy a jogállamiságot számonkérő biztos nem Timmermans (a volt szocdem listavezető) lesz, hanem egy keleti biztosjelölt, a jogállamiság rombolása miatti számonkérések furcsán alakulnak majd. Nem lepődnék meg, ha Trócsányira esne a választás. Orbán ugyanis biztosan benyújtotta a számlát. A Néppártba is vissza fogják fogadni. Vagyis - kis túlzással - elmondhatjuk, hogy a magyar nép unióellenes szavazói döntöttek az unió sorsáról. 
Lehet azt mondani, hogy Orbánnak megint szerencséje volt. Csakhogy ez önbecsapás. Az ördögnek ugyanis nem szerencséje van, hanem módszerei. Éspedig olyanok, amilyenekkel tisztességes (keresztény) ember sohasem élne. Persze az ördög cimborák nélkül sehova sem jutna. Ezt a szerepet most az Európai Néppárt vállalta el. Az a cirkusz, amit a Fidesszel műveltek, illetve ahogyan hagyták, hogy Orbán a „bolondját járassa” velük, az nem a szerencse és nem is a véletlen műve. És hogy ebbe az európaiatlan játékba - lényegében kivétel nélkül - belementek a kormányfők, azt mutatja, hogy valami bűzlik Európában.
A szerző orvos
Szerző
Haskó László

Az első száz nap

Ursula von der Leyen feltűnésével ismét hangos lett az Európai Unió demokratizálásáról szóló diskurzus. Ez persze nem meglepő, hiszen az unió három vezető intézménye közül – Tanács, Bizottság, Parlament – csak az Európai Parlament képviselőit választják közvetlenül 1979 óta. Ezzel akkor éppen erősíteni akarták az unió intézményeinek demokratikus jellegét. 
A legitimitás kérdésköre az elmúlt két évtizedben azért is vált kiemelt témává, mert olyan területek is uniós hatáskörbe kerültek, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak (pl. monetáris vagy környezetvédelmi politika). Növekvő jelentősége van tehát annak, mely szereplőknek van érdemi lehetőségük, hogy befolyásolhassák az unió lépéseit, és milyen legitimitással bírnak ezek a döntéshozók.
Ezt ismerték fel 2014-ben mind az Európai Parlamentben, mind az Európai Tanácsban, és született meg ennek nyomán a csúcsjelölti rendszer. Akkor az EP nyomására az ET abban volt partner, hogy az európai pártcsaládok csúcsjelöltjei közül jelöljék az Európai Bizottság következő elnökét. Így lett bizottsági elnök a luxemburgi Jean-Claude Juncker. 2019-ben azonban nem így történt, hiszen az állam- és kormányfők jelölték Ursula von der Leyent. 
Vajon a demokrácia bukása-e a mostani döntés? Talán inkább csak visszalépésként minősíthetjük, és nem feledkezhetünk meg a hatályos uniós alapszerződésről, valamint a politikai realitásokról. Az uniónak a csúcsjelölti rendszerről nincs jogi kötőerővel bíró rendelkezése, az jelenleg csak egy politikai szándéknyilatkozat az Európai Parlamenttől. A csúcsjelölti rendszer érdemben akkor bírna valódi jelentőséggel, ha bevezetnék az uniós választásokon a transznacionális listákat. Ennek azonban a tagállamok között jelenleg nincs meg a valódi támogatottsága. Ráadásul az uniós vezetők közül jónéhányan (pl. Emmanuel Macron vagy Orbán Viktor) a kezdetektől ellene voltak a csúcsjelölti rendszernek. Érvelésük szerint az unió alapszerződése az Európai Tanács feladatává tette a bizottság elnöki posztjára a jelölés jogát, az európai parlamenti választás eredményének figyelembevételével. 
Mint ismert, a CDU politikusát szűk többséggel, 383 szavazattal választotta meg az Európai Parlament. A szoros eredmény azonban nem feltétlenül jelent majd gyenge elnökséget. A következő évek stabil támogatottságát alapozhatja meg, ha októberben a bizottság egészét már nagy többséggel szavazza meg az Európai Parlament. 
A semmiből előtűnt Ursula von der Leyen először az európai pártok frakcióinál tett látogatást, ekkor még csak vázlatosak voltak az elképzelései. A meghallgatásokat követően mind a liberálisok, mind a szocialisták neki címzett leveleire részletesebben válaszolt. A megválasztása napján tartott beszéde már valódi, programalkotó beszéd volt, ahol meghirdette ötéves programja sarokköveit is. Mindez azonban közel sem lesz elegendő a sikerhez. Ahogyan arra a European Policy Centre és Johannes Greubel elemzése rámutat, a jelenleginél konkrétabb és részletesebb elképzeléseket kell megfogalmaznia, még a bizottság októberi megválasztása előtt. Mi több, egyszerre kell konkrét és ambiciózus célokat kitűznie és elkerülnie, nehogy olyan várakozást keltsen, amelyet majd nem tud teljesíteni.
Első lépésként – bejelentett ígéretéhez híven – el kell érnie, hogy az általa vezetett bizottság valóban fele-fele arányban álljon férfiakból és nőkből. Ez persze azt is jelenti, hogy minden bizonnyal vissza kell utasítania jónéhány tagállam jelöltjét, és újakat kell helyettük kérnie. 
Következő lépésként az előtte álló három hónapban az EP-ben jelenleg mögötte álló szűk többséget széles támogatottsággá kell alakítania, azaz egy meggyőző erejű Európa-párti koalíciót kell létrehoznia. Az ebben résztvevő pártok segíthetik Ursula von der Leyent stratégiai céljai megvalósításában, de az EP-t is közelebb vihetik saját céljai megteremtéséhez. Ha a bizottsági elnök sikeres lesz ebben, akkor októberben nagy többséggel választják meg az általa jelölt biztosokat az Európai Parlamentben.
Ursula von der Leyen azonban nem feledkezhet meg az Európai Tanácsról sem. Kezdeti lépéseit segítheti, hogy a Tanácsban egyhangúlag támogatták a jelöltségét, csak Németország tartózkodott a döntésnél. Jó kapcsolatot szükséges kialakítania az összes tagállami vezetővel, valamint a Tanács ősszel munkába álló új elnökével, a belga Charles Michellel is. 
A liberálisoknak és a szocialistáknak írt levelében Ursula von der Leyen hitet tett amellett is, hogy támogatja az EP igényét a jogszabály kezdeményezés jogára, valamint javaslatot tett egy konferencia sorozatra Európa jövőjéről. 2019-ben valós igény teremtődött arra, hogy az uniós vezetők kiválasztásának a módját megújítsák.  
Annyi biztos: az Európai Parlamentnek és az új bizottsági elnöknek közösen kell fellépnie az Európai Tanácsnál annak érdekében, hogy kötőerővel is bíró módon változzék meg az uniós vezetők kiválasztása, még 2024 előtt. Az EP-nek most kell lépnie, kihasználva, hogy a Bizottságról októberben még ők döntenek.
A szerző jogász, az IDEA Intézet elemzője
Szerző
Hajdu Nóra
Frissítve: 2019.07.30. 10:55

Rádiósirató

Hivatalosan még majdnem négy hét van az önkormányzati választást megelőző kampány kezdetéig, de a hatalom addigra már rendezett helyzetet akar teremteni. Lehetőleg mindenütt. Ennek következtében megállás nélkül tart a kampány, amelynek célja, hogy a választópolgároknak továbbra se lehessen kétségük: „Csak a Fidesz”. A végső diadal érdekében ilyenkor az eszközökben sem válogat(hat)nak.
Szeged amúgy is régóta vörös posztó pártunk és kormányunk szemében. Egy olyan város, ahol hosszú ideje a baloldali Botka László uralkodhat, nem érdemel kegyelmet. Ezért sem meglepő, hogy a megszűnés szélére sodródott a város népszerű és egyetlen helyi rádiója. A rossz nyelvek szerint ugyan korábban – hogy-hogy nem, Fidesz-közelből - megpróbálták megvenni, de az üzlet nem jött össze. Akkor hallgasson el.
Természetesen minden törvényes. A Rádió 88 médiaszolgáltatási jogosultsága augusztus 31-én lejár. Elvileg két hónappal korábban dönteni kellett volna a hosszabbítást célzó kérelmükről. Csakhogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsa nem foglalkozott az engedéllyel. Aztán meg elment szabadságra, és mire – szeptember 3-án – visszatér, a rádió már nem sugározhat. 
Tiszta ügy. Ha mindössze arra van szükség, hogy valamiről ne tárgyaljanak, azt könnyűszerrel megteszik. Utóbb talán még elnézést is kérnek majd, amiért kicsit elkéstek. De akkor már nem lesz mit tenni. A szabály, az szabály.
A rádióban a múlt héten rendkívüli stábértekezleten közölték: mivel működésük kétségessé vált, megválnak a belső munkavállalóktól és a külsősöktől is. Az elbocsátás legalább 30 embert érint. A Rádió 88 Magyarország legrégebben – 29 éve – működő kereskedelmi rádiója. De ez mit sem számít. Egy olyan országban meg különösen, ahol a nagyságos hatóság olyan népszerű adókat hallgattatott el az utóbbi években, mint a Music FM és a Class FM. 
A hatalom és kiszolgálóinak módszerei sokrétűek, de a cél egyértelmű. Mindenki vegye tudomásul, hogy be kell állni a sorba. Aki meg nem hajlandó rá, az megnézheti magát. És sirathatja a rádióját.