Az EP választáson is elbukott ellenzék két „házi szépségversenyt” nyert pártja – a DK és a Momentum – Ursula von der Leyen asszony bizottsági elnökké választása okán is hozsannázik. Viszont a legvesztesebb párt (az MSZP) egyetlen parlamentbe jutója a parlamentarizmus megcsúfolásának tartja von der Leyen asszony posztra kerülésének módját. Emiatt nem szavazott rá.
Alighanem neki lesz igaza. Ugyanis nem csak formai kérdésről van szó. Valóban nem tudhatjuk, mi a jövendő bizottsági elnök saját politikai hitvallása. A legjobbat tételezve föl Európa két legerősebb országának demokratikus vezetőjéről – Merkelről és Macronról – sem lehetünk biztosak abban, hogy az ő céljaik azonosak a mieinkkel.
Legyünk még megértőbbek, tételezzük föl azt is, hogy a céljaink azonosak. Azonban a megvalósítás módja, ütemezése biztosan nem az európai baloldal ízlése szerint való. Ne köntörfalazzunk: a kulcskérdés az antidemokratikus szélsőjobbhoz való viszony. És a Néppárt viszonya a nacionalistákhoz, különösen Orbánhoz kétségbeejtő: tartani lehet még az együttműködés kialakulásától is, ha szorulna a hurok, vagyis veszélybe kerülne a néppárti hegemónia.
A Fidesz bölcsen hallgat. Jól teszi. Az idő most is nekik dolgozik. Orbán EU-brigádja nélkül a hétgyermekes kereszténydemokrata asszony mehetett volna vissza a főzőkanálhoz, esetleg a német politikába. Áltathatjuk magunkat, mint a DK-sok, hogy az elnöknő programja nagyon hasonlít a mi vágyainkhoz. Csakhogy az elnöknőnek nemigen lehet programja, három hét még Albert Einsteinnek sem volna elég Európa megújításának megtervezéséhez. Ilyen hirtelen csak a jól ismert és jól hangzó szólamokat lehet betanulni és fölmondani - több vagy kevesebb átéléssel.
Az üres szólamok természetesen a liberálisoknak, a szocialistáknak és a zöldeknek szóltak, arról, hogy az unióból valódi uniót kellene csinálni, mégpedig az ő szájuk íze szerint. Nos, mióta kiszivárgott, hogy a jogállamiságot számonkérő biztos nem Timmermans (a volt szocdem listavezető) lesz, hanem egy keleti biztosjelölt, a jogállamiság rombolása miatti számonkérések furcsán alakulnak majd. Nem lepődnék meg, ha Trócsányira esne a választás. Orbán ugyanis biztosan benyújtotta a számlát. A Néppártba is vissza fogják fogadni. Vagyis - kis túlzással - elmondhatjuk, hogy a magyar nép unióellenes szavazói döntöttek az unió sorsáról.
Lehet azt mondani, hogy Orbánnak megint szerencséje volt. Csakhogy ez önbecsapás. Az ördögnek ugyanis nem szerencséje van, hanem módszerei. Éspedig olyanok, amilyenekkel tisztességes (keresztény) ember sohasem élne. Persze az ördög cimborák nélkül sehova sem jutna. Ezt a szerepet most az Európai Néppárt vállalta el. Az a cirkusz, amit a Fidesszel műveltek, illetve ahogyan hagyták, hogy Orbán a „bolondját járassa” velük, az nem a szerencse és nem is a véletlen műve. És hogy ebbe az európaiatlan játékba - lényegében kivétel nélkül - belementek a kormányfők, azt mutatja, hogy valami bűzlik Európában.
A szerző orvos