Sosem késő

A sportoló, aki három éve még „Rám férne egy sajtburesz” megszólalásával lopta be magát sokak szívébe, a hétvégén kimagasló eredmények helyett szexuális zaklatási ügyéről lett híres.

A sportoló nagy reménység. Jó pasi, akiért rajongó lányok állnak sorba az uszoda előtt. Rettenetesen fegyelmezett napjaiból lépett ki egy estére, ami igazán elnézhető - áradnak a reakciók. Amelyek szerint egy szórakozóhelyen dolgozó pincérnő vagy táncosnő fenekének megfogása nem nagy ügy. Különben se legyünk álszentek, egy a szesztől lelazult vendég gesztusa benne van a lány fizetésében, elvégre nem könyvtárosnak állt.

A sportoló pedig úgy tesz, mintha ő lenne Mátyás király okos lánya – bocsánatot is kér meg nem is. "Úgy gondolom, nem követtem el semmilyen súlyos vétséget, azt viszont meg kell értenem, hogy megsértettem bizonyos erkölcsi normákat, amelyek a helyi értékrend alapját képezik. A történteket sajnálom, a koreai lánytól szeretnék elnézést kérni, amennyiben valóban megbántottam, de a szexuális zaklatás vádját teljes mértékben visszautasítom."

Értsük jól, szerinte csak a távol-keleti kultúra különlegessége, hogy a nem kölcsönös szándékon alapuló testi érintkezés nem elfogadható. És így gondolkodnak azok is, akik most a magyar virtust emlegetik, akik szerint a zaklatással gyanúsított színházi rendező visszafogadása, vagy a vak komondorosként hírhedtté vált politikus újraválasztása éppúgy normális, ahogy félmeztelen fotókat küldeni idegeneknek.

A helyzet nem lehet reménytelen. A sportoló fiatal még, előtte a valódi megbánás és bocsánatkérés lehetősége; a művészvilág el fogja vetni a megengedhetetlen módszereket; a választópolgár rá fog jönni, hogy az asszony mégsem verve jó. Az idősödő férfiak pedig nem tapló módon akarnak majd ismerkedni, visszaélve a közösségi oldal lehetőségével. Már most is késő - de talán sosem az.