Újabb adatokat titkosított a kormány a fóti gyermekközpont ügyében

Publikálás dátuma
2019.07.30. 13:22
A zalaegerszegi otthon
Fotó: Molnár Ádám / Népszava
„Még meg nem született döntések megalapozását” szolgálják, ezért nem nyilvánosak.
Nem nyilvánosak azon gyermekotthonok fenntartói ellenőrzésével kapcsolatos dokumentumok, jelentések, ahova a felszámolásra ítélt Fóti Károlyi István Gyermekközpont gondozottjait költöztetnék. Szél Bernadett független országgyűlési képviselő közérdekű adatigényléssel próbálta megtudni a kalocsai és a zalaegerszegi intézmény fenntartójától, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságtól (SZGYF), milyen eredmények születtek a legutóbbi ellenőrzésen – az alapvető jogok biztosának elmúlt években napvilágot látott jelentései ugyanis súlyos problémákra figyelmeztettek. Az SZGYF közölte: mivel a kért adatok „még meg nem született döntések megalapozását” szolgálják, ezért nem nyilvánosak. Márciusban ugyanezzel utasította el Szél Bernadett adatigénylését az Emberi Erőforrások Minisztériuma is, a politikus akkor a fóti gyermekközpont bezárásával kapcsolatos konkrét terveket szerette volna megismerni. A minisztérium akkor azt közölte: az adatokat tíz évre titkosították. A korábban „gyermekvárosként” ismert otthon felszámolásának terve komoly szakmai aggályokat vetett fel, de a nagy szociális intézmények kitagolására szánt uniós pénzek felhasználásával is lehetnek gondok. Az Európai Bizottság mindenesetre szemmel tartja a folyamatot. 
Szerző

,,Írhattunk volna továbbra is érdekes történeteket, de sokkal több fideszes fogadóórára kellett menni”

Publikálás dátuma
2019.07.30. 12:27
illusztráció
Fotó: Shutterstock
Sokan váltak akaratuk ellenére, kényszerből a kormánysajtó részévé.
Az elmúlt években sorra kerültek kormányközelbe korábban független lapok, amiket aztán tavaly decemberben a teljes megyei lappiaccal és több mint 400 másik médiummal együtt a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványban (KESMA) egyesítettek. A fideszes térfoglalás szorult helyzetbe hozta azokat az újságírókat, szerkesztőket, akik régóta ezeknél az újságoknál dolgoztak. Az Abcúg legújabb írásában több újságírót és szerkesztőt (olyanokat is akik már felmondtak, vagy elbocsátották őket és akik maradtak) kérdezett arról, milyen volt a tulajdonosváltás előtt a munkahelyükön dolgozni, és milyen azóta, hogy kormánykézre kerültek.
  • Egy vidéki laptól elbocsátott újságíró azt mesélte, hogy amikor megtörtént a tulajdonosváltás ,,írhattunk volna továbbra is érdekes történeteket, ha maradt volna rá idő, de sokkal több fideszes fogadóórára, sajtótájékoztatóra kellett menni, mint addig. Korábban ezeket az eseményeket hírként kezeltük, és maximum öt sort írtunk belőlük”
  • Ugyanez az újságíró azt mesélte, jó néhány sztorit nem írhattak meg, például, hogy milyen lett az ivóvízjavító beruházás eredménye, ehelyett az újság úgy tett, mintha az nem is létezne. ,,A tulajdonosváltás utáni első héten viszont rögtön jött az üzenet a minisztériumból, hogy nem írhatunk meg valamit, pedig nem is közéleti, hanem egy mindennapi élettel kapcsolatos ügyről volt szó”.
  • Olyan is többször előfordult, hogy egy újságíró megírt egy témát, ami aztán nem jelent meg, vagy teljesen átírták.
  • A cenzúra mellett az öncenzúra is jellemző lett egy idő után a szerkesztőségben, az újságírók már nem is hoztak fel olyan témákat, amikről tudták, hogy úgysem mennének át a főszerkesztőn – ehelyett inkább mezőgazdasággal, gasztronómiával, kultúrával vagy környezetvédelemmel kapcsolatos témákról írtak.
  • Egy másik vidéki lap vezetője megpróbálta kiprovokálni elbocsátását. ,,Az volt a stratégiám, hogy úgy tettem, mintha semmit nem értenék. Mindig nagy lelkesedéssel bemondtam a kormánypropaganda számára nem kedves témákat is, aztán amikor azt mondták, hogy nem, megkérdeztem, miért. Hadd legyen nekik kellemetlen. Legtöbbször azt válaszolták: ,,csak nem”.
  • Végül úgy döntött, hogy az őszi önkormányzati választási kampányt már nem fogja végigcsinálni a lapnál. Ezért munkaügyi szakvizsgával rendelkező ügyvédet próbált keresni, hogy 25 év munkaviszony után ne végkielégítés nélkül kelljen otthagynia a céget. Ám a városban egyetlen ügyvéd sem vállalta, mert nem akartak szembemenni a kormányzathoz köthető lappal egy perben.
  • Egy másik vidéki lap azóta már felmondott újságírója azt mondta a portálnak, olyan is előfordult, hogy az Origo cikke alapján kellett írnia egy karaktergyilkos cikket a Momentum egyik képviselőjéről. Erre megkérdezte a szerkesztőt, felhívhatja-e az ellenzéki politikust, bemutatva ezzel a másik fél véleményét is. A szerkesztő azt mondta, hogy ,,inkább csak írja oda, hogy megkeresésükre nem válaszolt”.
  • ,,Engem nagyon szíven ütött, hogy amikor megtörtént a tulajdonosváltás, az olvasók szemében rögtön fideszes genyók lettünk, miközben 20 éve ugyanazok az emberek voltunk. Olyan kommentek jöttek, hogy ‘eladtátok magatokat a Fidesznek’. Mintha a miénk lenne az újság” – mondja egy vidéki laptól nemrég elbocsátott újságíró, aki több mint húsz évig dolgozott ugyanott.
Szerző
Témák
kormánysajtó
Frissítve: 2019.07.30. 18:31

Rétvári Bence fejezze be a hazudozást!

Publikálás dátuma
2019.07.30. 11:13

Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
Nyílt levelet írt Szűcs Tamás az államtitikárnak.
Nyílt levélben kéri a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke arra kéri az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkárát, ne sértse meg folyamatosan a tanárokat. Szűcs Tamás lapunkhoz eljuttatott levelét alább olvashatják. Tisztelt Államtitkár Úr! A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete nyílt levélben fordul önhöz, amelyben felszólítja, hogy fejezze be azt a fajta kommunikációt, amelyet a csúsztatás, hazudozás, elhallgatás, összességében a manipuláció ural. Ezzel ön és a kormány félrevezeti a magyarországi közvéleményt, elfedi a bajt, melynek következtében a magyar állampolgárok összessége nem értesül kellő időben és mértékben azokról az égető gondokról, amelyek a magyar közszféra egészének a működőképességét, így az ön által képviselt Emberi Erőforrások Minisztériumához tartozó ágazatokat is fenyegeti. A PDSZ természetesen az oktatásban történteket követi elsődleges figyelemmel, ezért, valamint azért hogy ne lehessen azt állítani, hogy konkrétumok nélkül fogalmazzuk meg észrevételeinket, említünk néhány a pedagógusokat érintő példát. Tesszük mindezt a teljesség igénye nélkül, nem kifejtve például olyan tévedéseit, amikor a kölcsöntankönyvet ingyen tankönyvnek nevezi, az elitképzés dicséretreméltó eredményeiből pedig az oktatás helyzetének általános javulására következtet. A PDSZ-t mint szakszervezetet elsősorban az az évek óta ismételt állítása háborítja fel leginkább, amelynek lényege, hogy a pedagóguséletpálya-modellnek köszönhetően a pedagógus pálya vonzereje folyamatosan nő, s ezt általában a bérek rendezésével valamint a pedagógusképzésekre jelentkezők emelkedő számával igyekszik indokolni. Nyilatkozatai során ilyenkor elhallgatja, hogy a bérrendezés fedezetének jelentős részét az adta, hogy több korábbi jogcímen történő kifizetést megszüntettek. Arról is mélyen hallgatnak, hogy a pedagógus illetmények minimálbérhez kötésének ígéretét csak a 2014. választási évben érezték fontosnak megtartani, s hogy a Kjt. bértábla alá tartozó nem pedagógus munkavállalók fizetése legfeljebb a minimálbér és a garantált bérminimum növekedése miatt változott. Nagy felháborodást keltett az is, amikor 2019. május 31-én, pedagógusnap alkalmából tartott sajtótájékoztatóján egyenesen összekeverte (?) a nettó és bruttó jövedelmeket, s az utóbbiakat úgy tüntette fel, mintha ennyit vihetnének haza a pedagógusok, miközben egy kezdő pedagógus illetménye legfeljebb az úgynevezett szakmunkás minimálbér szintjén mozog. Számtalan híradásban értesülhettünk a napokban arról a „megnyugtató” adatról is, miszerint az oktatásra fordított költségek 2020-ban 50 milliárd forinttal növekednek. Államtitkár Úr! Ez egy közel 1100 milliárdos költségvetésben nagyjából annyi pénz, mint ami a kötelező átsorolások miatt bekövetkező bérek fedezetét biztosítja! A pedagógusképzéssel kapcsolatban tucatnyi alkalommal tájékoztatta úgy a közvéleményt, hogy az életpályamodellnek köszönhetően 30 százalékkal nőtt a pedagógusszakokra jelentkezők száma. Kétségtelen, hogy a 2013-14. tanévet követő három évben valóban nőtt ez a szám, igaz, messze nem harminc, csupán alig több mint húsz százalékkal, ám mára ennek a tendenciának is vége, s az utóbbi két évben már alig haladja meg a „bérrendezés” előtti számokat. A PDSZ minden esetben, amikor ön a fenti túlzó adatra hivatkozott, azt is elmondta, hogy rendkívül veszélyes az a tény, hogy a pedagógusképzést választók 40 százaléka be sem fejezi felsőfokú tanulmányait, és a nemrégiben Szél Bernadett által kikért közérdekű adatokból az is kiderült, hogy a diplomát szerzők fele sem helyezkedik el aztán pedagógusként. Ha mindehhez még hozzátesszük azokat a PDSZ által szintén többször ismertetett adatokat, hogy a pályakezdők körülbelül 50 százaléka 4-5 éven belül elhagyja a pályát, valamint megvizsgáljuk a pedagógusok korfáját, egyértelművé válik, hogy néhány éven belül kezelhetetlenné válhat az a pedagógushiány, amely az Ön korábbi nyilatkozatai alapján nem is létezik. Igaz, ezen a véleményén egy július elején elhangzott nyilatkozatában hajlandó volt annyit módosítani, hogy idézem: a pedagógushiány „nem vészes”. Tisztelt Államtitkár Úr! Az ön bagatellizáló véleményével szemben a PDSZ szerint nemcsak a tanárhiány ölt mindinkább veszélyes méreteket, hanem az a kormányzati kommunikáció is, amelyet Ön vagy tudatlanságból, vagy valamely más okból szolgál, márpedig ez a magatartás előbb-utóbb visszahullik azokra is, akik így tudják, így akarják kezelni a problémákat. Éppen ezért a PDSZ arra kéri önt, hogy vagy alaposabb felkészültséggel, vagy igaz szándékokkal álljon legközelebb a nyilvánosság elé, egyoldalú, torz vagy valótlan információkkal ne sértse meg folyamatosan a pedagógustársadalmat, s ha ez nem megy, vonja le a megfelelő, a köz javát szolgáló következtetést. Tisztelettel: Szűcs Tamás, a PDSZ OV elnöke 
Szerző