Elmaradt a tumultus csütörtökön hajnalban az Országos Onkológiai Intézetben. A bejáratot már hat órakor nyitották, aki akart tovább tudott menni az adott osztályra. A folyósokat elválasztó üvegfelületekre szinte mindenütt kifüggesztették az új rendet: az épületet hatkor nyitják, fél nyolctól kezdődik az ellátás.
A nyolcas épület első emeletén dolgozó onkológus orvos szerda délután egyenként telefonon hívta betegeit hat és hét közötti időpontokat ajánlva nekik. Az ő ajtaja előtt, 6.20-kor valóban nincs tömeg, ütemesen hívja be pácienseit. Megírja az ambuláns lapokat, amellyel az érintetteknek vissza kellett menniük a regisztrációs pulthoz. Az egyik várakozó szerint az utóbbinál kapnak sorszámot vérvételre, illetve kezelésre. De nem most rögtön, hanem fél nyolctól. Addig sétálgatnak.
A vékony asszony fiát kísérte, ők nem kaptak tegnap telefont. A fiát faggatja: volt nem fogadott hívásod? Aggódva nézik a készüléket, ám nyoma sincs annak, hogy őket is értesítették volna. Az anya egyre idegesebb, meg is jegyzi az előtte érkezőnek: ő bizony még ő előtte bemegy, tudni akarja, mi a helyzet. Nehezen viselné, ha ma nem kapná meg a kemoterápiát. A fiú fel alá sétál.
Még csak fél hét, de az orvosnő ajtaja előtt az új érkezőkkel vagyunk már féltucatnyian. Többen arról beszélgetnek, hogy majdnem föl sem vették a vizittel kapcsolatos hívást, mert az hívószám kijelzés nélküli volt.
Nyílik az ajtó, az aggódó asszony valóban rögtön odapenderül, hogy tisztázza fia helyzetét. Az orvosnő megnyugtatja, hogy hamarosan szólítja, akkor is, ha nem kapott hívást, nincs baj. Fél szinttel lejjebb, a kemoterápiás kezelőknél háromnegyed hétkor csaknem megteltek az ülőhelyek, pedig a kezelések itt sem kezdődnek korábban fél nyolcnál. A mosdók ajtaja azonban még zárva.
Fölháborodott fiatal nő érkezik, azt mondja minősíthetetlen hangon beszéltek vele az imént, mert egy másik épületben egy nyitott ajtón belépett. Kérdezni akart, ám a szobában lévő itt dolgozó rákiabált, hogy mit képzel, ő éppen öltözik, mit akar ilyen korán az intézetben. Még nem is takarítottak. Dohog, hogy egészségesekkel sem lehetne így beszélni, hát még vele, aki beteg. Senki nem jókedvéből jön ide, hanem azért mert muszáj. Dühe csak lassan, nagyon lassan csillapul, szinte minden újonnan érkezőnek elmeséli az őt ért hajnali inzultust.
Egy idős asszonyt a lánya hozott, övék a háromnegyed hetes időpont. A fiatal nő azt mondja: ők ezt a napot erre szánják. Nem türelmetlenek. Akármekkora a sor, kivárnak, azt mondja: más budai nagy kórházban sem jobb a helyzet. Fölidézi, hogy kisfiával fül-orr -gége szakrendelésre utalták be, ahol miután órákat várakoztak, az orvos minden gyereket mucikámnak szólított, mert arra sem volt érkezése, hogy a kórlapon a neveket elolvassa. Amikor szóvá tette neki, az orvos elmesélte, hogy 48 órája van szolgálatban, nagyon fáradt, de a betegek csak jönnek, jönnek.
A következő telefonos hívásra érkező nő Veszprémből jött, a húga családja hozta el idáig. Állítja: elégedett a vele való bánásmóddal, és ugyan mehetne a veszprémi onkológiai centrumba is kezelésre, de neki ide van meg a bizalma. Az intézet tiszta, mindig jó körülmények között kapja meg a kezelést, neki most nem is kell visszamennie a regisztrációs épületbe, rögtön leülhet a kezelő helyiségek elé. Csak azt kell kivárnia, míg a gyógyszertár összeállítja az infúzióját.
A tesztüzem úgy tűnik sikerrel debütált az Országos Onkológiai Intézetben. A hvg.hu kórházi forrásból úgy értesült, a főigazgató kötelező túlórát rendelt el a kemoterápiánál, hogy ne maradjon el kezelés.
Mint arról a mai Népszavában írtunk: az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója mától átszervezte a betegek kezelését. Noha ő ma is azt állítja, hogy az intézményben nem volt krízis, csak a sajtó keltett hangulatot. Mégis megújították a betegek behívásának módját. A betegek behívásának rendszerében az Országos Onkológiai Intézet „B” Kemoterápiás Osztályán megszüntették a sorszámhúzásos szisztémát, helyette előre megadott időpontokra hívják be a pácienseket.
A reform arra enged következtetni, hogy volt hatása azoknak a videóknak, amelyeken a 24.hu és az Index azt mutatta be: a rákbetegek olykor kaotikus viszonyok közepette várnak a kemoterápiát megelőző konzultációra, vizsgálatra, majd a kezelésre. A páciensek néha egymás között osztottak sorszámot, hogy tudják, ki húzhat majd először hivatalos sorszámot. A főigazgató szerint mindennek ellenére nem volt krízis, csak egyes sajtóorgánumok mesterséges hangulatkeltése történt”, ő maga is többször ellenőrizte az osztályt és nyoma sem volt tumultuózus jeleneteknek. Arra viszont – kérdéseinkre adott írásbeli válaszában – nem tért ki, hogy ha szerinte nem volt krízis és az ellátás zavartalan volt, akkor miért kellett megújítani a betegbehívás módját. Az is kérdéses: ha létezik olyan módszer, amellyel kényelmesebbé tehető a súlyos betegek várakozása, akkor azt miért csak most, az eset nyilvánosságra kerülése után vezették be.
