Fényjáték a Városliget közepén

Publikálás dátuma
2019.08.04. 10:45

Fotó: Fortepan /Népszava
Kérem, nézzék meg ezt a két képet: ha hiszik, ha nem, ezek tényleg ugyanazt a helyet ábrázolják a Városligetben - csak közben eltelt majdnem nyolcvan esztendő. A negyvenes évek elején ez a pont volt a Budapesti Nemzetközi Vásár kellős közepe, itt nyüzsgött mindig a legtöbb ember. Ma pedig ez a napozórét, ahol nincs más, csak csend és fű. A régi fotón egyébként a városligeti építészet sajátos keresztmetszete is megfigyelhető. A távolban a park fái között emelt legrégebbi építmény látszik, az 1885-ös országos kiállításra elkészült Iparcsarnok. Hozzánk közelebb pedig az 1896-as millenniumi kiállítás egyik szenzációja, a fontaine lumineuse kútszobra magaslik: a műsziklák tetejébe Sió tündér legendáját formálta meg horganyzott lemezből Mátrai Lajos György. Ám a romantikus jelenet csak a hab volt a tortán, mert a valódi látványosságot a 700 négyzetméteres vízfelület különböző pontjain több emelet magasba felszökkenő, esténként színes fényekkel megvilágított vízsugarak kínálták. A vásár főbejárata a hátunk mögött, a fasorral szemközt nyílt, bal kéz felől, a fák mögül fölsejlett a Vajdahunyad vára, és az Iparcsarnok mögött a Hermina útra is nyílt egy kapu. Közben pedig, amerre a szem ellátott, szinte egymásba értek a modern és színpompás pavilonok, amelyeket a két világháború között minden tavasszal újra felépítettek. A hatvanas évek elején, amikor ismét magához tért a vásár, ennek a látványnak persze már nem sok eleme üdvözölte a látogatókat. Az Iparcsarnok elpusztult, alapjain egy lapos, minimalista pavilont építettek. Sió tündér csapatát is elsodorta a háború, csak a szökőkút medencéje maradt meg. A Ligetet viszont szépen, lassan elfoglalták a pavilonok: ekkoriban már a park egynegyede szolgálta a kiállításokat, még a csónakázótavat is felhasználták a vízi sportokkal kapcsolatos újdonságok bemutatására. Hogy a Ligetből hosszú időn át a Lágymányosra akarták költöztetni a BNV-t, sőt tervpályázatot is bonyolítottak ez ügyben, ma már történelem. S hogy a vásár végül Kőbányára került, közismert tény. Azt viszont egyelőre a jövő köde fedi, hogy miként fog festeni öt vagy tíz év múlva a Ligetnek ez a pontja. Éppen itt, az egykori Iparcsarnok környékén szándékoznak ugyanis felépíteni az ötvenezer négyzetméteresre tervezett Új Nemzeti Galériát.
Szerző
Témák
Városliget

Pesti mozikultúra: a tető az új kert

Publikálás dátuma
2019.08.04. 10:07

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
A mozikultúra mindig is fontos elem volt a város életében, bár ezeknek az intézményeknek a rendszere a budapesti mozihistória során többször átalakult. A rendszerváltás után a „régi” nagy filmszínházak többsége bezárt vagy átalakult, amelyeknek pedig sikerült megmenekülniük, azok többnyire artmozik lettek. Illetve, utolsó mohikánként ott van még a Corvin, mely úgy vészelte át a történelmi változásokat, hogy a főváros tulajdonában lévő üzemeltető cég, a Budapest Film multiplex-szé alakította át. Az átalakulási folyamatot a nagy kertmozik sem élték túl, pedig kedvelt helyek voltak ezek nyáresténként: például a margitszigeti Vörösmartyban alighanem számos, ma negyvenes fiatalember rendelkezik az élménnyel, hogy belógott annak idején a Mad Max-re. A kilencvenes évek elejének két másik emblematikus kertmozija volt: az egyik a budai Bem rakparton - ennek a helyén most egy szálloda áll, jelezve, minden bizonnyal az ingatlanárak is befolyásolták a kertmozik eltűnését -, illetve a városmajori, mely ugyan fizikailag még létezik, csak a klasszikus mozifunkciót vesztette el.
A mai Budapest éjszakai életét domináló kocsmakultúra nem igazán kedvez a "filmet vetítünk és kész" ars poeticának: ma sokkal inkább olyan helyek vannak, ahol lehet poharazni, és mellékesen megy egy film a háttérben. Nincs ezzel semmi baj, hiszen a szóban forgó a helyek filmklubként még ragyogóan tudnak működni, de mégsem nevezhetőek szakmai szemmel kertmozinak. Azért a helyzet nem teljesen reménytelen, hiszen pár intézmény még próbálkozik az immár nem annyira trendi formulával. A lehető legklasszikusabb vállalkozás a Benczúr Kerti Esték: a Postás Művelődési Központ kastélykertjében az 1930-as, 40-es és 50-es évek üdítő könnyedségű, ikonikus magyar filmjeivel várják az érdeklődőket.   
Mi mindenesetre üdvözöljük egy új műfaj megjelenését. A Budapest Rooftop Cinema 2013 nyara óta végzi kulturális értékteremtő tevékenységét a fővárosban. Egy olyan egyedi és az országban addig nem ismert módját választották a közösségi szórakoztatásnak, amellyel a klasszikus értelemben vett kertmozik és a város egyedi, legnagyobb tetőteraszát „összegyúrva” létrehozták az úgynevezett „Tetőmozit”. A Rooftop Cinema folyamatosan fejlődött. Az eredeti koncepció - tetőtéri kocsma, ahol van mozgókép is - lépésről lépésre változott a kultúra javára: az utóbbi három szezonban már DCP technikával is vetítettek, tehát a minőségre sem lehetett panasz. Aztán jött 2018-ban a hidegzuhany, a Corvin felújítása miatt a Rooftopnak mennie kellett és a csapat átköltözött a Corvin Pláza egyik tetőrészére –  itt az adottságok miatt sokkal kisebb volumenben működtek. Hogy kertmozira mennyire szükség van, az beszédes módon igazolta, hogy a multiplex-bizniszben is utazó Kultik mozihálózat Sky Cinema névvel szintén indított idén tetőmozit – pont ott, a Corvin Plázában, ahol a Rooftoop vetített tavaly. A Sky Ciname profi körülmények között működik: ez már inkább nevezhető mozinak büfével, mint mozihelynek vászonnal felszerelve – ráadásul abszolút kutyabarát, mint ahogy maga a bevásárlóközpont is az. A Rooftop Cinema szervezői persze ennek a fordulatnak nem nagyon örültek, aminek hangot is adtak, de mivel a szabadtéri vetítés műfaja nem jogvédett dolog, a legjobb megoldást választották: átköltöztek a Mamut tetőre. Ami – nem mellkésen – úgy kellett a plázának, mint egy falat kenyér, miután váratlan üzemeltetőcserére szánták el magukat az épületben lévő multiplexben, így most a „mamuttető” az egyetlen lehetőség, ahol a környéken lakó budaiak mozihatnak.
Témák
kertmozi
Frissítve: 2019.08.04. 10:09

Strand épülhet Józsefvárosban

Publikálás dátuma
2019.08.04. 09:00

Fotó: Lakos Gábor / Népszava
Amióta 2005-ben kifutott az utolsó vonat a Józsefvárosi pályaudvarról - az elsőt 1867-ben indították el -, a Kerepesi temető és az egykori Ganz-Mávag gyártelep közé beszorult, mintegy három hektáros terület mindig befektetőkre várt. (A telek szomszédságában álló, sok-sok vihart megélt, de megnyílni továbbra sem tudó Sorsok Háza aligha elégíti ki a jogos fejlesztési várakozásokat.) A vasúti forgalom megszűnése után Budapest egyik gazdasági centrumává vált a négy Tigris piac, amelynek összességében mintegy 40 ezer négyzetméternyi bódévárosa naponta közel 1500 embernek adott mindennapi elfoglaltságot, jövedelmet. Már működésének első évében, az 1990-es évek elején forgalma meghaladta az egymilliárd forintot, a nyeresége pedig a százmilliót. Gyors fejlődését elősegítette, hogy a kereskedők a vám- és adószabályokat meglehetősen lazán kezelték, és az alacsony árak nemcsak a hazai vásárlókat csábították, hanem az áruk felvásárlásában élen járó ukrán, jugoszláv utódállambeli és lengyel nagykereskedőket is.  Amikor a józsefvárosi önkormányzat 2013-ban végre rászánta magát arra, hogy - nem kis csetepaték árán - felszámolja a piacot, a Fidesz jelenlegi frakcióvezetőjének, a városrész akkori polgármesterének egy elvbarátja jogosan mondhatta rá, hogy bátor ember. Kocsis Máté négy esztendeje amolyan búcsúbeszédében elő is adta vízióját: itt bizony egy sport- és szabadidőközpont lesz, mégpedig négymilliárd forintból. Majd teltek-múltak az évek, egy kapavágás nem sok, annyi sem történt a Kőbányai út induló szakaszának a mentén. Kicsit változott - legalábbis a szavak szintjén - a helyzet, amikor tavaly időközi polgármestert választottak a városrészben, és a kormánypárti politikus a sport- és szabadidőközpont tervével kampányolt. Miután azonban a helyi polgárok bizalmat szavaztak számára, ismételten a feledés homálya borult a tervekre.
Egészen idén július közepéig, amikor a nagyszabású elképzelés egy részét támogatandó, a kormány úgy döntött, hogy egy tízmedencés strand- és gyógyfürdő beruházásának előkészítésének támogatására 200 millió forintot biztosít. Az összeg értesüléseink szerint a kútfúrás költségeit fedezné. További részleteket azonban a többszöri ígéretek ellenére, végül szabadságolásokra hivatkozva nem sikerült megtudnunk az önkormányzattól. Teljesen új fürdő az 1980-as évek vége óta nem épült Budapesten, az utolsó a zuglói Paskál volt. Józsefvárosban most még csak pár látványterv készült el a tervezett strandfürdőről, amely gyűrű formájú lesz, a középen egy nyitott udvarral. A tervek szerint a létesítményben helyet kapna egy gyógyászati részleg, egész évben működő élményfürdő – kinti és benti medencékkel –, gyermekrészleg, szaunák, gőzkamrák, nyári strandrész, illetve a szükséges kiszolgáló helyiségek. Összesen 5800 négyzetméter épület épülne meg 5800 négyzetméteren, körülbelül 10 medencével. A fürdő befogadóképességét mindössze 450 fősre tervezik, 200 állásos gépkocsi- és 200 állásos kerékpárparkolóval. S mivel Budapest a hévizek fővárosa, nem csoda, hogy a kiszemelt terület alatt 1300-1400 méter mélységben 70-72 fokos hőmérsékletű víz találtak, melynek összetétele megegyezik a Széchenyi és a Paskál fürdő alatt lévő forrásokéval.
Szerző
Témák
fürdő
Frissítve: 2019.08.05. 20:14