Nem mind esély, ami HEP - Szinte minden önkormányzatnak van esélyegyenlőségi programja, csak soknak kevés az értelme

Publikálás dátuma
2019.08.05. 09:20

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Az esélyegyenlőségi programot majdnem mindegyik település elkészíti, máskülönben nem kaphat pályázati támogatást. A többi azonban már az önkormányzatok tisztességén múlik.
Az lesz a legjobb, ha erről inkább nem mondok semmit – hárította el a nyilatkozatot egy szociális ügyekkel foglalkozó szakértő, aki ehhez név nélkül is csak annyit tett hozzá, hogy „kevés értelmét látja” a helyi esélyegyenlőségi programoknak. Berki Judit, a Nógrád megyei Bátonyterenyén élő szociálpolitikus szerint azonban ennél árnyaltabb a kép: „Nagyon vegyesek a tapasztalataim. Jó és rossz példák is vannak”.
A helyi esélyegyenlőségi program (HEP) elvileg fontos szerepet tölt be egy település életében. Minden önkormányzatnak kötelező ilyen programot kidolgozni és ötévente megújítani, ellenkező esetben kizárja magát az állami és uniós pályázatokból. Ennek megfelelően a HEP elkészítése ügyében a települések figyelemre méltó buzgóságot mutatnak. Jelenleg a 3177 hazai település (3154 helység és 23 fővárosi kerület) 98,6 százaléka, azaz 3133 önkormányzat rendelkezik érvényes helyi esélyegyenlőségi programmal – tájékoztatta lapunkat a témáért felelős Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF), az Emberi Erőforrások Minisztériuma háttérintézménye.
A válasz nem tért ki arra, hogy konkrétan mely települések mulasztották el kidolgozni az esélyegyenlőségi programot, és ennek következményeként hány pályázatot utasítottak el a döntéshozók. A főigazgatóságnak ugyanis – tudtuk meg – csak a programok publikálása és a mentorhálózat működtetése a feladata. Annyi legalább kiderült, hogy a HEP-ek elkészítését, közzétételét és felülvizsgálatát segítő mentorhálózat pillanatnyilag 25 főt számlál.
Esélyegyenlőségi programjukban az önkormányzatok előre meghatározott szempontrendszer alapján mérik fel településükön a szegények, romák, gyermekek, nők, idősek és fogyatékkal élők helyzetét. A problémák megoldására az úgynevezett intézkedési terv szolgál.
Az SZGYF egy szoftver segítségével képes az egyes intézkedések végrehajtásáról tájékozódni, „a dokumentumokban foglalt intézkedések lehető legnagyobb arányú megvalósításának szükségességére pedig települési, illetve járási HEP-fórumokon hívjuk fel az érintettek figyelmét” – közölte a főigazgatóság. Ebből ugyanakkor az is látszik, hogy jelen ismereteink szerint nincs szankció arra az esetre, ha valamelyik önkormányzat nem teljesíti az általa vállalt esélyegyenlőségi intézkedéseket.
Berki Judit sok hátrányos helyzetű faluban vagy városrészben végzett már terepmunkát. Elsősorban az uniós támogatásokra van rálátása. Elmondása szerint az EU-s pályázatok elbírálásakor valóban vizsgálják a helyi esélyegyenlőségi programok meglétét. Sőt: azt is megnézik, hogy például egy közösségi létesítményre beadott pályázat mennyiben illeszkedik a HEP-ben lévő intézkedési tervhez. A szociálpolitikus Berki Judit ismer olyan eseteket, hogy hiánypótlásra szólították fel a pályázó önkormányzatot, máskor pedig arra, hogy módosítsa az esélyegyenlőségi programot. „Az állam ellenőrző funkcióját nem nagyon látom” – említett egy gyenge pontot Berki Judit, amikor az intézkedések végrehajtásáról kérdeztük. Így jórészt a polgármesteren és a települési képviselőkön múlik, hogy a program elkészítését egyszerűen csak kipipálandó feladatnak tekintik-e, vagy tényleg javítani akarnak – többek között – a romák helyzetén. Önmagában már az is nagy eredmény lehet, ha egy önkormányzat hajlandó szembenézni azzal, hogy a településen milyen problémák vannak és azok miből fakadnak – hangsúlyozta Berki Judit. A jó példák közé sorolta a súlyos szociális-etnikai feszültségekkel terhelt Mátraverebélyt, ahol ez a szembenézés megtörtént: az önkormányzat annak ellenére elszánta magát a cselekvésre, hogy tudja, intézkedései valószínűleg csak sok év múlva hoznak érzékelhető javulást. Berki Judit megjegyezte, hogy mostani formájában egy jól működő esélyegyenlőségi program sem alkalmas a köznevelési anomáliák, az oktatási szegregáció felszámolására. Ennek eléréséhez kormányzati döntésekre lenne szükség.
Szerző

A legcsendesebb miniszter, aki a háttérben egyengeti az új magyar szuperbank létrehozását

Publikálás dátuma
2019.08.05. 08:49

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Sorosozni és migránsozni sem szokott és május óta még egyszer sem szólalt fel a Parlamentben.
Bártfai-Mager Andrea, a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter irányítása alatt 38 társaság áll közvetlenül, olyanok, mint a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő, a Nemzeti Közművek, a hulladékgazdálkodás, a Volánbusz, MÁV, Magyar Posta, MFB. Leányvállalatokkal együtt 200-nál is több cégről van szó. Ő egyengeti például az új magyar szuperbank létrehozását, ami minden bizonnyal Mészáros Lőrincé és üzleti köreié lesz. Mégis ő az, aki kerüli a sajtót (a kormánypártit is),  nem sorosozik, nem migránsozik és május óta még egyszer sem szólalt fel a Parlamentben –  írja a 444. Bártfai-Mager tavaly a miniszterjelölti meghallgatásán azt mondta: „Nyilvánvalóan olyan cégekben, amely az én irányításom alatt áll, ott a családtagjaim nem kapnak sem üzleti, sem semmilyen lehetőséget, de ez eddig is így volt.” Mégis, 
az eladó a Magyar Fejlesztési Bank, ami Bártfai-Mager felügyelete alá tartozik, a vevő Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetségnek (MSZKSZ) a vezérigazgatója Bártfai Béla, a miniszter férje.

Mint azt korábban a Népszava már megírta: A MSZKSZ teljes egészében megvásárolja az eddig kisebbségi tulajdonában álló MMBF Földgáztároló Zrt.-t.   Eddig az egyik legfigyelemreméltóbb hír az akkor még miniszterjelöltről kinevezése előtt jelent meg: még pedig az, hogy
az államot százmilliókkal megkárosító cégháló működött Bártfai-Mager 165 négyezetméteres rózsadombi házában

– írta meg tavaly májusban a G7. A miniszterjelölt volt férje, Balogh Sándor vállalta magára cikkben megjelenteket egy közleményben, amiben azt írta, hogy 20 éve elváltak már
Szerző

Az AB kimondta, hogy jogellenesen vették el a rokkantsági ellátást, de a kormány a füle botját sem mozgatja

Publikálás dátuma
2019.08.05. 08:40

Fotó: Népszava
Hiába állapította meg az Alkotmánybíróság (AB) tavaly novemberben, hogy a kormány 2012-ben jogellenesen vette el a rokkantnyugdíjasok juttatásainak jelentős részét, a kabinet még semmit nem tett az érintettek érdekében – annak ellenére sem, hogy az AB idén március 31-ig adott határidőt a helyzet rendezésére.
Az új szabályozással megszűnt az addig ismert rokkantsági nyugdíj, helyette a rokkantsági ellátást vezették be, ahhoz viszont, hogy ezt megkaphassák, az érintetteknek egy újabb felülvizsgálaton kellett átesniük. Azok, akiknél „állapotjavulás” történt, kevesebb pénzt kaptak az új rendszerben – csakhogy az állapotjavulás pontos fogalmát a vonatkozó kormányrendelet nem határozta meg, arról bürokratikus módon döntöttek, nem vették figyelembe az egyéni élethelyzeteket sem. Az AB egy konkrét üggyel kapcsolatban azt írta: egy panaszos 2011 decemberében még 101 ezer forint rokkantsági nyugdíjat kapott, majd jogosultságának néhány hónappal későbbi felülvizsgálatán olyan mértékű állapotjavulást állapítottak meg nála, hogy 2012 júliusától már csak 28 ezer forintra volt jogosult. Az AB szerint ez ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezményével. A testület egyértelművé tette: „állapotjavulás” alatt nem egyszerűen a jogszabályok által meghatározott, és a jogalkotó által bármikor megváltoztatható állapot százalékos változását, hanem minden esetben az egyén élethelyzetét érdemben meghatározó tényleges fizikai állapot kedvező változását kell érteni. Az AB által a szabályok módosítására megadott határidő négy hónapja lejárt, de a kormány még mindig nem lépett semmit. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma lapunkat úgy tájékoztatta: véleményük szerint az AB nem konkrét intézkedésre tett javaslatot, „csupán” elvi döntést hozott, de ennek „gyakorlatba ültetését és a jogszabályi környezetet a kormány jelenleg is vizsgálja." A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) szerint minél hamarabb felül kellene vizsgálni a törvényt, ami miatt több tízezer egykori rokkantnyugdíjas került hátrányos helyzetbe. Ehhez parlamenti képviselők segítségét is kérték még márciusban. A kormány helyett a Demokratikus Koalíció készített el egy, a helyzet rendezését célzó törvényjavaslatot, amit áprilisban nyújtott be a párt képviselője, Varjú László. A parlament Népjóléti Bizottsága júniusban tárgyalta a javaslatot, amit a kormánypárti többség végül leszavazott, így nem kerülhetett az Országgyűlés elé.
Szerző
Témák
rokkantság