Kólaháború a melegekért

Elméletben elfogadók a magyarok, de a gyakorlatban mégsem – ennek újabb lenyomata a Coca-Cola plakátja miatt kirobbant botrány.

A szeretet és a szerelem joga mindenkié, ahogyan a Coca-Cola is, ezt az üzenetet akarja közvetíteni a világcég magyarországi vállalatának kampánya – derült ki az üdítőgyártó tegnap közleményéből, amivel a meleg párokat is bemutató plakátjaikat elítélő véleményekre reagáltak. Az egyenlőség és a sokszínűség számukra alapvető érték – tették hozzá, így örömmel csatlakoztak a Sziget Fesztivál idei központi gondolatához, a „Szeretet forradalmához” a szivárványos címkével ellátott, több országban is forgalmazott palackjaikkal és a Budapest több pontján, így a metróállomásokon is kihelyezett plakátjaikkal. „A háromféle plakáton egy-egy Coca-Colát ivó pár szerepel, hetero- és homoszexuális párok egyaránt” – olvasható a közleményben, amelyben azt is megjegyzik, tiszteletben tartják, ha valakinek nem tetszenek ezek a reklámok.

A plakátharc múlt pénteken robbant ki, amikor a Pesti Srácok a Széll Kálmán téri metrómegállóban is látható hirdetéseken felháborodva „Már Budapestet ostromolja a homoszexuális lobbi” címmel jelentetett meg írást. Azóta ezt újabb cikkek követték, volt, amelyik egyenesen a magyar társadalom elleni „gusztustalan és provokatív támadásnak” nevezte a plakátokat. A hírre reagálva Boldog István fideszes képviselő közösségi oldalán bejelentette: amíg nem tüntetik el az ominózus plakátokat, nem iszik többet kólát, és az üdítő bojkottjára szólít el.

Közben az másság elfogadói is hallatták hangjukat: politikusok, közéleti személyiségek osztottak meg magukról kólás fotókat. Alföldi Róbert színész-rendező például azt írta: bár nem sok kólát iszik, „a szerelem az szerelem”.

Dombos Tamás, a Háttér Társaság ügyvivője szerint nincs valódi botrány a plakátok miatt, csak egy általuk régóta ismert kör próbál botrányt kelteni. Magyarország legnagyobb, leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer és interszexuális embereket (LMBTQI) tömörítő szervezete nevében úgy fogalmazott: örülnek, ha egy cég olyan kampányt indít, amivel segíti, hogy nagyobb láthatóságot kapjanak. – Vannak ugyanakkor Magyarországon olyan civil szervezetek, amelyek kifejezetten ezek ellen az emberek ellen kampányolnak – tette hozzá az ügyvivő. A Citizengo és a hozzájuk kapcsolódó szervezetek havi rendszerességgel tesznek közzé bojkottfelhívásokat, hol az IKEA-t támadják, mert a melegeket támogatja, hol egy angol bélyeget akarnak bevonatni, mert meleg ember szerepel rajta. A mostani kampányuk abban különbözik a korábbiaktól, hogy politikusok is megjelentek benne. Az, hogy a fideszes Boldog István is magáévá tette ezeket a kirekesztő nézeteket, azért visszatetsző, mert egy politikus feladata éppen az lenne, hogy kiálljon az Alaptörvényben is szereplő egyenlő jogok mellett és azt hirdesse, hogy a kirekesztés, a hátrányos megkülönböztetés megengedhetetlen – érvelt Dombos Tamás.

Mindezek ellenére a szociológus szerint egyre nő Magyarországon azok száma, akik akár családtagként, barátként is elfogadják a melegeket, a teljes jogegyenlőséget hirdetik, beleértve a házasság, gyermekvállalás jogát is, míg a társadalom egy másik része még mindig elutasító. Ez a kör nem nő, de markánsabban fogalmaznak és egyre hangosabbak, egy részük a korábbi szélsőjobb pártokhoz köthető, de a kormánypártokban és az ellenzékben is jelen vannak – vázolta a helyzetet a Háttér Társaság ügyvivője. Szerinte ugyanakkor a pártpreferenciáknál meghatározóbb az életkor, és a nem, a fiatalok és nők elfogadóbbak a másság iránt. Veszélyesnek tartja ugyanakkor, ha erre a kérdésre politikai üzenetek rakódnak, mert ha a migrációval kapcsolatban sikerült átalakítani a közvélemény hozzáállását, a szexuális a mássággal is szembe tudják fordítani a tömegeket. Ehhez csak az kell, hogy a kormány azt érezze, már nem hat eléggé a migránsozás, keresni kell egy új ellenséget. A civil szervezeteket eddig is támadták, de a szavak mellett ez eddig csak az állami pénzek megvonását jelentette. Ők például 2012-ben kaptak utoljára kormánytámogatást, azóta pályázatokból és adományokból szervezik a HIV és AIDS felvilágosító kampányaikat, jogsegélyszolgálatukat.

Házasságtól a halálbüntetésig

Legalább 68 olyan ország van a világon, ahol a nemzeti törvények tiltják az azonos nemű felnőttek közötti, beleegyezésen alapuló kapcsolatot – írja összesítésében a Human Right Watch (HRW) emberi jogi szervezet. Továbbá legalább kilenc államban még a másik nem „szerepébe bújni” – tehát például egy férfinak nőnek öltözni, szélsőségesebb esetben hosszú hajat növeszteni, vagy nőnek nadrágot felvenni – is törvénybe ütközik.

A büntetés mértéke ugyanakkor jelentősen eltér az egyes helyek között. A HRW interaktív térképe szerint Észak-Afrika „nyugatiasabb” iszlám államaiban, így például Marokkóban, Algériában, Tunéziában, Egyiptomban „csak” 0-10 évig terjedő szabadságvesztés jár a homoszexualitásért. Közben többek között Pakisztánban, Ugandában, Kenyában akár életfogytig tartó börtönre is ítélhetik a melegeket, míg néhány konzervatív iszlám államban, például Iránban, Szaúd-Arábiában, Katarban, Szudánban vagy Nigériában akár „testi fenyítéssel”, végső esetben halálbüntetéssel is sújthatják őket. A jogszabályi megfogalmazásban egyébként gyakran nem magát a homoszexualitást, hanem a „szodómiát” vagy „erkölcstelenséget” tiltják, ami gyakorlatban lényegében az azonos neműek közötti szexet jelenti.

Ez persze koránt sem jelenti azt, hogy ezeken a helyeken ne lennének melegek, ám életüket jellemzően folyamatos titkolózás közepette kénytelenek élni. A homoszexualitás számos iszlám országban mindmáig tabu téma, és erős társadalmi ellenszenv kíséri. Az Arab Barometer arab országokat vizsgáló idei felmérése szerint Algériában és Marokkóban is csak a megkérdezettek negyede tartotta elfogadhatónak az azonos neműek kapcsolatát, de még a viszonylag „liberális” Libanonban is 6 százalék volt elfogadó.

Ami ez Európai Uniót illeti, természetesen egyik tagállam sem bünteti a homoszexualitást, itt inkább a melegházasság elfogadásáról zajlik a vita. Mára nem csupán a mélyen szekularizált nyugati társadalmakban, hanem több kelet-közép-európai, vagy hagyományosan vallásos államban is adott vagy a házasság, vagy a regisztrált élettársi kapcsolat lehetősége az azonos nemű párok számára. A folyamat az utóbbi években, 2014 óta gyorsult fel látványosan. Jelenleg a 28 tag közül 15 engedélyezi, hogy azonos neműek is megházasodjanak, ezek: Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Írország, Luxemburg, Málta, Hollandia, Portugália, Spanyolország, Svédország, Nagy-Britannia, Szlovénia, és idén január elsejétől Ausztria. Kisebbségben vannak azok az országok - Bulgária, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia – ahol viszont alkotmány zárja ki a melegházasságot. Nemrégiben Romániában rendeztek referendumot, amin arról kellett dönteni, hogy az alkotmányban szereplő „a család a házastársak szabad akaratnyilvánításából létrejött házasságon” alapszik meghatározásban a házastársak helyett a „férfi és a nő” szerepeljen. A népszavazás végül nem érte el az érvényességi küszöböt, de 91,61 százalék szavazott igennel, és a felmérések is évek óta az első négy legvisszautasítottabb közösség közé sorolja a melegeket. - László Dávid