Józan ésszel azt hihetnénk, hogy nem lehetne tovább rontani a Coca-Cola páros plakátjai miatt kialakult helyzeten, de az események követéséhez sajnos nem józan ész kell, hanem edzett gyomor: a Pesti Srácok újságírója, a plakátok miatt korábban meleglobbit orrontó Vésey Kovács László kedden újabb véleménycikket írt a témában, amiben már tolószékesek is megkapják a magukét.
Vésey előbb, fejedelmi többessel úgy érvel, hogy ők együtt tudnak élni a homoszexualitás létezésével, de nem akarják azt nézni. Már ez is erős mondat – egy meleg pár például nem szállhatna együtt buszra e kijelentés alapján – a szerző pedig következetesen és hazug módon egybe is mossa az azonos nemű párkapcsolatokat a pedofíliával: „A gyerekekre pedig (...) azért van szükségük friss húsként, mert kevesen vannak, és hamar ráunnak egymásra”.
A következő bekezdésben viszont egy teljesen eltérő kisebbség, a mozgássérültek csoportja kerül a célkeresztbe, a plakátok kapcsán ugyanis őket állítja párhuzamba a melegekkel Vésey-Kovács.
„(...) miközben nem gyűlöljük a mozgássérülteket, nem akarjuk bántani és kirekeszteni őket, sőt akadálymentesített feljárókat építünk nekik, ahol csak lehet. Arra tanítjuk a gyerekeinket, hogy sajnos vannak, akik ilyen helyzetbe kerültek, és segítünk nekik, ha rászorulnak, nem csúfoljuk ki, nem bántjuk őket. De nem hazudjuk azt magunknak meg másoknak, és főleg nem tömjük a gyerekeink fejét olyan hülyeséggel, hogy tolószékben élni ugyanolyan természetes, mint két lábon sétálni, és nem rosszabb, csak más.”
A melegek olyan látványt nyújtanak, olyan ellenérzéseket váltanak ki, mint a mozgássérültek? Gyerekek hátgerincét tördelő tolószékesek, mint párhuzam a néhány, közvetlen szexuális utalást nem is tartalmazó plakátra? Az ember csak kapkodja fejét, de ez nem a Hírcsárda, a szerző komolyan gondolja a színes-szagos manifesztumot.
És ha már komolyan gondolja, talán nem kellene így finomkodnia: már várjuk a cikkeket, amiben Vésey Kovács László kikel a leukémiás gyerekeket bemutató lelombozó plakátok, a szegénységre tolakodóan emlékeztető hirdetések, esetleg a színes bőrűeket túlzóan szimpatikusnak ábrázoló reklámok ellen.
Elvégre ez egy etnikailag homogén, keresztényi és gazdag ország, ahol a másság, és a hajléktalanság is elfogadott – amíg a négy fal között csinálják. Egy ilyen erős toleráns országnak pedig megvan a maga reklámideálja is: a terepjárós, pufidzsekis polgári-konzervatív vállalkozó, két gyerekkel, saját lábán megálló feleséggel. Igaz, ő saját véleménye szerint nem számít közszereplőnek.
