Kockaház-reneszánsz: hogyan lesz egy lesajnált épületből élhető, dizájnos, olcsón fenntartható otthon?

A kockaházak korszerűsítésére ajánl megoldásokat két magyar és egy algériai egyetem hallgatóinak közös tervezőcsapata.

Magyarországon hozzávetőleg 800 ezer kockaház áll, s bennük lakik hazánk polgárainak csaknem 20 százaléka, így nem közömbös, mi a perspektívája ezeknek az épületeknek. A hatvanas évek elején megszületett, 90-100 négyzetméteres, földszintes, 2-3 szobás, sátortetős háztípus az igények növekedésével több módosuláson esett át. A nyolcvanas évektől emeletet kaptak, 5-6 szobásra bővültek ezek az épületek, és a tervezők gyakran az utcafrontot alpesi-házra emlékeztető fazonnal igyekeztek feldobni.

A kilencvenes években divatjamúlttá váltak a kockák, sőt, divat lett a Kádár-kor egyik építészeti és ízlésbeli bűneként emlegetni ezeket a házakat. Pedig a kocka sosem volt valamiféle ránk erőltetett típusterv, azért lett népszerű, mert viszonylag olcsón, kevés szakmai hozzáértéssel, kalákában lehetett megépíteni.

A mai kor igényeinek viszont egyre kevésbé felel meg a kockaház. Ezen szeretne változtatni a pécsi, a miskolci és az algíri egyetem hallgatói csapata, ezért kidolgoztak egy „ajánlatcsomagot” a kockaházak megújítására. A tervezői kollektíva egyrészt jobban használható élettereket próbált kialakítani a kockaházak átépítésével, bővítésével, másrészt nagymértékben javította az épület energiahatékonyságát. Mindeközben a ház a népi építészet egyszerű, tiszta jegyeit továbbértelmezve kapott kortárs építészeti arculatot.

A csapat két mentora, Kondor Tamás és Kósa Balázs, a Pécsi Tudományegyetem Műszaki Karának építész oktatói úgy látják: a kockaházak gyengéi könnyűszerrel orvosolhatók. A kockaház kertkapcsolat nélküli szobái és konyhája egy sötét belső folyosóról közelíthetők meg. A csapat koncepciójának lényeges eleme, hogy - a tereket finoman átrendezve - a nappali-konyha-étkező hármas egységét a kert oldalára szervezik, és egy terasszal egészítik ki. A ház köré újabb teraszokat húznak, amelyek széles tornácként csatlakoznak a szobákhoz.

A teraszok eltolható zsalugáterekkel és tetővel nyitnak kilátást a kertre és az égre. A zsalugáterek bélése cserélhető: nyáron 1-2 centi vastag gyalogakácágakból font cserény (vesszőből, nádból font tábla - a szerk) árnyékolja a teraszokat. Télen polikarbonát tábla kerül a vesszőfonat helyére, és egyfajta télikert veszi körbe a házat. A teraszok nagysága oldalt lehet akár egy széknyi, ugyanakkor az étkezőhöz kapcsolódó terasz egy többgenerációs család minden tagja - 15-20 ember - számára tágas életteret biztosít.

Ezek a teraszok általában egész évben lakhatók, s ez átvezet ahhoz, hogy miért takarékos a ház energiafelhasználása, miként válhat plusz energiás házzá egy „Kádár-kocka”. A vesszőfonattal kitöltött árnyékoló zsaluk nyáron hűtik az épületet, míg télen – mivel a polikarbonáttal határolt terek napcsapdaként működnek - melegítik a teraszt és a kockaház falát. A ház tetejére napelemeket tennének a tervezők, s ezek annyi energiát termelnek egy év alatt, ami fedezi az épület teljes energiaigényét, s a napelemek – a ház megfelelő hőszigetelése esetén - plusz energiát is termelnek. A ház hőmérsékletét nyári időszakban az a beton csőlabirintus is hűti, ami az épület padlószintje alá kerül. Ebbe északi irányból áramlik be a levegő, majd a csőrendszer hőtároló tömegének, a napos zónától való rejtettségének és a föld hozzávetőleg tíz fokos hőmérsékletének köszönhetően a labirintus tovább hűti a rajta átáramló légtömeget. A labirintusból nyáron a kinti hőmérsékletnél 8-10 fokkal hűvösebb friss levegőt vezetnek be a ház négy sarkánál a belső terekbe, ez gondoskodik az épület szellőzéséről. A levegő az épület közepén – a folyosóból kialakított – átriumudvaron keresztül távozik a házból. Ez az átrium már nem sötét, mint volt a folyosó, mivel a tetején elhelyezett prizmaszerkezet behozza a természetes fényt. Persze a fény nagy melegben ki is rekeszthető.

Az előbbiekből egyértelmű, hogy a tervezők nem ráncfelvarrással vagy botoxolással akarják megfiatalítani a kockaházakat, hanem teljes újragondolással. Hogy ezek az átfogó munkák mennyi pénz igényelnek, az esetenként változó. Egy földszintes, 100 négyzetméteres ház élhetősége már 5 millió forintból is javítható, ám ahhoz, hogy a leírt komfortú otthonná váljon a kocka, 15-25 millió kell. Ez még mindig olcsóbb, mintha a kocka gazdája hasonló méretű új ház építésébe fogna, hisz az 40-45 milliónál állna meg. Mindenkinek az igényeit és a lehetőségeit mérlegre téve kell eldönteni, hogy mennyit áldoz kockaházára, hangsúlyozzák a pécsi egyetem építészei. Tegyük hozzá, hogy az átépítők nagy eséllyel pályázhatnak energiamegtakarítást célzó állami és uniós támogatásokra, s ezek a források milliókkal enyhíthetik a beruházás terheit.

Egyébként a magyar-algériai együttműködésben létrejött tervek szeptember végéig megtekinthetők Szentendrén. A nemzetközi csapat ugyanis részt vett az egyetemek számára kiírt építészeti innovációs világversenyen a Solar Decathlon 2019-en. A megméretésen 18 ország 10 csapata vetélkedett, s terveiket fel is építették a Duna parti városban, az Építésügyi Minőségellenőrző Nonprofit Kft. telepén. A versenyben az Építészet kategóriában 2., az Energiahatékonyság kategóriában 3. helyet nyert a projekt, emellett két különdíjat is odaítéltek a csapatnak.