Az USS Abraham Lincoln úgynevezett Nimitz-osztályú, nukleáris-meghajtású, nagyjából százezer tonnás repülőgép-hordozó. Fedélzetén 40 farab F-18 Super Hornet vadászrepülőgép és körülbelül 6000 fő (közülük 4500 szárazföldön is bevethető) teljesít szolgálatot. Ezt a brutális hadi gépezetet most a Perzsa (Arab) –öbölhöz vezényelték, pontosabban meggyorsították egyébként is oda tartó útját. A hajó hivatalosan a Hormuzi-szoros kereskedelmi hajózásának szabadságát biztosítja, de maga egyelőre nem kelt át a szoroson, ahol az utóbbi hónapok incidensei – például a rejtélyes szabotázsakciók, majd egy brit hajó iráni lefoglalása – zajlottak.
Az USS Abraham Lincoln csak egy - bár kétségtelenül a legnagyobb - a térségben állomásozó amerikai tengeri erőkből. A Perzsa (Arab)-öböl védelmét a bahreini támaszpontú ötödik flotta látja el, melynek gerincét az USS Boxer (amely - új drónelhárító rendszerének hála - állítólag lelőtte a közelébe merészkedő iráni drónt), az USS Bainbridge romboló, valamint a helikopterek szállítására is alkalmas USS Lewis B. Puller adja. Ezekhez még csatlakozik több más hadihajó is. És ezek csak az amerikaiak. A régióban ott vannak szövetségeseik: a britek, akik kereskedelmi hajójuk incidense után sietve erősítést is küldtek, továbbá a regionális tényezők, például az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia és a közeli Izrael.
Ezek ismeretében egyértelműen kijelenthető, hogy az iráni hadiflottának még akkor sem lenne esélye az amerikaival szemben, ha egyébként ellenfelei nem számíthatnának további erősítésre.
A The National Interest amerikai külpolitikai szakportál elemzése szerint a perzsa állam azonban az utóbbi években feltehetőleg kifejlesztett olyan ballisztikus rakétákat, amelyek kifejezetten tengeri célpontok ellen alkalmazhatók. Ilyen például a Khalídzs Farsz (Perzsa-öböl) nevű rakéta, amely állítólag 300 kilométer megtételére képes, 650 kilogrammos robbanófejjel felszerelt, és a légvédelmi-rendszereket is ki tudja játszani. Ennek is vannak már továbbfejlesztett változatai, bár élesben még sosem bizonyítottak, így képességeik egyelőre nem ismertek. Az amerikai hadipari mérnökök sem ültek azonban ölbe tett kézzel, hadihajóiknak már nagyon fejlett a légvédelme. A fent említett magazin egy másik elemzése úgy számol, erősen kérdéses, hogy az iráni rakéták egyáltalán el tudnák találni az amerikai hajókat, egy repülőgép-hordozó elsüllyesztéséhez pedig valójában már nukleáris robbanófejre lenne szükség. Ilyennel azonban Irán nem rendelkezik.
Azért a perzsa állam így is veszélyes ellenfél lenne. Ha nem is nyílt küzdelemben, de egyfajta tengeri „gerillaharcban” alaposan meg tudná keseríteni az amerikaiak életét. A Perzsa (Arab)-öböl majd három magyarországnyi területű, így nem könnyű minden pontját ellenőrizni. A mozgékony iráni hajók amolyan „üss és fuss” taktikával bárhol lecsaphatnának, ahogyan a feltételezések szerint történhetett az aknákkal megrongált kereskedelmi tankerek esetében is. Mellettük szól a helyismeret is. A szűk szoros miatt a nagy hajók manőverei elég jól kiszámíthatóak, és ott van a közeli szárazföld, ahonnét ugyancsak tűz alá lehetne venni a közel merészkedő ellenséget. Végül megpróbálhatnák lezárni, például elaknásítani a Hormuzi-szorost. Történt már hasonló, de akkor pórul jártak: az iráni-iraki háborúban 1988-ban egy amerikai hadihajó iráni aknára futott, és kis híján elsüllyedt. A válaszként érkező Praying Mantis amerikai katonai akció súlyos csapást mért az irániakra: a kommandósokat, rakétákat és bombákat bevető akcióban 90 iráni katona halt meg és háromszáz megsebesült, miközben az amerikaiak mindössze két embert veszítettek, azt is csak két összeütköző helikopter balesetében.
A tengeri incidensek az erőviszonyok ilyetén ismeretében is veszélyesek, mert a konfliktus kiszélesedésével fenyegetnek. Az Egyesült Államok nyilvánvalóan nem nézné tétlenül a flottája elleni támadásokat, ahogyan legutóbb is egyetlen amerikai drón lelövése majdnem válaszcsapáshoz vezetett. Aki viszont Iránnal háborút kezd, az az egész régiót lángra lobbantja, hiszen a perzsa állam befolyása Szíriára, Jemenre, Libanonra, Irakra és Palesztinára is komoly mértékben kiterjed.
