Méltatlanul csekély figyelmet kapott a hazai médiának a hatalomhoz közeli részében Orbán Viktor legújabb sikere. Csehországban ugyanis dobogós helyen végzett a külföldi politikusok népszerűségéről készített felmérésben. Csak az új szlovák államfő, Zuzana Caputová és Ferenc pápa előzte meg. Bizakodásra ad okot, hogy három éve a hasonló közvélemény-kutatásban a magyar miniszterelnök még a hatodik volt, vagyis újabb három év elteltével szinte megjósolható az aranyérem.
Vajon mi lehet az oka, hogy ezt a remek szereplést nem kísérte határainkon belül hozsannázás és dicshimnusz? Az csekély magyarázat lehet rá, hogy fölöslegesnek tartották, hiszen mindenki tisztában van a vezér emberi és politikai nagyságával, szükségtelen rátenni még egy lapáttal. Alkalom lehetett volna ez, hogy újra felidézzék a nagyszerű karrier fontos állomásait, kezdve attól, hogy kiűzte hazánkból a megszálló szovjet csapatokat, folytatva a jobboldali, keresztény erők egységbe tömörítésével, egészen a Brüsszellel és Soros Györggyel folytatott kérlelhetetlen és győzedelmes szabadságharcáig
Minderről azonban nem esett szó, de arról sem, hogy könnyű a cseheknek. Ők a messzi távolból értékelik a világot, s nem tudni, mennyire ismerik igazán. Feltehetően van nekik elég bajuk a saját vezetőikkel, például Babis kormányfővel, aki ellen már többször százezrek tüntettek, meg Zeman elnökkel, aki azt képzeli, hogy ő és csakis ő fújja a passzátszelet. Egy ilyen országban felüdülést jelenthet külföldi politikusokat osztályozni. Onnan még az illiberális államról szőtt zavaros magyarázatok is szimpatikusnak tűnhetnek, ha ugyan egyáltalán hallottak róla. Nem zavarja őket a politika zászlajára tűzött migránsellenes kampány, de még a sorozatosan felbukkanó korrupciós botrányok sem.
A magyar emberek – bár nem a feltétlen hívők – tudnának mesélni, de akkor el lenne rontva a játék. Különben is mindenki tartsa magát ahhoz, hogy „csak a Fidesz”, ahogy az itteni közvélemény-kutatások is mindig kimutatják. Ami persze a magyar embereknek nem játék. Ebben telik az életük.