A semmitmondás hete

Azt állította a Magyar Nemzetben Haraszti Gyula (Linder és Gyurcsány című írásában), hogy a Gyurcsány-kormányok idején „szinte mindent kiárusítottak, ami mozdítható, az országnak, írd és mondd összesen 17 (!) tartalékos katonája volt (…) megfeledkeztek arról, hogy a szövetségesek által biztosított kollektív védelemhez nem elég várni a segítségre, fejleszteni kell a nemzeti képességeket is.” Ezzel szemben a tény az, hogy az Országgyűlés még a Gyurcsány-kormány idején, 2008-ban határozatot fogadott el a tartalékos rendszer átalakításáról, 2009 tavaszán pedig – a nagy válság kellős közepén – 4 ezer főben határozták meg a tartalékos létszámkeretet. Betölteni persze nem tudták, de még 2010-ben is a GDP 1,14 százalékát fordították honvédelmi kiadásokra, amely aztán az Orbán-kormányok alatt 2018-ig folyamatosan 1 százalék alatt maradt. Kik vártak itt segítségre, és kik nem fejlesztettek? Nem lehet, hogy az új Linder (a Károlyi-kormány hadügyminisztere, aki nem akart több katonát látni) valójában Orbán? Azt állította a Magyar Hírlapban Putsay Gábor (a jó GDP-növekedési adatot magyarázva), hogy „az exportpiacainkat úgy sikerült diverzifikálni, hogy elsőként a régióban nyitottunk a keleti, leginkább az orosz és a kínai piac felé, és persze ellenzéki oldalról számos kritika éri és érte emiatt a kormányt, de mára beérett a gyümölcs.” Ezzel szemben a tény az, hogy a gyors gazdasági növekedést a keleti nyitás egyáltalán nem magyarázza, mert Oroszországba a 2010-es 704 milliárd forint helyett tavaly csak 491 milliárdnyit exportáltunk, Kínába pedig ez idő alatt ugyan kétszeresére nőtt a magyar kivitel, de tavaly és idén már csökkent, ráadásul nagyságára jellemző, hogy a Szlovákiába irányuló exportunk több mint kétszerese a kínainak. Ha tehát ez a gyümölcs beérett, akkor eléggé savanyú fajta. Azt állította Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója (rendszeres fellépésén az M1 kormánytévében), hogy a liberális országok korábban csak azokat az államokat támadták, amelyek védekeztek az illegális migráció ellen, most azonban már a határőrizeti szervezetet, a Frontexet is, amelynek legfrissebb jelentése szerint nőtt az illegális bevándorlás Európába. Ezzel szemben a tény az, hogy semelyik ország nem támadja a Frontexet, csupán egyes sajtójelentések bírálták, amiért állítólag a Frontex emberei is néhányszor erőszakosan léptek fel a menekültekkel szemben. Az meg, hogy nőtt az illegális bevándorlás, szintén hazugság: a Frontex jelentésében ugyanis az szerepel, hogy bár az Európába érkezettek száma júniushoz képest júliusban 4 százalékkal nőtt, viszont az előző évhez képest 30 százalékkal csökkent. Mint a jereváni rádiós viccben: Mercedeseket nem osztogattak a városban, hanem fosztogattak. Azt állította Bogár László, Orbán volt államtitkára (a Magyar Hírlapban, az amerikai belpolitikáról értekezve és Trumpot dicsérve), hogy a demokrata jelöltek között egyetlen egy van, Tulsi Gabbard, aki Trumphoz hasonló keretekben értelmezi a világot, „és máris a legnépszerűbb jelölt valamennyi közvélemény-kutató szerint”. Ezzel szemben a tény az, hogy egyetlen közvélemény-kutató szerint sem a legnépszerűbb, ellenben 1 százalékos támogatottsággal a 12-13-ik a demokrata sorban. Lehet, hogy Bogár a jövőbe lát, de a jelenbe biztos nem.
Szerző
Bolgár György

Légy rossz mindhalálig?

Hát eljött végre. A politikai háború és a Kulturkampf után itt a „Morálkampf”. Előbb volt a fülkeforradalom, amelyik a politikai rendszert rendezte át, vagy inkább vissza, a kisebb demokrácia irányába. Kéz a kézben járt vele a gazdaság átszabása, a klienskapitalizmus, a tulajdon és a profit átterelése a hűbéresekhez, majd centralizálása strómanok, rokonok, barátok kezében. Fáradságos munka volt, pláne, hogy a sajtó nagy részét is be kellett kebelezni, így a kultúrával tavalyig nem értek rá komolyabban foglalkozni. Ám akkor lelkes szabadcsapatok segítségével megrohanták az ellenségesnek vélt, túlságosan független szellemű művészeti és tudományos hadállásokat, a Petőfi Irodalmi Múzeumtól a Tudományos Akadémiáig. Mégis volt valami hiányérzete az embernek. Ha az erkölcsi felfogás marad a régi, akkor az új rendszer kellemetlen összevetéseknek van kitéve, az avítt normák jegyében könnyen tolvajnak, részvétlennek, agresszívnek nevezhetik. Muszáj legalább a hívek számára kiépíteni egy másfajta etikát. Ha már sikerült az országot kettészakítani társadalmi, politikai, kulturális szempontból, nem lehet hátradőlni: következzék a morális kettéhasítás. Egyéb forradalmak után feltétlen szükség van erkölcsi (ellen)forradalomra is. Új értékrend felállítására, amelyben minden fordítva van. A The New York Times Salvini ideológiáján keresztül mutatja be a hasonszőrűek etikai előjelváltását: „Good is Bad”, vagyis amit eddig jónak neveztünk – pl. embereket kimenteni a tengerből - az az új rend normái szerint bűn. Orwell 1984-éből ismerjük az „újbeszél”-t, a Forradalom által teremtett új nyelvet. Most az „újbeszél” mellett itt az „újmorál”. Félreértettük, amikor a miniszterelnök a választás előtt „erkölcsi, politikai és jogi elégtételt” ígért. Mert nemcsak az ellenzékét fenyegette. Az övéit is meg akarta nyugtatni: nem kell pirulniuk vezérük és pártjuk kétes lépései miatt. Jönnek az új normák, amelyek révén elégtételt kapnak: erkölcsileg is ők állnak a jó oldalon. Nem a „légy jó mindhalálig” parancsát írják át nekik „légy rossz ”-ra, az túl brutális volna. Épp csak a „jó” jelentését cserélik ki. Jó az, amit a vezér csinál, mert nemzete üdvét és megmaradását szolgálja, akkor is, ha ez épp nehezen hihető. Ez, mondhatni, axióma, nem szorul bizonyításra. Orbán idén márciusban leszögezte: „Nem véletlenül érezzük erkölcsi fölényben magunkat Nyugat-Európához képest”. Tusnádfürdőn, ahol meghirdette az új etikát („új elvi alapokra helyeztük egyén és közösség viszonyát”), fel is sorolta az „elismerésre méltó teljesítményeket”. Tanulságos. Az erények között nem szerepel semmi, ami a szolidaritásra, másokért való kiállásra utalna. Ami helyettük felmagasztaltatik, az az „öngondoskodás”, a „saját egzisztencia megteremtése”, az „adófizetés”és legfeljebb a „családalapítás, gyermeknevelés”. Ki-ki söprögessen csak a saját portáján, nix világmegváltás. Aki az „újmorállal” szemben holmi régi (részint épp a kereszténységben, részint a humanizmusban és a felvilágosodásban gyökerező) erkölcsi normákra hivatkozik, az egyrészt „sivalkodik”, másrészt álszent, vagy naiv hülye. Iványi Gábor gondolatait a Magyar Hírlap „farizeus szóömlenynek” minősíti. A színész Richard Gere, aki ételt vitt egy menekülthajóra, „elindult négereket menteni”, „egy Soros-szuka pedig olyan szeretettel pillantott rá, hogy a könnye is kicsordult”(888). Az ilyen mind moralizáló „kulturális marxista”, aki Fricz Tamás szerint „minden létező, születéstől fogva vagy a hagyományokból következő különbséget – legyen az faji, nemzeti, etnikai, vallási- nem létezőnek tekint.” Szintén a 888 egyik bölcselője oktat ki, hogy ha a társadalmi igazságosság kifejezést halljuk, „jobb, ha ördögűző papot hívunk”, „sokkal jobban járunk, ha nem veszünk készpénznek olyasmit, mint ’egyenlő méltóság’, ’alapvető emberi jogok’, ’egyenlőség’.” Csupa badarság, tényleg. A 444 („plankog” néven jegyzett) elemzése írja, hogy Salvini a bírálóit „buonistának” (jóakaratúnak, jótevőnek) gúnyolja, új szitokszót teremtve. A német szélsőjobb párt, az AfD hasonló megvetéssel a „gutmensch” kifejezést használja. Az a rossz, aki jó. A The New York Times szerint vannak, akik felveszik a kesztyűt, és „buonista” feliratú pólót nyomatnak maguknak. Mi sem dezertálhatunk az erkölcs szabadságharcából. Itt az ideje, hogy az ellenzék nálunk is megfogalmazza a maga erkölcsi alapvetését, ha mást nem, hát a közös jelöltek által vállalt, számonkérhető normákat. Nem frázisokat, hanem világos szembefordulást a közmorál megrontásával. Igen, a kényes kérdésekben, a menekültekkel való bánásmód, a roma integráció, a pártok és politikusok morális hitelessége dolgában is. Mert gyakran mi is a hallgatás bűnébe esünk. vagy szemet hunyunk szövetségeseink hallgatása fölött. Fontosak a közös politikai programpontok (nem ártana azokat is világosabbá tenni), de ez sem fog menni a közös morális minimumprogram, a politika ethosza, az emberség, a tisztesség rehabilitálása nélkül. Éppen most írnak át mindent, ami eddig erkölcsi közmegegyezés tárgya volt. Hadüzenet nélkül indítottak háborút. Őrzők, vigyázzatok a strázsán!  A szerző az MSZP volt országgyűlési képviselője 
Szerző
Lendvai Ildikó

Önámítás

Azt állítja a kormány, hogy Magyarországon nincs rasszizmus és antiszemitizmus. A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) elnöke, Csányi Sándor is többször elmondta, hogy sikerült száműzni a stadionokból a rasszizmust. Ezek az állítások nem igazak, a rasszizmus, antiszemitizmus, kirekesztés szörnyű részei a mindennapjainknak. 
Tömegközlekedési eszközökön az utasok, útkereszteződésben az autósok vitájában a leggyakrabban elhangzó szitokszavak, a "zsidó" és a "cigány". Amíg ezeket sértésnek szánják, addig önbecsapás azt állítani, hogy Magyarországon nincs rasszizmus, antiszemitizmus. A gyűlöletet a kormány is gerjeszti, például a menekültek ellen. 
A futballstadionokban a bajnokik nyolcvan százalékán megjelenik a gyűlölködő szurkolói rigmusokban a "cigányok" kifejezés. A huhogás gyakorlatilag megszűnt, de az a baj, hogy a cigányozás is rasszista megnyilvánulás, ilyenkor is meg kell állítani a nemzetközi szabályok (!) szerint a mérkőzést, ismétlődés esetén pedig félbeszakítani a meccset. Az első lépésig sem sikerült itthon eljutni. A játékvezetők nem hallják meg ezeket a rigmusokat, az MLSZ pedig nem kötelezi őket arra, hogy meghallják. A múlt vasárnapi dorogi zsidózás annak a következménye is, hogy nincs határozott fellépés a cigányozás ellen, ehelyett azt hirdeti a szövetség elnöke, hogy nincs rasszizmus a magyar pályákon. Szomorú, ha ezt el is hiszi.
A válogatott hazai mérkőzésein 95 százalékban fantasztikus a hangulat, de minden találkozón van négy-öt perc, amikor a "vesszen Trianon!", "sz.r Románia (Szlovákia)", esetleg a "lesz még Erdély Magyarországé" rigmusokat lehet hallani, amit ugrálva kiabálnak családok is, hat-nyolcéves gyerekekkel. A műsorközlő nem szól, mert minden bemondást dokumentálni kell, ha leírja, hogy a gyűlöletkeltés beszüntetésére szólított fel, akkor utána büntetést fizet az MLSZ a sportszerűtlen szurkolás miatt.
Ezért az MLSZ nem vállalja a nyílt harcot, hanem hallgat, ezzel viszont legalizálja a rasszizmust, az antiszemitizmust és a kirekesztést.  
Frissítve: 2019.08.17. 20:37