Kína lassan fegyverkezésben is túlnő az amerikaiakon

Publikálás dátuma
2019.08.23. 09:40

Fotó: Li Ziheng / Xinhua News Agency
Washingtonban pontosan tudatában vannak a fenyegetésnek – legfeljebb nem mondták ki olyan nyíltan, ahogy az ausztrál tanulmány megtette.
Az Egyesült Államok többé nem az első erő Ázsiában, és az egyre növekvő kínai hadsereg rakétái órák alatt felülkerekednének térségbeli bázisain – kongatta meg a vészharangokat új jelentésében az ausztráliai központú United States Study Center. A terjedelmes tanulmányban alapvetően két dologgal indokolják a fordulatot. Egyrészt a nagyszabású kínai haderőfejlesztéssel, különösen a több ezresre tehető rakétaarzenállal, amely becsléseik szerint egy meglepetés támadás esetén már a háború korai szakaszában képes lenne megsemmisíteni az előretolt amerikai bázisokon állomásozó harci repülőgépek 70 százalékát. Másrészt a hosszú évek óta elhibázott washingtoni stratégiával, kezdve a meghaladott szuperhatalmi elképzeléssel, a forráshiánnyal, a közel-keleti háborúk negatív következményeivel. A jelentés persze nem azt állítja, hogy egy fegyveres konfliktusban az Egyesült Államok alulmaradna Kínával szemben, inkább arra a következtetésre jut, hogy nem lenne képes hatékonyan és elég gyorsan megvédeni térségbeli érdekeit. A szerzők egyik következtetése éppen ezért az, hogy régiós szövetségeseinek, jelesül Ausztráliának vagy Japánnak is komolyabb erőfeszítéseket kell tenniük Kína ellensúlyozására és az amerikaiak támogatására. A CNN kérésére a jelentést amerikai részről nem is kommentálták, Pekingből annyit válaszoltak, hogy a hadseregük „védelmi feladatokat” lát el. Az amerikai védelmi költségvetés még mindig messze a legnagyobb a világon: a svéd SIPRI adatai szerint 2018-ban 649 milliárd dollárra rúgott, – az idei évre Donald Trump 750 milliárd dollárt kért –, miközben Kínáé „alig” 250 milliárd dolláros volt. Ám a tanulmány emlékeztet rá, hogy az amerikai hadsereg az egész világon jelen van, és ugyanazon erők fenntartása egyre drágább, kevesebb jut haderőfejlesztésre. Közben a kínai hadsereg sokkal inkább a térségre koncentrál – bár tavaly Dzsibutiban már kínai bázist is nyitottak –, a növekedés folyamatos és kiszámítható. Az anyag rámutat: míg 1995-ben az Egyesült Államok és szövetségeseik a világ védelmi költségvetésének 80 százalékát adták, addig ma már csak 52 százalékát. Az ausztrál tanulmányt olvastán persze aligha lepődtek meg a Pentagonban. Mint a CNN is emlékeztet rá, a kongresszusban tavaly novemberben mutattak be egy bizottsági jelentést, amely arra figyelmeztetett, „az Egyesült Államok elfogadhatatlanul magas veszteségeket szenvedne, csak nagy nehézségek árán győzne, sőt talán veszíteni egy Kína vagy Oroszország elleni háborúban.” A Pentagon éves jelentése ugyancsak az egyre izmosodó kínai hadseregre, különösen az elképesztő iramban növekvő haditengerészetre – már az első kínai repülőgép-hordozó is kifutott a tengerre –, rakétákra és kémkedésre fókuszált. A James Mattis korábbi védelmi miniszter által bemutatott nemzetvédelmi stratégia ugyancsak kiemelt helyen kezelte a kínai fenyegetést, ahogy utódai, az azóta „családi okok” miatt ugyancsak távozásra kényszerülő Patrick Shanahan, majd Mark Esper is ismert volt kemény Kína-politikájáról. Sőt, a vezérkari főnökök bizottságát vezető tábornok is arról beszélt meghallgatásán, hogy a következő évszázadban Kína lesz a legfőbb kihívójuk. Washingtonban tehát pontosan tudatában vannak a fenyegetésnek – legfeljebb nem mondták ki olyan nyíltan, ahogy az ausztrál tanulmány megtette.  
Szerző
Frissítve: 2019.08.23. 10:29

Mérgező növénynek nevezte az észak-koreai külügyminiszter Mike Pompeót

Publikálás dátuma
2019.08.23. 09:38
Mike Pompeo amerikai külügyminiszter
Fotó: SEBASTIEN ST-JEAN / AFP
Ri Jong Ho szerint amerikai kollégája akadályozza, hogy újrakezdődjenek a nukleáris tárgyalások Washington és Phenjan között.
Észak-Korea külügyminisztere az amerikai diplomácia mérgező növényének nevezte az Egyesült Államok külügyminiszterét pénteken, mert – szavai szerint – Mike Pompeo akadályozza, hogy újrakezdődjenek a nukleáris tárgyalások Washington és Phenjan között.
„Korea kész szétzúzni az Egyesült Államok abszurd álmát, miszerint szankcióival változtatásra kényszerítheti Észak-Koreát”

– mondta Ri Jong Ho észak-koreai külügyminiszter.

Kirohanásával amerikai kollégájának arra a nemrégiben tett kijelentésére reagált, hogy Washington fenntartja az Észak-Korea elleni szankciókat, ha Phenjan nem hagy fel atomterveivel.
Szerző

Ahol dohos nacionalizmussal leplezik a lopást, onnan menekülnek a fiatalok

Publikálás dátuma
2019.08.23. 08:00

Romániában és Bulgáriában egész körzetek néptelenedtek el, de nálunk sem rózsás a helyzet.
A Páneurópai Piknik kései, de tragikus következménye, hogy a keleti országokból százezrek vándoroltak Nyugatra, de az összkép is lehangoló – fejti ki a Süddeutsche Zeitung kommentárjában a neves osztrák író, Karl-Markus Gauss. Azzal érvel, hogy az érintett kormányok szinte kivétel nélkül dohos, nacionalista politikát folytatnak, többé-kevésbé megszállottan próbálják kiiktatni a sajtószabadságot, kifordítani sarkaiból a jogállamot, megszabályozni a társadalmat, már ahol nem arról van szó, hogy korrupt módon elsikkasszák az EU pénzét. A szerző elismeri, hogy haragszik Orbánra és Kaczynskira, de azt ajánlja, hogy abból a szempontból is vizsgáljuk meg a helyzetet, mit adott az unió az új tagoknak. Először is katasztrofálisan érintette őket a migráció, egészen pontosan a kivándorlás. Emiatt sok helyütt egész körzetek néptelenedtek el, ezrével mentek el román és bolgár orvosok, hiányuk odahaza egyre kínzóbb. Emiatt megint csak újabb és újabb tömegek veszik kézbe a vándorbotot. Főként fiatal és tetterős emberek. Bulgáriában másfélmillióval, Romániában csaknem 4 millióval csappant meg a népességszám az áttelepülések miatt. A gazdag Nyugat nem képez elég orvost, inkább a szegény Keletről gondoskodik az utánpótlásról, mert az olcsóbb. De nincs olyan társadalmi réteg a volt szocialista országokban, amelyet ne érintene hátrányosan a jelenség. Csakis a populisták profitáltak belőle, akik mindenre nacionalista választ adnak és képesek választóikat nemzeti alapon felpiszkált közösségben egyesíteni. A méltóság és a jólét boldog korszakát ígérik a híveknek, még akkor is, ha csupán bezárkózással sikerült úrrá lenniük a globalizálódás kellemetlen következményein. Magyarországról százezrek álltak tovább, ám Orbán abban az örömben részesíti az otthon maradottakat, hogy tudhatják: falak, kerítések veszik körül őket. Ez a fajta nacionalista akcionizmus természetesen nem oldja meg a gondokat, amelyek kiváltják a tömeges elvándorlást. Ezzel együtt tévedés azt hinni a Nyugaton, hogy csakis a nacionalizmus képes tönkretenni Európát. Mert a nacionalizmus nem ok, hanem a baj legrosszabb következménye.    
Szerző