Kína lassan fegyverkezésben is túlnő az amerikaiakon

Washingtonban pontosan tudatában vannak a fenyegetésnek – legfeljebb nem mondták ki olyan nyíltan, ahogy az ausztrál tanulmány megtette.

Az Egyesült Államok többé nem az első erő Ázsiában, és az egyre növekvő kínai hadsereg rakétái órák alatt felülkerekednének térségbeli bázisain – kongatta meg a vészharangokat új jelentésében az ausztráliai központú United States Study Center. A terjedelmes tanulmányban alapvetően két dologgal indokolják a fordulatot. Egyrészt a nagyszabású kínai haderőfejlesztéssel, különösen a több ezresre tehető rakétaarzenállal, amely becsléseik szerint egy meglepetés támadás esetén már a háború korai szakaszában képes lenne megsemmisíteni az előretolt amerikai bázisokon állomásozó harci repülőgépek 70 százalékát. Másrészt a hosszú évek óta elhibázott washingtoni stratégiával, kezdve a meghaladott szuperhatalmi elképzeléssel, a forráshiánnyal, a közel-keleti háborúk negatív következményeivel.

A jelentés persze nem azt állítja, hogy egy fegyveres konfliktusban az Egyesült Államok alulmaradna Kínával szemben, inkább arra a következtetésre jut, hogy nem lenne képes hatékonyan és elég gyorsan megvédeni térségbeli érdekeit. A szerzők egyik következtetése éppen ezért az, hogy régiós szövetségeseinek, jelesül Ausztráliának vagy Japánnak is komolyabb erőfeszítéseket kell tenniük Kína ellensúlyozására és az amerikaiak támogatására. A CNN kérésére a jelentést amerikai részről nem is kommentálták, Pekingből annyit válaszoltak, hogy a hadseregük „védelmi feladatokat” lát el.

Az amerikai védelmi költségvetés még mindig messze a legnagyobb a világon: a svéd SIPRI adatai szerint 2018-ban 649 milliárd dollárra rúgott, – az idei évre Donald Trump 750 milliárd dollárt kért –, miközben Kínáé „alig” 250 milliárd dolláros volt. Ám a tanulmány emlékeztet rá, hogy az amerikai hadsereg az egész világon jelen van, és ugyanazon erők fenntartása egyre drágább, kevesebb jut haderőfejlesztésre. Közben a kínai hadsereg sokkal inkább a térségre koncentrál – bár tavaly Dzsibutiban már kínai bázist is nyitottak –, a növekedés folyamatos és kiszámítható. Az anyag rámutat: míg 1995-ben az Egyesült Államok és szövetségeseik a világ védelmi költségvetésének 80 százalékát adták, addig ma már csak 52 százalékát.

Az ausztrál tanulmányt olvastán persze aligha lepődtek meg a Pentagonban. Mint a CNN is emlékeztet rá, a kongresszusban tavaly novemberben mutattak be egy bizottsági jelentést, amely arra figyelmeztetett, „az Egyesült Államok elfogadhatatlanul magas veszteségeket szenvedne, csak nagy nehézségek árán győzne, sőt talán veszíteni egy Kína vagy Oroszország elleni háborúban.” A Pentagon éves jelentése ugyancsak az egyre izmosodó kínai hadseregre, különösen az elképesztő iramban növekvő haditengerészetre – már az első kínai repülőgép-hordozó is kifutott a tengerre –, rakétákra és kémkedésre fókuszált. A James Mattis korábbi védelmi miniszter által bemutatott nemzetvédelmi stratégia ugyancsak kiemelt helyen kezelte a kínai fenyegetést, ahogy utódai, az azóta „családi okok” miatt ugyancsak távozásra kényszerülő Patrick Shanahan, majd Mark Esper is ismert volt kemény Kína-politikájáról. Sőt, a vezérkari főnökök bizottságát vezető tábornok is arról beszélt meghallgatásán, hogy a következő évszázadban Kína lesz a legfőbb kihívójuk.

Washingtonban tehát pontosan tudatában vannak a fenyegetésnek – legfeljebb nem mondták ki olyan nyíltan, ahogy az ausztrál tanulmány megtette.