Egyensúly

Már a háború első napjaiban minden pusztító erőt rázúdítottak a jól elsáncolt pirosakra. A kékek lőttek éjt nappallá téve, ám a vonalakat nem sikerült áttörni. Aztán egy napon az utolsó töltényt, rakétát és bombát is kilőtték. Reménytelenül kifogytak. Mintha csak erre vártak volna, a csendet kihasználva a piros tankok és teherautók dübörögve romboltak elő rohamra rejtekhelyeikről. A kékek rettegve pillantottak egymásra. A biztos halálra készültek. Az utolsó pillanatban az ellenséges járművek mégis élesen befaroltak, majd szélesre tárták az ajtókat. „Muníciót, töltényt tessék” – kínálták a pirosak széles mosollyal az arcukon.
Sajnos nem csak vicc: a háború üzlet is, ráadásul az egyik legnagyobb. Az ember levetkőzhetetlen gyilkos természete miatt pedig mindig van rá kereslet. A háborút nemcsak kirobbantani, de táplálni is kell. Furcsa módon a béke egyik legerősebb záloga mégis a fegyver. Az elrettentés elve szerint nem tüzelek elsőként, ha tudom, hogy visszalőhetnek. Szokták mondani: fegyvereket azért vásárolnak, hogy ne kelljen őket használni.
Persze, fegyverkezési verseny zajlik, de a történelem során ez mindig is így volt. Aki itt lemarad, az gyengeséget mutat, és aki gyenge, az nem tudja érvényesíteni érdekeit. Ebben a versenyfutásban valójában az a legveszélyesebb, ha valaki behozhatatlan előnyre tesz szert. Az Egyesült Államok a II. világháború és a hidegháború után mégis jócskán elhúzott. Viszont az utóbbi évtizedben az amerikaiak egyeduralma, világcsendőri szerepe megkérdőjeleződött. Túl nagy lett számukra a világ. Lassan felnőtt hozzájuk Kína, mindig számolniuk kell Oroszországgal, és az olyan „kellemetlenkedő” országokkal, mint Irán vagy Észak-Korea.
Új világrend van kialakulóban. Ennek még nem ismerjük az egyensúlyát, csak hogy részben a fegyverek tartják fent. Ám ezek is tudják felborítani!
Szerző
László Dávid

Jutalom

Még a nyáron megszerzed nekem a Magyar Tudományos Akadémiát, cserébe megkapod a felsőoktatást, és azt csinálhatsz vele, amit akarsz – az elmúlt napok, hetek eseményeinek fényében már nem is tűnik annyira valószínűtlennek, hogy egy ehhez hasonló alku köttetet Palkovics László innovációs miniszter és az ország Keresztapája között. A fáradhatatlan Palkovics könyörtelenül teljesítette az alku ráeső részét, attól sem riadva vissza, hogy a cél elérése érdekében alkotmányellenesnek tűnő lépésekkel csonkítsa meg az ország legtekintélyesebb, eddig közvetlen politikai befolyástól mentes intézményét. 
A jutalom nem maradhatott el: szeptembertől Palkovics lesz az egyetemek legfőbb ura. A tízparancsolatot szigorúan betartó Kásler Miklós által vezetett Emberi Erőforrások Minisztériuma helyett így az Innovációs és Technológiai Minisztérium irányítja a továbbiakban a felsőoktatást, a hivatalos indoklás szerint annak érdekében, hogy Magyarország versenyképessége növekedjen. (Ugyanezzel indokolták az akadémiai kutatóhálózat állami kontroll alá helyezését; ha az utóbbi esetben ez elég volt, itt is megfelel.)  
Vagyis két külön minisztérium felel az általános iskolai és középiskola oktatásért, illetve a szakképzésért és a felsőoktatásért. Ilyen mértékű elkülönülésre még nem volt példa, még a jelenlegi kormányzat számára mintaként szolgáló Horthy-korszakban is egyetlen tárca alá tartozott az ágazat; arról nem is beszélve, hogy az oktatás akkor kiemelt költségvetési támogatást kapott, míg ma leginkább spórolni igyekeznek rajta.
Hogyan lesz ebből erősödő versenyképesség, hogyan hangolják így össze a jövőben a köz- és felsőoktatást, egyelőre rejtély. Annyi biztosnak látszik, hogy Palkovics nagy innovációját, az egyelőre több bizonytalanságot, mint biztos pontot tartalmazó, de az állami szerepvállalást mindenképp minimalizáló Corvinus-modellt más egyetemekre is kiterjesztik majd. Amikor sikerül elegendő megfelelő hátterű, a mostani hatalomhoz hű „üzletembert” találni a majdani egyetemi alapítványok élére.
Szerző
Juhász Dániel

Gázság

Pedig azt is mondhatnám, a maguk módján következetesek. Itt Orbán Viktor mondja meg, mennyi a gáz, és kész. A Rezsisszimusz hat éve választotta le a hazai tarifát a nemzetközi tőzsdék sorosista köldökzsinórjáról. (Ez azért merész, mert nálunk szinte nincs gázkitermelés, vagyis a terméket feltétlen külföldről kapjuk, tőzsdei áron.) A fő szempont először az lett, hogy jól megszívassa a külföldi energiabefektetőket. Gyorsan levágta hát az ár negyedét. Ez volt a híres rezsicsökkentés. A franciák és az olaszok értették a célzást, és csapot-papot hátrahagyva kivonultak, de a németek is eladtak ezt-azt. Így az összes lakossági gázfogyasztó, a legtöbb hálózat, valamint a központi gáznagykereskedő és tárolórendszer is az államhoz került. Az egyik erőművet és a kelet-magyarországi hálózatot az exmolos Lakatos Benjámin svájci MET-je vásárolta ki. A Tigázba azóta betársult az ország második legnagyobb erőművét, a Mátrait megszerző Mészáros Lőrinc is. A németek csak térségi energiahálózataikat és áramvevőiket tartják - még.
A tény, hogy a rezsicsökkentés után egyáltalán maradtak magáncégek, azt bizonyítja, hogy tényleg akadhatott lenyeshető luxusprofit. De ezután óriási kavarodás jött. 
Külföldön a gázárak – tudják, tőzsde, piac, verseny meg ilyen libsi mételyek nyomán – töredékükre zuhantak. Nálunk ellenben az energialobbi dolgozta meg a kormányfőt. Ennek nyomán a tarifa itt azóta egy fillérrel sem csökkent. Így az államivá vált gáznagykereskedőt gazdagítja az alacsony beszerzési és magas eladási ár miatt képződő, több százmilliárdos luxusprofit. Jó lesz az még bármire is. A keretből pont a parlamenti választások napjára „nyílt mozgástér” egy egyszeri, 12 ezer forintos „árkedvezményre”, miközben a trükkel már vagy százezret húztak ki mindannyiunk zsebéből. A kormánypropaganda ezt sokszólamúan tálalja a „rezsicsökkentés politikája mellett” akár aláírásukkal is kiálló millióknak. Magasról indítunk: a mocskosliberálbolsik emelték a rezsit és emelni is fognak. Majd piano: amúgy sokkal polgáribb egy hosszú távon kiszámítható rezsi, mint az állandó áresések okozta sokk.
A szakhivatal érthetetlen szakfejtegetésbe rejtve kimondja, hogy itt márpedig többé nem csökken a gázár, de ez sem kelt feltűnést. Sokszor felhozzák azt is, hogy ettől még Európában nálunk a legolcsóbb a gáz. Ez hazugság, bár tényleg olcsó. De mások luxusprofitja nem mentesíti Orbánt a saját háza körüli sepregetéstől. A kormányfő ehelyett fejhangon süvíti az Országgyűlésben, hogy a rezsiről a tisztelt bíróság aztán végképp kussoljon.
Sajnos a nemzetközi gázárak azóta újból a töredékükre estek. (A fránya amcsik abbahagyhatnák már ezt az árletörő, mutyigyilkos kutatási-fejlesztési mániájukat.) De a mi nemzeti gázárunkat ez se rengeti meg. Esetleg Orbán megint dob a népének valami koncot az önkormányzati választásokra. Mindegy: pisszenés se hallik. Persze, majd pont a tőzsdei gázárak miatt fog ez a nép lázadozni védelmező tábornoka ellen.
Dehogy. Orbán változatlanul úgy vezeti az orránál fogva ezt az országot, ahogy akarja.
Szerző
Marnitz István
Frissítve: 2019.08.23. 16:34