„Üzenem az izraeli katonáknak a határon, hogy a mai naptól készülhetnek, várhatnak ránk” - fenyegetőzött Haszan Naszrállah, a libanoni Hezbollah vezetője. Tőle menetrendszerűen érkeznek a hasonló dörgedelmek, csak augusztus hónapban ígérte már például, hogy rakéták százai esőként záporoznak majd Tel-Avivra, máskor pedig arra figyelmeztetett, hogy egy Irán elleni háború az egész térséget lángba borítaná. A mostani kijelentéseit azért érdemes egy fokkal mégis komolyabban venni, mert a bizonyos országokban terroristákként számon tartott félkatonai szervezet és Izrael között az utóbbi napokban kezdett elfajulni az egyébként is kiélezett viszony.
Ennek legutóbbi epizódjaiként izraeli vadászgépek szombaton légi csapást hajtottak végre Szíriában, amelyben két libanoni, a Hezbollah két tagja is életét veszítette. A zsidó állam állítása szerint az áldozatokat Iránban képezték ki, hogy a szomszédos Szíriából „öngyilkos” (robbanóanyaggal felszerelt) drónokkal támadjanak észak-izraeli célpontokra. Az korábban többször is előfordult már, hogy az izraeli légierő a perzsa államhoz és a Hezbollahhoz köthető fegyverraktárakat, központokat bombázott Szíriában, de ez az első (ismert) eset, hogy közvetlen támadást hiúsítottak meg. Ezt követően vasárnap újabb incidens történt: ezúttal Bejrútban vetettek be két, a libanoni források szerint izraeli drónt. A robbanóanyaggal felszerelt eszközök közül az egyik csütörtököt mondott, a másik az első hírek szerint a Hezbollah média központját rongálta meg. Bár az izraeli sajtó eleinte még arról találgatott, hogy a kis hatótávolságú drónok valójában irániak lehettek, szerdán már arról adtak hírt, hogy a robbantás legalább egy évvel vetette vissza a Hezbollah rakétaprogramját, mert ehhez szükséges nélkülözhetetlen technológiát semmisítettek meg. Végül hétfőn újabb csapás következett, ezúttal állítólag ismét „mélyen Libanonban” mértek légi támadást az izraeli vadászgépek egy szíriai központú, de a Hezbollahhoz kötődő palesztin terrorcsoport ellen.
Az izraeli harci gépek már eddig is gyakran használták a libanoni légteret. A hallgatólagos megegyezés állítólag arról szólt, hogy a zsidó állam Szíriában akciózhat, ám Libanont elkerüli: legutóbb 13 éve, az izraeli-libanoni háború idején fordult elő hasonló (ismert) katonai művelet. Nem csoda tehát, hogy nem csupán a Hezbollah, de Bejrút is felháborodásának adott hangot. Michel Aun államfő – aki egyébként keresztény, korábbi vezérkari főnök – egyenesen hadüzenetként értékelte a támadást, Szaád Hariri miniszterelnök pedig arra figyelmeztetett, a beavatkozás a térség biztonságát veszélyezteti. A szócsata ellenére mégis valószínűtlen, hogy a konfliktus rövid távon elfajulna. A Reuters a Hezbollah tisztségviselőire hivatkozva már arról írt, hogy a szervezet valamilyen kalkulált ellencsapásra készül, de nem akar újabb háborút.
Izrael számára az egyik legfőbb katonai fenyegetés már évek óta az iráni támogatású Hezbollah. Becslések szerint a szervezet 130 ezer rakétát szegez a zsidó államra, s bár többségük kis hatótávolságú, kezdetleges szerkezet, néhány ezer közülük már komolyabb, precíziós eszköz, amivel az izraeli légvédelemnek is meggyűlne a baja. Irán térségbeli térnyerése miatt – az úgynevezett síita-félhold kialakításával – ráadásul egy háború esetén több fronton is harcolniuk kellene: egyrészt Libanon és Szíria felől, másrészt a gázai, ciszjordániai radikálisok is fegyvert fognának. De nemrégiben felröppent a gyanú, hogy Izrael állhat egy ugyancsak Teherán támogatását élvező iraki síita milícia fegyverraktára elleni támadás mögött is, ami jól jelzi, készek akár határaikon kívül is bárhol lecsapni, ha az ország biztonságáról van szó.