A tervezett beszerzés gerincét 180 darab AIM-120C-7 közepes hatótávolságú légiharc rakéta (ARAAM) adja (a gépek fő fedélzeti fegyvere most is ilyen fajta). Ezek mellé többek között hat gyakorló fegyvert, tartalék irányítás – és vezérlő egységeket, konténereket, pótalkatrészeket, precíziós navigációs felszerelést, radar szoftvereket, kiképzést, és az ezekhez szükséges kiegészítő szolgáltatásokat is vásárolnánk. Az üzletre még nem került aláírás, még a Kongresszus is akadályt gördíthet elé, de valószínűtlen, hogy elkaszálnák a beszerzést.
Korábban az is szóba került, hogy Magyarország norvég NASAMS-2-t légvédelmi rakétarendszert is vásárol, amely ugyancsak ilyen amerikai rakétákkal felfegyverzett. A fenti lista alapján tehát valószínűsíthető, hogy a mostani 180 AIM-120-C-7 vásárlása már akár ennek a beszerzésnek is megágyaz. Ha az üzlet valamilyen okból mégsem jön össze, akkor a fegyverzet a Gripeneken még mindig „hasznosítható”. Sőt, ennek a típusnak a másik nagy előnye, hogy az összes többi nyugati vadászgéppel is kompatibilis. Mivel a Gripenjeink lízingszerződése 2026-ban lejár, ha a új gépek – akár a legmodernebb F-35-ös – beszerzése mellett döntünk, ezek a fegyverek ahhoz is megfelelnek majd.
Közben egyébként a magyar Gripenek korszerűsítése t már évekkel korábban elkezdődött, 2017-ben a svéd védelmi minisztériummal kötöttünk megállapodást többek között a gép berendezés – és szoftver konfigurációjának korszerűsítéséről. A lépésekre nagy szükség volt, mert különösen a román F-16 vásárlás után Magyarország kezdte elveszíteni térségbeli „légi fölényét”. További problémát jelentett, hogy a vadászgépek nem repültek eleget, és az első éles lövészetekre is éveket kellett várni.
