Itt folyik a vér és kéregzuzmópárlat - interjú Kőhalmi Zoltánnal

Publikálás dátuma
2019.09.05. 10:00

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Kőhalmi Zoltán első regénye tobzódik a halottakban és a humorban. A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit, avagy 101 hulla Dramfjordban címmel a Helikon Kiadó gondozásában jelenik meg könyve, amit lehet, hogy az édesanyja nem olvas el.
Mielőtt humoristaként, stand-uposként a közönség elé lépett volna, rengeteget írt. Miért várt eddig a nagyregénnyel? Mindig úgy gondoltam magamra, mint egy íróemberre, aki éppen nem ír. Sokat írtam a Rádiókabarénak, mindenféle tévéprodukciókban is voltam háttérember, de az akkori munkáim közel sem olyan irományok voltak, mint egy regény vagy egy novella. Ötleteket, szösszeneteket gyártottam, rövid dolgokat, a színpadi dolgaim is rövidkék. Ám zsenge gyermekkorom óta nyilvánvaló volt, hogy jó volna egyszer írni egy könyvet. Sokáig terveztem, de csak akkor kezdett valósággá válni, amikor bejöttem a Helikon Kiadóhoz, és határidőt kaptam. Kemény volt a munkabeosztás része. Nekiülni és rendszeresen csinálni: nagyon örülök, hogy képes voltam erre! A humorista-fellépő életem úgy megy, hogy gondolkodom dolgokon, amiket egyik nap leírok, másik nap nem, de valahogy lesz. Rendszeresen elúszom dolgaimmal, nincs kötött munkaidőm, és én mondom meg, milyen témával foglalkozom. Most pedig föl kellett kelni reggel nyolckor, neki kellett ülni és csinálni. Ez nagyon szokatlan volt, viszont nagyon élveztem. Már hiányzik ez az élet. Irodalmi belépőjéhez miért épp egy skandináv krimiíró identitását választotta magának? Eredetileg műfaji paródiák gyűjteményes könyvét írtam volna, az első fejezet különálló alkotásnak készült. A szerkesztője, Cserna-Szabó András író végül meggyőzött, hogy azt a történetet folytassam tovább. A sok történet összeállt eggyé, a skandináv krimiparódiának végül mégiscsak elszabadult a világa, amelybe így beleférhettek a vámpírok és a szamurájok is. A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit nyáron a Libri online toplistájának élére került a még nem létező könyvek kategóriájában. Hányadik fejezetnél tartott akkor? Nagyon megdöbbentett: ahhoz, hogy megvegyék, nem is kell a könyv, csak egy borító és egy ígéret! Akkor már leadtam a kéziratot, de mégis rémisztő volt ezt látni. Hasonlót a Rádiókabaréval szoktam átélni: hallom, hirdetik, hogy én fogom konferálni a műsort, de még nem tudom, mit fogok mondani. A következő önálló estem is ilyen: veszik az emberek a jegyet a műsorra, miközben még írom. Kéregzuzmópárlat, lila pirula: regényének főhőse, Bjørnsen felügyelő különféle szerekkel tartja fenn a szellemi izgalmát. A szoros határidő mint legjobb ihletadó elegendő ajzószer volt? A kávéfogyasztásban nagyon közel áll a főhős hozzám, a cigarettában is. A többiben nem. Cserna-Szabó András nagy gasztroszakértő, vele sokat pattogtunk azon, mit ihat a főhős. Mert pálinkát mégsem. Így ötlöttük ki ezt a fiktív alkoholfajtát. De az a szereplők dolga, hogy befolyásolt állapotban legyenek, az írónak azért mindig észnél kell lennie! A regény előszavába „bekerült” a Fák Barátainak Skandináv Egyesületének „tiltakozása” is. Jo Nesbø rajongóitól nem tart? Szerintem élvezni fogják a könyvet. Ha valaki nem elvetemült rajongó, az tud nevetni a saját bálványain is. A kérdés az, kell-e egyáltalán Nesbø-rajongónak lenni ahhoz, hogy ezt a könyvet értse? Szerintem nem, és ehhez senkinek sem kell úgy beleásnia magát a skandináv krimikbe, mint ahogy azt én tettem. De az se baj, ha az őshonos norvég bogarakat sem ismerik annyira, mint ahogy én elmerültem a témában a bogaras mese kedvéért. Igaz, a fésűscsápú korhadékmoly sajnos nem él Norvégiában, de annyira jól hangzik a neve, hogy muszáj volt szerepelnie. Egyszerűen kényszerem van arra, hogy mindennek pontosan utána nézzek és fékeznem kell magam, hogy ne töltsek el túl sok időt egy-egy ilyen univerzumban. Például a balett világában. Egy veszélyes szektával is ujjat húzott: a nyelvtannácikkal. Azok tényleg veszélyesek, bár részben én is az vagyok. A rendőrfőnök nyelvtani precizitásra törekvése, a szereplők ötletelése, hogyan nevezzék el a gyilkost, az a HVG-s munkámat idézi, ahol a címlaptervező csapatot vezetem. Már nagyon sok időt töltöttem el úgy, hogy kötőjeleken vitatkoztam nagyon értelmes emberekkel, távol a családomtól. Van, hogy kitalálok egy szót, ami nincs is, és akkor azon vitatkozunk, hogyan írjuk a szót, ami nem létezik. Nagyon szeretem ezt a munkát, a korrektúra és nyelvtannáciság jelentősége nem véletlenül került bele a regénybe. Most viszont kiderült, hogy rúnaírásban jobb vagyok, mint a korrektúrajelekben. De talán a sátánista metálosokkal ujjat húzni veszélyesebb. A regényírásnál az sem lehet veszélyesebb: örömmel látom, hogy túlélte a gyilkos támadást. Nem, aki itt ül, az nem én vagyok! A narrátorok megjelenésével adta magát, hogy metatörténetté váljon könyv, amelynek a szereplői elkezdenek majd azon gondolkodni, milyen törvényszerűségek mozgatják az ő életüket, és a nyomozás során így haladnak egyre feljebb a könyvkiadás hierarchiájában. Nem volt kérdés, hogy egyszer hozzám is eljussanak, ahogy az sem, hogy nem én vagyok a főgonosz. A könyvét feltehetően sokan összevetik majd Bödőcs Tibor Addig se iszik című paródiakötetével. Van valami közük egymáshoz. Igaz, én jóval régebben kezdtem el beszélni arról, hogy írom ezt könyvet, minthogy Tibor gondolt volna arra, hogy írni fog könyvet. És volt egy olyan közös alkotói szakaszunk, amikor már ő írta a paródiáit, én pedig még paródiagyűjteményben gondolkodtam, és egyeztettünk egymással, ki írja például Rejtőt. Végül ő az irodalmi paródiáit egy-egy konkrét szerzőre hegezte ki, nekem pedig inkább csak egy kiindulópont maradt Nesbo. Nem volt cél, hogy feltétlenül ráismerjenek, még ha sok is van belőle a regényemben. Ilyen szempontból sem egyforma a két könyv. Az, hogy Tibor ír könyvet és én még nem fogtam hozzá, aztán már ő a másodikat írja, az nekem nagyon sokat segített abban, hogy rászánjam magam. És minden rokonomnak és ismerősömnek is, aki éveken át kitartóan kérdezgette, mi van a könyvvel, nagyon hálás vagyok. Nemcsak regényírói, hanem illusztrátori oldalát is megismerhetik most az olvasók. Mióta rajzol? Mindig is rajzoltam, gyerekkoromban azt hangoztattam, hogy karikaturista leszek. Anyukám azóta is ezzel jön, hogy nekem azt kéne csinálnom. Szerinte jó, hogy foglalkozom a humorral, de úgy gondolja, amihez nekem igazán tehetségem van, az a rajz. Ez mindössze ott hibádzik, hogy a tehetség csak egy kis rész, ehhez kellene még tapasztalat és rutin, én pedig sose fogtam bele a karikaturista karrier építésébe, és minden valószínűség szerint nem is fogok. Még gimnazista voltam, amikor megvettem Marabu egyik albumát. Ő már akkor kiforrott karikaturista volt, de most a HVG-nél jól látom, onnantól hova tudott még fejlődni, hogyan tud közéleti, gazdasági, elvont témákat megrajzolni. Nekem ez nincs meg. Van egy saját rajzvilágom, csak abban tudok mozogni. A rajzaim főleg azért vannak a könyvben, hogy anyukám megnyugodjon. Ráadásul tőle elég messze állnak a véres és félelmetes dolgok. A szüleim állítólag meg is egyeztek: apám majd olvassa a könyvet, ő pedig nézegeti a rajzokat.

Névjegy

Építészmérnök, Karinthy-gyűrűs humorista. Szentesen született, 1977. október 29-én. Első évfolyamos műegyetemistaként 1998-ban mint szerző megnyerte a Magyar Rádió Humorfesztiválját. Fábry Sándor gegcsapatának tagja volt Litkai Gergellyel, aki később meghívta az induló Godot Dumaszínházba. Rendszeresen konferálja a Rádiókabaré és a Kabaréklub műsorait, állandó szereplője a Showder Klubnak, 2008 óta a HVG címlaptervező csapatát vezeti. A Bossa Astoria című animációs kisfilmet forgatókönyv íróként jegyzi, a Buhera Mátrixban és a Bakkermannban szereplő volt. 

Info: Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit, avagy 101 hulla Dramfjordban Helikon Kiadó, 2019 274 oldal

Könyvbemutató a moziban

„Az megvan, hogy Jo Nesbø, Rejtő Jenő és Italo Calvino együtt írnak regényt? Nincs? Akkor most ideje megvásárolnod Kőhalmi Zoltánnak, a magyar stand-up egyik legjobbjának első könyvét” – ajánlja a művet Cserna-Szabó András. A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit, avagy 101 hulla Dramfjordban című kötetet szeptember 11-én et hattól mutatják be a Corvin moziban. A szerzővel Litkai Gergely humorista beszélget. A kötetből Kőhalmi Zoltán olvas fel, illetve dedikál a beszélgetést követően.

Témák
krimi könyv Libri

A ganéjdombtól a flamingókig – a Felfedezők útján

Publikálás dátuma
2019.09.04. 12:00

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
A Budapest Art Mentor program második évfolyamának művészei idén is izgalmas tapasztalatokat kínálnak, alkotásaik aktuális témákat bőven feszegetnek.
Címéhez hűen, a felfedezés lehetőségét és lebilincselő örömét kínálja a látogatóknak a Budapest Art Mentor program második évfolyamának záró, összefoglaló kiállítása. A tavalyi évhez hasonlóan ez alkalommal is friss alkotási technikák és szemléletmódok tárulnak elénk az Ybl Budai Kreatív Házban, a Felfedezők 2.0 kiállítás keretében. Újabbnál újabb nézőpontokkal ismerkedhetünk meg a tizenkét pályakezdő alkotó művein keresztül, amelyek gyakran napjaink problémáit állítják középpontjukba, egészen egyedi eljárásokat alkalmazva. Szinte minden jelen van ezen a tárlaton, amit a kortárs művészetektől elvárunk: meghökkentő, zavarba ejtő, elgondolkodtató és gyakran megmosolyogtató munkák. A Budapest Art Mentor programot idén már második alkalommal hívták életre, azzal a céllal, hogy felhívják a pályakezdő művészek figyelmét, sikeres művészeti karrier napjainkban már elképzelhetetlen a szcénában való megfelelő tájékozottság – kommunikációs, gazdasági, jogi ismeretek – nélkül. A kis létszámú projekt keretében az alkotók egyéni útjára, saját pozíciójuk megtalálására is kellő figyelmet fordítanak, ezáltal a program nem csupán a gyakorlatias önmenedzselésben nyújt támpontokat, alkotói folyamataik kiteljesedéséhez, új nézőpontok megtalálásához is hozzásegíti a kiválasztott résztvevőket. Az elmúlt két évben készült, vagy a program során formálódó kiállított munkák erről a tudatosságról és átgondoltságról is árulkodnak. A tárlat válogatást mutat be a kortárs irányzatokból, kísérletekből: megférnek egymás mellett Majoros Áron egyéniség nélküli, arctalan, csupán gesztusaikkal, mozdulataikkal kommunikáló szobrai, és Fülöp Gergő pasztorál-jelenete, amely egy ganéjdomb nyári hajnali környezetét állítja nem mindennapi fénytörésbe, valamint Balázs Nikolett asszociációs játékot nem nélkülöző, organikus elemek együttmozgását alkalmazó munkái. Szintén az Ybl Ház pinceszinti terében kaptak helyet Klájó Adrián „újrahasznosított”, a hiábavaló elemi küzdelmet fókuszukba állító művei, Diósi Máté felvételei, melyek a halott test látványát és a köré fonódó értelmezéseket tematizálják, illetve Pál Katja a vászon határain is túlnyúló, a „mi történik, amikor egy festményt nézünk?” kérdésre válaszokat kereső alkotásai. Hasonlóan heterogén, izgalmas gondolatmenetekkel találkozhatunk a földszinti kiállítótérben: Gombos Andrea munkáiban például a sokak számára ismerős nippgyűjtő szenvedélyt helyezi kétes párhuzamba a Budapesten sokasodó zsánerszobrokkal. Aktuális témákat dolgoznak fel Mézes Tünde a csomagolással, a szeméttel és a felszíni rétegekkel foglalkozó művei, akárcsak a szociális interakciókat és a mögöttük meghúzódó motivációkat taglaló képek Mikola Tamástól, vagy éppen Német Marcell építészeti szemszögből kiinduló, az új jelentését megbolygató munkái. A tartalmas darabok egytől egyig szembetűnő forma- és színvilággal dolgoznak: megragadhatja a figyelmünket Ábel Tamás Toleranciamező-sorozata, amely „a színek szereti egymást” tételmondatot járja körbe nagyméretű installációjával, valamint a kiállítótér egy részét határozottan uraló felfújt rózsaszín flamingók, amelyek segítségével Horváth Ágnes kínál bepillantást a szimbolikus működésmódok és a valóság összefüggéseinek metszetébe. Az első pillantásra a nézőre gyakorolt hatás mellett, a háttérben álló gondolatokra és inspirációkra is kiemelt figyelem hárul a bemutatott munkák mindegyikénél. S ahogy az a kortárs művészetekkel időnként lenni szokott, az egyes magyarázatok, leírások nem képeznek feltétlen feloldást, inkább még egy réteget hozzátesznek a látványhoz, ami aztán csak idővel szűrődik le a nézők értelmezési keretein. A művek adott élethelyzetünk és pillanatnyi rezonanciáink fényében lépnek hozzánk közelebb: legyen bármily egyszerű vagy összetett, amit látunk, önmagunkat, a minket körülvevő zavaros és színes világot tapasztaljuk meg benne a lehető legkülönfélébb módokon. Infó: Felfedezők 2.0 – a Budapest Art Mentor program idei végzőseinek kiállítása Ybl Budai Kreatív Ház Nyitva: szeptember 29-ig 

Inspiráló közegben

Nagyon hasznos volt számomra, hogy csapatban dolgoztunk: az ember egyedül bátortalan, ám ha látod a többieket, hogy ők is hiányosak egyes területeken, te is könnyebben megnyílsz – mondta lapunknak Balázs Nikolett, a Budapest Art Mentor program egyik résztvevője. A művész megjegyezte, fontos előrelépést jelent, hogy mindenkinek lett saját honlapja, névjegykártyája, és állandó online jelenléte, ami szerinte elengedhetetlen a kortárs közegben. Szintén meghatározó, illetve inspiráló volt számára, hogy közösen ellátogattak az ARCO Madrid művészeti vásárra. – Madridban azt vettem észre, hogy nagyon sok helyi galéria és művész az organikus, intenzív anyagkezelést használja. Ez nálam is jelen volt korábban, de annak hatására, hogy ezt ekkora mennyiségben, és ilyen szintű tálalásban láttam, még jobban megerősített, és bátrabban használom én is ezeket az anyagokat. Úgy érzem, ennek van helye a kortárs képzőművészetben.

Szerző
Frissítve: 2019.09.06. 16:20

Több mint üzlet: harmincéves a Láng Téka

Publikálás dátuma
2019.09.04. 11:00

Fotó: Népszava
Az a piciny könyvesbolt a Pozsonyi út elején, amelyet tulajdonosa, Rédei Éva valóságos intézménnyé fejlesztett.
A jubileumot – ismét – emlékezetessé tették. Volt szinte egész napos műsor – neves előadókkal – a bolt előtti utcarészen, megjelent egy nagyon szép kiállítású kötet, benne ismert emberek visszaemlékezéseivel és lesz jótékonysági árverés is (erről olvashatnak keretes írásunkban). Amikor erről – a múltról, életéről, barátairól, meg a könyvekről – beszélgettünk Rédei Évával, megkíséreltem megfejteni a titkát. Ha valaki nem ismerné őt – ilyenek feltehetően elég kevesen lehetnek Budapesten -, hát tudni kell róla, hogy 72 éves és lényegében az élete az a kis üzlet. Mielőtt – éppen harminc éve – belevágott és tulajdonos lett, már szerzett kereskedelmi tapasztalatokat és persze akkor is imádta a könyveket. Valamint – természetesen – az olvasókat, akikért ezt a szakmát érdemes űzni. Aztán arra kellett rájönnöm, hogy lényegében az a titka, hogy nincs titka. Csinált egy ma is – nem csekélység – nyereséges boltot, amelyet a padlótól a plafonig telerakott könyvekkel. Ott várja a vásárlókat, ha lehet, mindig beszélget velük, és közben rengeteg barátot szerzett. Ettől aztán a Láng Téka szellemi értéke is jelentősen megnőtt. Egyfajta fórummá, találkozóhellyé vált, szinte intézménnyé lett. Rédei Évának pedig – szerencsére – esze ágába sem jut, hogy abbahagyja. Láthatóan élvezi, hogy üzlete sokkal több, mint egy egyszerű könyvesbolt. Meg is mondja, hogy amíg ötletei vannak, addig bizony itt marad és csinálja tovább. Azt meg az utóbbi harminc évben sokszor bizonyította, hogy ötletei mindig vannak. A Téka 20. születésnapját például egy piknik szervezésével ünnepelte meg. Ez lett az azóta önálló életre kelt Pozsonyi Piknik. Az első években maga is jelentős részt vállalt a programok összeállításából, hat éve ezt a szerepet átengedte másoknak. Az idén pedig már teljes mértékben a XIII. kerületi önkormányzat égisze alatt rendezik meg az eseményt. Ám ezúttal nem a szeptember elsejéhez legközelebbi hétvégén tartják meg, hanem egy héttel később. Ezt viszont Rédei Éva kérte, mert nem akarta, hogy a bolt 30. születésnapjára rendezett „kis piknik” összeessen a naggyal. Vagyis azért látható, hogy még mindig van szava, s kéréseit teljesítik. Ami azért sem csoda, mert 2017-ben a kerület díszpolgára lett, s a Téka elsőként kapta meg az Év üzlete kitüntető címet. Irigylésre méltóan sok barátja van a könyvesbolt tulajdonosának. Ez kiderült a múlt vasárnapi műsorból éppúgy, mint abból is, mennyien írtak a 30. születésnapra összeállított, s nagyon szépen sikerült kötetbe. Ezúttal is több mint harmincan osztották meg Rédei Évával és a Tékával kapcsolatos emlékeiket. Mind olyanok, akik nem szerepeltek az öt éve, a 25. születésnapra kiadott – kisebb, ám igazán tartalmas- kötetben. Az akkori szerzők közül többen – például Aczél Endre, Dés Mihály vagy Ungvári Tamás – már nem lehettek jelen a mostani ünnepségen. Az új kötetben viszont örömmel fedezhettük fel lapunk több egykori vagy jelenlegi munkatársa – Kácsor Zsolt, Kövesdi Péter, vagy Pungor András – írását is. És láthatóan egyre szélesedik ez a baráti kör. Meglehet a következő kerek évfordulókra már nem lesz elég egyetlen kötet, vagy egy pár órás műsor a Téka előtt.    

Lehet licitálni

Vasárnap este 6 órától a Kieselbach Galériában tartják a Láng Téka születésnapi árverését. Összesen 79 tárgyat ajánlottak fel Rédei Éva barátai és a befolyt összeget a Heti Betevő nevű nonprofit egyesület kapja meg. Ők azok, akik minden vasárnap ebédet osztanak a rászorulóknak. Minthogy nincs végtelen számú férőhely, aki részt akar venni az árverésen – lehetőleg vételi szándékkal – annak a Láng Téka honlapján előzetesen regisztrálnia kell.