Bűn és bűnhődés a Rózsavölgyiben

Publikálás dátuma
2019.09.07. 12:30
Elek Ferenc és Schneider Zoltán
Fotó: MOLNÁR MIKLÓS
„Az új előadásaink történetét, helyzeteit tekintve a »titkok évadja« lesz a mostani” – mondta Zimányi Zsófia, a Rózsavölgyi Szalon művészeti vezetője az évadnyitón.
Öt új bemutatót tart a Rózsavölgyi Szalon a 2019/2020-as szezonban. Mind az ötöt itt mutatják be először Magyarországon, köztük két műnek kortárs szerző az írója. Székely Csaba Semmit se bánok című darabja lesz az első premier szeptember 12-én Schneider Zoltán, Sztarenki Dóra és Elek Ferenc főszereplésével, Sztarenki Pál rendezésében. Zalán Tibor pedig kifejezetten a Szalon felkérésére írja új színdarabját. És jön még a Végszó, az Intim vallomások és az Idegenek a vonaton.    Zimányi Zsófia mielőtt rátért volna az új évad bemutatóira, arról is beszélt: a Rózsavölgyi Szalon a pesti belvárosban 2012. április 11-én, a Költészet Napján nyílt meg. Az évadokat tekintve a 2019/2020-as a nyolcadik. „Nincs állandó társulatunk, mégis olyan erős nálunk az összetartás, az egymásra figyelés, hogy azt érzem, lett egy állandó és fantasztikus társulatunk. Alkotóink – színészek, rendezők, tervezők – rendre visszatérnek hozzánk. Mindig ügyelünk arra, hogy új művészeket – nagy neveket éppúgy, mint fiatalokat, pályakezdőket – is megnyerjünk az előadásainkhoz. Ránk tényleg igaz: színházunkat a művészeink és a közönségünk közösen formálják” – fogalmazott Zimányi Zsófia.  Székely Csaba Semmit se bánok című darabja kapcsán a szerző úgy fogalmazott, hogy színdarabjai írásakor különösen érdeklik a sorstragédiák, a megtépázott, tönkrement egzisztenciák, illetve bármiféle – családi, társadalmi – hatalmi mechanizmus működése, az emberi manipuláció természetrajza. A Semmit se bánok főszereplője az egykori román titkosrendőrség ma már nyugdíjas tagja. De a mű nem az ügynökkérdést tárja fel. Elsősorban a bűn és bűnhődés, a bűn és megbánás témáit járja körül, azt, hogy a diktatúra szolgálattevőjének régi bűnei hogyan hatnak a mára, ha egyszer képes volt beengedni a sötétséget, az benne marad-e örökre. Ha valakit képes megmenteni a borzalmas jövőjétől, megmenti-e saját magát a rémes múltjától? Székely Csaba a mai magyar drámairodalom egyik legeredetibb hangú drámaírója, aki annak idején a Bánya-trilógiájával berobbant az erdélyi, nem sokkal később a magyarországi színházi életbe is. 
Szerző
Témák
színház

Hillary levelei: hegyet egy vakondtúrásból

Publikálás dátuma
2019.09.07. 12:00

Fotó: Gerda Studio / Francesco Urbano Ragazzi
Érdektelen, mindennapos irományok, amelyek mindannyiunk postaládájában ott vannak – vélekedik Kenneth Goldsmith a néhány éve botrányt kavaró Hillary Clinton e-mailjeiről. A művész a magánszerverről küldött hivatali leveleket egytől egyig kinyomtatta.
Attól a pillanattól kezdve, hogy értesültem róluk, ki akartam nyomtatni Hillary Clinton e-mailjeit. Nem is az érdekelt igazán, hogy mit tartalmaznak – azt már tudjuk, hogy nem történt törvénysértés, senkinek sem volt érdeke benne –, sokkal inkább, hogy összevessem a félretájékoztatást a valósággal. Úgy éreztem, ilyen súlyos dokumentumok esetében – talán ezek napjaink egyik legfontosabb politikai dokumentumai – az anyagtalanság, hozzáférhetetlenség elfogadhatatlan – mondta lapunknak Kenneth Goldsmith a HILLARY: The Hillary Clinton Emails projekt megalkotója.
 
A Velencében látható, a Francesco Urbano Ragazzi kurátori páros szervezésében megvalósuló, rendhagyó tárlaton bárki számára kézzelfoghatóvá és olvashatóvá válnak azok a levelek, amelyeket Hillary Clinton külügyminisztersége idején – 2009 és 2013 között – saját magán e-mail címéről, privát szerverről küldött. A történet politikai jelentősége a 2016-os elnökválasztás idején kapott még nagyobb hangsúlyt, amikor a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) újranyitotta a korábban már lezárt nyomozást, és Donald Trump – akkor még elnökjelöltként – különösen nagy médiafigyelmet szentelt a másik fél szempontjából szerencsétlen esetnek (amit a Watergate-botránynál is nagyobb ügynek nevezett, és börtönbüntetést követelt). Bár Hillary Clinton gondossága valóban megkérdőjelezhető, leveleiben nem szerepeltek kényes információk. Az ügy körül ugyanakkor mégis formálódott egy kitörölhetetlen aura, amely Kenneth Goldsmith amerikai költő, művész projektjének fókuszát képezi.
A kiállítás egyedülálló helyszínen látható, a korábban moziként funkcionáló Despar Teatro Italia épületében lévő szupermarket fölötti térben kapott helyet. Míg a földszinten vásárolhatunk, az emeleten a leveleket olvasgathatjuk az Ovális Iroda berendezését idéző térben. – Arra szerettem volna rávilágítani, hogy mások üzenetei sem különböznek nagymértékben Hillaryétől. Minden vásárló a boltban tud kapcsolódni a projekthez – hangsúlyozta a művész. Ám hogy is néz ki harmincezer e-mail? Ennek kapcsán felidézte Hillary Clinton szavait: „több, mint harmincezer levél soknak hangzik. Ám ezek négy év során íródtak, és nagy részük abból állt, hogy »köszönöm« vagy »kérlek, nyomtasd ki« – vagy egyáltalán nem volt rájuk válasz. A segítőim egyike egyszer kiszámolta az általa küldött és fogadott napi e-mailek átlagos számát. Négy év alatt százezres nagyságrendről volt szó. Ez segíthet kontextusba helyezni a számokat.”
A Hillary-levelek összesen 61947 oldalból állnak, együttesen csupán százhuszonnégy köteg papírból: ez elég kevés ahhoz, hogy kényelmesen leüljünk vele az Ovális Irodában található elnöki Resolute Desk kiállított, egy az egyhez arányú másolatához – vélekedett az alkotó. Ez egyben történelmi tabló is, egy rémes, bemocskolt kampány emléke, amely nem csupán történelmi aurát rajzolt a dokumentumok köré, hanem az Ovális Iroda hibáiként jelenítette meg őket – mutatott rá Kenneth Goldsmith, s megjegyezte, a berendezés azért is volt számára fontos, hiszen Trump világában minden a méretarányokról szól. – Amikor felismertem, hogy a levélhalom nem túlzottan figyelemre méltó, úgy gondoltam, ezt felhasználva megcáfolhatom a gesztust, amely hegyet kreált egy vakondtúrásból.
A kérdésre, vár-e bármilyen visszajelzést az amerikai kormányzat részéről, Kenneth Goldsmith elmondta: az eddigiekben szerencsére nem érkezett ilyesmi, s úgy véli, ez nem is igazán meglepő: a művészet az utolsó dolog, ami Trump fejében megfordul. Az amerikai elnök egyetlen művészt sem fogadott még a Fehér Házban, és ennél már nem is tudna kevesebb figyelmet fordítani a kultúrára – jegyezte meg.
És miből állnak tulajdonképpen a Hillary e-mailek? – vetette fel a kérdést Kenneth Goldsmith, majd rögtön hozzá is tette: nem sokból. A művész szerint a levelek egyszerűen érdektelenek. Ahogy felkerültek a kormányzati dokumentumokat kiszivárogtató Wikileaks portáljára, azonnal letöltötte őket, ám hamar elvesztette az érdeklődését, amikor szembe találta magát az üresen hagyott oldalakból és egyszerű üzenetekből álló pdf-ek százaival – mesélte lapunknak. – Csodálkoztam, mire a nagy hűhó. A postaláda nem tartalmazott bizalmasan kezelt államtitkokat, és árulásra utaló bizonyítékokkal sem volt tele. Talán a leginkább lenyűgöző dolog, hogy betekintést kínál abba, miként is néz ki egy külügyminiszter élete napi szinten: részben lenyűgöző, de leginkább fárasztó – vélekedett Kenneth Goldsmith.
A legtöbb e-mail egyirányú vagy gyors reakció volt: egy rakás levél találkozókról, telefonkapcsolatokról, vacsora megbeszélésekről, taxiszámlákról és repülőjegyekről – részletezte. – Legtöbbjük végtelen hosszúságú idézett szövegszálakból áll. Ha irodalmi szempontból akarnánk megnézni, olyan, mintha valamiféle kísérleti, nem narratív regény részei lennének. Kronologikusan szerveződnek – a bengázi incidens, Christopher Stevens nagykövet halála, Hillary egy nemzetközi TV műsorban, Hillary könyöktörése, az Arab Tavasz kibontakozása –, de amint elkezded kiemelni a drámákat és a személyeket, a szálak rejtélyesen eltűnnek és újak váltják fel őket. Akárcsak az irodalomban: egyenetlenek, összefüggéstelenek, és azt feltételezem, némileg szürreálisak is. Őszintén szólva, nem sokban különböznek bárki más postaládájától. Mégis, történelmi jelentőségük miatt mitikus státuszt kaptak. Terjedelmében homéroszi, intrikáiban shakespeare-i és lendületességét tekintve toynbee-i (a huszadik század egyik legjelentősebb brit történésze – a szerk.). Tekinthetünk úgy a Hillary Clinton e-mailekre, mint a XXI. század első epikus költeményére vagy csupán nagyon unalmas levelek tízezreire.  Infó: HILLARY: The Hillary Clinton Emails, látogatható november 24-ig a velencei Despar Teatro Italia épületében. Kurátorok: Francesco Urbano Ragazzi 

Az e-mail botrány

A The New York Times 2015 márciusában szellőztette meg, hogy Hillary Clinton külügyminisztersége idején magánszerverről bonyolította a hivatalos levelezését. (Miként korábban George W. Bush republikánus elnök első külügyminisztere, Colin Powell is.) A botrány ellenére Hillary Clinton elsöprő győzelmet aratott a Demokrata Párt elnökjelölti előválasztásán, 2016 őszén viszont alulmaradt a republikánus Donald Trumppal szemben az elnökválasztáson.

Szerző
Frissítve: 2019.09.12. 10:45

Vérzivataros idők

Publikálás dátuma
2019.09.07. 11:30

I. Béla király „uruszágában” 1061-ben tört ki az utolsó pogánylázadás Vata fia János vezérletével. A kisszámú történelmi forrás és az Árpád-házi mondakör elemei alapján e korszakot idézi meg lapunk munkatársa, Batka Zoltán első regénye.
A magyar történelem „zivataros századaiba”, Béla király és Vata fia János küzdelmeinek idejébe visz bennünket a regény cselekménye. Két ellentétes világot tár elénk a szerző: keresztények és pogányok, feudális királyi udvar és nomadizáló harcosok tábora. Templomok az egyik oldalon, életfa a másikon. Papok, szerzetesek, pápai küldöttek, német lovagok, ispánok, gazdag birtokosok forgolódnak Béla környezetében, sámánok, táltosok, törzsi vezérek teszik a réges-régi hagyományok vezérelte dolgukat Vata szűkülő birodalmában. A két szféra – úgy tűnik – tökéletesen kizárja egymást.
Batka Zoltán Vata fia című regényének különösségét, valódi szellemi izgalmasságát azonban éppen az alkotja, hogy mindaz, ami látszólag élesen elkülönül, valójában roppant bizonytalan, képlékeny kontúrokkal rendelkezik. A keresztény világ felszíne alatt ott rejlenek a pogány hagyományok, a nappal oly buzgó hívek éjszakánként a sámándobok hangjára figyelnek, az új egyházi relikviákon ősi motívumok bukkannak fel. A mélyben elementárisan hat a régi, a körülmények parányi változásakor az új rend szövete pillanatok alatt foszlik szét.
A pogányok táborában pedig keresztények élnek, s a vezérek között pedig időről időre akad olyan, aki a megmaradás reményében hajlandó behódolni a feudális hierarchiának. A mű tehát jellegzetes átmeneti állapotot ragad meg, melyben történelmileg még semmi sem dőlt el, melyben az események menete még bármerre fordulhat. Miközben a nyugati határon idegen zsoldoshadak gyülekeznek…
De épp ez a bizonytalanság pecsételi meg Vata fia és harcosai sorsát. Béla tudja: a pogányokat emiatt kell – bármi áron – megsemmisíteni. Amíg van alternatíva, az inga ide-oda lenghet. A választási lehetőségnek nincs helye a rendszerben, itt bármiféle „békés egymás mellett élés” eleve lehetetlen.
A regénybeli Béla király mintha Machiavelli tanítványa lenne. Mindent tud, ami a hatalom megtartásához szükséges: cinikus, álnok és hazug. Bárkit kész szemrebbenés nélkül feláldozni, csapdákat állít, kíméletlenül gyilkol, szemernyit sem érdeklik népe szenvedései, pusztító nélkülözései. Nem túl megnyerő figura. Történelmileg azonban ez mégiscsak másodlagos: sokszor gyomorforgató módon ugyan, de ő képviseli a megmaradás egyetlen lehetséges útját. Marxot parafrazálva: nem tudja, de teszi.
Vele szemben Vata fia, noha számára sem ismeretlen a hatalom megőrzésének brutális eszköztára, az ősi értékekhez való önfeláldozó hűség példájává válik, elkerülhetetlen bukásában alakját ezért övezheti valami tragikus nagyság.
A két világ között a szerző jó dramaturgiai érzékkel (és a műfaj hagyományainak megfelelően) közvetítő szereplőt teremt. Ő Adelárdó, a fiatal spanyol pap, aki otthonosan mozog a királyi udvarban és Vata fia táborában. Mivel nem érdeklik a hatalom szempontjai, ő az, aki mindvégig erkölcsileg mérlegel, aki a békesség többnyire illuzórikus igényeit követheti a kiteljesedett kegyetlenség világában, így még tévedéseiben is folyamatosan megőrizheti az olvasó rokonszenvét. Értékrendjét igazolja, hogy néha tényleg sikerül megmentenie az ártatlanul üldözötteket. Szerepéből eredően egyedül ő tudja, hogy az ellenfelekben jóval több volt a közös, mint amit a véres események sejtettek.
Batka Zoltán lapunk munkatársa, aki korábban a Népszabadság újságírója volt. Történelmi regényében viszont sikeresen elkerülte a zsurnalisztikus megoldásokat. A mű minden gondolata saját teremtett világából fakad. A Vata fia valamennyi elemében szépirodalmi alkotás. Erős kezdés.
Infó Batka Zoltán: Vata fia Athenaeum Kiadó, 2019, 400 oldal 

Dedikálás

A Pozsonyi Pikniken ma délután négytől a Líra sátránál dedikálja Batka Zoltán a regényét, amely először itt lesz kapható. A Vata fiát október 4-én este fél héttől a Magvető Caféban is bemutatják, a szerzővel Filippov Gábor politológus, elemző beszélget.

BATKA ZOLTÁN - Politológus, újságíró. Korábban tíz évig a Népszabadság munkatársa volt
Fotó: ATHENAEUM KIADÓ