Legkésőbb akkor, amikor az egykori Budapest helyén már csak a szél labdázik majd a száraz porban ide-oda guruló ördögszekerekkel, mindenképpen érdemes lesz egy emléktáblát állítani a Kosztyu Anikó nevű állami hivatalnoknak, nélküle ugyanis biztosan nem történhetett volna meg 2010 óta a főváros közterületi faállományának egész Európában példa nélkül álló pusztítása. A tömeges fairtás még a meglévő, a növényzet védelmét – ha erőtlen eszközökkel is – előíró jogszabályokat is sérti. Ahhoz, hogy a tarolás „átmenjen”, szükség volt a hatóságok kreatív jogértelmezésére, és egy fontos poszton lévő emberre, aki minden esetben a kormányzati akaratot követve járt el, akár a jog előírásaival szemben is.
Nemhogy az államigazgatás és a helyi lakosság közötti harcban elesett fákat, lassan már az érintett területeket is nehéz összeszámolni. Városliget, Orczy-kert, Budai Vár, Etele út, Múzeumkert, Nádorkert (Kopaszi gát), Kossuth tér, József Nádor tér, a Dagály strand, a Duna part a Dráva utca és az Árpád híd között – ezekben a körzetekben már legalább részben megtörtént az eltervezett fairtás, és készenlétben áll a Csörsz park, a Normafa, a Csepel-sziget északi része, a Római (és még sorolhatnánk). A jellemzően kiemelt kormányzati beruházások miatt kivágott fák száma immár ezres nagyságrendű – egészen bizonyos, hogy az elmúlt évtizedben az EU egyetlen más tagállamának fővárosában sem került sor hasonló pusztításra. A legtöbben nem is kerülhetne: a közeli Bécsben például minden egyes fa, azaz 1 méternél magasabb vagy 40 centiméternél nagyobb törzsátmérőjű növény kivágásához egy független hatóság engedélye kell, szigorú pótlási kötelezettség mellett (ha pedig a favágó az újraültetés helyett esetleg pénzbeli megváltáson gondolkodik, minden ültetendő fa helyett 1090 eurót, azaz több mint 360 ezer forintot kell a fásítási kasszába befizetnie).
Magyarország, illetve konkrétan Budapest esetében éppen a független hatóság hiányzik: az említett beruházások többségénél az engedélyezést Budapest Főváros Kormányhivatala V. Kerületi Hivatalára, vagyis egy közvetlenül a kormány felügyelete alatt álló szervezeti egységre bízták. A jogilag is problémás, utóbb több esetben jogsértőnek bizonyult engedélyező határozatokon a hivatali ranglétrán mindeközben egyre följebb kapaszkodó, jelenleg már a hatósági főosztályt vezető Kosztyu Anikó írta alá – esete hasonló ahhoz, amikor a hírhamisító szerkesztőből vezérigazgató lesz a közmédiánál: mindkét ügy jelzi, hogy a magyar kormány a feltétlen engedelmességet és a kormánypárt politikai érdekeinek kiszolgálását sokkal többre értékeli a törvények betartásánál.
Két emblematikus terület, a Kossuth tér és a Városliget át- illetve beépítése világosan jelzi, milyen korszerűtlen elképzelésekkel rendelkezik a kormányzat a városi terek szervezéséről, illetve mennyire tarthatatlan ez a hozzáállás a változó klíma körülményei között. A Kossuth térről több mint 200 egészséges fát vágtak ki mondvacsinált indokokkal, a lakosság tájékoztatását és a fellebbezési lehetőségeket elmismásolva, majd a tér nagy részét sötétszürke, a napfény melegét összegyűjtő és visszaverő kőlapokkal fedték le – a két beavatkozás eredőjeként legalább 5 Celsius fokkal nőtt meg a levegő hőmérséklete a Parlament és az egykori Néprajzi Múzeum közötti kőkatlanban. (Ide tartozó tudományos eredmény, hogy a lobkorona párologtató-hűtő hatása miatt egyetlen fa nagyjából két lakossági klímaberendezés kapacitásával hűti a levegőt; ha így számolunk, a Kossuth térről most legalább 400 klíma hiányzik.) Ami pedig a Városligetet illeti, ott a belvároshoz közeli városrész egyetlen nagy kiterjedésű közparkjából csinálnak – jelentős fairtás árán – múzeumi-vigalmi negyedet annak ellenére, hogy a főváros hosszú távú fejlesztési stratégiája szerint új fejlesztéseket létrehozni csak a barnamezős övezetekben lehet. Nálunk ehelyett a közeli ipari területből (Rákosrendező) készülnek valamiféle parkot csinálni, a meglévő, beállt növényzetű és már jelenleg is túlhasznált 200 éves parkot viszont beépítik.
Amúgy a fideszes városvezetés is tisztában van vele, hogy ez így nincs rendben, és hogy a főváros polgárai nem ezt akarják. A veszélyérzetet nem csak a városszerte hirtelen megszaporodott faültetések jelzik, hanem a favágások átmeneti jegelése, illetve Tarlós István látványosnak szánt zöldfordulata is. Kérdés, hogy kilenc évi dúlás után hihető-e még a kampányra időzített változás.
