Láncfűrésszel Budapest ellen

Publikálás dátuma
2019.09.07. 10:00

Fotó: Népszava
Kilenc év alatt ezres nagyságrendben tűntek el fák a főváros közterületeiről. Immár a kormánypárt is érzi, hogy nem ez a jó irány.
Legkésőbb akkor, amikor az egykori Budapest helyén már csak a szél labdázik majd a száraz porban ide-oda guruló ördögszekerekkel, mindenképpen érdemes lesz egy emléktáblát állítani a Kosztyu Anikó nevű állami hivatalnoknak, nélküle ugyanis biztosan nem történhetett volna meg 2010 óta a főváros közterületi faállományának egész Európában példa nélkül álló pusztítása. A tömeges fairtás még a meglévő, a növényzet védelmét – ha erőtlen eszközökkel is – előíró jogszabályokat is sérti. Ahhoz, hogy a tarolás „átmenjen”, szükség volt a hatóságok kreatív jogértelmezésére, és egy fontos poszton lévő emberre, aki minden esetben a kormányzati akaratot követve járt el, akár a jog előírásaival szemben is. Nemhogy az államigazgatás és a helyi lakosság közötti harcban elesett fákat, lassan már az érintett területeket is nehéz összeszámolni. Városliget, Orczy-kert, Budai Vár, Etele út, Múzeumkert, Nádorkert (Kopaszi gát), Kossuth tér, József Nádor tér, a Dagály strand, a Duna part a Dráva utca és az Árpád híd között – ezekben a körzetekben már legalább részben megtörtént az eltervezett fairtás, és készenlétben áll a Csörsz park, a Normafa, a Csepel-sziget északi része, a Római (és még sorolhatnánk). A jellemzően kiemelt kormányzati beruházások miatt kivágott fák száma immár ezres nagyságrendű – egészen bizonyos, hogy az elmúlt évtizedben az EU egyetlen más tagállamának fővárosában sem került sor hasonló pusztításra. A legtöbben nem is kerülhetne: a közeli Bécsben például minden egyes fa, azaz 1 méternél magasabb vagy 40 centiméternél nagyobb törzsátmérőjű növény kivágásához egy független hatóság engedélye kell, szigorú pótlási kötelezettség mellett (ha pedig a favágó az újraültetés helyett esetleg pénzbeli megváltáson gondolkodik, minden ültetendő fa helyett 1090 eurót, azaz több mint 360 ezer forintot kell a fásítási kasszába befizetnie). Magyarország, illetve konkrétan Budapest esetében éppen a független hatóság hiányzik: az említett beruházások többségénél az engedélyezést Budapest Főváros Kormányhivatala V. Kerületi Hivatalára, vagyis egy közvetlenül a kormány felügyelete alatt álló szervezeti egységre bízták. A jogilag is problémás, utóbb több esetben jogsértőnek bizonyult engedélyező határozatokon a hivatali ranglétrán mindeközben egyre följebb kapaszkodó, jelenleg már a hatósági főosztályt vezető Kosztyu Anikó írta alá – esete hasonló ahhoz, amikor a hírhamisító szerkesztőből vezérigazgató lesz a közmédiánál: mindkét ügy jelzi, hogy a magyar kormány a feltétlen engedelmességet és a kormánypárt politikai érdekeinek kiszolgálását sokkal többre értékeli a törvények betartásánál. Két emblematikus terület, a Kossuth tér és a Városliget át- illetve beépítése világosan jelzi, milyen korszerűtlen elképzelésekkel rendelkezik a kormányzat a városi terek szervezéséről, illetve mennyire tarthatatlan ez a hozzáállás a változó klíma körülményei között. A Kossuth térről több mint 200 egészséges fát vágtak ki mondvacsinált indokokkal, a lakosság tájékoztatását és a fellebbezési lehetőségeket elmismásolva, majd a tér nagy részét sötétszürke, a napfény melegét összegyűjtő és visszaverő kőlapokkal fedték le – a két beavatkozás eredőjeként legalább 5 Celsius fokkal nőtt meg a levegő hőmérséklete a Parlament és az egykori Néprajzi Múzeum közötti kőkatlanban. (Ide tartozó tudományos eredmény, hogy a lobkorona párologtató-hűtő hatása miatt egyetlen fa nagyjából két lakossági klímaberendezés kapacitásával hűti a levegőt; ha így számolunk, a Kossuth térről most legalább 400 klíma hiányzik.) Ami pedig a Városligetet illeti, ott a belvároshoz közeli városrész egyetlen nagy kiterjedésű közparkjából csinálnak – jelentős fairtás árán – múzeumi-vigalmi negyedet annak ellenére, hogy a főváros hosszú távú fejlesztési stratégiája szerint új fejlesztéseket létrehozni csak a barnamezős övezetekben lehet. Nálunk ehelyett a közeli ipari területből (Rákosrendező) készülnek valamiféle parkot csinálni, a meglévő, beállt növényzetű és már jelenleg is túlhasznált 200 éves parkot viszont beépítik. Amúgy a fideszes városvezetés is tisztában van vele, hogy ez így nincs rendben, és hogy a főváros polgárai nem ezt akarják. A veszélyérzetet nem csak a városszerte hirtelen megszaporodott faültetések jelzik, hanem a favágások átmeneti jegelése, illetve Tarlós István látványosnak szánt zöldfordulata is. Kérdés, hogy kilenc évi dúlás után hihető-e még a kampányra időzített változás.

Tűzszünet a Tabánban

Alighanem a választás közelsége miatt, de mindenképpen üdvös módon a Tabánban körbekordonozott építési területről a napokban levonultak a munkagépek, és már csak a korlátok, illetve a meghagyni tervezett fák köré húzott fakerítések jelzik, hogy valami készül. Az érintett kerületekben elemi felháborodást váltott ki, hogy egy újabb közparkot készülnek felújítás ürügyén lepusztítani. Most arról szólnak a hírek, hogy az egész programot felülvizsgálják, az eddig mellőzött lakossági és civil csoportokat pedig bevonják a tervezésbe. Az eredeti, titokban készült tervek 43 fa kivágásával és hatalmas területű – sok városban a rákkeltő hatás miatt tilalom vagy korlátozás alá eső – gumiszőnyeg leterítésével számoltak. A projekt ellen egy hete aláírásgyűjtés indult, a petíciót több mint 1300-an írták alá, és legalább 3000 tiltakozó levelet küldtek az ügy miatt az I. kerület fideszes polgármesterének, illetve a Főkert Zrt. vezetőjének. Mint tudjuk, a ciklus közepén ennél nagyobb ellenállás sem térítette jobb belátásra a Városliget beépítőit, most azonban voksolás jön, minden politikus fölfedezte magában a zöldet és a demokratát. A Tabán tehát – legalábbis időlegesen – megmenekül.

Frissítve: 2019.09.07. 10:18

Orbán gratulált Conténak abból az alkalomból, hogy harcostársának nem sikerült őt megbuktatnia

Publikálás dátuma
2019.09.07. 09:56

Fotó: RICCARDO DE LUCA / Anadolu Agency
A miniszterelnök biztosította olasz kollégáját, hogy a magyar kormány készen áll a közös munka folytatására.
Levélben gratulált Orbán Viktor Giuseppe Conte olasz kormányfő ismételt miniszterelnöki megbízatásához - tájékoztatta az MTI-t Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár. "Az Ön személyében olyan vezetőt köszönthetek Olaszország miniszterelnökeként, akiről az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy elkötelezett az országaink közötti kapcsolatok fejlesztése iránt. Bízom abban, hogy az eddigi közös erőfeszítéseinkhez hasonlóan a jövőben is számíthatunk Önre a magyar-olasz együttműködés további gazdagításában és az erős nemzetekből álló, versenyképes Európa megteremtésében" - írta Orbán Viktor. Biztosította olasz kollégáját, hogy a magyar kormány készen áll a közös munka folytatására. Olaszországban csütörtökön tette le hivatali esküjét az Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a balközép Demokrata Párt (PD) közös kormánya Giuseppe Conte miniszterelnök vezetésével. Conte 2018 júniusa óta vezette előző kormányát, amely az M5S és a jobboldali Liga koalícióján alapult. A két párt szövetsége azt követően bomlott fel, hogy a Ligát vezető Matteo Salvini az előrehozott választások és a kormányfői tisztség elnyerésének reményében felmondta a kormányzati együttműködést. Csakhogy eltaktikázta magát, az M5S és a PD megállapodásának köszönhetően nem volt szükség előrehozott választásra. Orbán igazi barátja persze Salvini, neki az egykori belügyminiszter, miniszterelnök-helyettes bukása után, még augusztus 29-én írt. Abban a levélben köszönetet mondott neki "azért a munkáért, melyet az elmúlt időszakban Olaszországért és egész Európáért, benne Magyarországért végzett", meg biztosította róla, hogy "harcostársként" tekintenek rá.

Baloldali „talpasok” találkozója harminc év múltán

Publikálás dátuma
2019.09.07. 09:30
A reformkörös Fábry Béla Trabanttal érkezik a pártközpont, a mai Képviselői Irodaház elé 1989-ben
Az MSZMP reformkörök egykori tagjai és barátai találkoznak a budapesti Villányi úti Konferenciaközpontban.
„Harminc éve történelmi változás előtt állt Magyarország. Az államszocializmus és a nagyhatalmi szovjet befolyás végéhez közeledett, mert megrendült a Szovjetunió és kimerültek az államszocialista rendszerű országok gazdasági és társadalmi tartalékai. A változást akarók, köztük az állampárt vezetőinek, tagjainak egy része és az ellenzéki csoportok többpárti demokráciát és piacgazdaságot akartak. A rendszerváltozás békés tárgyalásos módja, üteme és formája többek között az állampárt reformköreinek elszántságán, bátorságán és politikai alkotóképességén múlt. Mi voltunk a rendszerváltás »talpasai«" – áll abban a meghívóban, amely találkozóra hívja szombat délelőttre az MSZMP reformkörök egykori tagjait és barátait a budapesti Villányi úti Konferenciaközpontba. A tanácskozáson felszólal Romsics Ignác, Falusi Norbert, Keserű Imre, Tóth Bertalan, Baja Ferenc, Sipos József, Géczi József, Lovászi József, Pankucsi Márta, Kerényi György, Vajda János és Brúszel László. A találkozó egyik szervezőjét, Szekeres Imrét kérdeztük: a nosztalgia vezette-e őket, amikor a rendszerváltás harmincadik évfordulója kapcsán olyan embereket hoznak össze, akik az utóbbi évtizedekben sokféle utat jártak be? Hiszen van, aki részt vett az MSZP megalakításában, és azóta is ott politizál, van, aki csalódotton távozott, van, aki más politikai pártok, mozgalmak tagja lett. Ami összeköti őket: a közös 1989 emléke.
– Nem a nosztalgia vezet bennünket. Az a szándékunk, hogy a tanulságok okán visszaidézzük a rendszerváltozást – mondta Szekeres Imre. – Mi sem eltagadni, sem átírni nem akarjuk a történelmet. Harminc év után nem akarunk senkinek „igazságot” osztani, a vélt vagy valódi kudarcot utólag győzelemmé retusálni, vagy megfordítva. Reméljük, mint az eddigi találkozásainkon, úgy most is szót értünk egymással, bármilyen utat jártunk is be azóta.
Mint Szekeres fogalmazott, ők voltak a talpasai a rendszerváltásnak, amely persze sokszereplős történet, de szeretnék megmutatni a fiatalabb generációknak a saját szerepüket. Azoknak a reformkörösöknek a szerepét, akik támogatták a Magyar Szocialista Munkáspárt reformszárnyát, a reformpolitikát, akik világos, demokratikus célokat tűztek maguk elé, s azt, hogy demokratikus körülmények között legyen egy baloldali párt. "Mi, a talpasok adtuk a hátteret Németh Miklósnak, Horn Gyulának, Nyers Rezsőnek és Pozsgay Imrének a békés rendszerváltáshoz, mert – 1956-ra emlékezve – békésen és tárgyalásos úton akartuk az átmenetet. A saját múltunkkal is meg akarjuk mutatni, lehetséges belülről is megváltoztatni egy rendszert." – fogalmazott. Arra a kérdésre, hogy a találkozóban lehet-e valamiféle potencia, amely a szocialista pártot akarná kimozdítani mai állapotából, úgy felelt: - Sokfélék vagyunk, ez nem lehet a célunk, nem utat akarnunk mutatni a szocialista pártnak, de a korszak tanulságait érdemes levonni. A Magyar Szocialista Párt, amelynek történelmi küldetése volt az államszocializmusból, a demokráciába és a piacgazdaság körülményei közé való átmenet támogatása, teljesítette feladatát. Most az a történelmi feladata, hogy helyreállítsa a demokráciát és igazságosabbá tegye a piacgazdaságot. Most válaszút előtt áll: merre tovább, melyik úton? Ezekre a kérdésekre az MSZP tagságának, a támogatóinknak közösen kell válaszolniuk. Tudásra, képzelőerőre és kitartásra van szükség ahhoz, hogy jól döntsünk. Ha a szombati konferencia ehhez bármilyen kis mértékben, de hozzájárul, annak személy szerint örülnék. 
Szerző