„Nem teremőr vagyok egy szövegmúzeumban”– Interjú Mohácsi Jánossal

Publikálás dátuma
2019.09.10. 07:30

Fotó: Koncz Márton / Népszava
Botrányt kavart, hogy Molnár Ferenc jogörökösei a premier előtt közvetlenül letiltották Nyíregyházán a Delila című darabot. Az előadás rendezője Mohácsi János szerint neki nem védeni kell a szerzőt, hanem kiteljesíteni.
Amikor felhívtam, nagyon dühös volt. Bár gondolom, hogy több hét, hónap után történt, ami történt.  Most is dühös vagyok. Jelentettek már fel még a kaposvári pártbizottságon a rendszerváltás előtt a Bánk bán miatt, de ilyen, mint most, még sosem fordult elő.  Hogy jutott el a történet a letiltásig?  Elkezdtem próbálni a Delila című darabot, amely az utolsó előtti műve Molnár Ferencnek. Hamar szembesültem vele, hogy nem véletlenül nem ismerik. Nem hinném, hogy ott a helye a szerző parádés darabjai között. Akkor miért akarta megrendezni?  Erre szólt a nyíregyházi színház felkérése. Konkrét darabra. Az ilyen szituációk engem mindig érdekelnek. Ismerik a munkamódszeremet, azt nyilván ők is tudták, hogy egy több mint nyolcvan éves színmű nem marad változatlan, ha hozzányúlok. A Delila nyelve rettenetesen poros, a benne levő szituációk nem elég bonyolultak, az egyik színész az olvasópróba után még azt is felvetette, hogy olyan, mintha ebben az esetben ez nem is Molnár munkája lenne. Persze ezt nem tudhatjuk, mert nem voltunk jelen, amikor a karakterek a papírra odahullottak.  Nem véletlenül Molnár Ferenc az egyik legtöbbet játszott szerző. Hogyan kezdődött a konfliktus a szerző örököseivel? Kérték a szövegkönyvet, de jeleztük, hogy csak a főpróbahéten lesz végleges példány, mert addig napról napra változik. Egyébként nem titok, mindig így dolgozunk. A próbák alatt is alakul a szöveg és csak az utolsó pillanatban készül el. Az örökösökkel aláírt szerződése volt a színháznak, meg is állapodtak nyilván a Molnár-darabok esetében szokásos, kiemelkedően magas jogdíjban. A főpróbahetet követően elküldtük a szöveget, arra válasz nem érkezett. Megtartottuk a nyári színpadon az elő bemutatót, egyetlen előadást, illetve előtte a nyilvános főpróbát.  De önök még a nyári előadás után is hozzányúltak a darabhoz.  Persze. Nyár közepén visszaküldték az örökösök a példányt. Bejelöltek bizonyos szavakat, amelyek nem tetszettek nekik, ezeket mi javítottuk. Ezek után jelentették be, hogy az eredeti szövegből csak húzni lehet. Ezek obszcén kifejezések voltak?  Ezt nem mondanám. Szoktam káromkodást írni a darabokba, ugyanis nem gondolom, hogy például a balatoni országút melletti csaposnak, aki a darab egyik szereplője, kifogástalanul kellene megszólalni. Ráadásul Molnár figurái ebben a darabban mind egyforma stílusban beszélnek. Az örökösök olyan kifejezéseket is kifogásoltak, hogy molyolni, vagy padlót fogtak. Persze káromkodásokat is bejelöltek. Először a testvérem, aki alkotótársam is, találkozott a családot képviselő Lukin Ágnessel, én nem voltam ott.  Miért nem?  Én abban a hitvitában, hogy megszentségtelenítjük-e Molnár szellemét, nem szerettem volna részt venni.  De gondolom az ön feladata is, hogy védje a szerzőt.  Én nem védeni akarom, hanem kiteljesíteni. Nem hiszem, hogy Molnár szellemisége sérülne, ha hozzányúlok. Azt hiszem a pályámon eddig sikerült bebizonyítanom, hogy jól nyúlok a darabokhoz. Závada Pál például azt mondta, hogy boldog lehet az az író, akinek a művét mi Istvánnal a kezünkbe vesszük. Molnár Ferencet erről nem tudjuk megkérdezni, viszont az örökösök korántsem voltak boldogok. Sőt végül le is tiltották az előadást. A szövegkönyv vita miért nem hozott eredményt?  Minden általuk megjelölt kifejezésen változtattunk. Igyekeztünk eleget tenni a kérésüknek, de már az sem volt elég. Álláspontjuk szerint az eredeti Molnár szöveghez egy betűt sem lehet hozzátenni. Lukin Ágnes találkozott a színház vezetőivel is, ahol állítólag azt mondta, hogy a mi változatunkban már öt százalék Molnár sincs. Ez eldöntötte a dolgot, mert ha nincs, akkor már ne is legyen, elkezdtük azt is kivenni. Ezt a műtétet elvégeztük az utolsó napokban és Molnár alapján írtunk egy vadonatúj darabot. Noha a szerző szellemisége szerintünk még így sem sérült. Sokkal meghatóbb, szebb történet lett belőle.  Ez jól hangzik, de gondolom eredetileg nem erről volt szó, hogy Molnár alapján önök írnak egy új darabot.  De ez lett belőle, a színház már így is tűzte ki, hogy Molnár nyomán ez a mi darabunk, a címe is más lett: A tétova menyasszony. Ezután a nyíregyházi polgármesteri hivatalnál jelentették fel a színházat. Azt nem tudom megmondani, hogy hány százaléktól számít valami plágiumnak. Minden estre a „Bocsánat, hogy a csapos közbeszól…” molnári mondatot benne hagytuk.  A színház végül, ha jól értem, a döntésével végül az örökösök mellé állt. Hogy a színház ki mellé állt, azt megmutatja a színház közleménye, de Kirják Róbert igazgató a városvezetéssel történt egyeztetése után végül úgy döntött, nem kockáztatja meg a jogsértés lehetőségét. Az alkotóknak, noha nem tűzték végül műsorra a darabot, kifizeti a színház a járandóságát? Mivel a nyári bemutató megvolt, igen. A színház elbukta a befektetett összeget. De ne felejtsük el, hogy egy hatszereplős darabról van szó, nem pedig egy ötven-hetven fős operettről, tehát a költségek nem voltak kiugróak. A díszlet, amit a másik öcsém, András tervezett, sem volt különösen drága. Ön érez valamilyen felelősséget az ügyben?  Nem. Az én dolgom az, hogy a szöveg alapján a legjobb előadást adjam a nézőnek; én nem teremőr vagyok egy szövegmúzeumban, hanem rendező. Rendeztem már Molnár-darabot, A játék a kastélyban-t és Az üvegcipőt is. Akkor ilyen probléma nem merült fel. Hangsúlyozom, én a jogi ügyekkel soha nem foglalkoztam, mert hogy nem is kellett. Úgy tudom, hogy A játék a kastélyban esetében is felvetődött már probléma.  Nem tudok erről. Lukin Ágnes azon a premieren gratulált. Később, úgy tudom, felemlegette, hogy a színésznő miért ül az egyik drámaíró ölébe. De szerintem a suszter maradjon a kaptafánál. Azt hiszem, el tudom dönteni, hogy ki kinek az ölébe üljön bele – vagy akár ne – a színpadon. Visszatérve a felelősségre, amíg le nem jár a jogvédelem, addig nem rendezek Molnár művet. Nem vagyok én őrült, hogy mezítláb rugdaljam a sündisznót. 

Számottevő anyagi veszteség

Valóban egyeztettem a fenntartóval a jogi vitáról, de mivel egy darab műsorról való lévételéről volt szó, ezt szükségszerűen meg kellett tenni – mondta lapunk megkeresésére Kirják Róbert, a nyíregyházi teátrum igazgatója. A direktor megerősítette, hogy a próbák előtt aláírt szerződésük volt a jogtulajdonosokkal a darab játszására azzal a kitétellel, hogy a végső szövegkönyvet jóvá kell hagyniuk. Arról, hogy egy másik címmel a Mohácsi testvéreket szerzőként (Molnár nyomán) feltüntetve akarták bemutatni a darabot, azt mondta, ez egy lehetőség volt, ami nem járt sikerrel és végül elvetették. Hozzátette, ez az egész ügy a színház számára számottevő anyagi veszteséggel jár. Tanulságként pedig annyit jegyzett meg, hogy legközelebb nem nyúlnak olyan műhöz, amellyel kapcsolatban szerzőjogi vita adódhat.  

Jogi keretek

A szerzői jogok a szerző életében és halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben. A hetvenéves védelmi időt a szerző halálát követő év első napjától, közös művek esetében az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani – mondja ki az 1999-es szerzői jogi törvény. Az elmúlt évtizedekben a legtöbb csörte az előadók és a szerzői jogok örököse között Bartók Béla színpadi művei kapcsán folytak. Bartók 1945-ben halt meg, szerzői jogainak védelmi ideje 2016. január elsején szűnt meg. Ugyanakkor a színpadi műveit szerzőtársakkal szerezte. A kékszakállú herceg vára és A fából faragott királyfi alkotótársa, Balázs Béla 1949-ben, A csodálatos mandarin szerzőtársa, Lengyel Menyhért pedig 1974-ben hunyt el. Így az előbbi két mű jogai 2019. december 31-én, az utóbbié csak 2044. utolsó napján járnak le. Molnár Ferenc műveinek a jogai három év múlva, 2022 december 31-én járnak le. Egy-egy mű előadásával jogdíjfizetési kötelezettség keletkezik, a mű bármilyen megváltoztatása pedig sérti a szerzői jogot. Utóbbihoz – ahogy a mű játszásához – az illetékes kiadó és a jogörökösök engedélye szükséges. Kerestük az ügyben a Molnár örököseket nem kívántak élni a lehetőséggel, arra hivatkozva, hogy az általuk megbízott ügynökség néhány nap múlva adja közre a család álláspontját. 

Szerző

Röhrig Géza Jézust fogja játszani Terrence Malick filmjében

Publikálás dátuma
2019.09.09. 17:22

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
A forgatás várhatóan októberben kezdődik.
Még csak most mutatták be a torontói filmfesztiválon a háromszoros Oscar-jelölt Terrence Malick (Az élet fája, Az őrület határán) új filmjét, az A Hidden Life-ot, de már érkeznek a hírek a következő forgatásáról: a The Last Planet egyik főszerepét az Oscar-díjas Saul fia főszereplője, az Amerikában élő magyar Röhrig Géza fogja játszani – írja a Film Stage, a hírt az Index vette észre. Az egészen különleges, költői elbeszélésmódjáról és grandiózus, látványos képeiről ismert Terrence Malick filmje Jézus Krisztus életének szakaszait fogja bemutatni evangéliumi parafrázisokon keresztül. A cikk szerint ebben fogja magát Jézust játszani Röhrig Géza. A másik két főszereplő az Oscar-díjas Mark Rylance (Kémek hídja, A barátságos óriás, Dunkirk) és Matthias Schoenarts (Vörös veréb, A dán lány, Bikanyak) lesz. A filmről egyelőre nem sokat lehet tudni, de Mark Rylance annyit elárult, hogy Malick a Sátán négy megtestesülését is beleírta a forgatókönyvbe, és bár ő eredetileg azt hitte, ezek közül csak az egyiket játssza majd, mind a négyszer ő húz majd patákat, noha eredetileg úgy volt, hogy az egyik megtestesülés nő lesz. A forgatás várhatóan októberben kezdődik. 
Szerző

A szerelem, mint pajzs – Keszég László Cyrano rendezése a Vidéki Színházak Fesztiválján

Publikálás dátuma
2019.09.09. 12:20
Czakó Julianna Roxán, Harsányi Attila Cyrano szerepében
Fotó: GÁLOS MIHÁLY SAMU
Az előadás fokozatosan szippantja be a nézőt, nem akar gyors sikert.
A miskolci teátrum az utóbbi időben többször bizonyította, hogy jó formában van. Keszég László Cyrano rendezése is ezt a tendenciát erősíti, az előadás a Tháliában a Vidéki Színházak Fesztiválján vendégszerepelt. Az elején ugyan a kosztümök, a hagyományos játékstílus egy kissé elbizonytalanított, később azonban épp Berzsenyi Krisztina csodás ruhái sokat adtak a profi látványhoz és ez elmondható Czigler Balázs díszletéről és Zságer-Varga Ákos zenéjéről is. A rendezés pedig hosszútávra tervezett, fokozatosan szippantja be a nézőt. Nem akar gyors sikert. Rostand ismert történetét meséli, a szerelmes főhősről, aki a külseje miatt hátul marad, inkább súg, mint hogy az előtérbe törjön. A romantikus sztori elhiteti velünk, hogy győzhet az értékes, a tartalmas, még akkor is, ha azt rögtön nem is veszik észre. Harsányi Attila a címszerepben épp azért hiteles, mert meg meri mutatni a figura gyengeségét, törékenységét is. Jól forgatja a szavakat, de ez elsőre kevés. A környezet más értékeket preferál. Persze Roxánnak (Czakó Julianna) imponálnak a míves mondatok, de ő önmagára figyel. Ha kell játszik a férfiakkal, manipulálja őket, miközben a szerelmet akarja átélni, a tökéletes ifjút keresi. Csak azt nem érzékeli, hogy mit jelent, ha valaki szereti a másikat. Harsányi akinek a monológok kifejezetten fekszenek, és ezt a képességét már monodrámában is bizonyította, a kitárulkozásaiban, az önmagával folytatott harcban válik győztessé. Másrészt hajtja a szenvedély. Viszi előre, újabb és újabb impulzusokkal építi saját költői életművét. A legjobb pedig az egészben, hogy képes elhitetni, hogy a szó is lehet hatásos, sőt hiteles, ha valaki nem váltogatja a mondanivalóját. Nem csapódik ide-oda, hanem az érzelmeit pajzsként képes maga elé emelni. A partnerek Czakó Julianna mellett Bodoky Márk, Varga Zoltán, Lajos András, Horváth Alexandra és Kokics Péter végig kiszolgálják a címszereplőt, vagyis megfelelő hátteret adnak ahhoz, hogy főszereplővé váljon. Cyrano halála pedig egyenesen katartikus erejű. A kiérdemelt csók diadala, miközben ezután a győzelem tudatában már nincs is további dolga, a beteljesült boldogság helyett emelt fővel távozhat. A múzsa múzsa marad. Nem őrlik szét a hétköznapok. Megmarad a mennyei távlatban. Az összeérő vágy még a gyászban is igazi ünnepet teremt, akkor is, ha közben folyik a könny.

Infó:

Edmond Rostand: Cyrano Rendező: Keszég László Miskolci Nemzeti Színház Vidéki Színházak Fesztiválja Thália Színház

Szerző