Gyenge kéz

Nem egészen egy hónapja a moszkvai rendőrség a nőket és öregeket sem kímélve verte szét az ellenzék tüntetését. Akkor ezt írtuk: "A nyári szelek... meglibbentették a rezsim legkényesebb pontját takaró fügefalevelet, és láthatóvá vált, milyen piciny a putyinizmus férfiassága. A Kremlből a magabiztos szólamok és a globális ambíciók ellenére már egy ötvenezres békés tüntetés is pánikreakciót vált ki." Az oroszországi önkormányzati választások eredményéből látszik, hogy igazunk volt. Bár a moszkvai dumában többségben marad a nemzeti együttműködés ottani rendszerét jelképező Egységes Oroszország párt, és a valódi ellenzéknek végül csak három vagy négy képviselője lesz a 45 tagú testületben, ám ehhez erőszakra volt szükség.
A politikai öregedés jeleit mutató Vlagyimir Putyin megerőszakolta az általa íratott választási törvényt, amikor a helyi hatóságok kitalált okokra hivatkozva kizárták az Alekszej Navalnij ellenzéki vezetőhöz köthető jelölteket. Utóbbiaknak egy belső felmérés szerint kilenc körzetben volt győzelmi esélyük, amivel a hatalom pártja formálisan akár kisebbségbe is kerülhetett volna a fővárosban. Az Egységes Oroszország végül 25-öt tudott megtartani korábbi 40 mandátumából, amit ilyen körülmények között nehéz diadalnak tekinteni. 
A moszkvai demonstrációk elfojtásához rendszeres és tömeges erőszakra volt szükség. Arról már nem is beszélve, hogy a mongol határhoz közeli Tuva környékén, mint egy cowboy-filmben, lovasok nyitottak tüzet az ottani szavazást ellenőrző megfigyelők és újságírók kisbuszára. Ezek a jelek megerősítik feltételezésünket: a Kreml fél, mert a gumiboton kívül egyre kevesebb eszköze marad a lakossági engedetlenség kezelésére. A Krím elfoglalásával keltett hazafias hullám ellaposodott, ellenben nő a düh a nyugdíjkorhatár emelése és a gazdaság stagnálása miatt. A nagyvárosiak és a fiatalok modern, demokratikus Oroszországot szeretnének, az erős kéz politikáját pedig paradox módon a gyengeség jelének látják.

Elégedettségi index

Ott tessék várakozni. Nem tudom. Tessék megnézni, hányan várnak még. Majd szólítjuk. Most fél tíz van, délig ügyeletesek vagyunk. Ha szomjas, ott ihat vizet a ballonból. Hány éves a bácsi? Kilencvenegy? Gratulálok. És mi történt? Elesett? Ha megjön a doktor úr, lesz cété. Nem tudom, tessék megnézni, hányan várnak még. Ha szomjas, ott ihat vizet a ballonból. Mosdó? A folyosó végén. Nem, nincs papír, a betegek mindig elviszik, ha kitesszük. Papír zsebkendőt tud venni az automatából, a folyosó végén balra. Nyugodtan elmehet, még nem jött meg a doktor úr. Ne tessék mozogni. Nyögni se tessék! Tessék nyugodtan feküdni a bácsinak! Tudja mozgatni a lábát? Fáj? Hát igen. Hoztak fájdalomcsillapítót? Nem, nekünk is van, csak gondoltam, a bácsinak van sajátja, amit megszokott. Mindegy, majd az osztályon adnak neki, ha felviszik. Most kitoljuk a folyosóra, ott tessék várakozni. Nem tudom, még nem jött meg a doktor úr, a cétét csak ő értékelheti ki. Ha szomjas, ott ihat vizet a ballonból. Nem tudom, fogalmam sincs, látja, ennyien vagyunk. Hány éves a bácsi? Kilencvenegy? Szép kor. Ott tessék várni a folyosón, az ágy mellett, ha megjön a doktor úr, majd szólítjuk. Melyik doktor urat? Ja, ő itt volt, de fel kellett mennie az osztályra, mert ott is ő az ügyeletes. De ha szomjas, ott ihat vizet a ballonból. Hogyhogy melyikből? A folyosó végén. Nincs benne? Akkor próbálja meg az automatát a másodikon. Nem, sajnos én nem tudok itt maradni a bácsi mellett addig, de a doktor úr mindjárt jön. Tessék venni egy nagy levegőt, most átemelem a bácsit az ágyra. Egy… kettő… háá...rom! Ugye, milyen ügyesek vagyunk? Na, bátyám, ez is megvolna. Kapaszkodó? Milyen kapaszkodó? Ja, amelyikkel fel tetszik tudni ülni? Ebben a kórteremben csak ilyen régi ágy van, de hozok pólyát, abból tekerünk húzódzkodó kötelet. Nehezebb, igen, de a jó szándékot kell nézni, ugye? Nem szomjas a bácsi? Csak mert olyan száraz a szája széle. Nincs ereje inni? Akkor talán be kéne kötni neki egy infúziót. Nem, azt csak a nővérke tudja. Kint ülnek a pultnál, velük tessék megbeszélni. Mit szed a bácsi? Elhozták? Minden itt van? Csak hagyja ott a zacskót az ágy szélén, majd elvisszük, és kiadagoljuk. Altatóval alszik? Hozott neki? De persze, a doktornő is felírhatja, de jobb, ha behozza. Pisikéltünk már ma? Kaki volt? Ka-ki! Tetszik érteni? Hogy a bácsi nem hülye, csak rosszul hall? Bocsánat, nem akartam megsérteni, csak hát a kilencvenegy év az kilencvenegy év. A hűtőbe most ne tessenek pakolni, nem működik. A tízesben van jó hűtő, a nyolcasból az alsó polcot használhatják. Az alsó polc bal oldalát, a jobba a kilencesből hozzák a romlandót. A doktor úr holnap jön, megnézi, és akkor majd kiderül, hogy mi lesz. Én sajnos nem mondhatok semmit, de ne tessék idegeskedni, itt jó kezekben lesz a bácsi. Mindjárt jön a vacsora. Tetszik szeretni a párizsit? A fogacska kivehető? Majd vigyázunk rá. MENNYIRE VOLT ELÉGEDETT A KÓRHÁZBAN KAPOTT ELLÁTÁSSAL? (INSTRUKCIÓ: ÉRINTSE MEG NAGYON RÖVIDEN A KIVÁLASZTOTT FEJECSKÉT.  :-)    :-/    :-(
Szerző
Kövesdi Péter

Katasztrófavélelem

Bezzeg a Bigéékhez azonnal kiértek – szólt a magyar nép keserű éleslátását tükröző hozzászólás arra a hírre, hogy a katasztrófavédelemnek júniusban öt napjába telt, amíg kiszállt az ajkai erőmű felrobbant porleválasztójához. Nem a mi dolgunk eldönteni, hogy Bige László szolnoki vegyigyárának szivárgásai, repedései, hiányosságai inkább indokolnak-e egy azonnali gyárbezáratást, mint egy a helyiek szerint „szétrohadt” üzem felrobbanása. Ráadásul Ajkán, a vörösiszap-katasztrófa helyszínén. 
Nem tehetünk mást: bízunk az állami intézményekben. Hogy szakértőik érdemben látják el a társadalom által rájuk ruházott feladatot. Hogy céljuk nem csak valamiféle fejétől bűzlő, félelem- és helyezkedésalapú falanszterben a napi hőstettek lepapírozása, érdemi teendők esetén pedig a felelősség áthárítása. Tudom, a kísértés nagy. Ezért függ minden a szabályokkal kevéssé kikényszeríthető, egyéni lelkiismerettől. Ezért kiváltképp aljas, ha az állami vezetők a hatóságokat gyermeteg hatalmi játékaik eszközévé züllesztik. Persze erre is nagy a kísértés.
A jelek nem túl biztatók. Orbán Viktor három éve kimondta, hogy vége a kéményes vircsaftnak, jön a katasztrófavédelem. Az átállás – a gondok szőnyeg alá söprésével - megtörtént ugyan, de legott törvénybe iktatták, hogy egy helyett elég kétévente átvizsgáltatni a gáztüzelésű kéményeket, a családi házakat pedig egyáltalán nem is kell ellenőrizni. A döntés sunyi öncélúságára jellemző, hogy az Orbán-kormány eközben nem ad érdemi segítséget a házak „rohadó” fűtési rendszereinek felújítására sem. A tömeges haláleseteket csak a szén-monoxid-érzékelők terjedése fékezi.
Majd Orbán Viktor véget vetett a szemétszállítási vircsaftnak is, mondván, ahol ez nem tetszik, ott a katasztrófavédelem mást jelöl ki. Ám tavaly év végén, amikor a csődhullám elérte Gödöllő és térsége 110 ezer háztartását, már nem akadt más jelentkező. Miközben a szemét az utcákon állt, a katasztrófavédelem díszletet szolgáltatott a Fidesz-propaganda legújabb agyszüleményeinek kihirdetéséhez, miszerint az egész csak egy ellenzéki szabotázsakció. Bár a cégtől ezután eltávolították a „rendszeridegen elemeket”, a gond maradt: a cechet azóta is a katasztrófavédelem állja.
Amikor viszont augusztusban egész Közép-Magyarországot ellepte a Felcsút környékéről származó fantombűz, a katasztrófavédők azonnal mosták kezeiket, mondván, ez nem az ő asztaluk. Lett is belőle kalamajka, kamucéggel, kamuvizsgálattal, botránnyal, mindmáig felelős nélkül.
Miután két bíróság is kimondta, hogy a katasztrófavédelem túl szigorú volt, amikor bezáratta Bige szolnoki vegyigyárait, nemrég újraindulhatott a termelés. Mindenki feszült, hisz a hatóság bármikor újra lecsaphat. Örülhetnek, ha a negyed éves kényszerszünetet megússzák csőd nélkül. Az ellenőrök azóta is árgus szemekkel figyelik a repedéseket.
Remélem nem azért, mert a katasztrófavédelmet Pintér Sándor belügyminiszter, Bige László üzleti ellenlábasa, Csányi Sándor korábbi igazgatótársa felügyeli. Hanem csakis színtiszta, szakmai elhivatottságból.
Szerző
Marnitz István