Gyenge kéz

Nem egészen egy hónapja a moszkvai rendőrség a nőket és öregeket sem kímélve verte szét az ellenzék tüntetését. Akkor ezt írtuk: "A nyári szelek... meglibbentették a rezsim legkényesebb pontját takaró fügefalevelet, és láthatóvá vált, milyen piciny a putyinizmus férfiassága. A Kremlből a magabiztos szólamok és a globális ambíciók ellenére már egy ötvenezres békés tüntetés is pánikreakciót vált ki." Az oroszországi önkormányzati választások eredményéből látszik, hogy igazunk volt. Bár a moszkvai dumában többségben marad a nemzeti együttműködés ottani rendszerét jelképező Egységes Oroszország párt, és a valódi ellenzéknek végül csak három vagy négy képviselője lesz a 45 tagú testületben, ám ehhez erőszakra volt szükség.

A politikai öregedés jeleit mutató Vlagyimir Putyin megerőszakolta az általa íratott választási törvényt, amikor a helyi hatóságok kitalált okokra hivatkozva kizárták az Alekszej Navalnij ellenzéki vezetőhöz köthető jelölteket. Utóbbiaknak egy belső felmérés szerint kilenc körzetben volt győzelmi esélyük, amivel a hatalom pártja formálisan akár kisebbségbe is kerülhetett volna a fővárosban. Az Egységes Oroszország végül 25-öt tudott megtartani korábbi 40 mandátumából, amit ilyen körülmények között nehéz diadalnak tekinteni.

A moszkvai demonstrációk elfojtásához rendszeres és tömeges erőszakra volt szükség. Arról már nem is beszélve, hogy a mongol határhoz közeli Tuva környékén, mint egy cowboy-filmben, lovasok nyitottak tüzet az ottani szavazást ellenőrző megfigyelők és újságírók kisbuszára. Ezek a jelek megerősítik feltételezésünket: a Kreml fél, mert a gumiboton kívül egyre kevesebb eszköze marad a lakossági engedetlenség kezelésére. A Krím elfoglalásával keltett hazafias hullám ellaposodott, ellenben nő a düh a nyugdíjkorhatár emelése és a gazdaság stagnálása miatt. A nagyvárosiak és a fiatalok modern, demokratikus Oroszországot szeretnének, az erős kéz politikáját pedig paradox módon a gyengeség jelének látják.