Igazából Gwyneth Paltrow-nak köszönhetjük a Weinstein-botrányt

Publikálás dátuma
2019.09.10. 20:23
Gwyneth Paltrow
Fotó: VALERIE MACON / AFP or licensors
Egy új könyv szerint a színésznő volt a szexuális zaklatások botrányának első számú forrása, csak nem merte vállalni a nevét.
Gwyneth Paltrow színésznőt nevezi a New York Times által tálalt szexuális zaklatási botrány kulcsszereplőjének egy új könyv, ami a She Said címet viseli, és ami annak a szerzőpárosnak a műve, akik felgöngyölítették a Weinstein-botrány részleteit - írja a Guardian. Jodi Kantor és Megan Twohey azt állítják Paltrow-ról, hogy „félt a nyilvánosság elé lépni, de megosztotta velük a szexuális zaklatás beszámolóját, és segített más színésznőket toborozni az ügyhöz".
"A Weinstein-ügy kirobbanása lavinát indított el" FOTÓ: Yann COATSALIOU / AFP
Mint ismert, 2017 októberében hatalmas botrányt kavart egy Weinsteinről szóló cikk, amit a New York Times közölt. A cikk szerzői, az említett Kantor és Twohey hosszas nyomozás után derítették ki, hogy Weinstein éveken keresztül zsarolt, molesztált vagy erőszakolt meg nőket, többek között színésznőket. Az áldozatokat később megfenyegette vagy más módokon bírta hallgatásra.
Szerző
Frissítve: 2019.09.10. 21:21

Érteni a világ természetét – Egyedülálló életművekből kínál válogatást a jubileumi kiállítás

Publikálás dátuma
2019.09.10. 11:45
A jubileumi kiállításon minden alkotó helyet kapott, akivel a galéria jelenleg együtt dolgozik. A kép jobb oldalán drMáriás és Bukta Imre
Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Húszéves fennállását ünnepli idén a Godot Galéria.
„Emlékszem, nyolcéves voltam. Apám önálló kiállítása nyílt a Godot Galériában a Madách téren. A szóban forgó kiállítás megnyitója volt a galéria nyitóeseménye is. Én teljesen el voltam varázsolva a helyszíntől, a sok embertől, a különleges atmoszférától, ami körülölelt akkor. Nem sokkal később, már az ablakból szónokoltam a zsúfolásig telt galériából kint rekedt tömegnek. Azt a kiállítást egyébként Sas Tamás filmrendező nyitotta meg, vagy nyitotta volna, ha én nem vagyok ott. Ezúttal is elnézést kérek minden érintettől” – mondta megnyitó beszédében Szurcsik Benedek, filozófus a Godot Galéria jubileumi kiállításának megnyitóján. A zsúfolásig megtelt tér ez alkalommal is különleges atmoszférát hordozott: a jelenlévők ünnepelni érkeztek, ünnepelni a húsz év távlatából értékteremtő, egyedi hangú galéria fennállását, és kíváncsi tekinteteikkel újabb két évtizedet megelőlegezni.
Dr.Máriás: Kádár János a rendszerváltás éjszakáján imádkozik, 2010
Fotó: Erdős Dénes / Népszava
A jubileumi kiállítás a galéria tevékenységének keresztmetszetébe kínál betekintést: a tárlaton négy-négy alkotást láthatunk minden művésztől, akikkel jelenleg is együtt dolgoznak. Bár más hazai galériákhoz viszonyítva kevesebb művésszel dolgoznak, úgy érzik, így több figyelem irányulhat az egyes alkotókra – s mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy néhányuk neve mára szinte összeforrt a Godot Galériáéval.
FeLugossy László: Mentőöv, 1998
Fotó: Erdős Dénes / Népszava
A tárlat Bukta Imre, drMáriás, feLugossy László, Gaál József, Nagy Kriszta x-T, Szikora Tamás és Ujházi Péter különböző időszakaiból válogat, ezáltal az egyes művészek életművéről is miniatűr lenyomatot adva. Jól megfér egymás mellett a jelenet, ahogy Orbán Viktor átveszi Európa irányítását az Avignoni kisasszonyoktól (drMáriás képén), a Téli kert nyaksállal (Bukta Imre festménye), valamint James Joyce nőben (feLugossy László alkotásán). Az emeleti kiállítótérben járva olyan önreflektív, társadalmi kérdéseket is feszegető, humorral fűszerezett alkotásokkal találkozhatunk, amelyek a kortárs művészet lényegét – ha feltételezhetünk ilyet –, villantják fel. Ezen alkotók és a Godot egymásra találása bizonyos esetekben sorsszerűnek is tűnhet, főként, ha Szurcsik Benedek szavaira gondolunk: „a galéria mindig is képes volt önmagát – akárcsak egy művész a művein keresztül – újra definiálni úgy, hogy meglévő értékei nem vesztek el. Ennél sokkal jobban értette mindig is a világ természetét.” Infó: #g20 – a Godot Galéria 20 éves jubileumi kiállítása Nyitva: október 12-ig.
Nagy Kriszta x-T: Minta+ i-V, 2014
Fotó: Erdős Dénes / Népszava

Hatalmas magánmúzeum nyílik Óbudán

A Godot Galéria tovább bővíti tevékenységi körét: október elsején nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt a Godot Kortárs Művészeti Intézet (Godot Institute of Contemporary Art – GICA). Az óbudai Goldberger gyár történelmi helyszínén, magán kezdeményezésre épülő kortárs képzőművészeti központ 1100 négyzetméteres összterületével egyedülálló független művészeti intézményként indul útjára, lehetőséget teremtve a fiatal művészek és kurátorok önálló alkotói szabadságának kibontakoztatására. A hivatalos megnyitó október elsején lesz, s egybeesik a negyedik alkalommal megrendezett Godot Young Generation Art Fair megnyitó eseményével is.

Szerző
Témák
Godot Galéria

„Nem teremőr vagyok egy szövegmúzeumban”– Interjú Mohácsi Jánossal

Publikálás dátuma
2019.09.10. 07:30

Fotó: Koncz Márton / Népszava
Botrányt kavart, hogy Molnár Ferenc jogörökösei a premier előtt közvetlenül letiltották Nyíregyházán a Delila című darabot. Az előadás rendezője Mohácsi János szerint neki nem védeni kell a szerzőt, hanem kiteljesíteni.
Amikor felhívtam, nagyon dühös volt. Bár gondolom, hogy több hét, hónap után történt, ami történt.  Most is dühös vagyok. Jelentettek már fel még a kaposvári pártbizottságon a rendszerváltás előtt a Bánk bán miatt, de ilyen, mint most, még sosem fordult elő.  Hogy jutott el a történet a letiltásig?  Elkezdtem próbálni a Delila című darabot, amely az utolsó előtti műve Molnár Ferencnek. Hamar szembesültem vele, hogy nem véletlenül nem ismerik. Nem hinném, hogy ott a helye a szerző parádés darabjai között. Akkor miért akarta megrendezni?  Erre szólt a nyíregyházi színház felkérése. Konkrét darabra. Az ilyen szituációk engem mindig érdekelnek. Ismerik a munkamódszeremet, azt nyilván ők is tudták, hogy egy több mint nyolcvan éves színmű nem marad változatlan, ha hozzányúlok. A Delila nyelve rettenetesen poros, a benne levő szituációk nem elég bonyolultak, az egyik színész az olvasópróba után még azt is felvetette, hogy olyan, mintha ebben az esetben ez nem is Molnár munkája lenne. Persze ezt nem tudhatjuk, mert nem voltunk jelen, amikor a karakterek a papírra odahullottak.  Nem véletlenül Molnár Ferenc az egyik legtöbbet játszott szerző. Hogyan kezdődött a konfliktus a szerző örököseivel? Kérték a szövegkönyvet, de jeleztük, hogy csak a főpróbahéten lesz végleges példány, mert addig napról napra változik. Egyébként nem titok, mindig így dolgozunk. A próbák alatt is alakul a szöveg és csak az utolsó pillanatban készül el. Az örökösökkel aláírt szerződése volt a színháznak, meg is állapodtak nyilván a Molnár-darabok esetében szokásos, kiemelkedően magas jogdíjban. A főpróbahetet követően elküldtük a szöveget, arra válasz nem érkezett. Megtartottuk a nyári színpadon az elő bemutatót, egyetlen előadást, illetve előtte a nyilvános főpróbát.  De önök még a nyári előadás után is hozzányúltak a darabhoz.  Persze. Nyár közepén visszaküldték az örökösök a példányt. Bejelöltek bizonyos szavakat, amelyek nem tetszettek nekik, ezeket mi javítottuk. Ezek után jelentették be, hogy az eredeti szövegből csak húzni lehet. Ezek obszcén kifejezések voltak?  Ezt nem mondanám. Szoktam káromkodást írni a darabokba, ugyanis nem gondolom, hogy például a balatoni országút melletti csaposnak, aki a darab egyik szereplője, kifogástalanul kellene megszólalni. Ráadásul Molnár figurái ebben a darabban mind egyforma stílusban beszélnek. Az örökösök olyan kifejezéseket is kifogásoltak, hogy molyolni, vagy padlót fogtak. Persze káromkodásokat is bejelöltek. Először a testvérem, aki alkotótársam is, találkozott a családot képviselő Lukin Ágnessel, én nem voltam ott.  Miért nem?  Én abban a hitvitában, hogy megszentségtelenítjük-e Molnár szellemét, nem szerettem volna részt venni.  De gondolom az ön feladata is, hogy védje a szerzőt.  Én nem védeni akarom, hanem kiteljesíteni. Nem hiszem, hogy Molnár szellemisége sérülne, ha hozzányúlok. Azt hiszem a pályámon eddig sikerült bebizonyítanom, hogy jól nyúlok a darabokhoz. Závada Pál például azt mondta, hogy boldog lehet az az író, akinek a művét mi Istvánnal a kezünkbe vesszük. Molnár Ferencet erről nem tudjuk megkérdezni, viszont az örökösök korántsem voltak boldogok. Sőt végül le is tiltották az előadást. A szövegkönyv vita miért nem hozott eredményt?  Minden általuk megjelölt kifejezésen változtattunk. Igyekeztünk eleget tenni a kérésüknek, de már az sem volt elég. Álláspontjuk szerint az eredeti Molnár szöveghez egy betűt sem lehet hozzátenni. Lukin Ágnes találkozott a színház vezetőivel is, ahol állítólag azt mondta, hogy a mi változatunkban már öt százalék Molnár sincs. Ez eldöntötte a dolgot, mert ha nincs, akkor már ne is legyen, elkezdtük azt is kivenni. Ezt a műtétet elvégeztük az utolsó napokban és Molnár alapján írtunk egy vadonatúj darabot. Noha a szerző szellemisége szerintünk még így sem sérült. Sokkal meghatóbb, szebb történet lett belőle.  Ez jól hangzik, de gondolom eredetileg nem erről volt szó, hogy Molnár alapján önök írnak egy új darabot.  De ez lett belőle, a színház már így is tűzte ki, hogy Molnár nyomán ez a mi darabunk, a címe is más lett: A tétova menyasszony. Ezután a nyíregyházi polgármesteri hivatalnál jelentették fel a színházat. Azt nem tudom megmondani, hogy hány százaléktól számít valami plágiumnak. Minden estre a „Bocsánat, hogy a csapos közbeszól…” molnári mondatot benne hagytuk.  A színház végül, ha jól értem, a döntésével végül az örökösök mellé állt. Hogy a színház ki mellé állt, azt megmutatja a színház közleménye, de Kirják Róbert igazgató a városvezetéssel történt egyeztetése után végül úgy döntött, nem kockáztatja meg a jogsértés lehetőségét. Az alkotóknak, noha nem tűzték végül műsorra a darabot, kifizeti a színház a járandóságát? Mivel a nyári bemutató megvolt, igen. A színház elbukta a befektetett összeget. De ne felejtsük el, hogy egy hatszereplős darabról van szó, nem pedig egy ötven-hetven fős operettről, tehát a költségek nem voltak kiugróak. A díszlet, amit a másik öcsém, András tervezett, sem volt különösen drága. Ön érez valamilyen felelősséget az ügyben?  Nem. Az én dolgom az, hogy a szöveg alapján a legjobb előadást adjam a nézőnek; én nem teremőr vagyok egy szövegmúzeumban, hanem rendező. Rendeztem már Molnár-darabot, A játék a kastélyban-t és Az üvegcipőt is. Akkor ilyen probléma nem merült fel. Hangsúlyozom, én a jogi ügyekkel soha nem foglalkoztam, mert hogy nem is kellett. Úgy tudom, hogy A játék a kastélyban esetében is felvetődött már probléma.  Nem tudok erről. Lukin Ágnes azon a premieren gratulált. Később, úgy tudom, felemlegette, hogy a színésznő miért ül az egyik drámaíró ölébe. De szerintem a suszter maradjon a kaptafánál. Azt hiszem, el tudom dönteni, hogy ki kinek az ölébe üljön bele – vagy akár ne – a színpadon. Visszatérve a felelősségre, amíg le nem jár a jogvédelem, addig nem rendezek Molnár művet. Nem vagyok én őrült, hogy mezítláb rugdaljam a sündisznót. 

Számottevő anyagi veszteség

Valóban egyeztettem a fenntartóval a jogi vitáról, de mivel egy darab műsorról való lévételéről volt szó, ezt szükségszerűen meg kellett tenni – mondta lapunk megkeresésére Kirják Róbert, a nyíregyházi teátrum igazgatója. A direktor megerősítette, hogy a próbák előtt aláírt szerződésük volt a jogtulajdonosokkal a darab játszására azzal a kitétellel, hogy a végső szövegkönyvet jóvá kell hagyniuk. Arról, hogy egy másik címmel a Mohácsi testvéreket szerzőként (Molnár nyomán) feltüntetve akarták bemutatni a darabot, azt mondta, ez egy lehetőség volt, ami nem járt sikerrel és végül elvetették. Hozzátette, ez az egész ügy a színház számára számottevő anyagi veszteséggel jár. Tanulságként pedig annyit jegyzett meg, hogy legközelebb nem nyúlnak olyan műhöz, amellyel kapcsolatban szerzőjogi vita adódhat.  

Jogi keretek

A szerzői jogok a szerző életében és halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben. A hetvenéves védelmi időt a szerző halálát követő év első napjától, közös művek esetében az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani – mondja ki az 1999-es szerzői jogi törvény. Az elmúlt évtizedekben a legtöbb csörte az előadók és a szerzői jogok örököse között Bartók Béla színpadi művei kapcsán folytak. Bartók 1945-ben halt meg, szerzői jogainak védelmi ideje 2016. január elsején szűnt meg. Ugyanakkor a színpadi műveit szerzőtársakkal szerezte. A kékszakállú herceg vára és A fából faragott királyfi alkotótársa, Balázs Béla 1949-ben, A csodálatos mandarin szerzőtársa, Lengyel Menyhért pedig 1974-ben hunyt el. Így az előbbi két mű jogai 2019. december 31-én, az utóbbié csak 2044. utolsó napján járnak le. Molnár Ferenc műveinek a jogai három év múlva, 2022 december 31-én járnak le. Egy-egy mű előadásával jogdíjfizetési kötelezettség keletkezik, a mű bármilyen megváltoztatása pedig sérti a szerzői jogot. Utóbbihoz – ahogy a mű játszásához – az illetékes kiadó és a jogörökösök engedélye szükséges. Kerestük az ügyben a Molnár örököseket nem kívántak élni a lehetőséggel, arra hivatkozva, hogy az általuk megbízott ügynökség néhány nap múlva adja közre a család álláspontját. 

Szerző