Ravasz

Egyszerre csak azt mondja Magyarország miniszterelnöke: „nem azért ülök itt, hogy a saját lovunkat dicsérjem”. Enyhén szólva: ravasz. Kevésbé enyhén: álságos. Mi másért intézne rendszeresen szózatot a népéhez a Kossuth rádió hatékony támogatásával, mint hogy arról beszéljen: az ő vezetésével ez az ország a lehető legjobb.

Nyáron hosszú ideig nélkülözni kellett ezeket az interjúnak nevezett propaganda-félórákat. Ám Orbán Viktor most visszatért, és régi formáját hozta, természetesen – ahogy mindig megjegyzi – kellő szerénységgel. Ami az ő olvasatában azt jelenti, hogy rendszeresen feldicséri a portékát. A saját kormányzását, amiről példát vehetnek szerte a világon, de különösen Európában, a magyarok pedig hálásak lehetnek érte.

Mindez most különösen aktuális, hiszen újabb választás közeleg. Arra persze csak az utolsó percben térnek ki, ám nem nehéz észrevenni, hogy lényegében az egész szózat a voksolásról szól. Ha nem is mondják ki, azért a magyarok legyenek tisztában azzal, mit köszönhetnek a kétharmad majdnem tíz éves kormányzásának. Közben a szónok még azt is hosszan ecseteli, hogy „magyarnak lenni fantasztikus dolog”. (Örkény István, aki pedig egykor megírta, mit jelent majd a „magyar” szó, forog a sírjában.) A miniszterelnöknek pedig fő célja, hogy megvédje az emberek által kialakított életformát. Amiről aztán azt is kimondja, hogy ez nem mást jelent, mint a keresztény kultúra védelmét.

Végül – immár az önkormányzati választás kapcsán – eljutunk odáig, hogy nem olyan vezetők kellenek a településekre, akik harcolni akarnak a kormánnyal. Ezt akár tekinthetjük általános tanulságnak. Senki se próbáljon szembeszállni a jelenlegi hatalommal: ez (lehet) Magyarország gyorsabb fejlődésének záloga.

Tényleg fölösleges a saját lovat dicsérni. Ám az is biztos, hogy kilóg a lóláb.