Egy ősi kifejezési módhoz a meséhez nyúlt a cseh Ara Art társulat a Pindral című előadásban. A III. Roma Hősök Fesztiválon az Eötvös 10-ben műsorra tűzött produkcióban egy idős roma asszony mesélt az unokájának felidézve a romák sorozatos üldöztetését. A néhány szereplős kamaraprodukció jó arányokkal dolgozott. A cirkuszit, a harsányabb színeket vegyítette lírai, drámai és megrendítő elemekkel. A teremtés történettől egészen napjainkig utaztunk az időben. Az Úr megteremtette a romákat, aztán meg történt velük, ami. Arra persze nem kaphattunk választ, és nem is vállalkozott ilyenre az előadás, hogy megtudjuk, miért kényszerültek megbélyegzetten örök vándorlásra a romák. Etűdöket kaptunk, egyre komoruló hangulatokat. És a sztereotípiákat a beilleszkedni nem tudó, kitaszított népről, arról hogyha rájuk ragasztják, hogy ők csak jósolgatnak, lopnak és nem akarnak dolgozni, akkor ez az állandó üldöztetés nem is fog változni. A roma szerzők szövegeit felhasználó produkció olykor mélyebbre is ment, például az auschwitzi tábort felidéző jelenetnél, vagy a napjainkban játszódó résznél. Utóbbiban a nagymamához megérkezett a lánya a férjével, aki nem roma és arról beszélgettek, hogy a nagymama visszasírja a szocializmust, ahol még a romáknak is jobb volt. Erről aztán némi vita kerekedett, majd egy nagy váltással,a mely szerint mindenkinek a saját kezében van a jövője, befejeződött az előadás. Hogy ez mennyire hihető épp a látott előzmények ismeretében, az már más kérdés.
A fesztivál záró előadása sokkal nyersebben fogalmazott az RS9 Színházban a tetemre hívás tematikát tekintve, amely a hétvégi két nap szlogenje volt. A bukaresti Giuvlipen társulat Ki ölte meg Szomna Grancsát? című saját adaptációja valós újsághír alapján született és egy fiatal roma lány halálával foglalkozik. Szomna Grancsa a hivatalos vizsgálat szerint öngyilkos lett, a halálért azonban többen is felelősek, ezt kutatja szerte ágazóan az előadás. A kis faluban játszódó történetben a lány tanulni akart, de a szülei nem tudták ezt finanszírozni, és az iskolát is támadások érték emiatt. Hiába volt tehetséges, hiába hittek benne többen, tragédia lett a vége. Az előadás erénye, hogy erős jelenetekkel vázolja fel a különböző nézőpontokat. Nagyon markánsak és életszerűek a jellemrajzok. A szálak aztán összeérnek, hiszen a szülők, a szomszédok, az iskola vezetői mind magukat mentegetik az ügyben, miközben a politikusok és a média képviselői saját hasznukra kívánják felhasználni a tragédiát. Az előadás kíméletlenül szembesít az előítéleteinkkel, a gyávaságunkkal. Sőt azzal, hogy miként képesek egyesek kisajátítani mások halálát, illetve eltolni maguktól, miközben a tragédia valódi okai egyre távolabb kerülnek és igazából soha nem mondódnak ki. A szereplők a végén akasztófás játékot játszanak, de a kérdés továbbra is megválaszolatlan marad: ki ölte meg Szomna Grancsát?
