propaganda;

2019-09-17 09:00:00

Egy patinás cég végórái

A Kohn&Kohn Vicc, tréfa és sulyok a legpatinásabb intézmény volt a Klauzál tér környékén. A cég több mint száz évig adta és vette a vicceket, élceket, bonmot-kat, alakította a köz- és magánvéleményt, mindig a legmagasabb minőséget képviselve. Ma már talán kevesen tudják, de a Kohn&Kohn Vicc, tréfa és sulyok olyan örökbecsűk kútforrása volt, mint a „Kohn bácsi feláll a párttaggyűlésen”, a „Kádár, Brezsnyev és Ceausescu utazik a vonaton” és a „Mi a különbség a nacionalizmus és a sovinizmus között?”. Kohn bácsi alkotta meg „A krumplileves legyen krumplileves” és az „Aki nincs ellenünk, az velünk van” típusú szlogeneket, és sosem bánta, hogy azokat mások viszik sikerre. „Hitelesség, édes fiam, hitelesség” – szokta mondani az új alkalmazottaknak, ha a cég ars poeticájáról kérdezik.

Kohn bácsi szerette az egyszerű, tiszta és világos beszédet. Amikor például olyanokat kellett kitalálnia, mint hogy „A Fidesznek igenis van elvi kiindulópontja… a modern XX. század végi liberalizmus”, vagy „a haza nem lehet ellenzékben”, elemében volt. Egyik kedvence, az „oszt jónapot” sokat hozott a cégnek – egy vidéki útján jutott eszébe. Sosem volt finnyás, „a lényeg, fiam, az elégedett kuncsaft, a többi nem számít” – mondogatta. De mostanában esténként, amikor már mindenki hazament, egyre gyakrabban panaszkodott néhai nagyapjának, a cégalapító idősb Kohn Sámuelnek, akinek portréja az ágya fölött lógott. „Ezekkel egyre nehezebb, papa! Már nem elég nekik az illiberális meg a keresztény szabadság, pedig már azoknak sem volt semmi értelmük. Most olyanokat kérnek, hogy migránspárti erők a keresztény értékrendre törnek, vagy hogy bevándorláspárti bosszúállók, hogy a házasságkötés a legszemélyesebb közügy, vagy hogy a gyermekek egészséges fejlődéshez való joga erősebb, mint a homoszexuális párok igénye, hogy gyermekük lehessen. Papa, ezeknek már semmi humorérzékük nincs!”

Egy hónapja a Kohn&Kohn Vicc, tréfa és sulyok gyakornokai fogadtak, hogy nem tudnak olyan hülyeséget írni, amit ne használnának fel, erre másnap a tévében az a debreceni fiú egy focilabdát forgatva azt találta mondani, hogy nem az őserdő ég, hanem egyébként az a bozótos, ami nem őserdő. Ez volt az a pillanat, amikor a cég két régi alkalmazottja felmondott. Egy hete kértek valamit arról, hogy Magyarország a hegyen épült város, de miközben dolgoztak a témán, valaki megelőzte őket. Mutassuk meg a világnak, milyen is az igazi, mély és magasabb rendű élet, amelyet a keresztény szabadság eszményére építettünk – mondta a megrendelő, és Kohn bácsi tudta, a cégnek vége. 

Azt, hogy legyünk mindannyian kis Szent Istvánok, már a konkurencia írta. Amikor a ferencvárosi polgármester kijelentette, hogy nyilvánvalóan nincs összefüggés aközött, hogy a nemzet egyik legjobb színésze a kerülettől valamilyen támogatást kap, aztán beszáll a Fidesz-kampányba, az öreg szíve megszűnt dobogni. Mielőtt végleg lehunyta volna a szemét, még utoljára ennyit mondott: „ez már nem nívó”. 

A konkurencia új székházának alapkövét abban a pillanatban rakták le a Gellérthegy tetején.