Villa volt, ma iskola

Publikálás dátuma
2019.09.22. 15:54

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Kalandos sorsú és hosszú évtizedekig titokzatos 4000 négyzetméteres épületbe költözött ettől a tanévtől a szemközti Zugligeti Általános Iskola felső tagozata. A rendszerváltás óta a Béla király úti (2019 márciusa óta Fácános téri) autóbusz-végállomáson megforduló utasok, a Harangvölgybe vagy a Dísznófőhöz tartók gyakran találgatták, hogy mit is rejthet a magas téglakerítés mögött húzódó terület? A talány napjainkban megoldódott. A legendák szerint Mátyás király - akinek nevét nem messze egy út is viseli - itt is vadászott, a többi között fácánra. Azt nehéz eldönteni, hogy ennek mennyi a valóságtartalma. A 19. század közepén a budai úri közönség ráébredt arra, hogy a környező hegyekben lehet kirándulni, de legfőképpen az árnyas fák alatt megpihenni. A hegyek alján, oldalában sorra nyíltak meg az addig nálunk még ismeretlen kertvendéglők, amelyek az addig az erdők vadjai által birtokolt területből hasítottak ki maguknak egy kis területet. Ezek közül a legismertebb a zugligeti Fácán Nagyvendéglő és a mellé épült 30 szobás fogadó volt. Azóta az egész, a mai Béla király út és Csermely út közé eső területet Fácánosként emlegetik. Az itt ma is álló klasszicista épület – amelynek tervezője kora kiemelkedő építésze Hild József volt – 1856-ra készült el. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a jogelődjének tartott kertvendéglőben Kossuth Lajos is gyakran megfordult barátjával, Toldy Ferenccel egy kellemes hagymalevesre. Később le-lelátogatott ide a svábhegyi villájából Jókai Mór is, aki akként örökítette meg a Fácán fogadót, hogy a Fekete gyémántok két szereplője a fogadó táncparkettjén vívott párviadalt. Krúdy Gyula az 1921-ben megjelent A nagy Kópé című regényében így írt róla: „…álmok, szerelmek, ismeretségek, találkák és rügyező kedvek eljöttek a Fácán ódon udvarára, végigjárták a bolthajtásos folyosókat, felszaladtak a ropogó lépcsőkön, belenéztek a kopott aranyozású tükrökbe." A fényes korszaknak egy időre leáldozott, ugyanis a Fácános fogadója ezt követően egy darabig szanatóriumként működött. Azonban a Horthy-család is talált nyaralójának helyet az egyik, 1918-ban neoklasszicista stílusban átalakított épületben. A Horthy villa a második világháború alatt előbb az 502-es magyar királyi honvéd internálótábornak adott helyet, majd lengyel tiszteket szállásoltak el itt. Ezt követően a Gestapo mint gyűjtőfogházat használta. A viharos idők múltán az épületegyüttest 1950-ben államosították, és az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyik kollégiumát helyezték el itt. Majd az 1960-as évektől a Belügyminisztériumhoz tartozó határőrség kiképzőközpontját költöztették a változatos sorsú házba, a területet pedig zárttá nyilvánították, csak a fegyveres őrök jelenléte utalt arra, hogy ott bent titkos dolgok történhetnek. (Az egykori rossz minőségű cselédlakásokban egészen 1980-as évek közepéig családok laktak, míg ki nem költöztették őket.) A Belügyminisztérium 1990-ben hagyta el a területet, azóta az enyészet volt az úr. Többször voltak ugyan erőtlen próbálkozások, hogy megfelelő befektetőre leljenek, de ezek hol a tőkehiány, hol meg a környék lakóinak az esetleges lakópark megépítése elleni tiltakozásai miatt rendre elmaradtak. Azzal, hogy az egykori Horthy villa 2019-ben új funkciót kapott, és az épületet általános iskolaként használják, - korábban természetvédelmi oktatóközpontot terveztek ide - a terület hasznosítása még korántsem fejeződött be. A műemléki felújítás alatt álló fogadóépületben másfél év múlva érnek véget a munkák. A Normafa program keretében a kerületi önkormányzat, mint vagyonkezelő a fogadó épületében látogatóközpontot, helytörténeti kiállítást tervez. Az egykori cselédlakások épületét is rendbe hozzák, de ennek még nincs végleges időpontja. Bár a vadállomány a Fácános Nagyvendéglő megjelenésével visszahúzódott, a környék lakói több alkalommal láttak ma is vaddisznó csordákat átvonulni a területen. A Horthy-villa iskolává átalakítását megelőzően még volt az udvaron egy vaddisznó csapda, amely elég jól működött, mert évente 3-4 állatot befogott. A vadászok az állatokat kiengedték fogságukból, és visszaszállították a hegyekbe.
Szerző
Témák
iskola

A Szkéné vonzásában

Publikálás dátuma
2019.09.22. 15:49

Fotó: Gurtler Ádám / Szkéné Színház
Biztos nem véletlen, hogy milyen helyen születhet színház. Milyen környezetben, közegben jöhet létre egy közösségi tér. A budapesti Műegyetemen már a hatvanas években működött irodalmi színpad, aztán 1970-ben az egyetem központi épületének második emeletén létrejött egy stúdiószínház. A terveit az intézmény egyik hallgatója, Vidolovics László készítette. Persze ehhez az egészhez szükség volt markáns, meghatározó, sodró erejű személyiségekre, ezek közé tartozott Keleti István, Regős Pál, majd Regős János. Később Pintér Béla. A kezdetektől máig jellemző, hogy a Szkéné a színházi újításnak, a kísérletezésnek fontos terepe. Itt ki lehet próbálni mindent. Ez évtizedekig jellemző volt a Szkéné együttesének és az Arvisurának (Arvisura Színházi Társaság) a tevékenységre, mint ahogy az alkalmilag létrejött produkciókra is. Dolgozott itt Ascher Tamás, Zsótér Sándor, Lábán Katalin, Gaál Erzsébet, Székely B. Miklós, Fodor Tamás, Szikora János. De koncertezett a Muzsikás, vagy a 180-as Csoport is. Nagyon lényeges tényező volt, hogy a Szkéné mindig is közösségi központként működött, képes volt ide vonzani az újat, a nem megszokottat kereső alkotókat. Ez a hagyomány szerencsére máig kitart. A Szkéné egyrészt megőrizte a közösségi jellegét, a kávézóban jó elidőzni, a folyosó előterében jó összetalálkozni olyanokkal, akiket rég nem láttunk. Sokszor éjszakába nyúlik a világmegváltás. Az intézmény sokat látott falai befogadják, sőt inspirálják az ilyen diskurzusokat. Pintér Béla és Társulata ma is meghatározó alakja, illetve együttese a Szkénének, mint ahogy Mucsi Zoltán, vagy Scherer Péter is. Utóbbi a Szkénében volt büfés, majd később lett színész. Horváth Csaba, illetve a tanítványai, évek óta a Szkénében hoznak létre a mozgásra épülő, szintén újítónak szánt előadásokat. Logikailag az iskolai tér is inspirálhatja, hogy a Szkéné mindig is vonzó volt a fiatal alkotók számára. Ez ma is jellemző, rendszeresen kapnak lehetőséget a pályakezdők, a még nem rutinos művészek, vagy éppen az amatőrök. De a Szkéné most is befogad különböző formációkat, gondoljunk csak Szikszai Rémusz csapatára, a VÁDLI Alkalmi Színházi Társulásra. A Szkéné jól bánik a kortárs szerzőkkel is, rendszeresen van bemutatója itt például Háy Jánosnak. Másrészt a jövőre ötvenedik születésnapját ünneplő Szkéné még mindig fontos terepe a függetleneknek. Szeptember végén lesz a premierje egy fiatal drámaírónő, O. Horváth Sári darabjának a Szeretett Vezérünknek Valcz Péter rendezésében. A Szkéné évtizedeken át élen járt abban, hogy vendégségbe hívta a legprogresszívebb európai színházi társulatokat és ma is gyakran szerepelnek itt vidéki, vagy határon túli magyar színházak. Egy biztos, a Szkénének komoly a legendája, de szerencsére kikerülhetetlen a jelene és reményeink szerint a majdani jövője is.
Szerző
Témák
Szkéné

Ahány ház, annyi lecsó

Publikálás dátuma
2019.09.22. 15:49

Fotó: Népszava
Egyre hűvösebbre fordul az időjárás, így a háziasszonyok egyre inkább arra gondolnak, milyen étket menthetnének meg a téli hónapokra. Ilyenkor teszik mélyhűtőbe, vagy tartósítják a finom lecsót, hiszen egy magára valamit is adó honfitársunk nem engedheti meg, hogy hosszabb időre lemondjon egyik kedvenc étkéről. Bár azt gondolhatnánk, vérbeli magyar ételről van szó, valójában a törököktől örököltük, és szerb közvetítéssel jutott el a magyar konyhához. Az összes balkáni konyha ismeri. Az igazi lecsó friss, ropogós paprikából és kemény vagy csak picit lottyadt paradicsomból készül. Ma már azonban se szeri se száma elkészítési módjának, úgyszólván ahány ház, annyi lecsó. Már abban is komoly véleménykülönbségek figyelhetőek meg, hogyan aprítsuk fel a paprikát. Erdélyben például nem tesznek bele fűszerpaprikát. A különféle iskolák képviselői pedig rizzsel, tojással, kolbásszal, virslivel, krumplival, padlizsánnal, vagy más zöldséggel, illetve húsféleséggel dobják fel az ételt, melynek különlegességét éppen sokszínűsége adja. A lecsó nem csak étel, a nemzeti érzés egy kifejezésmódja. Nem csoda, hogy számos írót és költőt is megihletett. Krúdy Gyula például úgy vélte, nyáron paprikát és paradicsomot, télen azonban lecsót kell enni. Fehér Béla író találó megfogalmazása szerint „a lecsó a magyar gasztronómia mezítlábas gyalogosa”. A harmincas években népszerű volt a Lecsó című dal, amelyet biztosan nem magasröptű mondanivalójáért kedveltek: „Lecsó-lecsó, lecsó-lecsó, Lecsókolom a púdert rólad” – hangzott a dal. A XX. században politikai vagy egyéb okok miatt külföldre távozott hazánk fiai különösen nehezen tudták megszokni a lecsó hiányát. Az Egyesült Királyságban élő magyarok egykori lapja, a Független Magyarország 1959-ben kivételes eseménynek írja le, amikor az anyaországból megérkezett a lecsószállítmány. „A londoni magyarok között időnként futótűzként terjed el a hír: ’Megjött a lecsó!’ Ilyenkor égőszemű férfiak és nők zarándokolnak el a közismert lecsólelőhelyekre és ki-ki, anyagi helyzete arányában beszerzi lecsó-szükségletét. (…) A legközelebbi magyar lecsószállítmány érkezését ugyanolyan lelkesedéssel várják a londoni magyarok, mint az összes eddigi szállítmányokét.” A lecsót ezerféle módon elkészíthetjük, de úgy jó, ahogy van. Egy rizses lecsós recepttel zárjuk sorainkat búcsúzunk az ételtől, amelyet az Új Idők közölt 1930-ban. „Egy darab füstöltszalonnát vékony szeletekre vágunk, lábasban kiolvasztjuk, hozzáadunk apróra vágott hagymát, karikákra vágott húsos paprikát és mintegy tíz percig pároljuk. Most ugyanannyi mennyiségű karikákra vágott paradicsomot adunk hozzá. Mialatt a lecsó párolódik, egy másik lábaskában 10-15 deka rizst kevés zsírral addig pirítunk, míg a rizs átlátszó lesz. Végül egy tűzálló edénybe vagy lábasba egy réteg lecsót teszünk, rája egy réteg rizst, megint lecsót s így folytatjuk. Legfelül lecsó legyen, melyet tejfellel jól meglocsolunk és 25 percig a sütőben többszöri öntözés mellett pároltatjuk. A fűszerezés tetszés szerint lehet paprika vagy bors. Ha finomabban akarjuk, akkor füstölt debreceni kolbászszeleteket teszünk a rétegek közé, de jó anélkül is.”
Témák
lecsó