Villa volt, ma iskola

Kalandos sorsú és hosszú évtizedekig titokzatos 4000 négyzetméteres épületbe költözött ettől a tanévtől a szemközti Zugligeti Általános Iskola felső tagozata. A rendszerváltás óta a Béla király úti (2019 márciusa óta Fácános téri) autóbusz-végállomáson megforduló utasok, a Harangvölgybe vagy a Dísznófőhöz tartók gyakran találgatták, hogy mit is rejthet a magas téglakerítés mögött húzódó terület? A talány napjainkban megoldódott.

A legendák szerint Mátyás király - akinek nevét nem messze egy út is viseli - itt is vadászott, a többi között fácánra. Azt nehéz eldönteni, hogy ennek mennyi a valóságtartalma. A 19. század közepén a budai úri közönség ráébredt arra, hogy a környező hegyekben lehet kirándulni, de legfőképpen az árnyas fák alatt megpihenni. A hegyek alján, oldalában sorra nyíltak meg az addig nálunk még ismeretlen kertvendéglők, amelyek az addig az erdők vadjai által birtokolt területből hasítottak ki maguknak egy kis területet. Ezek közül a legismertebb a zugligeti Fácán Nagyvendéglő és a mellé épült 30 szobás fogadó volt. Azóta az egész, a mai Béla király út és Csermely út közé eső területet Fácánosként emlegetik. Az itt ma is álló klasszicista épület – amelynek tervezője kora kiemelkedő építésze Hild József volt – 1856-ra készült el. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a jogelődjének tartott kertvendéglőben Kossuth Lajos is gyakran megfordult barátjával, Toldy Ferenccel egy kellemes hagymalevesre.

Később le-lelátogatott ide a svábhegyi villájából Jókai Mór is, aki akként örökítette meg a Fácán fogadót, hogy a Fekete gyémántok két szereplője a fogadó táncparkettjén vívott párviadalt. Krúdy Gyula az 1921-ben megjelent A nagy Kópé című regényében így írt róla: „…álmok, szerelmek, ismeretségek, találkák és rügyező kedvek eljöttek a Fácán ódon udvarára, végigjárták a bolthajtásos folyosókat, felszaladtak a ropogó lépcsőkön, belenéztek a kopott aranyozású tükrökbe."

A fényes korszaknak egy időre leáldozott, ugyanis a Fácános fogadója ezt követően egy darabig szanatóriumként működött. Azonban a Horthy-család is talált nyaralójának helyet az egyik, 1918-ban neoklasszicista stílusban átalakított épületben. A Horthy villa a második világháború alatt előbb az 502-es magyar királyi honvéd internálótábornak adott helyet, majd lengyel tiszteket szállásoltak el itt. Ezt követően a Gestapo mint gyűjtőfogházat használta. A viharos idők múltán az épületegyüttest 1950-ben államosították, és az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyik kollégiumát helyezték el itt. Majd az 1960-as évektől a Belügyminisztériumhoz tartozó határőrség kiképzőközpontját költöztették a változatos sorsú házba, a területet pedig zárttá nyilvánították, csak a fegyveres őrök jelenléte utalt arra, hogy ott bent titkos dolgok történhetnek. (Az egykori rossz minőségű cselédlakásokban egészen 1980-as évek közepéig családok laktak, míg ki nem költöztették őket.)

A Belügyminisztérium 1990-ben hagyta el a területet, azóta az enyészet volt az úr. Többször voltak ugyan erőtlen próbálkozások, hogy megfelelő befektetőre leljenek, de ezek hol a tőkehiány, hol meg a környék lakóinak az esetleges lakópark megépítése elleni tiltakozásai miatt rendre elmaradtak. Azzal, hogy az egykori Horthy villa 2019-ben új funkciót kapott, és az épületet általános iskolaként használják, - korábban természetvédelmi oktatóközpontot terveztek ide - a terület hasznosítása még korántsem fejeződött be. A műemléki felújítás alatt álló fogadóépületben másfél év múlva érnek véget a munkák. A Normafa program keretében a kerületi önkormányzat, mint vagyonkezelő a fogadó épületében látogatóközpontot, helytörténeti kiállítást tervez. Az egykori cselédlakások épületét is rendbe hozzák, de ennek még nincs végleges időpontja. Bár a vadállomány a Fácános Nagyvendéglő megjelenésével visszahúzódott, a környék lakói több alkalommal láttak ma is vaddisznó csordákat átvonulni a területen.

A Horthy-villa iskolává átalakítását megelőzően még volt az udvaron egy vaddisznó csapda, amely elég jól működött, mert évente 3-4 állatot befogott. A vadászok az állatokat kiengedték fogságukból, és visszaszállították a hegyekbe.