Az ökológiai válságra hívja fel a figyelmet a Facebookon nemrég elindított Művészek a klímatudatosságért csoport, melyet két költő, Áfra János és Závada Péter hívott életre. Az összművészeti projekt különlegessége, hogy fontos szerepet kapnak benne a magyar írók, képzőművészek, slammerek, zenészek és színészek, akik műveikkel, előadásaikkal és figyelemfelhívó üzeneteikkel világítanak rá arra a tényre, hogy a környezet megóvásával, ápolásával törődni kell – a hozzáállás javításában pedig a művészet sokat tehet.
A Facebook-oldalon versek, festmények, fotók vagy mesék tájékoztatnak arról, hogy a Föld állapotának védelme halaszthatatlan. Az alkotások mellett azonban olyan YouTube-videókat is találunk, melyekben a művészek arról vallanak, hogy ők milyen fogadalmakat tettek annak érdekében, hogy a mindennapokat környezettudatosan éljék. A feltöltött videók pedig kifejezetten népszerűek, Vecsei H. Miklós üzenetét, például több mint huszonötezren tekintették meg, melyben a színész arról beszélt, hogy ezentúl lemond a palackos vízről, helyette kulacsból fog inni, vállalja, hogy szelektíven gyűjti a szemetet, valamint továbbra is részt vesz a Kék Túra turistaútjain, hogy jobban megismerje a természeti szépségeket.
Az egyéni felelősségvállaláson volt a hangsúly ugyancsak a csoport első találkozóján, melyre szeptember 19-én került sor a Trafó Kortárs Művészetek Házában. Az est házigazdái, a kezdeményezés két elindítója, Áfra János és Závada Péter volt, akik a bevezetőben elmondták, hogy szeretnék, ha a közönség minden tagja egy-egy ökológiai fogadalmat tenne magának, mellyel még ha csak saját környezetében is, de elindítana egy változást. Závada szerint a sok kis kezdeményezésnek már lehet tétje, és motiválhat másokat is abban, hogy ők is megtegyék az első klímatudatos lépéseiket. Áfra emellett kitért arra, hogy a művészek bevonása a kezdeményezésbe azért fontos, mivel egy művész az alkotásain és személyén keresztül képes megszólítani nagyobb tömegeket.
A két költő persze nem kíván a projekt arca lenni, sőt, inkább azt szeretnék, hogy az idővel önjáróvá váljon, és ne csak Budapesten rendezzék meg, hanem vidéki városokban is. Áfra és Závada emellett kiemelte, hogy a kortárs magyar lírában is jelen van egy olyan poétikai irányvonal, mely a környezet és az ökológia kérdéskörét járja körbe. Erre a tényre kaphatott a közönség is példát az est második részében, melyben fiatal költők olvasták fel a környezettudatosságra reflektáló műveiket, melyek a környezet apró csodáitól egészen a globális folyamatokig mutatták be a természeti világot. Utóbbi témájú versekben, különösen Áfra János, Bende Tamás és Izsó Zita műveiben pedig már egy esetleges vagy éppen zajló környzeti apokalipszis képei villantak fel.
Ugyancsak világvégi hangulat járta át az est utolsó részét, melynek kerekasztal-beszélgetésén a két szervező, valamint Horváth Márk és Lovász Ádám filozófus-esztéták, Zilahi Anna költő-képzőművész és Hunyadi Réka, a Greenpeace kommunikációs vezetője mondták el a klímaválsággal kapcsolatos félelmeiket valamint a problémára adandó lehetséges válaszaikat. Hunyadi szerint manapság egyre nagyobb a klímatudatosság, és már tudományos konszenzus alakult ki arra vonatkozóan, hogy azt az emberiség okozta. Zilahi erre reagálva kifejtette, hogy a krízisről nem az emberek összessége tehet, hanem a száz legnagyobb cég, hiszen ők felelősek az üvegházhatást okozó gázkibocsátásért.
Horváth és Lovász a jövőről egy még sötétebb képet festett fel. Ők a filozófiában az egyre népszerűbb poszthumanizmus kifejezést fejtették ki a közönségnek, mely fogalom a huszonegyedik századi technikai újítások és az általuk keltett környezeti pusztulás kapcsán gondolja újra vagy kérdőjelezi meg az ember további létét és humanista fogalmát. Lovász Ádám szerint azonban az apokaliptikus tudat akár építő jellegű is lehet, hiszen az embert arra sarkallja, hogy megoldásokat dolgozzon ki a túlélésre. Hunyadi szerint épp ebben segíthet a közösségi média, mely által az emberek megoszthatják egymással a környezetjobbító javaslataikat. Ezzel pedig nemcsak az egyén, de a közösség is jól jár.
