Művészek egy jobb klímáért

Publikálás dátuma
2019.09.21. 14:44

Fotó: Markoszov Szergej / Népszava
Ifjú költők gyűltek össze a Trafó Kortárs Művészetek Házában, hogy felhívják a figyelmet az ökológiai krízisre. Az elhangzott művek a környezet apró csodáitól egészen a globális folyamatokig mutatták be a természeti világot.
Az ökológiai válságra hívja fel a figyelmet a Facebookon nemrég elindított Művészek a klímatudatosságért csoport, melyet két költő, Áfra János és Závada Péter hívott életre. Az összművészeti projekt különlegessége, hogy fontos szerepet kapnak benne a magyar írók, képzőművészek, slammerek, zenészek és színészek, akik műveikkel, előadásaikkal és figyelemfelhívó üzeneteikkel világítanak rá arra a tényre, hogy a környezet megóvásával, ápolásával törődni kell – a hozzáállás javításában pedig a művészet sokat tehet. A Facebook-oldalon versek, festmények, fotók vagy mesék tájékoztatnak arról, hogy a Föld állapotának védelme halaszthatatlan. Az alkotások mellett azonban olyan YouTube-videókat is találunk, melyekben a művészek arról vallanak, hogy ők milyen fogadalmakat tettek annak érdekében, hogy a mindennapokat környezettudatosan éljék. A feltöltött videók pedig kifejezetten népszerűek, Vecsei H. Miklós üzenetét, például több mint huszonötezren tekintették meg, melyben a színész arról beszélt, hogy ezentúl lemond a palackos vízről, helyette kulacsból fog inni, vállalja, hogy szelektíven gyűjti a szemetet, valamint továbbra is részt vesz a Kék Túra turistaútjain, hogy jobban megismerje a természeti szépségeket. Az egyéni felelősségvállaláson volt a hangsúly ugyancsak a csoport első találkozóján, melyre szeptember 19-én került sor a Trafó Kortárs Művészetek Házában. Az est házigazdái, a kezdeményezés két elindítója, Áfra János és Závada Péter volt, akik a bevezetőben elmondták, hogy szeretnék, ha a közönség minden tagja egy-egy ökológiai fogadalmat tenne magának, mellyel még ha csak saját környezetében is, de elindítana egy változást. Závada szerint a sok kis kezdeményezésnek már lehet tétje, és motiválhat másokat is abban, hogy ők is megtegyék az első klímatudatos lépéseiket. Áfra emellett kitért arra, hogy a művészek bevonása a kezdeményezésbe azért fontos, mivel egy művész az alkotásain és személyén keresztül képes megszólítani nagyobb tömegeket. A két költő persze nem kíván a projekt arca lenni, sőt, inkább azt szeretnék, hogy az idővel önjáróvá váljon, és ne csak Budapesten rendezzék meg, hanem vidéki városokban is. Áfra és Závada emellett kiemelte, hogy a kortárs magyar lírában is jelen van egy olyan poétikai irányvonal, mely a környezet és az ökológia kérdéskörét járja körbe. Erre a tényre kaphatott a közönség is példát az est második részében, melyben fiatal költők olvasták fel a környezettudatosságra reflektáló műveiket, melyek a környezet apró csodáitól egészen a globális folyamatokig mutatták be a természeti világot. Utóbbi témájú versekben, különösen Áfra János, Bende Tamás és Izsó Zita műveiben pedig már egy esetleges vagy éppen zajló környzeti apokalipszis képei villantak fel. Ugyancsak világvégi hangulat járta át az est utolsó részét, melynek kerekasztal-beszélgetésén a két szervező, valamint Horváth Márk és Lovász Ádám filozófus-esztéták, Zilahi Anna költő-képzőművész és Hunyadi Réka, a Greenpeace kommunikációs vezetője mondták el a klímaválsággal kapcsolatos félelmeiket valamint a problémára adandó lehetséges válaszaikat. Hunyadi szerint manapság egyre nagyobb a klímatudatosság, és már tudományos konszenzus alakult ki arra vonatkozóan, hogy azt az emberiség okozta. Zilahi erre reagálva kifejtette, hogy a krízisről nem az emberek összessége tehet, hanem a száz legnagyobb cég, hiszen ők felelősek az üvegházhatást okozó gázkibocsátásért. Horváth és Lovász a jövőről egy még sötétebb képet festett fel. Ők a filozófiában az egyre népszerűbb poszthumanizmus kifejezést fejtették ki a közönségnek, mely fogalom a huszonegyedik századi technikai újítások és az általuk keltett környezeti pusztulás kapcsán gondolja újra vagy kérdőjelezi meg az ember további létét és humanista fogalmát. Lovász Ádám szerint azonban az apokaliptikus tudat akár építő jellegű is lehet, hiszen az embert arra sarkallja, hogy megoldásokat dolgozzon ki a túlélésre. Hunyadi szerint épp ebben segíthet a közösségi média, mely által az emberek megoszthatják egymással a környezetjobbító javaslataikat. Ezzel pedig nemcsak az egyén, de a közösség is jól jár.  

Népdalkincsünk Atyai ága

Publikálás dátuma
2019.09.21. 13:23

Fotó: FONÓ ZENEKAR
A magyar népzenei folklórkincs alig ismert keleti (türk) rokonságát mutatja be az Agócs Gergely vezette Fonó Zenekar különleges produkciója, az Atyai ág, amellyel most országos turnéra indulnak.
A felvidéki származású népzenekutató és aktív muzsikus, Agócs Gergely – főállásban a Hagyományok Háza tudományos munkatársa – egészen Kodály Zoltán 1937-ben megjelent, A magyar népzene című kötetéig vezeti vissza a folklórkincsünk keleti (cseremisz, nogaj, kumuk, udmurt, tatár, baskír) rokonságára vonatkozó elméletet. Szó sincs tehát divatos politikai fellángolásról – sőt Agócs szerint „ma már egyetlen komoly társadalomkutató sem vitatja a magyar nyelv finnugor elemeinek jelenlétét. Ezt az irányt nevezhetjük akár anyai ágnak”. Ugyanakkor tény, hogy Kodály a magyar népdalok rokonságát az eurázsiai füves pusztán, illetve az azt övező területek ugor és türk népeinek zenéjében fedezte fel. „Ez a felismerés indított el engem is a különféle türk és finnugor népek szállásterületeire, hogy a Kodály által vázolt feladatok elvégzésén, illetve tudományosan megalapozott összehasonlító vizsgálatokon munkálkodjak. A szúrópróba-szerű hanti, komi, udmurt és baskír gyűjtéseim után az Orosz Föderáció észak-kaukázusi térségébe – a Kabard-Balkár és Karacsáj-Cserkesz köztársaságok, valamint Dagesztán területére – más népzenekutató és folklorista kollégák bevonásával eddig hat hosszabb gyűjtőutat szerveztem. A karacsájok, balkárok, nogajok és kumukok falvaiban végzett gyűjtőutaim során sok olyan nyilvánvaló, nem egyszer dallamazonosságot mutató népzenei párhuzamot sikerült feltárni, amelyek igazolják Kodály feltevéseit, illetve megerősítik tanítványai és követői eddigi eredményeit” – mondja Agócs Gergely. Legutóbb június végén tért vissza egy intenzív gyűjtőútról, amelynek során három kaukázusi régió 15 különböző helyszínén végeztek kutatásokat. 2017-ben, a Kodály-emlékévben elérkezettnek látta az időt, hogy az „atyai ág”, vagyis a türk népzenei rokonságunk képviselőit Magyarországra hívja. Akkor a Pesti Vigadóban léptek színpadra, s ennek a sikeres előadásnak szerves folytatása a mostani országos turné. Dagesztánból, a Karacsáj-Cserkesz Köztársaságból, a Kabard-Balkár Köztársaságból és Baskíriából hat énekes és hangszeres szólista (köztük a világhírű Arszlanbek Szultanbekov), valamint egy férfikar érkezik Magyarországra. A Fonó Zenekart a népi fúvós hangszereken játszó Agócs Gergely mellett Navratil Andrea énekesnő, Gombai Tamás és Pál István Szalonna (hegedű), D. Tóth Sándor (brácsa), Tárkány-Kovács Bálint (cimbalom) és Kürtösi Zsolt (bőgő) alkotja.    Infó: Az Atyai ág turné (szeptember 21–28.) állomásai: Kecskemét, Székesfehérvár Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Székelyudvarhely, Marosvásárhely és Debrecen 

Dombrával a világ körül

 Arszlanbek Szultanbekov 54 éves, nogaj nemzetiségű népzenész és költő. Kiválóan énekel, s emellett a dombra nevű kéthúros, hosszú nyakú nyugat-ázsiai pengetős hangszer virtuóz mestere. Szultanbekov egy nogaj kulturális központ igazgatója, s e minőségében világszerte koncertezik. Törökországban és Oroszországban sztárnak számít: YouTube-videóit százmilliós nagyságrendben nézték meg. Filmekben felhasznált zenéi révén Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is jól ismerik.  

Konrád György a Berlini Művészeti Akadémiának adta irodalmi hagyatékát

Publikálás dátuma
2019.09.21. 10:32
1933-2019
Fotó: Népszava
A Kossuth- és Herder-díjas író kívánsága az volt, hogy munkásságát a német fővárosban őrizzék és gondozzák.
A Berlini Művészeti Akadémia (AdK) gyászolja egykori elnökét, Konrád Györgyöt – közölte pénteken a német főváros nemzetközi művészeti szervezete. Kiemelték, hogy a hosszan tartó, súlyos betegség után szeptember 13-án budapesti otthonában elhunyt Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista és szociológus a kelet-európai ellenzékiek „egyik legfontosabb értelmiségi hangjának számított a létező szocializmus Magyarországán”, a rendszerváltás után pedig „az egységes Európa útmutató gondolkodójaként” tisztelték. Konrád György – aki 1997-től 2003-ig vezette az AdK-t – „szerencsés választásnak bizonyult, elnöki tevékenységének hat éve alatt a vasfüggöny leomlását követő új európai gondolkodásmódról folytatott élénk viták színhelyévé tette” az intézményt, és „a felvilágosodás legjobb hagyományához tartozó kritikus értelmiségiként elkötelezetten küzdött az egykor elszigetelt kelet-európai államok integrációjáért egy új Közép-Európába”. A közleményben idézték Konrád György utódja, az AdK elnöki tisztségét 2003-tól 2006-ig betöltő Adolf Muschg nekrológját, amely szerint a kilencvenes évek végén konszolidálni kellett a kelet-berlini és nyugat-berlini művészeti akadémia „kénytelen-kelletlen” egyesülésével létrejött intézményt, és ehhez olyan elnökre volt szükség, aki nem Nyugat- vagy Kelet-Németországból, hanem külföldről érkezett. „Valaki olyan kellett, aki a német kultúrát még mindig jobban szerette, mint az saját magát. Egy úgynevezett kelet-európainak kellett lennie, hogy közelíteni tudja a legyőzött fél dimenzióját és történelmét a győztes félhez, ám anélkül, hogy az előbbit elnémetesítené. Zsidónak kellett lennie – ami aztán már fölöttébb nagy elvárás volt –, aki nem teheti, hogy megbocsátja a bűnöket, mert saját magában is képes bűnöket találni, még ha az csupán a tétlenség gaztette is. És aki épp ezért megtanulta megérteni a bűnöket – soha nem a tettet, de akarva-akaratlanul, a tettest. Milyen szerencse, hogy nem kellet tovább kívánnunk egy ilyen valószínűtlen elnököt az Akadémiának. Az Akadémia ugyanis tényleg megválasztotta, és megtarthatta két elnökségi időszakra is” – fejtette ki Adolf Muschg a Frankfurter Allgemeine Zeitung című lapban közölt írásában. Az AdK közleményében hozzátették: Konrád György néhány hónappal a halála előtt az intézménynek adta irodalmi hagyatékát, kívánsága az volt, hogy terjedelmes irodalmi munkásságát Berlinben őrizzék és gondozzák. Az AdK a közeljövőben egy rendezvény keretében mutatja be az író kéziratait, és emlékezik meg „a kritikus értelmiségiről, a meggyőződéses európairól, valamint a művésztársulás egykori elnökéről”. Az AdK-nak jelenleg 426 tagja van, köztük olyan világhírű alkotók, mint Herta Müller Nobel-díjas német író, Daniel Libeskind amerikai építész és Aj Vej-vej kínai képzőművész. A tagok között több magyar is van, köztük Szabó István filmrendező és Eötvös Péter zeneszerző. Az AdK tagja volt Kertész Imre és Esterházy Péter is.
Szerző