A szeretet gyógyító csodái a Cinefesten

Publikálás dátuma
2019.09.20. 17:13

Fotó: Vajda János / MTI
Segíteni a menekülteket: Vanessa Redgrave színészi pályakezdésének legfőbb okát e szándékban jelölte meg a miskolci CineFesten. Itt debütált Tóth Barnabás Oscarra nevezett filmje, az Akik maradtak is.
A művészeti alkotások és a befogadók közti viszonyt már számos esztétikai tanulmány boncolgatta, a fesztiválok lelkes közönségét látva persze föl sem vetődhet, hogy ezt a kapcsolatot bármi megterhelné. Bár a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál programjának javát nem a hollywoodi futószalagról lepottyanó mozgóképek jellemzik, a tömegek áradása – a tizenhatodik fesztivál utolsó napjaiban – már-már „szokásos” jelenség. Igaz, az Oscar-díjas brit filmrendező, Asif Kapadia (Senna, Amy: Az Amy Winehouse-sztori) nem sorolható a legelvetemültebb független filmesek közé, nem volt csoda, hogy új filmje, a Diego Maradona vetítéseire csak a legelszántabbak jutottak be. Kapadia mintegy tíz évvel Kusturica Maradona-filmje után jelentkezett újabb opussal az isteni Diegóról, az argentin futballzseni magyarországi nimbusza láthatóan mit sem csökkent. Csütörtök este a Művészetek Házában szintén tömeg és álló ováció fogadta a fesztivál Európai Mozi Nagykövete díjával kitüntetett olasz színészt, Franco Nerót és feleségét, az angol Vanessa Redgrave-et. (A 2016-ban alapított díjat korábban Juliette Binoche, Magda Vásáryová és Krzystof Zanussi vehette át.) Az élet, a valóság és a művészet viszonyáról Platóntól Woody Allenig sok mindenkit lehetne idézni, de tény, a két színész Joshua Logan 1967-es musicalfilmje, a Camelot forgatásán − a filmszerepeiknek megfelelően, Sir Camelotként és Guinevere-ként − szeretett egymásba. (Azóta is együtt vannak, bár az esküvővel vártak majd’ negyven évet.) Franco Nero köszönőbeszédében a film világát egy nagyvároshoz hasonlította, ahol különböző etnikumú és bőrszínű ember él együtt, és ez a valóság mindig is létező lesz, amíg továbbra is álmodni tudjuk az álmainkat. „Ahol nincs szabadság, ott nincs mozi sem” – fogalmazott, majd arról beszélt ironikusan, hogy mit köszönhet a több mint kétszáz filmszerepének. „Beutazhattam a világot és mindig a főbejáraton mehettem be. Fontos emberekkel vacsorázhattam: kormányfőkkel, elnökökkel, hercegekkel és hercegnőkkel. De sokszor szerény emberekkel is: farmerekkel és halászokkal. Utóbbiak sokszor bölcsebbek voltak és kellemesebb vacsorapartnerek.” „Megláttam benne a nagyságot, hogy valódi színész, elhittem neki, hogy tényleg ő Sir Lancelot” – idézte meg első találkozásukat a hatszoros Oscar-jelölt Vanessa Redgrave, akinek szintén több száz szerep van a háta mögött. A neves angol színházi dinasztia képviselője a miskolci fesztivál közönségnek első színházi szerepéről mesélt, amit még négy és fél évesen játszott, és a szövege ennyi volt: „Hajótörött lettem egy lakatlan szigeten.” Vanessa Redgrave egyike volt annak a 650 ezer gyereknek, akiket Londonból evakuáltak vidékre még a Blitz, a brit főváros 76 napig tartó német bombázása előtt. „Menekült voltam a saját országomban a két és fél éves testvéremmel együtt. Nem tudtunk sok mindent az ellenségről, arról, mi történik, csak azt tudtuk, hogy segíteni szeretnénk. A nagyapám, apám, a két testvérem a Brit Királyi Haditengerészetnél szolgált, egyik nagybátyám a csendes-óceáni hadszíntéren halt meg. Egy színdarabot késztettünk, a fél pennys belépőjegyek bevételét azoknak a hajóknak a költségére akartuk áldozni, amelyek az élelmiszert hozó kereskedelmi hajókat kísérték. Nyolc ember el is jött az előadásra!” Azóta Redgrave hitvallása, hogy mindig felkarolnia és segítenie kell a menekülteknek. „Ezért lettem színésznő és lehetek most itt” – hangsúlyozta. Tóth Barnabás (Susotázs, Újratervezés) már a CineFest indulásakor is jelen volt, a fesztivál „házirendezője” magától értetődően Miskolcon tartotta a versenyprogramba is beválogatott nagyjátékfilmje, az Akik maradtak premierjét. Az F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című művéből készült mozifilm eredetileg televíziós alkotásnak készült, sokat várnak tőle: Oscarra nevezték, és az Oscar előszobájaként számon tartott coloradói Telluride Filmfesztiválon is bemutatták, ahogy korábban a Saul fiát is. A két filmben látszólag még közös a holokauszt valósága, ám Tóth Barnabás alkotásában a szereplők már túl vannak a legnagyobb retteneten: a középkorú, depressziós nőgyógyász (Hajduk Károly) feleségét és gyerekeit gyászolja, míg a vadóc, okos kamaszlány Klára (Szőke Abigél) képtelen elfogadni szülei halálát. A jelen háttere: besúgók, csengőfrász, ÁVH. (A Rákosi-korszakot megidéző látványvilág megteremtése Rajk László egyik utolsó munkája volt.) Az Akik maradtak az érzékenység filmje, ahol nem a nagy, látványos konfliktusok, hanem két ember apró gesztusokkal is egymásra gyakorolt hatása viszi előre a történetet. Ami végül sosem válik Lolita-történetté, bár billenhetne arra is. A tiszta, gyógyító szeretet csodáit bemutatni – didaktikusság és giccs nélkül − már-már a legmerészebb vállalkozásnak tűnik irodalomban, filmen egyaránt. Az íróban, a rendezőben volt ehhez bátorság, a tehetség is. Az akik maradtak szeptember 26-tól látható a magyar mozikban. 
Témák
film Cinefest

Putyin tekintélyelvű uralkodó, de sikeres - Alex Gibney amerikai rendező a Hodorkovszkij-filmről

Publikálás dátuma
2019.09.20. 10:00

Fotó: VELENCEI FILMFESZTIVÁL
Az Oscar-díjas Alex Gibney rávilágított már Julian Assenge és Wikileaks körüli anomáliákra, megmutatta hogyan bukott le Lance Armstrong olimpiai bajnok biciklista a doppingolással és a szcientológiai egyházról is lehúzta a vizes lepedőt. A 76. Velencei filmfesztiválon bemutatott Citizen K Mihail Hodorkovszkij és Vladimir Putyin különleges viszonyát elemzi – a világpremier után beszélgettünk.
A film felütése: London olyan kicsiben, mint Oroszország. Ez gondolom, irónia volt. Az, hát. A tréfa arról szólt, hogy Londonban is előfordulnak rejtélyes halélesetek, csak éppen kisebb számban, mint Moszkvában. Ugyanakkor az is tény, hogy rengeteg orosz lakik Londonban és az Egyesült Királyság adózási szempontból mennyország számos gazdag ember számára. A tőke mögött pedig különböző erők állnak. Rendezőként önt gyávának semmiképpen sem lehet nevezni. Mondhatnám, keresi a bajt. Nézze, ha beírja a nevemet a Google keresőbe, az első találatok egyike egy lejárató honlap, amit a szcientológiai egyház támogat. Nem csodálom, hiszen a róluk forgatott filmem számukra kellemetlen. Amúgy igaza van, kritikai hangvételű filmeket készítek. A legtöbb esetben ezt elfogadják, hiszen még ma is beszélő viszonyban vagyok Lance Armstronggal. Tény Julian Assange viszont ádáz ellenségnek tart. Hogyan tud objektív lenni egy-egy témával, szereplővel szemben? Amikor a vágószobában ülök, olyan filmet képzelek el, amit a főszereplővel együtt nézek. Olyan anyagot kell kiadnom a kezeim közül, amit kapásból meg tudok védeni és indokolni. Mindazonáltal sosem szabad azt sem elfelejteni, hogy a nézőknek kell megfelelnem, nem az alanynak. Ez valóban extrém módon nehéz, mivel ha valakivel hónapokat töltesz együtt, akkor, ha barátság nem is, de egyfajta kölcsönhatás kialakul köztetek, és így komoly munka megtartani az objektivitáshoz szükséges távolságot. Az alanyok sosem szólhatnak bele a vágásba vagy a tartalomba, de ők az elsők, akik betekintést kapnak. Ez volt a helyzet Hodorkovszkij esetében is, és az, hogy eljött a világpremierre, azt jelenti, hogy legalább korrektnek tartja a munkámat. A film nagy része úgynevezett oral history. Megbízott Hodorkovszkij emlékeiben? Nem mindig. De ez természetes, nincs olyan ember a földön, aki pontosan emlékszik a múltra. Úgy fogalmaznám meg, hogy ha már valaki leül velem beszélgetni, akkor hajlamos vagyok inkább hinni neki, mint nem, különösen, hogy nem a szembesítés a célom, amikor leültetek valakit a kamerák elé. Viszont alaposan ellenőrzőm, hogy mit mondanak. Hodorkovszkijjal beszéltem azelőtt, hogy elutaztam volna Oroszországba, illetve azután is, hogy visszatértem onnan. Utóbbi alkalommal arról beszéltünk, hogy mit gondol arról, ahogy őt Oroszországban látják, legyen szó rajongókról, ellenségekről vagy a propaganda által megvezetett polgárokról. De ő tényleg megváltozott a börtönben ön szerint? Mielőtt bement, a birtoklás vezérelte, miután kijött, a létezés ténye. Ez tény. Sajnálja őt, amiért tíz évig ült? Nem. Mint alkotó és ember, gyanúval tekintek a hatalommal és rengeteg pénzzel rendelkező emberekre. Mit vár el alkotóként egy-egy filmjétől? Pesszimista vagyok, de reményekkel teli. A világ most nincs a legjobb állapotában, de éppen ezért készítek olyan emberekről filmet, akiknek van erejük és hitük próbálkozni. Korábban ez nem így volt, de egyre inkább észreveszem magamon az idealizmus hatásait. Mi az, ami, önt személyesen meglepte a Citizen K leforgatása során? A legnagyobb tanulság számomra az elképesztő sok hasonlóság Putyin Oroszországa és Trump Amerikája között, már ami a politikai struktúrát és annak működését és hatásait illeti. Amikor Moszkvában forgattunk, nem igazán lepődtem meg semmin, mert pontosan olyan, mint bármelyik nagy város a világban: vannak kedvesebb és kegyetlenebb részei is. Ami felnyitotta a szemem, az a szibériai túra volt. Távolodva a fővárostól egyre nagyobb az emocionális kötődés a nagy és erős vezérhez. A populista Putyinhoz, akiben csak azt az ez embert látják, aki Oroszországot újra erőssé tette. Ez nagyon tanulságos: Putyin nem csak egy totalitárius uralkodó, hanem konkrétan sikeres a népe szemében. Akkor nem véletlen, hogy a Citizen K legalább annyira szól Putyinról, mint Hodorkovszkijról. Bizony. Ahhoz, hogy Hodorkovszkij sorsát megértsük, muszáj volt megmutatni és elemezni a két figura között kialakult konfliktust és annak kimenetelét. Mind emberi, mind politikai értelemben. Putyin nem szólal meg a filmben. Kért tőle interjút? Hogyne. Egyik első lépésem volt, hiszen korábban többször is beszélt nyilvánosan Hodorkovszkijról. A megkeresésemre azonban gyors és határozott nem volt a válasz. Mit kérdezett volna tőle? Semmi olyasmit, amivel el lehet térni a lényegről. Nem a hangzatos kérdés a legjobb kérdés. Azt kértem volna tőle, mesélje el, mi történt pontosan közte és Hodorkovszkij között 2013, illetve, hogy szerinte ki juttatta őt börtönbe. Bevágott egy zseniális jelenetet, amelyben egy kisiskolás azt kérdezi egy tévé show-ban Putyintól, hogy melyik volt a legszomorúbb pillanat az életében. A válasz pedig az volt, hogy a Szovjetunió összeomlása. Triviális reakció, hiszen akkor volt utoljára Oroszország nagybirodalom. Ő pedig azt építi újra. Mármint nem a kommunizmust, hanem a birodalmat. Mit gondol, miért kezdenek manapság újra divatba jönni a diktátorok? Mert elképesztően ügyesen tudják manipulálni az embereket a nacionalizmus büszke érzetét kihasználva, hogy félelmet generáljanak más vallású, bőr színű vagy kultúrájú emberekkel szemben. Ez az alapszint. Mindemellett a politika szoros köteléket alakított ki a gazdasági szereplőkkel, erről a korrupcióról pedig nem tudósít senki, mert a médiák is az ő oligarcháik tulajdonában vannak. Látszólag minden rendben van, a gazdaság jelentősen erősödik, persze látszólag, mert nincs versenyhelyzet, de a kommunikációban csak a sikerek jelennek meg. Oknyomozó filmrendezőként azzal kell szembesülnöm, hogy olyan témákat boncolgatok, amelyekről tudom, hogy sokszor az igazságtól igen távol állnak a hivatalos verziók. Én tudom, hogy hazugság, ők tudják, hogy hazugság, csöndben, a sorok között pedig megüzenik, hogy menjek a francba. Azért ez az egész kétségbe ejtő. Donald Trumpról nem akar filmet készíteni? Próbálkozom már egy ideje. Fogalmazzunk úgy, hogy az adatgyűjtés időszakában vagyunk.

Névjegy

Alex Gibney Oscar-díjas dokumentumfilm rendező 1953-ban született New Yorkban. 2010-ben az Esquire magazin a világ egyik legfontosabb oknyomozó művészének hívta. Fontosabb művei: Armstrong hazugságai, Janis – A Janis Joplin Story, Szcientológia – Avagy a hit börtöne, A feltaláló: Vérszomj a Szilícium völgyben.

Átadták az Írók Boltja Könyvösztöndíját

Publikálás dátuma
2019.09.19. 19:25

Fotó: Koncz Márton / Népszava
Szendi Nóra Természetes lustaság című könyvéért, és Vajna Ádám az Oda című verseskötetéért kapta az Írók Boltja Könyvösztöndíját, amelyet idén a megszokottól eltérően próza és líra kategóriában is átadtak.
A 2014-ben alapított, százhúszezer forint értékű könyvutalvánnyal járó díjat 35 év alatti, kötettel már rendelkező, a szépirodalom területén alkotó szerző a könyvhéttől könyvhétig tartó időszakban megjelent könyvéért adják át. Idén egy neve elhallgatását kérő mecénásnak köszönhetően adták át az elismerést két kategóriában. A Könyvösztöndíj rövidlistáján szerepelt líra kategóriában Dékány Dávid Dolgok C-hez és Simon Bettina Strand, próza kategóriában Moesko Péter Megyünk haza, valamint Vass Norbert Indiáncseresznye című kötete. A díjat korábban a József Attila Körrel együttműködésben adták át, annak megszűnése után azonban úgy határoztak, minden évben egy kiválasztott szépíró, kritikus, és a bolt egyik dolgozója vesz részt a zsűrizésben. Az idei kuratórium tagjai: Andócs Andrea az Írók Boltja munkatársa, Garaczi László író, Károlyi Csaba, az Élet és irodalom főszerkesztője. Az elismerést a korábban Harmath Artemisz, Sirokai Mátyás, Szabó Imola Julianna, Pál Sándor Attila és André Ferenc vehette át.
Szerző