Kulisszák és kakashinta - Miért Budapest játssza el Moszkvát, Berlint és Párizst is?

Publikálás dátuma
2019.09.22. 16:17
Az Alkotmány utca mint Buenos Aires
Filmes városi közterek, filmforgatókönyvekből készült színpadi adaptációk és válogatás az elmúlt harminc év hazai kulturális közbeszédéből. A Színházak Éjszakáján sétáltunk.
Budapest, mint kulissza volt a témája a Kék - Kortárs Építészeti Központ egyik városi sétájának a Színházak Éjszakájának. Az alcím még izgalmasabb: Miért mi játsszuk el Moszkvát, Berlint és Párizst is? Ferenczi Edit sétavezetővel a Kossuth térről startoltunk, a közeli Alkotmány utcában vették fel az Evita című film több jelenetét. Arra az alapvető kérdésre, hogy miért alkalmasak a magyar közterek, épületek, homlokzatok arra, hogy különböző európai és világvárosok filmes kulisszáit megjelenítsék, viszonylag egyszerű a magyarázat. Az építészek, tervezők gyakran figyelembe vették valamelyik külföldi nagyváros városképét. Volt aki Béccsel, más Párizzsal, vagy Londonnal akart versenyezni. Aztán persze egyéni tervek születtek, de a koncepcióban, a stílusban, az irányban sok a párhuzam. A Szabadság térre tovább sétálva az Adria Palotához, illetve a Tőzsdepalotához jutunk, ahol a The Alienist (Halál angyala) című amerikai sorozat New York-i képsorait vették fel. Az Andrássy út is kedvelt filmes helyszín, hiszen az épületek akár párizsi, vagy londoni sugárút képének is beillenének. A séta után irány a Petőfi Sándor utca. Bár nyilván itt is szívesen forgatnak külföldi filmesek, a Katona József Színházba most nem azért jöttünk. A filmes kapcsolódás viszont marad, mert Pelsőczy Réka színész, rendező Vajda Katalin író, dramaturg és Csizmadia Tibor rendező Seres Gerda moderálásával a Magyar Színházi Társaság sorozata keretében többek közt arra keresték a választ, hogy egy sikerfilm a színházban is sikert arat? Jár-e kockázattal egy ilyen adaptáció? A műfaji keretek megváltozása milyen hatással van a történetre? Változnak-e a nézői elvárások? Hogyan kell a forgatókönyveket színpadra alkalmazni? Milyen kompromisszumokat kell kötni, és mi az, ami adaptálhatatlan? Abban megegyeztek, hogy egy film sikere vonzó lehet a nézőnek a színházban is, nem beszélve a színészi jutalomjáték lehetőségéről. Vajda Katalin például arról beszélt személyes történeteket felidézve, hogy milyen volt színpadi változatot írni a Hyppolit a lakájból a Játékszín számára még a nyolcvanas években, vagy jóval később a Karinthy Színházban Bacsó Péter klasszikusát A tanút színpadra alkalmazni. Pelsőczy egyik kedvenc filmjét a Római vakációt is színpadra vette, Csizmadia pedig mások mellett a Sztalkert. Egy nagyobb ugrással a budai Átrium a sétánk utolsó állomása. Kozma Lajos ismert bauhaus épülete szintén lehetne filmes kulissza. De ezúttal a szövegek domináltak. Ugrai István intendáns az elmúlt harminc év kulturális közbeszédéből válogatott és Tornyi Ildikó színésszel és Fehér Balázs Benő rendezővel együtt olvasott fel. Az előzmény, hogy a magánszínház sokkal kevesebb támogatást kapott a reméltnél, ezért radikális lépésekre kényszerült. Az első idézet Fekete Péter jelenlegi államtitkártól származott, aki tavaly Tatabányán egyebek mellett békéről, harmóniáról, összefogásról és a barátságról szónokolt, aztán néhány hónap múlva megszűnt az előadó-művészeti tao. Tanulságos mondatok hangzottak el a múltban hatalomban lévőktől, miniszterektől, államtitkároktól, közéleti szerepet vállaló művészektől kinevezésekről, pénzek elosztásáról, a Nemzeti Színházról és a nem létező kulturális stratégiáról. Aztán a befejezés is Feketéé volt, aki idén januárban egy rendezvényen ezt mondta: Képletesen szólva, kakashintát építünk, és államtitkárként ott állok a hinta közepén, s nem engedem, hogy ledőljön a hinta valamelyik oldala. (…) Nagy ez a hinta, sok hely van rajta, vagy ha kicsi, a hintánk szárait hosszabbítsuk meg, s ne a szereplőket taszítsuk le róla...          
Szerző

Meghalt Sára Sándor

Publikálás dátuma
2019.09.22. 11:49
Sára Sándor
Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
85 éves volt a néhai filmes, a Duna Televízió első elnök-főigazgatója.
Életének 86. évében vasárnap meghalt Sára Sándor, a Nemzet Művésze címmel is kitüntetett kétszeres Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar operatőr, filmrendező, az egykori Duna Televízió első elnök-főigazgatója - közölte a család vasárnap az MTI-vel. Sára Sándort a Magyar Művészeti Akadémia - melynek rendes tagja volt - és a közmédia saját halottjának tekinti.
Sára a hatvanas és a hetvenes években hozzájárult a magyar filmművészet nemzetközi elismertetéséhez. Filmjeit több mint félszáz országban vetítették, írja munkásságáról a Wikipedia internetes enciklopédia. Pályáját dokumentumfilmek készítésével kezdte. Operatőrként dokumentarista jellegű rövidfilmeket forgatott. Első meghatározó rendezése a 17 perces Cigányok, 1962-ben. Filmjeiben korának érzékeny pontjaival foglalkozott: ilyen a tanyasi életről szóló Vízkereszt, és az ingázókkal kapcsolatos Oda-vissza is. Első nagyjátékfilmjét 1968-ban rendezte meg Feldobott kő címmel. A játékfilmes bemutatkozást később olyan munkák követik, mint a Holnap lesz fácán, a Nyolcvan huszár, a Tüske a köröm alatt, a Könyörtelen idők, a Vigyázók, 1998-ban utolsóként pedig A vád.
A rendszerváltás közeledtével Sára ismét dokumentumfilmeket forgatott, elkészítette például 1982-ben a 2. magyar hadsereg tragédiáját felidéző 25 részes Krónika című sorozatot, egy évvel később pedig ennek moziverzióját, mely Pergőtűz címmel jelent meg. A sorozat teljes egészében csak a szovjet csapatok kivonulása után kerülhetett adásba. 1984–1985 között Bábolna múltjáról és jelenéről forgatott szociográfiát, amiért a XVIII. Magyar Játékfilmszemlén elnyerte a Társadalmi zsűri fődíját. Később feldolgozta a bukovinai székelyek hányattatásait a Sír az út előttem című többrészes munkájában, és a szovjetek által elhurcolt nőkről 1992-ben készítette el a a Magyar nők a Gulágon című dokumentumfilmet.
Az akkor induló Duna Televízió vezetésére 1993-ban kérték fel, 7 évig volt annak elnöke.
Szerző
Frissítve: 2019.09.22. 17:58

Gyerekkatonák, toronyőrök, ÁVH-sok – A Monos nyerte a legjobb filmnek járó fődíjat a CineFesten

Publikálás dátuma
2019.09.21. 20:47

Fotó: trigon-film.org
Szombat este zárt a CineFest filmfesztivál Miskolcon, ahonnan egy brazil és egy amerikai film két-két díjjal térhet haza. Deák Kristóf igaz történeten alapuló ÁVH-s rémmeséjén versenyen kívül szórakozhattunk.
A legjobb film, amit Berlinben láttam – februárban a The Guardian kritikusa ekként áradozott Alejandro Landes brazil rendező disztópiája, a Monos (Majmok) kapcsán, amelynek hősei kamaszkatonák a kolumbiai erdő mélyén, és a titokzatos Szervezet megbízásából őrködnek egy túsz és egy tehén felett. A Legyek Ura, az Apokalipszis most és A kígyó ölelése – e három film a referenciapontja a műnek, ami a független filmek Mekkájában, a Sundance-en is győzött. A CineFest nemzetközi zsűrije Denis Coté kanadai rendező elnökletével a fesztivál fődíját, a Pressburger Imre díjat ítélte oda a Monosnak, ami Miskolcon elnyerte az Art Mozik Nemzetközi Szövetsége zsűrijének díját is. Szintén nem az a tipikus első randikra ajánlott alkotással érkezett Miskolcra az amerikai Robert Eggers. Nevét már első filmje, a The Witch című horror kapcsán is az A-szériás rendezők közé tették. A világítótorony című filmje májusban debütált a cannes-i filmfesztiválon, ahol a magányos őrök – Willem Dafoe és Robert Pattinson – elemi tébolya teljesen lenyűgözte a nemzetközi filmkritikusok szövetségét. A Fipresci a CineFesten sem hagyta díj nélkül A világítótoronyt, ami a fesztivál nagydíját, a Zukor Adolf-díjat is megkapta.
A spanyol Pedro Collantes bábeli drámája, az Ato san nen című a legjobb kisjátékfilmnek járó díjat kapta. Hegyi Olivér a magyar animáció ifjú tehetségének járó Dargay Attila-díjat nyerte el. (Jelölt volt még Ivády Tamás, Orosz Tina és Tóth Lili.) Füzes Dániel egy identitásválság felé haladó fociultra drámáját vitte filmre. A félórás Szokásjog a CineNewWave-díjat érdemelte ki. A svájci Anja Kofmel a délszláv háborúban meghalt haditudósító unokaöccse nyomába indult el kamerájával. Dokumentumfilmje, a Chris, a svájci lett a CineDocs díj nyertese. A nemzetközi ökumenikus zsűri az iráni Ali Dzsaberanszari játékfilmjét, a Teherán: a szerelem városát díjazta. A német Nora Fingscheidt az idei Berlinalén rendesen felkavarta a vizet a „problémás kislány” drámájával, Miskolcon filmje, a Kontroll nélkül kapcsán lehetett hallani a katarzis emlegetését. Németország ezt a filmet küldi az Oscarért folyó versenybe, a CineFesten a közönségdíjat kapta. Versenyen kívül, péntek este mutatták be a miskolci fesztiválon az Oscar-díjas Deák Kristóf Foglyok című új filmjét, amely csak részben idézi Luis Buñuel Az öldöklő angyalát. itt Gaálék lakásából nem tud kimenni senki, miután kiszállt hozzájuk az ÁVH. A vígjátéki és drámai elemeket ízlésesen vegyítő történet alapja azonban ezúttal valós. A Rákosi-korszakot a filmvásznon így vagy úgy kibekkelni (esetleg kiszolgálni) persze sokkal könnyebb, többek között Szamosi Zsófia, Fekete Ernő, Sodró Eliza, Lengyel Ferenc és Vasvári Emese kapta ezt a hálás szerepet. a Foglyokat a tervek szerint decemberben mutatja be a köztévé.