Hallgatnak a százmilliókból újjáépített Aranyvonat küldetéséről

Legalább 330 millió forintból építik újra az egykor a Szent Jobbot szállító vasúti díszkocsit, de arról senki nem beszél, miként használnák fel. Az újabb országjárásra vonatkozó kérdéseket süket csend fogadta.

A nyárvégi hőhullámokban fulladozva kevesen figyelhettek fel a Közbeszerzési Értesítőben, augusztus 30-án közölt bejelentésre, mely szerint második üteméhez ért az „Aranyvonat” vasúti díszkocsi felújítása.

A megbízást a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából a 251,9 millió forintért vállalta a Dunakeszi Járműjavító Kft.. Mint az Átlátszó cikke emlékeztet rá, ez a cég már az első, 2016-ban megkezdett felújítási ütemben is részt vett, és – akkor párban a MÁV Nosztalgia Kft.-vel – 78,7 millió forintot kértek a munkáért.

vagy akár ennél többe is, hiszen egy augusztus 23-i kormányhatározat 70 milliós forrást biztosított a „Szent Jobb ereklyeszállító díszkocsi” befejezésére (az nem egyértelmű, hogy ez plusz összegnek számít a közbeszerzési dokumentumokban szereplő tételekhez képest.)

Gyanúsan sok az egybeesés

Az „Aranyvonat első útja egybeesett az első, Budapesten megtartott Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszussal. Talán több mint érdekes egybeesés, hogy az újjáépített vasúti kocsit 2020-ban adhatják át, éppen a második, Budapesten megrendezett (szám szerint 52.) Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus indulása előtt. A közbeszerzési dokumentumban és a kormányhatározatban ráadásul következetesen ereklyetartó díszkocsiként emlegetik a járművet; a kocsi leírásából az is kiderül, hogy átépítése után 120 kilométer/ órás maximális sebességgel, normál vasúti síntávon futhatna, és ellátják korszerű légkondicionálással is.

A párhuzamok láttán felmerült bennünk, hogy jövőre újra országjáró körútra vinnék a Szent Jobbot, összekapcsolva az eucharisztikus rendezvénnyel. Kerek évforduló ugyan nem várható, nincsenek erről szóló nagy bejelentések sem, de ismerve a NER Horthy-kor iránti nosztalgiáját és erős szimbólumokra épített politikai kommunikációját, az ötletnek lehet realitása.

A koronaőrök nem adják fel

Várja és támogatja a Szent Jobb újbóli útra kelését Woth Imre, Magyar Királyi Koronaőrök Egyesületének elnöke is; hiszen ők voltak azok, akik hét-nyolc éve óta lobbiznak az „Aranyvonat újjáépítéséért”, és szívós, munkával, három MÁV-vezetést is „elfogyasztva” végül elérték céljukat.

„Megszoktuk már a várakozást, 22 évbe telt, hogy az egyesületet be tudjuk jegyezni” - mondta lapunknak bizakodva Woth. Az egyesület fő célja mindenesetre az, hogy „Aranyvonat” újra közönség elé állhasson, az őrség tagjai pedig felölthessék díszegyenruhájukat és újra ott lehessenek a díszes vasúti kocsin - ezzel beteljesítve elődeik kívánságát.

Egyszer kérhetnek is valamit

Wothék elhivatottsága tehát egyértelmű. Az ügyben megkeresett állami és egyházi intézmények azonban igencsak furcsán

A Szent István Bazilika plébániája például nem válaszolt levelünkre, de névtelenséget kérő egyházi forrástól úgy értesültünk, hogy a Esztergom-Budapesti Főegyházmegyénél tudnak ilyen törekvésről, és szeretnék minél távolabb tartani magukat tőle – mivel a királyi ereklye helye álláspontjuk szerint a Bazilika nemrég felújított kápolnájában van, nem pedig a síneken.

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) titkársága egyértelműen jelezte, hogy nincs közük az ereklyeszállító kocsihoz, a világ katolikusait összehívó NEK nem politikai rendezvény, és semmiféle politikai üzenete nincs.

A határozott elutasítás mögött azonban az aggodalmat is érzékeltük: nem hivatalos forrásból úgy tudjuk, a Kongresszusnál inkább csak remélik, hogy nem lesz dolguk a nevével is rossz emlékeket ébresztő „Aranyvonattal”. Egyelőre nem kaptak az ereklyeszállítással, a programok összekötésével kapcsolatos kormányzati megkeresést, ez azonban akár változhat. Mint a 24.hu rámutatott,

Azt is érdemes észben tartani, hogy NEK egyik fő helyszíne a Kőbánya-felső vasúti csomópont mellett álló Hungexpó lesz.

Mintha meg sem hallották volna

A legfurcsább reakció a kormányzati oldalról érkezett. Levelet írtunk a felújítást és átalakítást megrendelő Nemzeti Múzeumnak, ahol jelezték, hogy kérdéseinkkel az Emberi Erőforrások Minisztériuma foglalkozik majd. A minisztérium által jóváhagyott, napokkal később küldött válasz viszont csak arra tért ki, hogy „ A rekonstruált díszvagon bemutatására várhatóan 2020 első felében kerül majd sor, ezt követően a nagyközönség is megtekintheti.”

Mintha nem is kérdeztünk volna rá az esetleges Szent Jobb országjáró körútra, vagy hogy milyen körülmények között mutatják be a díszkocsit. Újabb levelet írtunk, ezúttal már egyenesen az EMMI sajtóosztályának, amelyben megkérdeztük:

Erre a minisztérium már nem reagált. A Miniszterelnökséggel is próbálkoztunk, de ők nem is fáradtak a válaszadással.

A hallgatás, mint taktika

Tényszerűen tehát senki sem tagadta, hogy 2020-ban újabb országos útra indíthatják a királyi ereklyét. Az ijedt vagy gyanakvó hallgatás, a nem hivatalosan megfogalmazott aggodalmak arra utalnak, hogy ezt nem is merné senki megtenni. Hiszen jöhet még ilyen kérés felülről: talán a NER csúcsvezetése mégis csak jó ötletnek tarthatja a vonat elindítását. Akkor, amikor az egyházügyi államtitkár 600 gyereket imádkoztat a Parlamentben a nemzet vezetőinek üdvéért, a kormányzati és vallási vezetők szinte kézen fogva járnak, Kövér László házelnök szerint pedig lelkészi felelősség, hogy a hívek jó irányba szavazzanak, ezt a lehetőséget már nem lehet, vagy inkább nem ajánlott kizárni.

Cikkem zárszavaként megjegyezném: a Népszava csak a párhuzamokra figyelt fel. Ötletet semmiképp nem szeretnénk adni a döntéshozóknak egy várhatóan több milliárd forintot felemésztő, politikát és vallást szervesen összekapcsoló rendezvény megtartásához.