Felháborodottan kérte ki magának Orbán Viktor a finn miniszterelnök látogatásakor, hogy EU-s pénz került volna a vejéhez, Tiborcz Istvánhoz. És – mint mindig, amikor a családja közpénzből történő gazdagodása kerül szóba – ezúttal sem mondott igazat.
A találkozó utáni sajtótájékoztatón Orbán egy finn újságíró kérdésére fake newsnak nevezte, hogy veje, Tiborcz Istvánhoz EU-támogatás került volna. Ön nem mond igazat - mondta konkrétan a finn újságírónak, aki amúgy nem is hozzá intézte a kérdést.
Elios-ügyben meg is lehetne magyarázni Orbán határozott állítását, mert azokat a számlákat a kormány a lebukástól tartva, az OLAF-vizsgálat hatására visszavonta Brüsszelből, és a magyar adófizetőkkel fizettette ki. (Erre a miniszterelnök helyében nem lennék büszke, de lassan hozzáedződünk már, hogy az ő köreiben másképp viszonyulnak a közvagyonhoz meg a tisztességhez). Amúgy meg technikailag valóban nem kapott EU-pénzt, de a dolog eredetileg az önkormányzatoknak energetikai korszerűsítésre szánt EU-támogatások lenyúlásáról szólt.
2019. augusztus 3-án írtuk: "Az amerikai tőzsdefelügyelet nemrég közzétett jelentéséből vált bizonyossá, hogy a Microsoft-korrupció feltárását hivatalból üldözni hivatott rendőrség, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) is vett szoftvereket. És kiderült az is: a NAV meg az ORFK nem csak szoftvereket vásárolt, hanem szolgáltatói szerződéseket is kötött, és ez utóbbiak között is volt olyan, amit kifogásolt a tőzsdefelügyelet. A szervezet szerint ugyanis volt olyan alvállalkozó, amely nem végzett érdemi munkát, mégis kifizették. A tőzsdefelügyelet nehezményezte azt is, hogy az egyik alvállalkozó bevonását maga a NAV kérte a Microsofttól. (Azt viszont nincs a jelentésben, és a szoftvercég valamint a NAV sem árulta el, hogy kik voltak az alvállalkozók.) Az amerikaiak pontatlansága miatt pedig nem lehet egyértelműen beazonosítani, mely tanácsadói szerződésről van szó. A tőzsdefelügyelet ugyanis két szerződésről beszél, míg a NAV honlapján háromnak van nyoma 2014-ből. Ugyanakkor tény, hogy éppen a problémásnak tűnő szoftverbeszerzéshez kapcsolódóan kötött tanácsadói szerződést kötött a NAV a Microsofttal bruttó negyven millió forintért. A Microsoft részéről a később távozott vezérigazgató, Papp István írta alá a szerződést. A NAV részéről pedig a szakmai teljesítésigazolásokat Orbán Viktor miniszterelnök vejének, Tiborcz Istvánnak a testvére, Tiborcz Péter főosztályvezető állította ki, a NAV KH Informatikai Fejlesztési Főosztály nevében. Tiborcz a beszerzések idején, 2014 nyara és 2015 tavasza között volt a NAV informatikai osztályvezetője volt. Tiborcz Péter a NAV-tól egyenesen a testvére, Tiborcz István tulajdonába tartozott HCS Experts informatikai céghez távozott.”
Az alapesetben 100 ezer forint körüli Office-licenceket a beszerzési árnál drasztikusan, olykor akár 200 százalékkal drágábban adták tovább a viszonteladók az állami ügyfeleknek – írtuk az esetről tavaly márciusban, arra is kitérve, hogy az árdrágítás nyomán a közvetítő cégek indokolatlan haszonhoz jutottak. Az így elért extraprofitból a kormányfő közelébe is jutott: Tiborcz István 2015-ben jelent meg tulajdonosként a HCS Experts nevű cégben, és abban az esztendőben az egyik Microsoft-viszonteladónak rendszeresen beszámlázó HCS megtáltosodott – az árbevétele megduplázódott, közel egymilliárd forintra nőtt, 2016-ban pedig Tiborcz István 389 millió forintot tudott osztalékként kivenni belőle. Fölmerült egy másik családtag érintettsége is: szintén a furcsa állami szoftverbiznisz nyomán nőtt hirtelen naggyá a korábban nyomtatópatronok adásvételével foglalkozó IMG Solutions, amely a 2015-ös évben megszázszorozta (!) a bevételét. A cég tulajdonosa és vezetője, Szentgyörgyi Gábor pedig ifj. Orbán Győző (a miniszterelnök öccse) birkózó sporttársa és barátja, valamint a kormányfő gyakori meccsnéző páholypartnere. A Microsoft akkori ügyvezetője nem cáfolta a kérdéses időszakban történt személyes találkozását Tiborcz István testvérével.
Hát így (nem) kapott EU-s pénzeket Tiborcz István. (És tényleg csak dupla zárójelben: akad-e vajon rajtunk kívül másik EU-tagállam, ahol a közvélemény nem csak azt tűrné el szó nélkül, hogy a miniszterelnök vejéhez többszörösen bebizonyosodott, százmilliós-milliárdos nagyságrendű korrupciós ügyek kötődnek, hanem azt is, hogy amikor mindez szóba kerül, a kormányfő rendre a füllentésbe menekül?)
