A vasárnapi portugál választás megerősítette, hogy körülbelül egy évtizedig tartó drámai időszak után egyre erősebb életjeleket mutatnak az európai szocialista, illetve szociáldemokrata pártok. Finnországban, majd Dániában is megnyerték a parlamenti választást, Spanyolországban pedig minden esélyük megvan a győzelemre. Nagy európai áttörésről azért még nem lehet beszélni, Németországban és Ausztriában például még nem tértek magukhoz ezek a pártok - de a nihil évei után már ez is eredmény.
António Costa portugál miniszterelnök kockázatos gazdaságpolitikával kísérletezett, amikor 2015-ben kisebbségi kormányt hozott létre. Később azonban annyira sikeres lett, hogy mintaként szolgált például a spanyol szocialisták számára. Costa kabinetje szakított az előző konzervatív, szociáldemokrata kabinet megszorításokra építő politikájával. Igaz, Pedro Passos Coelho jobboldali kormányának nem is igen volt más választása, mert 2011-ben Lisszabon csak az Európai Unió által folyósított 79 milliárd eurós hitelnek köszönhetően kerülte el az államcsődöt.
Berlinben különösen nagy kétkedéssel tekintettek a lisszaboni kísérletre. A szocialista kormány egy sor kedélyjavító intézkedést foganatosított, többek között emelte a minimálbért, illetve eltörölte az előző kormány bércsökkentésekre vonatkozó határozatát. A cél a fogyasztás növelése volt, de úgy, hogy közben ne sértsék meg az Európai Unió költségvetési előírásait. Mário Centeno pénzügyminiszter bűvészmutatványa sikerrel zárult, a növekedés felgyorsult, a munkanélküliség csökkent, miközben a költségvetési hiány 0,5 százalékra ment le.
A portugál recept nem alkalmazható minden országban. Lisszabon azonban megmutatta, ha egy ország túlvan a legnehezebb időszakon, akkor ha óvatosan is, de szakíthat a megszorítások politikájával. S ezt honorálják a választók.