Madridi lélekfürdő – Rejtélyes képeket is nagyító alá vesznek a csodák gyűjteményében

Évente hárommillió ember keresi fel a Pradót. A művészet templomai sorozat új darabja sorban állás nélkül juttatja el nézőit Madrid múzeumának csodáihoz.

Nem foglalkozik az országhatárokkal és nem tesz különbséget származás, társadalmi státusz szerint: a képzőművészet e tekintetben is a csodák világa. V. Károly birodalma felett sosem nyugodott le a nap, de ha Tiziano leejtette az ecsetjét, a német-római császár ugrott érte. A művészet templomai sorozat új epizódja a Pradóról eszünkbe juttathatja ezt az anekdotát. A film természetesen V. Károly és Tiziano Vecellio kapcsolatát is megidézi: a császár, miután lemondva a trónról szerzetesnek állt, a velencei reneszánsz mestertől megrendelt festmény, a La Gloria előtt meditált, majd hunyta le örökre a szemét.

Mióta Stendhal elájult a firenzei Santa Crocéban, tudhatjuk, a szépséget túl is lehet adagolni. A Pradóban is van erre bőven mód: az idén kétszáz éves múzeum 7-8000 művet őriz, és mintegy 1700 alkotást mutat be. Reprodukciók révén jó néhányat ismerhetünk akkor is, ha még sosem jártunk Madridban, talán sokan tudják azt is, Diego Velázquez műveiért is ezt a múzeumot mindenképp fel kell keresni. Aztán van itt még bőven Rubens, Mantegna, Dürer, Bosch, Raffaello, Botticelli, Guido Reni, Caravaggio, El Greco, Ribera, Murillo, a „spanyol Caravaggio”, azaz Zurbarán, a halálra dolgoztatott Luca Giordano és természetesen rengeteg Goya – a Stendhal-szindróma szinte garantált, ha a szépség iránti vágyunknak nem szabunk határt.

Valeria Parisi filmje e tekintetben is kiváló: nem zúdítja egyszerre a néző nyakába a Prado kincseit, hanem időnként visszatekint a történelembe – legalább hatszáz évre –, és ad mellénk vergiliusi idegenvezetőt is az Oscar-díjas angol színész, Jeremy Irons személyében. A megszólalók inkább a személyes viszonyukról beszélnek a múzeum, egy-egy alkotó, kép kapcsán, és nem érezhetjük úgy, hogy fejbe vernek bennünket egy lexikonnal. (Olyan megszólalók lazítják fel a múzeumi kalandozást, mint Miguel Falomir, a Prado igazgatója, Helena Pimenta, a Compañía Nacional de Teatro Clásico vezetője, Laura Garcia Lorca, Federico Garcia Lorca költő unokahúga, vagy Marina Saura színész, Antonio Saura festőművész lánya.) De találkozhatunk a kortárs építészet Pritzker-díjas óriásával, az angol Sir Norman Forsterrel is, aki a királyok szalonja felújításában, a múzeum bővítésében munkálkodik.

A csodák gyűjteményében olyan rejtélyes képeket is nagyító alá vesznek, mint Velázquez Udvarhölgyek, vagy Ribera A szakállas nő című festménye, és fellebbentik a fátylat a titokról, a női alkotók miért lettek portré-, tájkép- és csendéletfestők. Mint például az itáliai reneszánsz mestere, Sofonisba Anguissola, vagy a flamand barokk aranykorának alkotója, Clara Peeters. És szó esik arról is, hogy a 27. generációnak hívott művészek − Buñuel, Lorca, Dalí és Picasso − milyen szenvedélyes kapcsolatot ápoltak e múzeummal. „A művészet megtisztítja a lelket a hétköznapi élet porától” – idézik Picassótól, aki e következtetésre minden bizonnyal a Prado falai között jutott.

Info:

A művészet templomai: A Prado Múzeum – Csodák gyűjteménye

Rendező: Valeria Parisi

Forgalmazó: Pannonia Entertainment