Sorsok pályaudvara

Publikálás dátuma
2019.10.12. 08:50

Fotó: Adományozó - Uvaterv / Fortepan
Igaz, az üzemi területen működő kínai piacot pár éve bezárták, de a helyére ígért zöldterület, noch dazu strandfürdő azóta is megmaradt választási ígéretnek.
Mai ésszel szinte lehetetlen elképzelni, hogyan festett a kiegyezés idején az Orczy tér és Fiumei út környéke. Mert hogy nem nagyon volt itt semmi. Sem a remíz, sem a Baross utca sokemeletes bérházai, sem a Teleki tér a piacával. A zötyögős Stáció utca kanyargott ki ide a belvárosból, végén a már ekkor is évszázados józsefvárosi kálváriával, a messzi távolban pedig felsejlett Kőbánya. A Józsefvárosi pályaudvart is éppen azért építették meg itt, a városszéli temető szomszédságában, mert rengeteg volt az üres hely. Még a magánkézben lévő Északi Vasút kezdte meg a beruházást, ám mire 1867-ben elkészült, már az állami vasúttársaság volt a tulajdonosa. Alig egy évtized adatott a Józsefvárosinak, hogy az időközben egyesült főváros főpályaudvara legyen: 1877-ben átadták a Nyugatit, 1885-ben pedig a tőle nem messze lévő Keletit, amely impozánsabb és díszesebb lévén menten el is happolta előle a személyforgalmat.
A Józsefvárosi ezután fél évszázadra Budapest teherforgalmának lett a központja, majd pedig afféle kisegítőként szerepelt a Keleti mellett. Eddigre már teljesen körbenőtte a város: megépültek a gyárak a Kőbányai út mentén, a józsefvárosi majorságok helyét bérházak foglalták el, és villamosvonalak fonták be a környező utcákat. A teherforgalom mind kijjebb szorult, a város új széle felé, végül már a személyvonatok is útjában álltak a környék fejlődésének. 2005. december 10-én este hét óra negyvenkor az utolsó személyvonat is kigördült a pályaudvarról, történetesen Kunszentmiklós-Tass felé. Más kérdés, hogy a Józsefvárosi pályaudvar területén ezután sem történt semmi. Igaz, az üzemi területen működő kínai piacot pár éve bezárták, de a helyére ígért zöldterület, noch dazu strandfürdő azóta is megmaradt választási ígéretnek. Ennél is cifrább az állomásépület sorsa: még 2015 márciusára tokkal-vonóval elkészült itt a Sorsok Házának nevezett holokauszt-emlékhely – amely létével igazolta, hogy az emberirtás múzeumából is kettő kell, ha az előzőt a balliberális kormány avatta fel –, az újabbat azonban mindmáig nem nyitották meg. A hét és félmilliárdos beruházással, a Garancsi-féle Market Zrt. kivitelezésében megvalósult, igen hatásos küllemű építmény beltartalmáról ötödik éve folyik a vita. Sűrű titoktartás közepette szkandereznek egymással ez ügyben a különféle kormányközeli erők, a zsidó egyházak és a történészek csoportjai.
Szerző

Ferencváros elárvult laktanyája

Publikálás dátuma
2019.10.06. 17:19

Fotó: Adományozó - Papp István / Fortepan
Gyerekkoromban „a laktanya” szó csak egyetlen épületre vonatkozhatott: arra az óriási, komor háztömbre a Ferenc körút és az Üllői út sarkán, amelynek mindig piszkos ablakai vaksin meredtek az előtte áramló kocsikra és a csattogó villamosokra. A laktanya a körúti legendáriumban baljóslatú hely volt, olyan elharapott mondatokban bukkant fel, mint hogy „akkor kapott belövést a szalon is, amikor az oroszok a laktanyát lőtték”. Ilyenkor mindig tudtam, hogy arról a rejtélyes ötvenhat nevű dologról van szó, amiről ennél többet nem szoktak mesélni. A laktanya egyébként – számomra ez jóval később derült ki – jeles reformkori építészeti emlék. Hild József tervei alapján épült fel 1845 és 1848 között, akkor, amikor Pestnek ezen a külterületén a sáros Üllői úton kívül még szinte semmi sem volt. Évtizedek voltak hátra a körút kijelöléséig, a szemközti Gschwindt likőrgyár felépítéséig vagy az Iparművészeti Múzeum megszületéséig.
Pest, majd Budapest háziezrede, a 32-es honvéd gyalogezred állomásozott a laktanya falai között, amely alapítója emlékére 1892-ben Mária Terézia nevét vette fel. 1919-ben pár hónapig Martinovicsnak hívták. A húszas években itt működött a Magyar Királyi Hadimúzeum, a harmincasokban a Horthy Miklós Kollégium. 1952-től lett Kilián laktanya, hogy végül az ötvenhatos harcok után végképp elveszítse honvédségi feladatát, és IKV-irodának, szükséglakásoknak, a legkülönfélébb cégeknek adjon otthont. Egykori lovardája a nyolcvanas években bútorbolt volt, ma élelmiszer áruház. Az utóbbi évtizedekben szerkesztőség és színház, söröző és diagnosztikai centrum is működött a vastag falak között. Negyvenhétezer négyzetméternyi terület, öt belső udvar, négy szinten sok száz helyiség, több kilométer folyosó: az állami tulajdonú műemlék hasznosításakor ezeknek kéne valami jó funkciót találni. 2000-ben például az volt a terv, hogy állami restaurátor-központot, műtárgyraktárat és egy múzeumot helyeznek el itt, ötmilliárdos beruházással. A közelebbről nem megnevezett múzeumról hamar kiderült, hogy a Néprajzi lenne az, amelyet akkor épp a miniszterelnökség elhelyezése kedvéért akart kilakoltatni Kossuth téri palotájából a legelső Orbán-kormány. A jelenlegi pedig, mint tudjuk, azzal a gondolattal játszott, hogy a kormánynegyeddé váló Várból az Országos Széchényi Könyvtárat költözteti ide. Ne mondják, hogy semmi sem változik ebben az országban.
Szerző

Mosoly és tolerancia

Publikálás dátuma
2019.10.06. 10:29

Fotó: Földesi Máté / forrás: Facebook
„Mindenki elég gazdag ahhoz, hogy másoknak segítsen!” – áll Budapest első, fogyatékossággal élő emberek alapította vendéglátóegységének filozófiájában. A Nem Adom Fel Kávézó és Étterem a Nagykörúttól néhány percre, a Magdolna utcában nyitotta meg kapuit 2016-ban, és filozófiájának azóta is töretlenül eleget téve működik. A tíz évvel ezelőtt alapított Nem Adom Fel Alapítvány és a Nem Adjuk Fel Szociális Szövetkezet közös együttműködésében létrejött kávézó és étterem már első pillantásra is barátságos hangulatával, finom ételeivel és kávéival várja a betérő vendégeket, akik többnyire legalább akkora mosollyal távoznak a helyről, mint amekkora az ott dolgozók arcán virít. A felszabadult, vidám, előítéletmentes légkör megteremtése az alapítók nem titkolt szándéka volt, mivel a kávézóban főként megváltozott munkaképességű emberek dolgoznak. S az évek során – bizonyára a jó hangulatnak is köszönhetően – a hely mondhatni kulturális csomóponttá is nőtte ki magát, tekintve a sokszínű programkínálatot, amelyet hétről hétre megtapasztalhatunk: rendszeresen teret adnak filmkluboknak, író-olvasó találkozóknak, koncerteknek; a kínálat lefedi a mély beszélgetéseket, előadásokat és a könnyed kikapcsolódási lehetőségeket. A kávézó és étterem vendége volt többek között Szamosi Zsófia, Eperjes Károly, Rudolf Péter, Gárdos Péter, Erdős Virág, Vecsei Miklós, Thuróczy Szabolcs és Parti Nagy Lajos. Fellépett már a Budapest Bossanova Quartet, Herczku Ágnes és Nikola Parov, valamint Kárász Eszter Edith Piaf sanzonestjét is előadta. A helyszín számos igénynek eleget tesz, és akadálymentes rendezvények számára is megfelelő. A hónapban is érdemes lesz betérni, mert sokszínű programkínálattal készülnek, mindenki kedvére válogathat a heti két-három rendezvény sorából: többek közt vetítik az Egyszer volt című portréfilmet Babos Gyuláról október 7-én, majd október 15-én a Talány Akusztik ad koncertet, másnap Dr. Beregszászi Márta gyermekgyógyász tart előadást a cannabis egészségre gyakorolt jótékony hatásairól, október végén pedig a bluesé lesz a főszerep, Fekete Jenő és Szabó Tamás együtt lép színpadra. A kávézó és étterem programjaival – valamint fennállásával is – azt üzeni a világnak, nem szabad feladni, s hogy egy mosollyal minden kicsit könnyebb; ráadásul a tolerancia, az egymásra figyelés nem is az ördögtől való. Ez a hitvallás ott kering a levegőben, s minél gyakrabban térünk be, egyre inkább a sajátunkká válhat. 
Szerző
Témák
kávézó