Gurkák Bagdadban
„Egy lány, nem lehet elfeledni már / Olyan szépen mosolygott rám”
(Omega: Olyan szépen mosolygott)
És megkérdezte tőlem, hogy beszélek-e angolul? Először nem értettem, hogy mit mondhattam rosszul arabul, aztán megtudtam, a fegyveres katona, akinek elmondtam, hogy ki vagyok, és miért vagyok itt, nem arab volt, hanem nepáli gurka. Szemtől szemben álltam egy igazi gurkával! A legendás nepáliak, akiknek az angol gyarmatbirodalom, és a mai Anglia is oly sokat köszönhet. Bagdadban ők őrzik az angol és a magyar nagykövetség épületét, ruhájukon a hagyományos szimbólumuok, a görbe tőr. A szigorúan őrzött épületegyüttesben márvány emlékmű, és egy korabeli ágyú teszi halhatatlanná Irak angol meghódítójának, Maude altábornagynak az emlékét, aki a csapatai élén 1917-ben elfoglalta Bagdadot.
Régi ismeretség és barátság fűz hazánk bagdadi nagykövetéhez, ezért, és a biztonságom miatt is, meglátogattam. Meghívott ebédre, így átélhettem a missziók világát. Többször is figyelmeztettek, a nyakamba akasztott VIP-kártyát le ne vegyem, mert ha a gurkák nem látják… Mielőtt belépünk az étterembe, fertőtlenítő szerrel kezet kell mosni. Az egyik hűtőn felirat: ha kiveszel egy palack vizet, akkor tegyél be egy másikat. A piszoár felett egy kis tábla, rajta a sárga nem pont ötven színárnyalata, a kis négyzetek mellett angol és arab nyelvű magyarázatok arról, hogy ilyen és ilyen színű anyagcsere mellett mennyi folyadékra van szüksége a szervezetnek. Ha átlátszó vagy nagyon világos sárga akkor nincs baj, de ha narancssárgás, akkor recept nélkül is ki kell venni egy palackot a hűtőből. A száraz meleg - nappal 49 fokok is voltak - azért veszélyes, mert az ember nem érzi, hogy szomjas, így fennáll a kiszáradás veszélye. Akkor kell inni, amikor az ember még nem szomjas. Mire reggel, 5:30 és 6 óra körül felébredtem, már egy liter vizet mindig megittam. Az angolok által üzemeltetett étteremben ismét láttam a lányt, és amikor egy hét múlva bementem elbúcsúzni a nagykövet úrhoz, ismét találkoztunk, és megint mosolygott, de az eljövetelemkor már üres volt a széke. Ó bárcsak szél lehetnék!
Síiták és szunniták
„Aki választott: / Kiválasztatott”
(Omega:A fehér kő)
Amikor az iszlám történészei 10-et írtak, a keresztény krónikások már 632-t. Ami Nyugaton 2019, az Keleten 1441. 1415-ben égették meg Husz Jánost a hite miatt, 1431-ben pedig a 19 éves Jeanne d’Arcot. És hol van még az iszlám időszámításban 1648? - kérdezte Alkhidr, akivel volt szerencsém ismét találkozni. Miközben felkerestük Irak zarándokhelyeit, az iszlámról mesélt.
632-ben Mohamed vezette a mekkai zarándoklatot, majd a hazaindulók megálltak Khummban, a mai Rábigh közelében (Szaúd-Arábia). „Akinek én vagyok a maulája, annak Ali is a maulája!” – mondta a próféta Alira, az unokatestvére utalva, aki a lányával, Fátimával kötött házassága által egyben a veje is volt. A maula, azaz molla jelentése: „kliens, társ, patrónus, védő, mester, tulajdonos, úr". A szunniták szerint Mohamed ezzel a mondattal erősítette meg az Ali iránt érzett tiszteletét és a bizalmát. A síiták szerint a próféta érezvén a közeli halálát, ezzel a mondattal Alit jelölte ki az utódjául. A szúfi értelmezés szerint Mohameden kívül egyedül Ali értette meg a Korán titkos, ezoterikus tanítását.
Mivel Ali követői, a későbbi síiták számára ez a mondat egyértelmű utalás volt Ali kiválasztására, ezért a számukra az első három kalifa trónbitorló. A síita férfiaknál nem létezik, vagy nagyon ritka név az Abú Bakr, az Omár, vagy az Oszmán, viszont nagyon gyakori név az Ali, vagy az Ali Akbar, azaz „Ali a Legnagyobb”: lásd például Ali Akbar Hasemi Rafszandzsáni iráni elnököt (1987-1997), vagy Ali Akbar Velajati volt iráni külügyminisztert (1981-1997).
Ali lett a negyedik kalifa (656-661), de 661-ben Kúfában a nagymecsetben imádkozás közben megölték. A Fátimától született idősebbik fia Haszan hamar lemondott a trónról, a damaszkuszi helytartóból kalifává lett Muávijja javára. A kisebbik testvér, Huszajn apja híveinek kérésére Irakba indult a seregével, hogy visszaállítsa a nagyapja örökségét. De 680-ban az iraki Kerbela mellett a helytartó seregei megtámadták a maroknyi csapatot, és sokakat, köztük a próféta unokáját is megölték.
A hatalom folyamatosan üldözte Huszajn egyre népszerűbb leszármazottjait, a síita imámokat, miközben a kalifák, a világi és politikai hatalom képviselői egyre jobban eltávolodtak a Korán tanításától. A nép elégedetlenségét kihasználva, a prófétai iszlám visszaállítását meghirdetve Mohamed egyik nagybátyjának, Abbásznak az utódai, az Abbászidák megdöntötték a damaszkuszi kalifák hatalmát, és 762-ben az újonnan felépített Bagdadba tették át székhelyüket. A trónharcok miatt is Al-Mámún kalifa (uralkodott: 813-833) úgy döntött, hogy utódjának a 8. imámot jelöli. Ali ibn Músza al-Rida el is indult Bagdadba, de útközben megbetegedett és meghalt. Sokak szerint megmérgezték őt is, akárcsak Haszant. Az utolsó, a 12. imám a 9. században rejtélyes körülmények között eltűnt. De majd visszatér, ő lesz mahdi, akit a síiták és a szunniták is várnak, csak egészen másképp értelmezve.
A szunnita iszlámban négy nagy jogi iskola, madzhab alakult ki. A legelső, a hanafíta madzhab megalapítója, Abú Hanífa (megh. 767) Bagdadban van eltemetve. Az iszlám világának 20 százaléka síita, a Szaddám-érában ők is a tikriti klán áldozatává lettek, szent helyeik elnéptelenedtek. A kúfai nagymecset még most is őrzi a helyet, ahol anno Alit egy mérgezett tőrrel megölték. De más síita imámnak is van itt emléke, sőt, a hagyomány szerint Ábrahám és Noé is imádkozott itt. A meggyilkolt kalifát a szomszédos Nedzsefben temették el, a város a síita iszlám harmadik legszentebb helye. Kerbelában van Huszajn mauzóleuma, és Bagdadban a 7. és a 9. síita imám sírja, valamint a már említett Abú Hanífáé.
Keresztények és zsidók
A síita zarándokhelyekhez szigorú biztonsági ellenőrző kapukon át tudtam bemenni. Fényképezőgépet tilos volt bevinni, de mobillal fotózhattam. A sok iraki, iráni zarándok között kilógtam a sorból, a kerbelai újság riportot csinált velem. Ebédem a zarándokoknak fenntartott ingyen konyhán volt. Mellettem irakiak, pakisztániak és perzsa férfiak ültek, a nők természetesen külön étkeztek. A pincéreknek nem volt idejük pihenni, mihelyt felállít valaki az egyik székről, másvalaki ült oda. Víz, joghurt, rizs, birkahús zöldséges-paradicsomos körettel volt a menü, majd a végén kávé, amit már a bejáratnál kínáltak egy kis kávéscsészében, findzsában, amit arabul findzsánnak mondanak.
Nedzsef és Kúfa, a két város szinte már összeolvadt; a szállodákban és a bazárban az arab mellett mindenütt perzsa feliratok, a szállodámban minden magyarázó térkép perzsa nyelvű volt. Szobát foglalni szinte lehetetlen, mert minden nap zarándokok érkeznek. Sokan gyalog indulnak Bagdadból, az autóút mellett én is több zarándokot láttam. A síita iszlámban külön ünnep az a nap amikor a Próféta a már említett híres mondatát mondta, és a kerbelai tragédiát idézi fel az Asúra, a gyászünnep. Ilyenkor rengetegen mennek Kerbelába, és a férfiak közül sokan valami éles eszközzel megvágják a fejüket és a hátukat, így emlékezve a 680-as év mártírjaira. Az idén az asúra alatt több mint harminc ember halt meg a városban. Persze ezt a síita ünnepet a szélsőségesek is kihasználják, 2004-ben 140 ünneplőt öltek meg.
Én Bagdad Karráda nevű negyedében laktam, ahol nem csak szunnita és síita, hanem keresztények arabok is élnek. A legelső bagdadi emlékem egy arámi nyelvű keresztény miséhez kötődik. Bagdad keresztény magyar vonatkozása, hogy 1954-től több mint három évtizeden át itt teljesített szolgálatot Nyári Ernő, aki 1970-től apostoli kormányzóként képviselte a katolikusokat Irakban.
Vallási kérdésekben nem csak a síiták és a szunniták nem értenek egyet, hanem a keresztények sem. Az iszlám világában a keresztények és a zsidók megtarthatták a hitüket, és az iszlám mellett egy párhuzamos kultúrában élhettek, az állam csak annyit várt el tőlük, hogy a törvényt ne szegjék meg. Az elarabosodott, arabul beszélő és öltözködő keresztényeket Andalúziában mozaraboknak hívták, és 1492-es kiűzésük után Andalúziából sok zsidó költözött Isztambulba. A nem muszlimok dzsizját fizettek az államnak, így mentesültek például a katona szolgálat alól, és megtarthatták a hitüket. Mivel a dzsizját a Korán útmutatása alapján szabták meg, ami keresztényekről ír, és nem felekezetekről, ezért az államnak teljesen mindegy volt, hogy a jó állampolgár miben hisz. A muzulmán uralkodókat nem zavarta a nyugati térítés, aminek eredményeként a keleti egyházakban megjelentek azok a felekezetek, amelyek elfogadják a pápát. 1627-ben VIII. Orbán pápa keleti tanszéket létesített a Vatikánban a Keletre irányuló térítő missziók képzésére, 1638-ban pedig Oxfordban is elkezdődött az arab nyelv oktatása.
A Kába szentélyében lévő Fekete Kő az iszlám hagyománya szerint eredetileg fehér volt, de az emberiség bűnei befeketítették.
