Újabb fordulat történt a szíriai fronton: meg nem erősített jelentések szerint a kurdok megegyeztek a damaszkuszi kormányerőkkel, akik már meg is kezdték a bevonulást a térségbe, hogy szembenézzenek a török offenzívával. Az alku részletei egyelőre nem ismertek; a polgárháborúban inkább semleges pozíciót elfoglaló kurdok eddig sem feltétlenül függetlenségre, inkább nagyfokú autonómiára törekedtek, amitől viszont az Aszad-rezsim elzárkózott. Állítólag a kurdok az oroszokkal is tárgyalnak, ha elnyerik a támogatásukat, az alaposan felrúghatja Ankara terveit.
A hivatalos verzió szerint a törökök az Európai Unióban is terrorszervezetként számon tartott, Törökországban függetlenségért harcoló Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) szíriai ágától, a Demokratikus Unió Pártjától (PYD) és annak fegyveres szárnyától, a Kurd Népvédelmi Egységektől (YPG) tisztítanák meg a szír-török határt. Hogy a PKK tényleg ott van-e Szíriában, vagy csak jó ürügyként szolgálnak a támadáshoz, arról lapunk Szalai Mátét, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatóját kérdezte meg, aki nem sokkal a háború kirobbanása előtt tért vissza a szíriai kurd területekről. „Konkrét PKK-katonákat nem láttunk, de a terrorszervezet vezetőjének, Abdullah Öcalannak a képe kint van minden utcasarkon és irodában. Azt egyik szakértő sem vitatja, hogy a szíriai kurd autonómiát irányító párt, a PYD szoros kapcsolatot ápol a törökországi terrorista csoporttal, a PKK-val, tehát ebből a szempontból jogosak a török félelmek” – számolt be helyszíni tapasztalatairól a kutató. „Persze Budapestről mondhatjuk azt, hogy a török félelmek eltúlzottak, de sokat mond, hogy a török ellenzék vezetőinek egy része, például az isztambuli polgármester is kiállt a beavatkozás mellett” – vélekedett.
A kurdok katonai esélyeit latolgatva a kutató úgy vélte, hogy stratégiai helyzetük gyengébb, mint amilyennek Európából tűnik. „A helyi milíciák ernyőszervezete, a Szíriai Demokratikus Erők (SDF) fragmentált, az amerikai támogatás és a pillanatnyi közös érdek tartja össze” – mondta. „Ennek ellenére a kurd vezetők nem találtak ki életképes túlélési stratégiát az elmúlt 11 hónapban, mióta Donald Trump amerikai elnök bejelentette a kivonulást. A reálpolitika azt diktálta volna, hogy vagy keressenek egy új védelmezőt, üljenek egy asztalhoz például Bassár al-Aszad szír elnökkel és szövetségeseivel, vagy engedjenek Törökországnak, és szakítsák meg a PKK-val való kapcsolataikat” – mutatott rá a hibás kurd stratégiára.
Szalai Máté úgy vélte, hogy az amerikai döntés a kivonulásról reálpolitikai szempontból érthető, bár hozzátette, ő sem ért vele feltétlenül egyet. „Valószínűleg Trump úgy ítélte meg, hogy az Iszlám Állam visszaszorítása után nem akart erőforrást pazarolni az északkelet-szíriai jelenlétre, mikor a területhez nem fűződik komoly nemzetbiztonsági érdek. Európa a török támadást és annak negatív következményeit meg tudta volna előzni, például ha az amerikai kivonulás hírére mi is küldünk katonákat a területre, vagy elkezdünk aktívan együttműködni a kurd autonómiával, például az Iszlám Államhoz tartozó foglyok átvételével. Egyik sem történt meg, ebből a szempontból kicsit furcsa, hogy mindenki meglepődött, hogy ilyen helyzet kialakulhat. Most már a retorikai támogatás nem sokat segít a kurdoknak” – értékelte az amerikaiak és az unió szerepét.
A török offenzívát elítélő uniós állásfoglalás magyar vétójával kapcsolatban a szakértő úgy vélte, hogy a magyar kormány ebben az esetben is – mint ahogy például az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe helyezését elítélő európai határozatterv esetén – igyekszik kimaradni harmadik felek konfliktusából. „A török offenzívának vannak Európára nézve is veszélyei, elsősorban az Iszlám Állam újbóli megerősödésének lehetősége, de ezeket a veszélyeket egy közös európai határozat sem kezelné. Európának hamarabb kellett volna felébrednie” – húzta alá.
Ám vajon csendben maradhat-e a világ, ha valóban népirtás zajlik, ahogy néhányan állítják? A kutató szerint erre valójában semmilyen jel nem mutat. „A népirtás egy nemzetközi jogi fogalom, aminek fő követelménye, vagyis egy etnikai vagy más csoport teljes vagy részleges megsemmisítésének szándéka, nem áll fenn. A konfliktusnak természetesen van etnikai dimenziója, de nem ez a fő mozgatórugója. A török kormány számos kurd erővel tud együttműködni, a kormánypárt szavazóinak is egy része kurd” – hangsúlyozta Szalai Máté.
