Tessék, választottunk

Jól volt ez kitalálva, csak azt nem kalkulálták be az ötletgazdák, mi lesz egyszer, ha a szétesett ellenzék összeszedi magát, és elkezd a nagyfiúk szabályai szerint játszani. Mert akkor pontosan ez lesz, ami vasárnap Budapesten történt: a súlyosan aránytalanra kalibrált választási rendszer akár viszonylag alacsony részvétel és nem különösebben nagy szavazatkülönbségek esetén is a nyertes irgalmatlan nagy arányú győzelmét hozza. Működik ez, még ha ráment is tíz pótolhatatlan év az életünkből.

Lehet most azon merengeni - ahogy a kormánysajtó már teszi is -, hogy a fővárosiak a győri polgármester mögötti erkölcsi nihil hirtelen feltárulását verték le Tarlós Istvánon, de a valóság ennél sokkal egyszerűbb. A budapestiek már az előző önkormányzati – plusz az előző két országgyűlési – választáson azt várták, hogy a pártok hozzák őket helyzetbe, teremtsenek olyan körülményeket, amelyek között értelmesen és a siker reményével tudják felhasználni a szavazatukat. Ennyi kellett: legyen összefogás, legyenek közös ellenzéki jelöltek, ha egyszer csak így lehet legyőzni az egységbe tömörült NER-t. Az emberek ugyanis nem hülyék, képesek különbséget tenni a jelölt és a troll között. Vasárnap az ment el szavazni, aki lassan egy évtizede várt a változásra - az pedig otthon maradt, aki nem volt elég elkötelezett ahhoz, hogy akár csak egy X erejéig összepiszkolja magát a Fidesz mint bűzlőbb mocskával.

Tarlós és az őt rángató bábmesterek csak egyvalamit nem vettek észre: hogy a „folytatjuk” pimasz üressége 2019-re már láthatatlan tintával írt, de nagyon is valódi programpontokat rejt. Folytatjuk Budapest kifosztását, szemétbe fullasztását, lakói semmibe vételét, közlekedése lerohasztását, utcái-terei-parkjai teleépítését olyan monstrumokkal, amelyekre csak mi vágyunk, a polgárok nem. Hogy ki az úr a házban, azt az elmúlt hónapokban mindenki láthatta: nemcsak abból, hogy Tarlós István a kormány extra kegyeként kapott ígérvényt arra, hogy részt vehet a budapesti ügyekben döntő üléseken – aztán nem vehetett -, hanem abból is, hogy programot például nem írtak neki. Egy árva ígéret nem sok, annyival nem bírt előállni a kampány idején (az épülő olimpiai létesítményeket pedig csak nem emlegethette), kénytelen volt hát folyvást és patologikusan az ellenfele simfölésének szentelni a neki rendelt bő médiafelületet.

Harminc évvel a rendszerváltás után, tizenöt éve az Európai Unió tagjaként, egy olyan városban, ahol aki akar, igenis hozzájuthat a hírekhez, mert van internet és vannak független újságok, nem kirívó, hogy létezik még felelősen gondolkodó, szellemi függetlenségére büszke polgárság is. Ők itt voltak egy és öt éve is. Csak arra vártak, hogy a Fidesszel szemben alternatívát mutató politikai erők végezzék el a házi feladatukat, és mutassák meg, hogyan lehet eredményesen szavazni.

A polgárok vasárnap megtették, ami rajtuk múlt. Most a főpolgármesteren, a kerületi polgármestereken és közgyűléseken a sor. Ha kell segítség, csak tessék, szóljanak: legkevesebb 353593 ember várja, hogy segíthessen.