A konzervatív lap vezércikke szerint Közép-Európa demokratikus tanulsága az a magyar és a lengyel választás után, hogy nem kell félteni a két ország polgárait a tekintélyelvű rendszer miatt. Merthogy mindkét országban él még a jogállam. A PiS erős részvétel mellett nem egészen 44 százalékig jutott, ami stabil, ezzel együtt kiábrándító eredmény a számára. A párt afelé tart, hogy búcsút inthet a többségnek az alsóházban, de emiatt nem fognak rémüldözni az uniós vezetők. A lengyel politikával szembeni bírálatok többsége jogos, ám a sajtó egyelőre eleven és nem úgy néz ki, hogy az emberek eltűrnék az egypártrendszer bevezetését. Arról nem beszélve, hogy ha jön a visszaesés, nem lesz méz, amit a madzagra lehetne kenni, így oda lesz a Jog és Igazságosság támogatottsága.
Magyarországon Orbán Viktor jobban lerombolta a demokratikus normákat, mint lengyel kollégái. Az ellenzék azonban nem szenderült jobblétre. A miniszterelnök 10 év óta a legnagyobb vereséggel kényszerült szembenézni. A magyar illiberális demokrácia aggasztó, de Budapest egyelőre nem Moszkva. A közép-európai jogállam miatti nyugati pánik mögött több van, mint egy csipetnyi kulturális leereszkedés. Varsó és Budapest hibákat követ el, de lakosai nem mondtak le a demokráciáról.
A liberális újság szerkesztőségi állásfoglalása úgy gondolja a két vasárnapi választás alapján, hogy elérhette zenitjét a magyar és a lengyel illiberalizmus, tehát a közép-európai jelenség két zászlóshajója, noha úgy tűnik, a visszavonulás még nem indult meg. Ám az mindenképpen látszik, hogy felemelkedésük nem feltartóztathatatlan és még az illiberális forradalom két bástyája is szolgálhat meglepetéssel. Varsóban Kaczynski az első pillantásra örülhet, mert többséget szerzett, és még nem fordult elő, hogy egy párt kétszer egymás után nyerni tudott. De csak a különlegesen bonyolult választási rendszer folytán, mert az ellenzéknek együttesen 55 százalék jutott. Emellett a Szenátusban a PiS kisebbségbe szorult és ez újabb féket jelent a párt számára, miközben arról álmodik, hogy lemásolja az orbáni Magyarországot.
A magyar modell szintén feltárta a saját korlátait. A kormányfő 9 éven át gyengítette az ellensúlyokat, most mégis egyezkednie kell Budapest ellenzéki főpolgármesterével. Annyi vereség után a Fidesz-ellenes tábor végre felemelte a fejét – a szokatlan szövetségnek köszönhetően egy olyan választási rendszerben, amelyet a kormánypárt alakított ki – a maga javára. És bár Karácsony Gergely jogköre szűk, Orbánnak mostantól még sincs szabad keze, hogy mindenkire ráerőltesse idegengyűlölő és tekintélyelvű társadalmi rendszerét. Ezzel együtt a helyi ellenzék továbbra sem képes hiteles alternatívát kínálni. A magyar falvakban javarészt leszerepelt. Majd meglátjuk, országos szinten mennyire tud elfogadható programmal kirukkolni. Mindazonáltal az látszik, hogy Közép-Európában változatlanul erős a civil társadalom, és ez már önmagában örvendetes.
Budapest megszerzésével Karácsony Gergely jelképes nyaklevest adott Orbán Viktornak, akinek alighanem ez az első nagy kudarca. Az ellenzék rést talált a hatalom páncélján, bár a Fidesz uralmát ezzel még nem rendíti meg. De reménysugarat nyújt az ellentábornak egy olyan kormánnyal szemben, amelyről egészen mostanáig úgy tűnt, hogy semmi sem ingathatja meg. Az elemzés idézi Guy Verhofstadtot, aki azt hangsúlyozza, hogy Magyarországon jó úton halad a küzdelem az illiberalizmus és az állami szintű korrupció ellen. Az ellenzéki összefogás vidéki sikerei láttán elemzők egyetértenek ezzel az értékeléssel.
A szavazópolgárok többsége ugyan helyesli a gazdaságpolitikát, a migránsok elutasítását, valamint a miniszterelnöknek azt a törekvését, hogy az ország regionális hatalom legyen, viszont nem nézi jó szemmel az iskolák és a kórházak lepusztulását. És úgy tűnik, gátat akart vetni a Fidesz hegemonikus törekvéseinek. Laki Gergely a Policy Solutions-tól azt mondja: biztos, hogy Orbán országos jelentőségű kudarcot szenvedett, de senki sem tudja, miként reagál rá. Viszont az sem világos, képes lesz-e fenntartani az egységet az ellenzék a következő választásig, tud-e közös programot kidolgozni. Az odavezető út tele van csapdával. De azért Orbán a választás éjszakáján burkoltan elismerte a veszélyt, amikor gratulált a PiS-nek, miután az egy évvel az önkormányzati választáson kapott pofon után most felülkerekedett.
A kommentár úgy látja, a lengyel Jog és Igazságosság elsősorban annak köszönheti győzelmét, hogy bőven osztogat mindazoknak, akik az út szélén maradtak. Kaczynski biztonságot ígér, ezért sokan térnek haza Nyugatról, miután jól áll a gazdaság. Ők úgy vélik, hogy még egy félig tekintélyelvű kormány is szavatolhatja a gyerekek felneveléséhez szükséges stabilitást. Az EU rombolónak, a sajtószabadság és a bírói függetlenség sorozatos megszegőjének tekinti mind Kaczynskit, mind Orbánt. Ám a PiS támogatói az akarják, hogy a párt teljesen természetesen legyen kormányon. Ráadásul vasárnap bekerült a Szejmbe egy kicsiny ultranacionalista tömörülés, így a nagy vetélytárs immár hagyományos, középjobb erőként tüntetheti fel magát, ahogyan azt Orbán is csinálta a Jobbikkal.
Az olyanok, mint Kaczynski, Orbán és Erdogan a többségi demokrácia mesterei. Folyamatosan finomítanak a taktikán, amely a városi dekadens liberálisokat szembefordítja a „hiteles” konzervatív vidék értékeivel és azt táplálja bele a verseny veszteseinek, hogy érti a felháborodásukat az egyre gazdagabb elit láttán, de majd biztonsági hálót hoz létre a kiszolgáltatottaknak. Az erősödő gazdaság, a befogadás érzése, valamint a kritikus hangokat kiszorító állami média: ez a folyamatos újraválasztásuk titka. A populisták felkarolták a társadalmi szolidaritást, több pénzt adnak a lemaradottaknak és újabban enyhítenek az ideológiai kulturkampfon.
Egyelőre azt hiszik, megnyerik a csatát, ám örök hatalmukra két igazi fenyegetés leselkedik: egyfelől, az osztogató politikához folyamatos gazdasági növekedés szükséges. Egy világméretű visszaesés, vagy a német fejlődési ütem lényeges lassulása azonban igencsak megdrágítaná a mostani juttatások fenntartását. Jócskán megnehezítené az oktatás és az egészségügy finanszírozását. Másfelől, a liberális ellenzék egyre inkább a városokba tömörül. Varsó és Isztambul után immár a budapesti főpolgármester is toleráns kormánypolitikát sürget és jogkörén túllépve felszólal a demokratikus intézményekre leselkedő bármiféle veszély ellen. Ez a város-vidék kötélhúzás uralja majd a populista politikát a következő években és fölöttébb mocskos lesz.
Úgy néz ki, hogy megrendültek a kelet-európai populisták, miután a magyar választás csapást mért Orbán Viktorra, a lengyeleknél pedig a PiS elvesztette a többséget a Szenátusban. Az alsóházban pedig nem tud majd alkotmányos változtatásokat keresztülverni. Az EU mindkét országot pellengérre állította az állami intézmények függetlenségének lebontása miatt. És úgy néz ki, hogy az ellenzéki összefogás mindkét helyen eredményesnek bizonyult. A stratégiát próbakőnek tekintik a 3 év múlva esedékes magyar parlamenti választás előtt.
Ez az első nagy választási győzelem a magyar ellenzék szemszögéből 2010 óta. A közös fellépés azért volt nagyon fontos, mert amikor az önkormányzatokról kell dönteni, relatív többség is elég a mandátum megszerzéséhez. De ettől még Orbán továbbra is uralja a vidéki kisvárosokat, valamint a falvakat. Martin Michelot, a Jacques Delors Intézet szakértője azt mondja, hogy a kormányfő számára Budapest elvesztése, valamint az ellenzéki erők sikeres mozgósítása önmagában kudarcot jelent. De az eredményt az országos politika szempontjából is vizsgálni kell és ott az ellenzék ütőereje továbbra is mérsékelt. A polgármesterek jogköre nem túl nagy, azon kívül a sajtó javarészét a jövőben is a miniszterelnök cimborái tartják kézben. Michelot megjegyzi, hogy az orbáni rendszer lényege az oligarchia uralma, a gazdasági erő átjátszása a szövetségeseknek. Ezt pedig nem érinti az önkormányzati felállás módosulása.
A cikk azon hitetlenkedik, hogy Borkai Zsoltról kiderült, orgián vett részt, majd olyan hírek jöttek, hogy korrupcióba, pénzmosásba keveredett bele, kokainnal és prostituáltakkal körítve, ám mégis újraválasztották. A lap szerint ennél nagyobb politikai válságot nehéz elképzelni, de még ez sem volt elegendő, hogy megbukjon a polgármester. Viszont a botrány hozzásegítette az ellenzéket, hogy 9 év után bevigye az első nagy csapást a Fidesznek, miután összeállt a tekintélyelvűség populista változata ellen. A Borkai-gate pedig lejtmenetbe küldte a konzervatívokat, mert a jachton készült felvételek éles ellentétben vannak a kormánypárt által hirdetett ethosszal. Orbán, a kemény autoriter, aki korlátozta a sajtót és hadjáratot vezetett a migráció ellen, a keresztény kultúra védelmezőjének állítja be magát. Az összeállítás megjegyzi, hogy a budaörsi városvezetőről, Wittinghoff Tamásról szintén megjelent egy szexvideó, de ettől még ő is újrázni tudott.
30 évvel a rendszerváltás után a kelet-európaiak nagyon megosztottak az ügyben, mit is hozott számukra a demokrácia a jólétük szempontjából. A Pew közvélemény kutató szerint csak kevesen sírják vissza a korábbi rendszert, ám nem sokan elégedettek azzal, ahogyan jelenleg mennek a dolgok és jó páran aggódnak a jövő miatt is. A felmérés 17 országban, köztük 14 uniós tagállamban készült, és azt mutatta ki, hogy messze nem egységes a demokrácia, illetve a piacgazdaság megítélése. Roppant mérsékelt, alig 50 százalékos a lelkesedés a változások iránt a bolgároknál, ukránoknál és oroszoknál. A magyaroknál több mint 40 százalék mondta azt, hogy a többségnek most jobban megy a sora, mint 1989 előtt.
A legtöbb jó vélemény az oktatás, az életszínvonal és a nemzeti büszkeség kapcsán hangzott le, viszont kevésbé boldogok az emberek a jogállam és a családi értékek állapota láttán. Viszont a többség szerint az egészségügy ma rosszabbul áll, mint 3 évtizede. A legrosszabb azonban a politikai rendszer működésének megítélése, de nem jobb a vélemény az álláslehetőségekről, valamint az egyenlőtlenségekről sem. A politikai elitről széles körben úgy gondolják, hogy elszakadt az emberektől, nem törődik azzal, mit gondol a társadalom. Viszont a politikusok az üzleti világ képviselőivel egyetemben túlzottan is nagy személyes hasznot húztak pozíciójukból. Ugyanakkor az emberek többsége úgy gondolja, hogy a gyerekei jobban fognak élni, mint ő. Kedvező a kép az EU-ról is. Az is kiderült, hogy társadalmi kérdésekben a Nyugat sokkal pozitívabban ítéli meg a dolgokat, mint a Kelet.