"Nincs manapság megbízható politikus"

Publikálás dátuma
2019.10.18. 08:10

Fotó: DON EMMERT / AFP
Javier Bardem nagyon dühös. A Zürichi Filmfesztiválon bemutatta a Sanctuary című dokumentumfilmet, melyben ő és a bátyja, Carlos, elmennek a Greenpeace segítségével az Antarktiszra, hogy megmutassák az embereknek: pusztulnak az óceánok. Noha konkrét bizonyítékaik vannak, és 3,6 millió támogatót gyűjtöttek, egyelőre Oroszország, Kína és Norvégia ellenáll a „világmentő” javaslatoknak. Bardem, aki immár maga is aktivista, Zürichben válaszolt a Népszava kérdéseire.
Mióta kedveli a pingvineket? Gyerekkorom óta. De nem ez az elsődleges ok, amiért beleugrottam a projektbe – érzem a kérdés mögött rejlő iróniát. Ötvenéves családapaként aggodalommal tölt el, hogy miközben én gyerek voltam Madridban, konkrétan emlékszem arra, hogy még voltak évszakok: a tél után a tavasz következett, mielőtt beköszöntött volna a nyár, majd az ősz – és így tovább. Most mi van? Vagy baromi hideg, vagy döglesztő hőség. Ha már egy színész is észreveszi, hogy „klímaváláság” van és ezt ennek ellenére bizonygatni kell, akkor ott nagy a baj. Aztán a Greenpeace elvitt az Antarktiszira, ahol tudósok mutatták meg, hogy mekkora a baj és nem divatból hisztiznek a környezetvédők. Olyan hajósokkal találkoztam, akik harminc éve róják a tengereket és a könnyeikkel küszködve állítják, hogy a pusztulás visszafordíthatatlan, hiszek nekik, mert tudom milyen, amikor eljátsszuk a sírást. Ezek komoly, valós aggodalmak voltak. Kérdés: mit tudok én segíteni? Mozitsztár vagyok, így felajánlottam, hogy használjuk az arcomat. Most, hogy sikerült, a tervezettnél jóval több, csaknem négymillió aláírást összegyűjteni, optimistábban látja a helyzetet? Viccel? Az egy év alatt, amíg a filmet forgattuk, nagyon sok tudás ragadt rám. Még a tudósok is döbbenten állnak a tény előtt, mennyire felgyorsult a bolygónk átalakulásának folyamata. Ismeri a mondást: a pesszimista ember annyiban különbözik az optimistától, hogy az információk birtokában van. Nem vagyok tudós, de azt be kell látni, hogy az emberiség nincs olyan állapotban, hogy felfogja, a Föld pusztulásra van ítélve. Az agyunk nem képes arra a nyugati társadalmakban, hogy a saját halálunkat feldolgozzuk. Arra meg pláne nem, hogy a globális pusztulást befogadja. A kihívás, hogy beszédet generáljunk az emberek között, akik nem, nem akarnak, hanem nem tudnak kommunikálni. Ez pedig az igazi kihívás. Valahogy muszáj lelassítani a globális felmelegedést. Én személy szerint megrettentem attól, mennyire törékeny a Föld egyensúlya. Az nem normális, ha elmész az Atlantiszra és egy pólóban tudsz szaladgálni. Még nyáron sem. 
Ha már szóba hozta a nyugati ember agyi limitáltságát: ön szerint mit kell tennünk? Nem venni műanyag palackos vizet? A hiba, amit egyes civil szervezetek is elkövetnek, hogy a fogyasztót teszik felelőssé minden problémáért. Ne vegyünk műanyag palackos vizet? Jó, de akkor hol vannak az üveges kiszerelések? Persze, sok barom van, aki ész nélkül szemetel, de a legtöbben azért igyekszünk tenni valamit, például a szelektív szemétgyűjtéssel. De mondjuk ki: nem rajtunk múlik a szebb jövő. Szabályozásra, törvényhozásra van szükség és sok százmillió dollárra, melyet a fogyasztóközpontúság csökkentésére szánunk. A Greenpeace egyre több embert győz meg arról, hogy tudassa a döntéshozókkal: amit eddig csináltatok, rossz. Nem tudjuk mi a megoldás, de ha kell akkor állítsuk feje tetejére a világot. Mit szól ahhoz, ahogy a „döntéshozók” reagáltak Greta Thunbert klímaharcos aktivista megnyilvánulásaira? Most akkor azokról az üresfejű figurákról beszélünk, mint Bolsonaro, Trump, Salvini meg még jónéhány jobboldali idióta? Van ez a kereszténydemokrata fazon, José Luis Martínez-Almeida, akit idén megválasztottak Madrid polgármesterének, egy iskolában egy kisdiák feltett neki egy kérdést: mi mentene meg előbb, a Notre Dame-ot vagy az amazonasi esőerdőket. Erre az volt a válasz, hogy a katedrálist, mert az Amazonas nem a világ tüdeje, aki ezt állítja, hazudott. Nem akartam elhinni. Tudja mit? Van egy jó hírem. Ezeknek az alakoknak előbb-utóbb menniük kell, mi meg maradunk. Azok az egyének, akik a valóságot tagadják köztörvényes bűnözők, közülük is a legveszélyesebb Bolsonaro. Ezek a nímandok sértegetnek egy tizenhat éves tinit? Szégyelljék magukat. Greta a jövő. Félnek tőle. Felnő egy generáció, aki nem veszi be a hazugságokat és a mellébeszélést.
Amíg a filmet forgatta, ön is találkozott elég sok politikussal. Volt olyan, akiben megbízott? Számos európai országban zajlanak most választások. Nagy szavak hangoznak el a kampányokban. De hol van a környezetvédelem? Jó esetben a sor végén, egyfajta mellékes problémaként. Spanyolországról vannak a legpontosabb információim, a bolygó megmentése itt még nem téma. Nem vagyok politikai elemző, de a válasz sajnos nem. Nincs manapság megbízható politikus. A Sanctuary-ban nem alakít semmilyen szerepet, magát adja. Civilként hogyan látja a sztárrendszert és a social mediát? Tudomásul vettem, hogy a bátyámat és engem kellett filmezni ahhoz, hogy támogatókat szerezzünk az ügynek. Vannak olyan színészek, akik egyben influencerek, vagy még inkább pénzt akarnak szerezni a saját sztárságukból, engem ez hidegen hagy. Nem az én világom. De azt sem értem, amikor emberek selfie-ket készítenek és kirakják magukról a netre. Amikor én voltam huszonéves, ez nem volt divat. Nem volt arra szükségünk, hogy mások véleményt alkossanak rólunk. Olvass könyvet, gondolkodj, alkoss véleményt. Bármit, csak vegyük komolyan a világot magunkon túl. 
Azért mobilja, van, látom. Igen, van. És akkor veszem fel, ha az alkalom adott és kedvem van hozzá. Az egyik legjobb barátom mindig le szokott szidni, hogy sosem ér el. Nem baj, mondtam neki, ez normális. Majd beszélünk, ha lesz időm. De visszatérve arra, ami fontos. Ezzel a népszerűsítéssel, az én célom az, mint a Greenpeace-é: 2030-ra az óceánok harminc százaléka legyen tájvédelmi terület, ahol sem halászat, sem szemétledobás nem lehetséges. Ha ez nem jön össze, harminc év múlva több műanyag lesz a vizeinkben, mint hal. Majdnem olyan meggyőző, mint a Nem vénnek való vidék című Coen-moziban, mely Oscart ért. Ha csak azt kaptam volna érte. Egyszerre ijesztő és büszkeséggel tölt el, hogy tíz pszichológus éveken keresztül elemezte a filmtörténet négyszáz leghíresebb főgonoszát: ebből százhuszonhatot tartottak pszichopatának és ezen belül az én alakításomat hozták ki tökéletesnek, aki olyan érzelemmentesen gyilkol, mintha csak fogat mosna. Szóval, azért sem érthetek egyet most önnel, mert olyan szenvedélyes vagyok a gyermekeim jövőjével kapcsolatosan, hogy arra szavaim sincsenek. Idén, többek között Budapesten forgatta Denis Villeneuve a Dűne új változatát. Erről mit lehet most így előre elmondani? Frank Herbert regénye a nagy sci-fi klasszikus, már akkor olvastam, amikor először megjelent. Denis Villeneuve pedig az egyik legjobb rendező a szakmában, amikor felhívott, még el sem tudta mondani, miért keres, igent mondtam neki. Még a homokférget is eljátszottam volna, el is gondolkodott ezen! Az én mázlim az, hogy az elmúlt harminc évben elképesztő művészekkel dolgozhattam együtt. Végül Stilgar szerepét kaptam meg, aki a fremenek vezére a Dűne bolygón. Egyfajta cirkoruhát hordanak, ami az összes folyadékot – a verejtéktől a vizeletig újrahasznosítják. Barátom, gondoltam, lehet, hogy egy-két évtized múlva, ez lesz a valóság: csak ilyen cirkoruhával tudunk majd túlélni. 

Névjegy

Javier Bardem (Las Palmas, 1969. március 1. –) Oscar- és Golden Globe-díjas spanyol színész.   

Témák
film interjú
Frissítve: 2019.10.18. 13:53

Ismét utcán a „népszabis” Fedél Nélkül

Publikálás dátuma
2019.10.17. 14:16

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Újra, most negyedszer, „népszabis” formában jelent meg ma a Fedél Nélkül, a 2016-ban megszüntetett Népszabadság szerzőinek és fotósainak cikkeivel, képeivel.
A hajléktalanok lapja először a napilap megszűnése után „fogadta be” a szerkesztőséget egy szám erejéig, azóta ebből hagyomány lett. Az évenkénti különkiadások extra költségeit a Népszabadság volt munkatársai állják, a bevétel pedig az otthontalanoké. A most megjelent lapban egy összeállítás készült még az önkormányzati választások előtt „ha én lennék a főnök a városban” címmel. Gerendai Károly üzletember, a Sziget Fesztivál alapítója például így fogalmazott: Budapest tényleg egyre menőbb helynek számít az egész világon, amit imádnak a turisták és az itt élő külföldiek. De a benne élő magyarok közül sokan nem örülnek ennek, csak panaszkodnak miatta. Nem mondom, valóban akadnak orvosolandó problémák sok turista miatt, de szerintem sokkal több előnyünk származik belőlük. (...) Bár tudom, ezzel a kijelentésemmel sokaknál nem leszek népszerű, "ha én lennék a főnök", megpróbálnám fölszámolni azt az áldatlan helyzetet, hogy 23 város működik a fővároson belül, ezért a közös érdek néha az egyéni érdekek mögé szorul a teendők sorában. Alföldi Róbert színész-rendező pedig azt mondta: „Csak szakembereket választanék magam mellé. Így mindenki azzal foglalkozna, amihez ért.” Szemere Katalin újságíró, a Népszabadság volt munkatársa, az újraindított Presszó című sorozat szerkesztője azt válaszolta a kérdésre, hogy „Jóval nagyobb teret adnék a graffitiseknek. A védett és frissen felújított épületeket ugyanakkor lekenetném olyan folyadékkal, amelyen nem tapad meg a falfirka. (…) Erőteljesen támogatnám a független kulturális projekteket – az értéket közvetítő beszélgetős műsorokat is.” Kérdés, hogy Karácsony Gergely új főpolgármester mit fogad majd meg a tanácsokból, de az eddigi nyilatkozatai alapján legalábbis úgy tűnik, néhány nem áll messze tőle. A lap szerzői között találjuk Tamás Ervint, Doros Juditot, Fekete Gy. Attilát, N. Kósa Juditot, Dési Andrást, Horváth Gábort, Péterfy Gergelyt, Hargitai Miklóst, Kácsor Zsoltot, Pető Pétert, Verebélyi Bélát és Zilahy Tamást. A kiadványban hajléktalan költők verseit is olvashatják és emellett interjút Gellért Andrással és Hajdu Steve-vel.
Szerző
Frissítve: 2019.10.17. 19:20

Betűtípusoktól az orvosi műszerekig

Publikálás dátuma
2019.10.17. 12:35

Fotó: Villányi Csaba és Salát Zalán Péter
Ismét sokszínűségével és rendhagyó vállalkozásaival ragadja meg figyelmünket a formatervezés világa Budapesten.
A design az egyik legizgalmasabb művészeti ág: állandó hétköznapi jelenlétével, különféle kísérleteivel és folytonos megújulásával úgy mindennapjaink része, hogy gyakran észre sem vesszük. A Design Hét Budapest azonban évről évre ráirányítja figyelmünket e sokszorosan rétegzett, és más művészi kifejezési formákba ágyazott műfaj bravúrjaira. A programkínálatból mindenki megtalálhatja a kedvére valót az egy hét elteltével is: a mai modern finn design legérdekesebb darabjait bemutató Wild at Heart című kiállításra például még október végéig ellátogathatunk, és decemberig vár a Határtalan Design kiállítás díjazottjait felvonultató tárlat is az idén huszonöt éves Eventuell Galériában. A számos lehetőség közül mindenképp érdemes útba ejteni a napokban a Hagyományok Házát is, Egy betűtípus is képes magában hordozni azokat a jegyeket, amik meghatározzák egy márka brandjét ahol a Magyar Formatervezési Díj és a Design Management Díj alkotásait vehetjük szemügyre. Az idei évben is egyedülálló és bravúros ötletek várnak minket: geometrikus tapéták, porcelán étkészlet, intelligens tápszerkészítő, valamint átlátszó bakelitlemezből készült szemüvegkeret is szerepel az alkotások sorában.
Olykor nem várt módokon bukkanhatunk a designra, ezt bizonyítja a Magyar Formatervezési Díj egyik különdíjasa is: az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kultúráért Felelős Államtitkárságának különdíját a Kariyon betűtípus nyerte el. – Egy betűtípus is képes magában hordozni azokat a jegyeket, amik meghatározzák egy márka brandjét. Ez is így született, mivel leginkább magamnak készítettem, mert egy új egységes arculatot és brandet akartam kialakítani a nevem mögé – mondta el lapunk megkeresésére Prell Norbert a betűcsalád tervezője. Az alkotó hangsúlyozta, a betűtípus modern, tágas és könnyen olvasható, ami modernitása mellett a feszített vonalvezetésével emlékeztet a hagyományos kalligráfiára. – Régebben a betűtervezés egy kiváltságos és merész vállalkozás volt még a grafikán belül is. Egyrészt mert nagyon időigényes folyamat, másrészt mert nagy a konkurencia. Hónapokat tölt a tervező az asztalnál, ám kérdéses, hogy megveszik-e, vagy megtérül-e a befektetett idő. Ezért ahelyett, hogy minden arculati projektnél új betű tervezésébe fognának, sokan inkább a meglévő, már ismert betűket választják. Ebben én sem vagyok kivétel – részletezte Prell Norbert. Ugyanakkor hozzátette, sokak szerint a betűtervezés olyan akár egy betegség, ha valakit „megfertőz”, nem lehet abbahagyni. S meggyőződése, hogy betűtípust csak szívvel, türelemmel és elhivatottsággal lehet készíteni. Kiemelte, egyre többen kezdenek ismerkedni a szakmával, és több, akár szokatlan betű is köztudatba kerülhet. – Ez kihat a kereskedelmi grafika területeire is (arculat, csomagolás, plakát), s ezzel az egész tervezőgrafikára. Az üzleti szférán belül is egyre többen terveztetnek saját betűtípust – fűzte hozzá. Elmondta, úgy érzi, az internetnek, és a modern médiumoknak köszönhetően, az elmúlt tíz évben a szakma Magyarországon is nyitottabbá vált a tipográfia, és a betűtervezés terén.
Szintén a betűtervezés adottságait is kihasználva, összetett koncepcióval nyerte el a Magyar Formatervezési Díj vizuális kommunikáció kategóriájának díját a 2017-es Lipcsei Könyvvásár magyar pavilonja Csend legbelül címmel. A kimondottan a projekt idejére összeálló csapat – Salát Zalán Péter, Sztranyák Gergely, Sztranyák Zsófia és Zilahi Péter – a műfaji határokat könnyedén átlépve, összművészeti alkotással pályázott a hazai elismerésre. A szavak közti üres, mégis jelentéssel bíró, nyelveken és kultúrákon átívelő teret fókuszába helyező munka izgalmas élményt kínált a nemzetközi esemény látogatóinak. A többszörösen is díjnyertes koncepció – az idei évben a Német Formatervezési Díjon (German Design Award) is a győztesek közé választották Fair and exhibition kategóriában – egy labirintusba vezette a betérőt, ahol a könyvvásár zajától eltávolodva 2016 magyar irodalmának legjelentősebb darabjaiból olvashatott a falakon. A pavilon finom utalásokkal kalauzolta a látogatókat: a falakon látható feliratok például az egykori grafikus és betűtervező, Albert Kapr professzor Leipziger Antiqua betűtípusának redizájnolt betűjével készültek, amelyet egy kortárs betűtervező, Tim Ahrens Just Another Foundry cége tervezett, a neve: Jaf Lapture. – Ez nem csak tisztelgés a lipcsei tervező előtt, ám az olvasást is könnyebbé teszi. Bár ezzel többnyire nem szembesülünk, komoly jelentősége van a betűválasztásnak egy adott könyv szempontjából – számolt be róla lapunknak az alkotó csapat egyik tagja, Sztranyák Zsófia grafikusművész.
S noha elsőre felmerülhet bennünk: hogyan kerülhet a design kategóriájába egy pavilon, a tervező elmondta, bár nem klasszikus objektumról van szó, mégis formabontó, hiszen lényegében irodalmi, építészeti és grafikai gondolatok, reflexiók egymásra épülésének halmaza alkotja az installációt. – Úgy szerettük volna reprezentálni az irodalmat, hogy nincsenek kiállítva könyvek, mégis érezni az irodalom esszenciáját. Ez szerintünk igenis a designhoz tartozik – jegyezte meg. Az foglalkoztatta őket, miként lehet befogadni az irodalmi alkotásokat az olvasási körülményektől függetlenül. S hamar egyértelművé vált, minden esetben a csatornának van jelentősége: egy üres légtér, ahol egyik gondolat eljuthat a másikig. Itt lép be a csend is – részletezte a művész. – Az írásbeliségnek is van egy ilyen vetülete: az a pont, ahol nincs fekete nyomat, a szóköz. Ezt az elképzelést helyeztük el a vásári zűrzavarban, s az volt a célunk, hogy a látogatók a labirintus végére érve egy zárványt, egy belső burkot érjenek el, meglelve a saját csendjüket. Épp úgy, ahogy az irodalmi alkotások is hatnak ránk – jegyezte meg, majd hozzáfűzte: én az emberek érdeklődésében és nyitottságában hiszek. Fontos, hogy a befogadónak is legyen feladata, ne csak kész, előre „megrágott” tényt, gondolatot, vizualitást kapjon, ebben hiszek és ennek van jövője. Infó: Magyar Formatervezési Díj kiállítás, ingyenesen látogatható október 19-ig a Hagyományok Háza Maácz László kiállítótermében.
Az alkotó szerint formatervezéssel a betegek felhasználói élménye is fejleszthető
Fotó: Magyar Formatervezési Díj

Designnal a jobb egészségügyi élményért

 Számomra a design mindig egy gyakorlatban használt eszközhöz kapcsolódik, illetve a design egy tárgyra való igényünkből ered. A fiatal tervezők hozzáállása az attitűdjüket is meghatározza, tehát hogy az illető éppenséggel képzőművész, iparművész, designer – nyilatkozta lapunknak Csicsics Gergő, a diák kategória díjazottja. A fiatal tervező a Mediso Kft. számára készült gyógyászati termékcsalád formatervezésével érdemelte ki az elismerést, amely egyben a diplomaprojektje is volt. Az alkotó úgy véli, formatervezéssel fejleszthető az orvosi műszerek ergonómiája, az asszisztensek és a betegek felhasználói élménye, a képalkotó műszerek esetén pedig csökkenthető a vizsgált személy szorongása. Hangsúlyozta: a környezetvédelem miatt fontos szempont, hogy egy tárgy lehetőleg hosszú élettartamú legyen, a jó design alapelvei ellentmondanak a tervezett avulásnak. Ez az orvosi műszerekre is vonatkozik, sőt a használat közbeni megbízhatóság az egyik legfontosabb követelmény.

Szerző
Frissítve: 2019.10.17. 14:45