A biogyümölcsöt nem mindenki engedheti meg magának, de a „vegyél hazait, vegyél helyi termesztésűt, vegyél szezonálisat” szabályok betartásával látványosan csökkenteni lehet a kockázatokat. Minél közelebbről érkezik a termék, illetve minél rövidebb idő telik el a fogyasztás és a betakarítás között, általában annál kisebb az akaratlan vegyszerfogyasztás veszélye. Ez általánosságban is igaz az élelmiszerekre, a zöldség- és gyümölcsfélékre pedig olyan ökölszabály alkalmazható, amely alól leginkább csak egyes peszticidek lebomlásával összefüggésben akadnak kivételek (előfordul, hogy egy növényi táplálékban a polcra kerüléskor még túl sok a vegyszer, majd idővel csökken a lebomlás miatt, de ha így van, az eleve szabálytalan – határérték feletti szermaradványt tartalmazó élelmiszer nem kerülhetne az üzletekbe).
Aki tudatosan és egészségesen szeretne táplálkozni, annak le kell számolnia azzal az illúzióval, hogy a termesztésben csak az emberi egészségre veszélytelen szereket használnak, hogy minden esetben betartják a mennyiségi és az időbeli korlátozásokat, és hogy az üzletekbe (beleértve a multinacionális láncokat) csak olyan gyümölcs juthat, amely nem tartalmaz határérték szermaradékot. A magyar mezőgazdaság ugyanakkor ebből a szempontból kedvezőbb képet mutat az európai átlagnál. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) legutóbbi, 2017-es vizsgálati jelentése legalábbis azt mutatja, hogy a 2607 megvizsgált magyar mintának alig a 2,5 százaléka mutatott határérték feletti vegyszermennyiséget – ez lényegesen több például Svédország 0,2 vagy Dánia 0,6 százalékos értékénél, de a legtöbb uniós országénál így is alacsonyabb, a nagy déligyümölcs-exportőr Ciprus, Görögország vagy Portugália adatánál pedig lényegesen jobb. Hasonló következtetésre jutott Darvas Béla növényvédő szakmérnök, az MTA doktora is, aki a Környezetbarát mezőgazdaság fórumon tette közzé az álláspontját a napokban: ő az RASSF (az Európai Unió élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszere) adatbázisa alapján állítja, hogy „a hazánkból kikerülő import élelmiszerek egyenesen dicsérendő statisztikával bírnak, és ezt nem mi állítottuk ki magunkról”. Darvas szerint magyar viszonylatban nem a növényvédőszerekkel kapcsolatos riasztások a legsúlyosabbak, hanem a higiéniai problémák (Salmonella, Listeria) és az aflatoxinok (rákkeltő gombamérgek). „Csak harmadik a sorban a növényvédőszer-maradék, alig megelőzve a nehézfémeket” – írja.
Magyarországról egyebek között a szürkepenész elleni tebuconazole, illetve a rovarölő klórpirifosz előfordulását említik. Utóbbi azért különösen érdekes, mert az ártalmas kemikáliák ellen küzdő nemzetközi szervezetek épp a közelmúltban intéztek nyílt levelet a EU tagállamok környezetvédelmi, egészségügyi és mezőgazdasági minisztereihez a betiltása érdekében egy olyan európai petícióra hivatkozva, amelyet több mint 200 ezren írtak alá. Kutatások valószínűsítik, hogy a rovarölő idegméreg egész életre kihatóan csökkenti az érintett csecsemők IQ-ját, a tartós memória képességét, köze lehet az autizmushoz és a hiperaktivitáshoz (ADHD), befolyásolja a pajzsmirigyhormon-szabályozást, és összefüggésben állhat a férfi meddőséggel, valamint a mell- és tüdőrákkal is. A szer az EFSA biztonsági szűrőjén is fennakadt – még vizsgálják, de az már tudható, hogy a maradékai gyakran bukkannak fel például a lengyel almában, illetve az olasz szőlőben és őszibarackban.
Irányított érés
Elsősorban a déligyümölcsöket, főleg a citrusféléket kezelik olyan növényvédőszerekkel, amelyek gyorsítják, vagy éppen lassítják az érést. Hunyadi István, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmajözi Szervezet és Terméktanács szakmai igazgatója szerint a távoli országokból érkező gyümölcsöket már a feladó helyen kezelik rothadásgátló, gombaölő szererekkel, hogy kibírják a hosszabb szállítási időt. A szakember hangsúlyozta: az uniós szabályozás szigorú, a csomagoláson fel is kell tüntetni, hogy mely gyümölcsöket kezelték ilyen kemikáliákkal. Lemosni nem lehet ezeket a szereket (a Lidl-ben vagy az Aldi-ban, ahol az új szabály bevezetése óta jelentősen megnőtt a biogyümölcsök választéka és forgalma, rendszeresen jelzik is, hogy az érintett déligyümölcsök héja fogyasztásra nem alkalmas – a szerk.). Természetesen itt is a mérték az egyik legfontosabb szempont. Ha valaki naponta nagy mennyiségű citrushéjat fogyaszt, annak számolnia kell esetleges káros következményekkel. Tudományos kísérletek igazolták, hogy a héjra juttatott növényvédők ugyan részben felszívódnak a héj szövetébe, de a gyümölcshúsban nem lehet kimutatni a szerek jelenlétét.
A banánt az ültetvényeken éretlenül szüretelik le, majd a rendeltetési helyén érésgyorsítóval kezelik. Budapesten is található banánérlelő raktár, innen kerül a zöldes színű, értelenül érkező gyümölcs éretten, sárgán az üzletek polcaira. Többnyire hasonló technológiával érlelik az avokádót, mangót: például etilén tartalmú gázzal kezelik, amit a gyümölcs természetes módon is termel, de a nagyobb dózissal serkenteni lehet a gyorsabb érésre.
A jelenség bizonyos mértékig a honos gyümölcsöket is érinti. Ma már a tárolótérben szabályozzák a páratartalmat, a hőmérsékletet, a szén-dioxid arányát, csökkentik az oxigénszintet, és metil-ciklopropén gázzal nagymértékben lassítják az alma, illetve újabban a körte és a szilva érését. Így az alma akár egy évig is különösebb minőség romlás nélkül tárolható, de a szilva is legalább egy hónappal tovább fogyasztható.
Hunyadi István azt is elmondta: a fóliás, üvegházas termesztésben kevesebb növényvédőszert használnak a gazdák, mint a szabadföldi technológiákkal. Az üvegházakban szabályozható a páratartalom, a hőmérséklet, a szellőzés, a fénymennyiség s olyan klimatikus körülmények alakíthatók ki, amelyek nem kedveznek a növényi kultúra számára veszélyes gombafajtáknak. A szabadföldi termesztésben nagy kockázat például a hosszabb nedves időszak, ami elősegíti a gombafertőzések megjelenését. A fóliás, üvegházas technológiák esetén hatékonyabb a biológiai védekezés is, hiszen egyebek mellett betelepíthetők olyan ragadozó atkák, amelyek elpusztítják a növény parazitáit, illetve olyan fürkészdarazsakat, katicabogarakat, amelyek a levéltetvek ellenségei.
– Jelenleg az EU-ban már kizárólag szelektív növényvédő-szereket használhatnak a mezőgazdaságban, amelyek célzottan egy bizonyos kártevőt, gombát pusztítanak el – hangsúlyozta Apáti Ferenc, a FruitVeB alalnöke, egyetemi docens. Mára szinte minden általános, széles spektrumú növényvédelmi kemikáliát betiltottak az unióban.
A szakértők szerint a déligyümölcs-importot nem lehet kitiltani az áruk szabad áramlása miatt. A döntés tehát a fogyasztókra marad. – Bihari Tamás
Napi 80 deka az egészségért
Az utóbbi öt évben újra nőtt az éhezés a világban, ma a Föld lakosságának 11, Európa népességének 2 és fél százaléka nem jut elegendő élelemhez – derül ki az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO) egyik tanulmányából. Ha azt nézzük, hogy kiszámíthatóan folyamatosan, vagyis biztonságosan hányan nem kapnak elegendő és egyben tápláló élelmiszereket, vagyis hányan nem élnek élelmiszerbiztonságban, az arány ennél sokkal rosszabb: több mint 26 százalék. Az éhezés a gazdaságilag visszaeső térségekben ugrott meg drámaian, míg a mennyiségileg elegendő, de nem elég tápláló élelmiszerek fogyasztása ott jellemző, ahol nőtt, de csak kis mértékben emelkedett az életszínvonal. Ebben a körben látványos javulást hozhat a zöldség- vagy gyümölcsadag megemelése.
Elterjedt nézet, hogy napi egy alma, vagy ennek megfelelő más gyümölcs elég az egészség megőrzéséhez, így a gyümölcsök legtöbbször valamilyen kiegészítőként, desszertként élnek a tudatunkban – holott az volna jó, ha inkább étkezésünk szerves részeként fognánk fel őket, és így emelnénk az adagokat.
Brit kutatók összehasonlító vizsgálata pontosítja a népi bölcsességet: azt mondják, valóban elkerülhetjük a szív- és érrendszeri betegségeket, a rákok összes fajtáját, ha napi 10 zöldség- gyümölcs adagot fogyasztunk. A tudósok adagonként 8 dekával számoltak, vagyis összesen 80 deka zöldség vagy gyümölcs kellene a látványos eredmény eléréséhez. Ha ebből a mennyiségből fél kiló helyben vagy közelben termett gyümölcs lenne, már rendben is lennénk, s ezzel azt is elkerülnénk, hogy feleslegesen tartósító vagy érésgyorsító szerek kerüljenek a szervezetünkbe. A háziasszonyok a megfizethetetlenül magas piaci árakra panaszkodnak, és igazuk is van, meg nem is. Ma nem divat megvenni például az olcsó almát, pedig igazi egészség-bomba: ilyenkor ősszel tepsiszámra ehetjük sütve, köretként, desszertként, vagy csak úgy uzsonnára, tízóraira, de egy adagot akkor is biztosan elfogyasztunk, ha gyümölcsturmixot készítünk, netán a reggeli müzlibe keverjük, aszalva, reszelve vagy darabolva.
A történelem azt igazolja, hogy az emberek élelmiszerbiztonságát központi döntésekkel is lehet növelni: nagyon következetes végrehajtással nemcsak az éhezést lehet elkerülni, hanem a lakosság egészségi mutatóit is lehet javítani.
Sokan jósolták Kuba teljes összeomlását, amikor az 1900-as évek elején az ország gazdasági válságba került, de nem ez történt, mert a szigetországnak sikerült elkerülnie az éhezést. Az állam úgy döntött, hogy a helyi és egyben vegyszermentes élelmiszer-termelést ösztönzi és segíti, az emberek telkeket kaptak, ahol gazdálkodhattak, ingyenes képzéseket szerveztek nekik, például vegyszermentességet oktatók érkeztek Ausztráliából, a városi foghíjtelkeken is elkezdtek gazdálkodni. A termés egy részét át kellett adni az államnak, de a nagyobbik részével azt csináltak, amit akartak, eladták, vagy megették. Sokak számára váratlan eredmény volt az is, hogy az éhínség elkerülése mellett a lakosság egészségi állapota is jelentősen javult.
Hasonló eredményre jutott az első világháború alatt német gazdasági blokád alá helyezett kicsiny Dánia is. Ők egy táplálkozási kérdésekkel is foglalkozó orvos, dr. Hindhede programja segítségével kerülték el az éhezést. Ez megszüntette a hús, a margarin és a kávé fogyasztását, csak minimális barna sört engedélyezett. Teljes kiőrlésű rozskenyeret, krumplit, árpát, zöldséget, ezen belül is sok céklát, tejet és némi vajat ettek, és ezek hozzávalóit termelték a válság időszakában. Azon túl, hogy túlélték a blokádot, Dániában a lakosság egészségi állapota jelentősen javult, és a háború végén egész Európában dúló halálos influenza- és tbc-járvány az országot szinte teljes mértékben elkerülte.
Ezek a példák azt üzenik, sem az éhezésbe, sem a viszonylagos gazdasági növekedést mutató országokban terjedő rossz minőségű gyorsételek fogyasztásába nem kell beletörődni, s érdemes helyi szinten is belevágni hasonló programok megvalósításába.
Kassai Melinda írása a Népszavának
