Ego a boncasztalon – A Radnóti színpadán a Molière the passion

Felkavaró, a finomkodástól messze távol álló, olykor brutálisan sokkoló Hegymegi Máté rendezése, a Molière the passion a Nagymező utcában.

Boncteremmé változott a Radnóti Színház a Molière the passion című előadásban. „Ő”, így hívják a főszereplőt, egy boncasztalon fekszik, körülötte befőttes üvegekben emberi szervek. (Díszlettervező: Fekete Anna). A szerelemről monologizál: „A szerelem a nyelveden szétomló puha ostya. A szerelem a tüdődből az oxigént kinyomja. Úgy eltölt a szerelem, ágaskodik, kirobban. Gyomorráktól, ellenségtől nem véd meg semmi jobban. (….) Nem álmodozom, nem vagyok lúzer ebben, Egy élvezés magában semmire nem elég, Aki nem szeretett, félálomban élte életét.”

Hegymegi Máté fiatal rendező, aki több munkájával is felhívta már magára a figyelmet, gondolt egy merészet és egy provokatív, vad, de nagyon is kortárs darabot választott. Feridun Zaimoglu, Günter Senkel és Luk Perceval Molière the passion című drámája négy Molière komédia, A mizantróp, Don Juan, Tartuffe és A fösvény motívumait, szereplőit használja fel, gyúrja össze. A szöveg verses formát követ, Forgách András nagyszerű, a költőiséget és a trágárságot egyneművé tevő, egymásba olvasztó fordításában. (Dramaturg: Garai Judit) „Ő” az említett Molière művekből ismerős főhős, embergyűlölő, képmutató, fösvény. Egy bevállaltan utálatos, negatív figura. Ami mégis a környezte fölé helyezi, az a hatalom, legalábbis mindig sikerül elérnie, hogy függjenek tőle. Ez a darab az ő nyilvános lelki és testi kitárulkozása, ha tetszik, élve boncolása. „Ő” Pál András megformálásában már az elején lemeztelenedik, nem csak lelkileg, de testileg is. Ez persze most különösen közéleti aktualitással bír. A meztelenség a hatalom, a nyomásgyakorlás egyik látványos eszközévé válik. És abszolút nem mellékes, hogy miként kezeli ezt a környezte. Nem csak, hogy elfogadják, hanem részesévé is válnak, ennek az abszolút nem egyenrangú játéknak.

„Ő” élveboncolása egyszerre beismerés, vívódás és gyónás. A bűnök mások előtti kiokádása. De ezek a bűnök már az egész közegbe beleivódtak. Nem lehet onnan eltüntetni sehogyan sem. Nincs az a szer, amely tisztára mosná. A szennyeződés beleégett a falakba, a tárgyakba, sőt, magába a levegőbe. Az előadás alapvetően Pál Andrásé, de muszáj a partnereket felsorolni, mert Porogi Ádám, Sodró Eliza, Tóth Zsófia eh., Kováts Adél, Rusznák András, Lengyel Benjámin eh., Vilmányi Benett és Gazsó György, valamennyien kiveszik a részüket a koncentrált, rendkívül hatásos összjátékból.

Az egyik jelenetben megidézik Rembrandt Dr. Tulp anatómiája című híres képét, amely egy korabeli nyilvános boncolást örökít meg. A kíváncsi polgárok a halott fölé hajolnak, mintha féltett titkait szeretnék kifürkészni, most már felhatalmazva a sorstól.

„A szerelem mikor elszáll a füst, a jeges semmisem, /Szétnyomva, szétmállva, széttiporva, egy nincstelen, /Állok halálom szürke hajnalán, koponyák mezején.(…) Aki él, saját élő húsába tép a vágytól, aki él, csikorogva váltja meg magát a halálos szép némaságból.”