Ha jól érti

Magyarországnak az az érdeke, hogy Törökország Szíria felé nyissa ki a kapukat a migránsok előtt. Ezek az emberek vagy Szíria, vagy Európa felé mehetnek: ahhoz, hogy Szíria, vagyis hazafelé induljanak, katonailag stabilizálni kell az ottani területeket. "Ha jól értem, ez történt most, létrehoztak egy biztonsági zónát", ezt mondta Orbán Viktor szokásos péntek reggeli rádióinterjújában. Recep Tayyip Erdogan török elnök zsarolására reagált, aki azzal fenyegette meg az Európai Uniót, hogy ha nem vállal át többet a török területen működő menekülttáborok költségeiből, akkor az ott élő 3-4 millió szír menekültnek szabad utat ad.

Az Unió azonban másképpen érti, mint miniszterelnökünk. Eleve ad pénzt e táborok fenntartásához, az Európai Parlament és a tagországok a szíriai török katonai beavatkozást és a biztonsági zónára vonatkozó tervet egyaránt elutasítják. A szíriai kurdok lerohanása, az arab menekültek tervezett betelepítése a többségében kurdok lakta övezetbe világszerte tiltakozást szült, a magyar miniszterelnökön kívül nem sokan álltak ki a török fellépés mellett. Még az igen óvatosan fogalmazó NATO főtitkár is csak annyit jelentett ki: a tagországok védelmi miniszterei elismerik, hogy Törökországnak vannak legitim biztonságai igényei a térségben. A szövetség nem ítélte el a török offenzívát, de nem is nevezte indokoltnak.

Tavaly októberben a magyar külügyminiszter még hevesen tiltakozott az ellen, hogy Ukrajna „megfélemlítés céljából” telepít rendőri és katonai erőket Kárpátaljára. Vagyis saját területére, egy olyan régióba, ahol magyarok is élnek. Néhány hete a magyar sajtó és az RMDSZ is felkapta a fejét arra a székelyföldi román hadgyakorlatra, amely során egy hibridháborúra való felkészülést gyakorolt a román hadsereg, azt sugallva, hogy az ott lakó magyar többség nemzetbiztonsági kockázatot jelent Románia számára. Ha jól értem, ezzel a nyilatkozattal és az Erdogan melletti kiállással erősen romlott a magyar kisebbségekért aggódó nemzet miniszterelnökének imázsa és hitele is.