Hétvégi rasszizmus

A gyerekkel néztük a tévét, mégpedig az X-faktort. Nem tudok mást felhozni a mentségemre, mint hogy a gyerek megátalkodott faktor-rajongó, és mint ilyen, ragaszkodik a jogaihoz. Gyerekkel nézni tehetségkutatót azért is jó, mert ő még tiszta szívvel szurkol, és sajátos szempontok szerint választ kedvencet. Nála például az a nyerő, aki jól énekel, kellően fiatal és jól néz ki. Mondhatnám, hogy egyfajta egészséges rasszizmussal tekint az énekesekre, és ezt nem is titkolja. Ismerve a forrásokat, amelyekből merít, a sorozatokat és a különböző magazinokat, egyáltalán nem csodálkozom, ő egy jól funkcionáló célközönség. Az ő rasszizmusa nem politikai, sokkal inkább szórakoztatóipari jellegű tehát.

Kalányos Marika az idei széria egyik legjobb hangja volt, ezt senki nem vitatta. Az alig 14 éves kislány olyan tisztán és természetesen énekelte a legnépszerűbb keresztény dalszerző, Pintér Béla Homokba írva című számát, hogy kétség sem fért ahhoz, tovább kell jutnia. Az egykori tehetségkutató-győztes zsűritag, Gáspár Laci könnyes szemmel, felállva tapsolt Marikának, amikor befejezte, hogy „Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj./Hagyni kell, hadd vigye a szél! (…) És oda kell menni, megölelni,/Akkor is, ha nem te vagy a hibás!/Odamenni, esélyt adni,/Elengedni minden tartozást!”

Hát… nem egy sztár alkat – mondta a gyerek, és a szájába tömött még egy sort az X-faktor nézéshez rendszeresített csokoládéból. – Úgyse jut tovább.

Megdöbbenve néztünk rá. A barna bőrű, duci kislány és a szegénysorból jött zsűritag szeméből közben patakokban folyt a könny, a kamera kötelességtudóan szuperközeliben pásztázta az arcukat.

Marika persze tényleg nem jutott tovább. A 22 éves Dallos Bogi, akinek szerepe szerint a jövő sztárjait kellene felfedeznie, nem látott benne semmi „közöset”, amihez hozzá tudna tenni. Ahogy zsűritag társa, Márta „Bye” Alex sem. A történet idáig tartana, ha már aznap este nem lepték volna el a fészbúkot a zsűri vérét követelő kommentek. A műsort és vele együtt a csatornát is rasszistának nevezték, egy közismert roma polgárjogi aktivista pedig egyenesen azt írta, hogy bezzeg a „fekete testvérek ilyenkor odamennének és szétkapnák a stúdiót”.

Amúgy lehet, de nem hiszem. Odaát már évtizedek óta túl vannak ezen. Ez inkább lenne jellemző egy olyan országra, ahol mindenki gyanús, aki nem itt született, nem fehér, nem eléggé keresztény vagy nem bajszos. Ehhez képest a fehér, keresztény, bennszülött bajuszosok országában nem egyszer győzött cigány fiatal a hasonló vetélkedőkben. Egyrészt, mert rengeteg a tehetség a legszegényebbek között, másfelől a kereskedelmi tévék is ismerik saját közönségüket. Kalányos Marika nem volt nézőbarát. Talán nem volt elég jó a sztorija, talán nem volt csillogóan szép. Nem volt sztár alkat, és nem is akartak belőle sztárt csinálni. Vagy csak Boginak nem tetszett.

Én mindenesetre nagy tétekben mernék fogadni arra, hogy Marika újra megpróbálja jövőre, és tovább is jut. Ez lesz az ő sztorija, a közönség zabálni fogja. Hogy honnan tudom? A gyerek mondta.