Sáskák

Az elmúlt években több ezer milliárd forintot nyelt el az adófizetők pénzéből a NER, ennek a pénznek egy része meg is jelent Mészáros Lőrinc, Szíjj László, Garancsi István, a Vajna-örökösök vagy épp Tiborcz István vagyonában. Ők a kormány járadékvadászai, amit csak lehet, „szerencsésen megnyernek”, ám a megszerzett vagyont nem mindig tudják hasznosan forgatni, azt felélik, elporlad a kezük között. Olyanok, mind a sáskák.

Ez látható a Mátrai Erőmű esetében is: a korábban jól működő cég csak döglődik, már szabadulna is tőle a nemzet strómanja. Az csak az egyik járulékos kár, hogy ezek a cégek „szerencsésen pályáznak”, azaz viszik a közpénzt; közben viszont azon versenyképes cégek elől orozzák el a megrendeléseket, amelyek képesek lennének az organikus fejlődésre – és nem mellesleg, biztos munkahelyet adhatnának tízezreknek, tartós alapjai lehetnének a magyar költségvetésnek.

Az elmúlt nyolc-tíz évben a kormányközeli NER-cégek közbeszerzéseken híztak hatalmasra, több száz milliárd forintos vagyonokat halmoztak fel, de láthatóan még ez sem elég. Újabb és újabb cégeket vásárolnak fel, ám ehhez nem elég az összeharácsolt vagyon, szükség van további pótlólagos tőkére. Ezt szolgálja most az MNB Növekedési Kötvényprogramja, amelyért minden NER-milliárdos sorba áll, és tartja a markát.

A bennfentesek farvizén majd néhány versenyképes cég is kap az MNB kölcsönéből tíz évre – ők nagy valószínűséggel 2029-ben vissza is fizetik tartozásukat a jegybanknak. A NER-cégek esetében ez nem garantálható, jóval nagyobb az esélyük az összeomlásra, mint azon piaci vállalkozások esetében, amelyek nem járadékvadászatból élnek. És akkor nemcsak azt a 300 milliárdot bukjuk mi, adófizetők, amit most az MNB szétosztogat. Ha megszűnik a NER, a cégbirodalom összeomlása magával ránthatja az egész gazdaságot.