Szinte már nem is okoz meglepetést, hogy Krasznahorkai László sikert sikerre halmoz a hazai és a nemzetközi irodalmi életben. Nincs ez másként ezúttal sem: a szerző az egyik legrangosabb amerikai irodalmi elismerést, a Nemzeti Könyvdíjat (National Book Awards) vehette át magyarul 2016-ban megjelent Báró Wenckheim hazatér című regényéért.
Az Egyesült Államokban a Pulitzer-díj után a második legjelentősebb irodalmi elismerésként számon tartott Nemzeti Könyvdíjat öt kategóriában adják át. Krasznahorkai regénye Ottilie Mulzet fordításában Baron Wenckheim’s Homecoming címmel diadalmaskodott az amerikai kiadó által kiadott, idegen nyelvről angolra fordított irodalom kategóriájában, amelyet tavaly hoztak létre. Akkor Yoko Tawada japán írónőt és Margaret Mitsutani fordítót ismerték el. A kategória idei rövidlistáján olyan szerzők könyvei szerepeltek, mint a finn Pajtim Statovci, a szír Khalid Khalifa, a ruandai Scholastique Mukasonga, valamint a japán Yoko Ogawa.
A kanadai születésű, Prágában élő Ottilie Mulzet fordította többek közt a szerző Seiobo járt odalent című, 2014-ben Best Translated Book Awarddal kitüntetett könyvét is. (Az elismerést az azt megelőző évben, 2013-ban is Krasznahorkai kapta George Szirtes Sátántangó fordításával.) A fordító 2017-ben Borbély Szilárd Berlin-Hamlet című kötetének fordításával is felkerült a National Translation Award és a Best Translated Book Award rövid listájára is.
Karasznahorkai László 2017-ben a Báró Wenckheimről így nyilatkozott: „Ez a regény azóta készült, mióta egyáltalán irodalommal foglalkozom. Nem is egészen ösztönös, hanem némileg elhatározott szándék volt bennem, hogy lezárjam a korábban írt regények sorát. Ez azt is jelenti, hogy regényként ez mindenképpen az utolsó ilyen művem.” Az olvasók szerencséjére azonban nem hagyott fel az írással, noha valóban nem regényeket ír: 2018-ban jelent meg A Manhattan-terv, amely alcíme szerint előjáték volt egy regényhez, majd az Aprómunka egy palotáért – szintén nem regény, hanem bejárás mások őrületébe –, s ezt követte a nemrég napvilágot látott, összművészeti alkotásként aposztrofált, Max Neumann festőművész és Miklós Szilveszter jazzdobos közreműködésével készült Mindig Homérosznak című kötet. Ahogy arról lapunk irodalmi mellékletében, a Nyitott mondatban beszámoltunk, Krasznahorkai legutóbbi könyvének elbeszélője a menekülőlét anatómiai összefoglalóját meséli el. A kötet kapcsán az író a Magyar Narancsnak így nyilatkozott: „(…) felnőttkorom kezdetétől folyamatosan úgy élek, hogy állandóan csak elmegyek onnan, ahonnan egy idő után úgy érzem, hogy el kell mennem. Egy darabig ezt Magyarországon csináltam, 1987 után a világban, és így van ma is. Nem egy édes, idilli paradicsomban ülök ott, ahol épp lakom, hanem csak egy olyan helyen, ahol átmenetileg épp kibírom, és ahonnan megyek tovább. (…) A menekülés számomra mindig egy emberi állapot volt, az egyik emberi létforma.”
A Kossuth-díjas író az elmúlt években sorra vehette át a rangos irodalmi elismeréseket: 2014-ben elnyerte az alternatív irodalmi Nobel-díjként is emlegetett The America Award irodalmi életműdíját, 2015-ben ő vehette át az egyik legrangosabb irodalmi elismerést, a Nemzetközi Man Booker-díjat, s 2017-ben megkapta az Aegon Művészeti Díjat a most Amerikában kitüntetett regényéért. A fogadóirodák évek óta az irodalmi Nobel-díj esélyesei között tartják számon. Tarr Béla 1985 óta szinte kizárólag az ő könyveiből, illetve forgatókönyveiből készítette filmjeit.
A Nemzeti Könyvdíj átvételekor Krasznahorkai László megjegyezte: „Hihetetlen öröm, hogy a fordítóink révén átkelhetünk a határokon, és még Amerikában is otthon lehetünk.”
