Újabb rangos díj Krasznahorkainak

Publikálás dátuma
2019.11.21. 10:28
Krasznahorkai László
Fotó: DyD Fotografos/Geisler-Fotopress / AFP
Báró Wenckheim újabb komoly elismerést hozott a Nemzetközi Man Booker-díjas írónak, aki idén is szerepelt az irodalmi Nobel-díjra esélyesek sorában.
Szinte már nem is okoz meglepetést, hogy Krasznahorkai László sikert sikerre halmoz a hazai és a nemzetközi irodalmi életben. Nincs ez másként ezúttal sem: a szerző az egyik legrangosabb amerikai irodalmi elismerést, a Nemzeti Könyvdíjat (National Book Awards) vehette át magyarul 2016-ban megjelent Báró Wenckheim hazatér című regényéért. Az Egyesült Államokban a Pulitzer-díj után a második legjelentősebb irodalmi elismerésként számon tartott Nemzeti Könyvdíjat öt kategóriában adják át. Krasznahorkai regénye Ottilie Mulzet fordításában Baron Wenckheim’s Homecoming címmel diadalmaskodott az amerikai kiadó által kiadott, idegen nyelvről angolra fordított irodalom kategóriájában, amelyet tavaly hoztak létre. Akkor Yoko Tawada japán írónőt és Margaret Mitsutani fordítót ismerték el. A kategória idei rövidlistáján olyan szerzők könyvei szerepeltek, mint a finn Pajtim Statovci, a szír Khalid Khalifa, a ruandai Scholastique Mukasonga, valamint a japán Yoko Ogawa. A kanadai születésű, Prágában élő Ottilie Mulzet fordította többek közt a szerző Seiobo járt odalent című, 2014-ben Best Translated Book Awarddal kitüntetett könyvét is. (Az elismerést az azt megelőző évben, 2013-ban is Krasznahorkai kapta George Szirtes Sátántangó fordításával.) A fordító 2017-ben Borbély Szilárd Berlin-Hamlet című kötetének fordításával is felkerült a National Translation Award és a Best Translated Book Award rövid listájára is. Karasznahorkai László 2017-ben a Báró Wenckheimről így nyilatkozott: „Ez a regény azóta készült, mióta egyáltalán irodalommal foglalkozom. Nem is egészen ösztönös, hanem némileg elhatározott szándék volt bennem, hogy lezárjam a korábban írt regények sorát. Ez azt is jelenti, hogy regényként ez mindenképpen az utolsó ilyen művem.” Az olvasók szerencséjére azonban nem hagyott fel az írással, noha valóban nem regényeket ír: 2018-ban jelent meg A Manhattan-terv, amely alcíme szerint előjáték volt egy regényhez, majd az Aprómunka egy palotáért – szintén nem regény, hanem bejárás mások őrületébe –, s ezt követte a nemrég napvilágot látott, összművészeti alkotásként aposztrofált, Max Neumann festőművész és Miklós Szilveszter jazzdobos közreműködésével készült Mindig Homérosznak című kötet. Ahogy arról lapunk irodalmi mellékletében, a Nyitott mondatban beszámoltunk, Krasznahorkai legutóbbi könyvének elbeszélője a menekülőlét anatómiai összefoglalóját meséli el. A kötet kapcsán az író a Magyar Narancsnak így nyilatkozott: „(…) felnőttkorom kezdetétől folyamatosan úgy élek, hogy állandóan csak elmegyek onnan, ahonnan egy idő után úgy érzem, hogy el kell mennem. Egy darabig ezt Magyarországon csináltam, 1987 után a világban, és így van ma is. Nem egy édes, idilli paradicsomban ülök ott, ahol épp lakom, hanem csak egy olyan helyen, ahol átmenetileg épp kibírom, és ahonnan megyek tovább. (…) A menekülés számomra mindig egy emberi állapot volt, az egyik emberi létforma.” A Kossuth-díjas író az elmúlt években sorra vehette át a rangos irodalmi elismeréseket: 2014-ben elnyerte az alternatív irodalmi Nobel-díjként is emlegetett The America Award irodalmi életműdíját, 2015-ben ő vehette át az egyik legrangosabb irodalmi elismerést, a Nemzetközi Man Booker-díjat, s 2017-ben megkapta az Aegon Művészeti Díjat a most Amerikában kitüntetett regényéért. A fogadóirodák évek óta az irodalmi Nobel-díj esélyesei között tartják számon. Tarr Béla 1985 óta szinte kizárólag az ő könyveiből, illetve forgatókönyveiből készítette filmjeit. A Nemzeti Könyvdíj átvételekor Krasznahorkai László megjegyezte: „Hihetetlen öröm, hogy a fordítóink révén átkelhetünk a határokon, és még Amerikában is otthon lehetünk.”
Szerző
Frissítve: 2019.11.21. 14:26

Gengszterek, ha barátok

Publikálás dátuma
2019.11.21. 10:00

Fotó: IMDB
Martin Scorsese epikus gengszterdrámája az év egyik legjobb filmje.
Martin Scorsese legújabb filmjét megelőzte a híre. Hosszú éveken keresztül lehetett olvasni szaklapokban, hogy a mester nagyon meg szeretné filmesíteni Charles Brandt regényét I Heard You Paint Houses című regényét, annak kvázi 2004-es kiadása óta. Ám hiába tudja felmutatni Scorsese az Aljas utcákat, a Casinót és a Nagymenőket, a klasszikus hollywoodi stúdiók egyike sem volt hajlandó finanszírozni a második világháborútól a nyolcvanas évek első feléig ívelő epikus monstre gengszter drámát. Végül a Netflix, az álomgyárban csak start up-nak csúfolt, tartalomra dollármilliárdokat áldozó streaming óriás mintegy presztízsből megadta a szükséges költségvetést és művészi szabadságot az egyik legfontosabb élő amerikai rendezőnek. Aki ezt ki is használta. Egyszóval: Az ír Hollywood aranykorát idéző monumentális műalkotás lett, úgy ahogy a nagykönyvben meg van írva. A sors iróniája, de a Netflix a tökéletes mozifilmet finanszírozta meg. A csaknem négy évtizeden keresztül átívelő történet középpontjában Frank Sheeran (Robert De Niro) áll, aki a második világháborúban tökéletesen megtanult olaszul és Russell Buffalino (Joe Pesci) nagyvezérrel való szerencsés találkozás következtében a maffia szolgálatába áll „szobafestőként” – ez utóbbi a hivatalos kód a bérgyilkosra. Frank megbízható káder, egy szociopata nyugalmával lő arcon bárkit, mindenkit. Nincs benne hatalomvágy, igyekezett mindenkivel jóban lenni, így meg is élte a nyugdíjaskort. Az ír első másfél órája, noha profin megrendezett szegmens, kicsit olyan, mintha egy korábbi Scorsese film újrája lenne, sem nem jobb, sem nem rosszabb a Casino vagy a Nagymenők expozíciójánál – csak éppenséggel sokkal részletekbe menőbb. Azonban nem csak emiatt ez a leggyengébb pontja – az amúgy kimagasló – produkciónak, hanem mert Martin Scorsese hozott egy vitatható direktori döntést. A karakterek fiatalkori jeleneteire nem szerződtetett fiatal színészeket, inkább elhitte, hogy a CGI csodákat művelhet. Nos, az adott alapanyag, a Franket alakító hetvenhat éves Robert De Niro arcából rajfilmbe illő digitális gesztusok szinte leesnek olykor a vászonról, de ez talán még megszokható. Az már viszont kifejezetten kínos szcéna, amikor a Frank kiráncigál egy boltos és elver az utcán, mert, hát, a fiatalított arcú De Niro mozgása pont olyan, mint egy hetven plusszos emberéé. Persze, totálisan érthető Scorsese dilemmája, amikor Az ír grande drámába csap át. Frank, aki szép lassan mászik felfele a szamárlétrán, személyes barátságot köt Jimmy Hoffa (Al Pacino) munkásmozgalmi és szakszervezeti vezetővel. Hoffa sem egy ártatlan alkat, a szakszervezet pénzét megforgatja a maffia kaszinóinak finanszírozása céljából nyújtott kölcsönökkel, mindemellett végletesen büszke és arrogáns figura. Az ellentétek pedig vonzzák egymást Frank és Jimmy között az érdekbarátságon túl igazi emocionális kötődés alakul ki. Erre alapul a mű második fele, jelesül, amikor Frank két tűz közé kerül, miután Hoffa börtönben töltött periódusa után nem élvezi tovább a család támogatását, hogy újra szakszervezeti vezető lehessen. Scorese a két órás érzelmi és suspense dolgozata bombasztikus erejű, köszönhető a tökéletes dialógusoknak és annak, hogy immár De Niro végre CGI nélkül alakíthat nagyot, illetve Hoffaként Al Pacino átütő – nincs is szükség további jelzőkre. De, ami a meghökkentő, hogy nem Pacino Az ír legnagyobb meglepetése, hanem a finom modorú Buffalinót játszó Joe Pesci. Ugye, őt a jól megérdemelt nyugdíjból hívta vissza Scoresese, és a színész lenyűgöző finomságokkal teszi az alakítását filmtörténeti jelentőségűvé. Na, és persze ezzel a filmet modern klasszikussá. Az ír Bemutatja a Netflix  nemzetközi, magyar 
Témák
film Scorsese

Gothár Péter maga jelentette be, hogy ő a zaklató rendező

Publikálás dátuma
2019.11.20. 15:17
Gothár Péter
Fotó: Népszava
Így feloldódott a megnevezése körüli patthelyzet, azonban van ellentmondás a színház és a rendező közleménye között.
Gothár Péter rendező maga jelentette be, hogy ő az a zaklató, akinek esetéről a Katona József Színház tegnap adott ki közleményt. Gothár a színház Facebook-oldalán ismerte be tettét, azt írta: "Eddigi szellemi bázisomat, szeretett munkahelyemet, a Katona József Színházat kérem meg arra, hogy közleményemet a nyilvánosság elé bocsássa. Egy évvel ezelőtt erkölcsileg elfogadhatatlan módon közeledtem színházunkban egy munkatársnőmhöz. Pár nappal később bocsánatot kértem és kaptam tőle. Most, hogy ez az eset a színház, s azon keresztül az ország nyilvánossága elé került, szeretném bocsánatkérésemet nyilvánosan is megismételni. Nagyon sajnálom, ami történt. Ahogyan azt is, hogy nyers stílusommal, rossz modorommal vagy erkölcsileg kifogásolható viselkedésemmel valaha bárkit megbántottam. Gothár Péter"
Azonban némi ellentmondás van a színház tegnapi közleménye és Gothár beismerése között, ugyanis a Katona azt írta, hogy a zaklató
"több esetben is erkölcsi határokat átlépő módon viselkedett a színház dolgozóival".

Gothár pedig egyetlen ilyen esetről ír:
"erkölcsileg elfogadhatatlan módon közeledtem színházunkban egy munkatársnőmhöz".

Korábban Karácsony Gergely is beszélt az ügyről. "Nyilvánosságra kell hozni, hogy ki a zaklató a Katona József Színházban" - ezt mondta a Hír Televíziónak a főpolgármester. Hozzátette: eddig nem történtek lépések az áldozatok védelmében, de a mostani botrány után programot indítanak. Bár a Hír Televízió műsorában is elmondták, hogy a hatályos jogszabályok nem teszik lehetővé a színház számára a zaklató nevének nyilvánosságra hozatalát, mégis úgy tálalták a hírt, hogy a színház elhallgatta az érintett rendező nevét. Ezt a dilemmát most maga az érintett, Gothár Péter oldotta föl.     Ahogy azt a Népszava is megírta, a Katona József Színház belső vizsgálata után megváltak a rendezőtől, aki többé nem léphet az intézmény területére. Gothár Péter a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas filmrendező, színházi rendező, forgatókönyvíró, jelmez- és díszlettervező, valamint egyetemi tanár, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Legismertebb játékfilmje a Megáll az idő, alkotásait Karlovy Varytól Velencén át Cannes-ig díjazták.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem közleményben reagált a bejelentésre

"A Katona József Színház által a tegnapi nap folyamán közzétett nyilatkozattal összefüggésben Gothár Péter, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára a mai napon megkereste az egyetem vezetőjét, és etikai vizsgálatot kért önmaga ellen. Az egyetem vezetősége haladéktalanul kezdeményezte eseti etikai bizottság felállítását. A vizsgálat lezárultával az eredményről tájékoztatjuk az egyetem polgárait és a közvéleményt" - zárul a közlés. 

Szerző
Frissítve: 2019.11.20. 16:25