A világon az első Harry Potter-kötet 1997-ben jelent meg Angliában – akkoriban elég alacsony volt az ifjúsági könyvek presztízse a magyar piacon. Főleg a régi címek forogtak, és azokból is keveset adtak el. A gyermek- és ifjúsági könyvekkel foglalkozó kiadók küszködtek. A tévé hatása erősen érződött a gyerekek kulturális szokásain, egyre kevesebbet olvastak. Balázs István és felesége, Gábor Anikó ekkor már hat éve igyekeztek családi vállalkozásként működő kis könyvkiadójukkal színt vinni a hazai ifjúsági és ismeretterjesztő irodalom kornyadozó piacára. Londonban, értelmiségi családoknál babysitterkedő rokonuktól hallottak először egy könyvről, amely akkoriban nagyon népszerű volt. Így történt, hogy kértek belőle egy példányt. „Beleolvastunk pár nappal 1998 karácsonya előtt – meséli Balázs István, az Animus Kiadó alapítója és korábbi tulajdonosa –, aztán egymásra néztünk, s mivel nem jelentett gondot a jogok megszerzéséhez szükséges pénz, másnap elküldtük a faxot a szerző ügynökéhez, ahonnan még aznap meg is érkezett a válasz. A könyv odakint is akkor kezdett felfutni, így sikerült kedvező pillanatban dönteni.”
Az első Harry Potter-könyvért a kiadó mindössze 1000 font jogdíjelőleget fizetett, plusz az eladott példányok után járó úgynevezett royaltyt. Ma már mindkét összeg jóval magasabb. Sőt! Nem ritka, hogy egy-egy gyermekkönyv jogáért is licitálnak a kiadók. A Harry Potternél még nem volt licit, de Rowling felnőttkönyveiért már igen. „Azt nem is mi nyertük meg. Volt egy szint, amiről már úgy gondoltuk, hogy irreális” – emlékszik Balázs István.
Varázslónk nekünk is van
Az Animus előnye a ’90-es évek elején az volt, hogy „képben voltak” az angol piaccal kapcsolatban, míg a magyar versenytársak nem. A Harry Potterről itthon azt gondolták, hogy nem elég érdekes. Nem látták meg benne az újdonságot. Varázslónk nekünk is van – mondták –, Békés Pál A kétbalkezes varázslója viszonylag sikeres ifjúsági könyv volt akkoriban.
A Harry Potter sikerének egyik kulcsa Dóka Péter, a Móra Kiadó szerkesztője szerint az, hogy vele megjelent a globális gyermekirodalom. Addig ez inkább klasszikusoknál volt tetten érhető (Tom Sawyer, Karl May könyvei), kortárs műveknél szinte egyáltalán nem. Ráadásul Magyarország nem kapcsolódott ehhez a világhoz. A KGST-világba voltunk becsatornázva, ami azt jelentette, hogy itt megjelentek lengyel és orosz könyvek, Lengyelországban pedig, jó esetben, magyarok meg csehek. „Az volt az érzésed, hogy a Harry Potter révén része lehetsz egy nagy világközösségnek – idézi fel a húsz évvel ezelőtti élményt Dóka Péter –, és ha kimaradsz belőle, akkor kimaradsz a világból. Ez olyan olvasói élményt adott, mint amit a Csillagok háborúja nézői kaptak. Ez olyan varázslat volt, amiben a magyar gyerekirodalomnak nem volt része. Mindenki bele akart lépni.”
Az, hogy egyre több gyerek egyre több filmet nézett (moziban, tévében), teljesen átalakította az írói, és ezzel együtt a befogadói szokásokat is. „Ez volt az első olyan világsiker – mondja Dóka –, amelyiknek az első lapjától kezdve tetten érhető a filmes látásmód. Pörgős cselekmény, egyszerű nyelvezet, kevés leírás. Nagy sikerélményt ad a befogadónak. Aki Harry Pottert olvasott, úgy érezhette, hogy egy valódi világtrendhez csatlakozott, amely végre nem a szülei nyelvén íródott, mint a Tüskevár vagy a Légy jó mindhalálig.”
Az első Harry Potter-könyv egy korszak nyitókönyve. Ha valaki évtizedek múlva visszatekint majd erre, azt fogja látni, hogy elindult egy újromantikus korszak a gyerekirodalomban is – mondja Pacskovszky Zsolt könyvszerkesztő, író. „Itt néhány év alatt játszódott le szinte ugyanaz, ami a XIX. században már egyszer végigsöpört az irodalmon. Kiábrándulás a technikából, elvágyódás, vissza a természethez. Aztán jöttek a történelmi témák. Csakhogy ezúttal az alternatív történelem volt a középpontban. Érezhető, hogy maga J. K. Rowling is az akkor alakuló trendek alapján írta a folytatásokat. Pacskovszky Zsolt szerint a Harry Potter-könyvek nagy dobása az volt, hogy az ismert és sokszor használt paneleket egy teljesen új regiszterben szólaltatta meg. „Nincs másról szó, mint egy tökéletes szintézisről, amiben a szerző eltalálja azt a hangot, amivel újat lehet hozni” – mondja.
És akkor megjöttek a vámpírok
A Harry Potter-könyvek korábban soha nem látott sikere bátrabbá tette a kiadókat. Az Animus például elkezdte kiadni az akkoriban legkorszerűbbnek számító ifjúsági világirodalmat. Jó néhány szerzőt ők vezettek be a magyar piacra, köztük a brit Jacqueline Wilson (Diamond lányok, Szólíts sütinek, Tracy Beaker története) és a német Christine Nöftinger könyveit (A cseregyerek, Gérti és Öcsi), akiknek korábban alig volt hazai visszhangjuk. Ez is a Harry Potter-szériának volt köszönhető. A Könyvmolyképző is a Harry Potter sikerét látva fogott bele könyvkiadásba, addig inkább terjesztéssel foglalkoztak. „Felébredt a szakma, meglátta, hogy az ifjúsági könyvben van üzlet – mondja Balázs István. – A Harry Potter-könyvek idején lett trendi az olvasás. Gyerekkönyvtárosok mesélték, hogy akkoriban minden srác valami hasonlót keresett, mint a Harry Potter, és aki elég ügyes volt, az mást is tudott ajánlani nekik.”
A Harry Potter után az Animus ismét kockáztatott. A varázskönyvek iránti kereslet csúcspontján a kiadó tulajdonosai úgy döntöttek, hogy nem adnak ki több varázskönyvet. Persze voltak hatalmas sikereik felnőttvonalon (a Millenium-trilógia, skandináv krimik, Youval Harrari és Fredrick Backman könyvei), de ezzel a műfajjal nem kísérleteztek tovább. „Kizárólag realista gyerekkönyveket dobtunk piacra akkoriban, amelyek a fiatalok hétköznapi problémáira reflektáltak – meséli Balázs. – Ennek az volt az oka, hogy nem találtunk semmit, ami akár csak megközelítőleg olyan jó lett volna, mint a Harry Potter. Rosszabbat meg nem akartunk kiadni.”
Aztán rossz idők jöttek a varázsvilágra: megjelent az Alkonyat-sorozat (Twilight) és vele a vámpírok. „A vámpíros vonal óriási lejtmenetet hozott a többi könyvnél, ezért fokozatosan elengedtük az ifjúsági vonalat. Ebbe már nem akartunk beszállni. Korábban külön gúlája volt a Librinél az animusos gyerekkönyveknek anélkül, hogy kértük volna. A Twilight elszívta a gyerekek érdeklődését, és elfogytak a gúlák” – mondja az egykori könyvkiadó.
Olyan, mint a tőzsde
A magyar gyermek- és ifjúsági könyvkiadás ma már nagyjából együtt mozog a világtrendekkel, ami elsősorban az angolszász irodalmat jelenti. Szinte azonnal megjelenik nálunk is egy-egy odakint sikeres mű. „Nagyon észnél kell lenni, fontos az ösztön. Általában nincs idő elolvasni, főleg nem elolvastatni egy új könyvet, aprólékosan utánanézni a külföldi fogadtatásnak, a sikerlistáknak. Ha nagyon akarod a címet, akkor lehet, hogy három fejezet után ajánlatot kell tenned rá, különben más veszi meg a jogokat. Ez nagy kockázat, de akár be is jöhet” – mondja Balázs István, aki szerint legalább olyan nehéz meghatározni a jövő évi ifjúsági trendeket, mint hogy mi lesz a tőzsdén egy év múlva. Egy jó kiadó ösztönösen érzékeli, mi van a levegőben.
Persze nem mindenki bízik kizárólag az ösztöneiben. „Franciaországban több nagy kiadó alkalmaz olyan tanácsadókat, akiknek az a feladatuk, hogy a fogyasztási szokásokból és más trendekből megjósolják, mik lesznek az ifjúsági irodalom trendjei jövőre vagy két év múlva” – meséli Pacskovszky Zsolt, és hozzáteszi: ma a szerzők már nemigen akarnak varázslós könyvet írni. „Ha a Harry Potter meglévő témák szintézise volt, akkor most azt mondanám, a kiadók várnak egy új szintézisre.”
A csoda megismételhetetlen
Az olvasók viszont továbbra is kitartanak, és húsz év után is dagasztják az univerzummá terebélyesedő Harry Potter-galaxist. Szlukovényi Katalin, a Móra szerkesztője úgy látja, hogy az eredeti célközönség, az akkori 9-10 évesek ma is igénylik, hogy legyen a történetnek utóélete. „Elmennek az akárhányadik előzményfilmre (spin off), színdarabra, megvesznek mindent, ami elérhető.” És ők már így is maradnak, vagyis korábbi hasonló tapasztalatok, mint például a Star Wars-sorozat utóélete, arra engednek következtetni, hogy számolni lehet velük. Azt mondja, nagy dobása volt a Potter-sagának az is, hogy „egy nagyon erős és öntörvényű, de koherens univerzumot teremtett, amibe beleélheti magát mindenki, és még a sztorin túl is ad elég muníciót a befogadónak”. Az úgynevezett fanfiction (rajongói irodalom) közösségek közül például messze a legnépesebb mostanában a Harry Potter világa köré szerveződő.
Ezzel együtt Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke úgy látja, hogy a húsz évvel ezelőtti csoda megismételhetetlen. Szerinte a sorozat akkori hatása azért nem összehasonlítható a mostanival, mert volt egy korosztály, amely a könyvekkel nőtt fel, együtt öregedett a szereplőkkel. „Az olvasók ugyanolyan ütemben léptek osztályról osztályra, mint Harry és barátai, bár az új kötetekre néha többet kellett várni, mint egy év.” Az izgatott várakozás is része volt a varázsnak, egy idő után nálunk is sorok álltak az új részek megjelenésének napján a könyvesboltok előtt, ami korábban szinte elképzelhetetlen volt. „Annyi embert egyazon könyvet olvasni nem láttam se előtte, se utána. Gyerekek és felnőttek különböző társadalmi rétegekből mind ezt olvasták a metrón és az iskolapad alatt” – emlékszik vissza a budapesti Radnóti gimnázium vezető tanára, akinél a könyv hamar fölkerült a pad alól, a legtöbbször az első három kötetből tanítja valamelyiket.
Arató úgy véli, a Harry Potter megjelenése a mennyiségi mellett minőségi fordulatot is hozott, és elindította az ifjúsági irodalom felvirágzását, a fantasy reneszánszát. Ilyen szempontból a hatása a mai napig tart, a járműveken olvasó tinédzserek kezében most is jellemzően fantasy sorozatokat láthatunk. „Kiderült, hogy a gyerekek egyáltalán nem ódzkodnak a vastag könyvektől, csak akkor, ha az kötelező olvasmány. Kifejezetten szeretik a több száz oldalas regényeket és különösen a sorozatokat, mert szeretnek belebújni ezekbe a világokba” – mondja.
A Harry Potter sikere nyomán rengeteg fantasy regényfolyam született, amelyeknek nagy részét már nem tartja olyan jónak Arató László. A varázslók történetének az volt a nagy erénye, hogy egyszerre volt jelen benne a fantázia és egy erős realitásszál, így az ismerősség élményét is megadta. „A Roxfortban van egy csomó varázslatos dolog, másrészt mégiscsak egy iskola, tantárgyakkal és tanórákkal, jellegzetes és a valóságból is ismerős tanár- és tanulótípusokkal” – mondja a magyartanár.
Lehet-e híd a klasszikusokhoz?
Bár Arató László tapasztalatai szerint még ma is rengetegen olvassák a regényt, azóta nem született olyan könyv, amely ilyen közös „utalási mezőt” teremtett volna. Az éhezők viadala és még inkább az Alkonyat-sorozat példányszámban megközelítette ugyan a Harry Potter sikerét, de nem tudott olyan közös nyelvet teremteni, ami korosztályoktól függetlenül összekötötte az embereket. A gyerekek ma is olvassák, és általában végigolvassák a sorozatot, de az a mámor már nincs meg, mint a 2000-es évek elején.
Sokan úgy tartják, a Harry Potter egyfajta „kapudrog” volt, ami egy olyan generációt szoktatott vissza az olvasásra, akik jellemzően még a tévé előtt lógtak, de már a számítógépes játékokkal is sok időt töltöttek. Arató László szerint ez részigazság, mert a populáris irodalom olvasása nem vezet át automatikusan a komolyabb, klasszikus, nehezebb művek felé. „Szerintem nagyon fontos a Harry Potter, és a populáris irodalom az iskolában is, mert alkalmas arra, hogy megszerettesse az olvasást. De gyakran előfordul, hogy csak ezt a típusú irodalmat sikerül megszerettetnie, amiben a cselekmény pörgős, annyi dolog történik benne, mint egy akciófilmben” – teszi hozzá a pedagógus. Ugyanakkor az is igaz, hogy vannak, akiket komolyabb művek felé lök a varázslófiú története, Arató László például a legnagyobb lánya példáját hozza, aki Bulgakov Mester és Margaritájához nyúlt a sorozat után, mert annyira megfogta a világok közötti átlépés témája. „Sokfelé el lehet vinni a gyerekeket a Harry Pottertől, én tanítottam már együtt a János vitézzel és E. T. A. Hoffman Az arany virágcserepével is. A komédia irányába is el lehet kanyarodni, különösen az első három rész nagy erénye a humor. Ha belegondolunk, a második kötetben Gilderoy Lockhart pont olyan, mint Plautus hetvenkedő katonája” – meséli a pedagógus, aki szerint mindebből jól látszik, hogy J. K. Rowling egy művelt klasszikafilológus, ami nemcsak a varázsigék bravúros latinhasználatában látszik meg, hanem jól követhető az is, milyen klasszikusok hatottak rá. De a negyediktől a hetedik kötetig már a diktatúra szerkezetéről is sokat meg lehet tudni, ami a történelemtanításban is nagy segítség lehet.
A Harry Potter minden más erénye mellett azért is tudott generációs mű lenni, és azért tud jelen lenni a rugalmasabb iskolák irodalomóráin, mert komoly morális, erkölcsi kérdéseket is feszeget. Arató László szerint ilyen probléma az első részben a „kettős idegenség motívuma”, ami sok kamasz érzéseire rímel. „Harry Potter varázslónak mugli, muglinak viszont varázsló, a gyermekmagánynak egy sajátos változatát mutatja meg hitelesen, és ezzel nagyon könnyen lehet azonosulni. A második könyvben pedig a rasszizmus kérdésköre jelenik meg elég markánsan a sárvérű–aranyvérű szembenállással” – világít rá a magyartanár, aki különösen fontosnak tartja annak a bemutatását, hogy Harryt hogyan védik meg a személyes kapcsolatai attól, hogy maga is egy rasszista arisztokrata legyen, mint ellenlábasa, Draco Malfoy.
Befolyásolni a fikcióval
A Harry Potterben felvetődő morális kérdések és a való világra vonatkoztatható társadalmi párhuzamok mentén a regény alapigazságai akarva-akaratlan, szép lassan beszivárogtak a mindennapjainkba is: politikai állásfoglalásokat fűzünk fel értékpontjai mentén, közéleti szlogenekként idézzük emblematikus mondatait. Még Voldemort sem üldözte el a Roxfortot – hirdette a CEU mellett és az oktatás szabadságáért szervezett tüntetés egyik demonstrációs táblája; Dumbledore nem hagyná, hogy ez megtörténjen – olvasható a köznevelési törvény módosítása elleni tüntetés Facebook-eseményének képén. „I must not tell lies” (Nem szabad hazudnom) – volt látható nem egy lekapart menekültellenes plakátra graffitizve – a mondatot eredetileg Harry emlékeztetőül véste a kézfejébe, amikor a Mágiaügyi Minisztérium el akarta hallgatni Voldemort visszatérését.
Az elmúlt 10-15 évben számtalan politikatudományi, szociológiai és pszichológiai tanulmány született a szórakoztató tartalmak, azaz a popkultúra fogyasztásának és a politikai, közéleti gondolkodás alakulásának összefüggéseiről a Harry Potter kapcsán is. Szinte mindegyik ilyen jellegű kutatás arra a következtetésre jutott, hogy amiként a Beatles és a pop, illetve rockzene hatással volt a baby boomer generáció politikai affinitására, a Star Wars-univerzum pedig a ’60-as és ’80-as évek között született X-ek közéleti tudatosságára, úgy a Harry Potter az Y generáció társadalmi, politikai és emberjogi kérdésekhez való hozzáállását formálja. Bár részleteiben a fiktív regények, történetek, szórakoztató jellegű műsorok erejének vizsgálatai vegyes eredményeket hoztak, azzal a ma már tézisként megfogalmazott mondattal, hogy a fikciónak alapvető hatása van a gondolkodásmódra, minden kutató egyetért. Amerikai szociológusok egészen odáig mennek, hogy szerintük a fiktív történetekkel meghatározóbban vagy legalábbis hosszabb távra kihatóan lehet befolyásolni az emberek gondolkodását, mint például direkt politikai üzenetekkel.
Diana C. Mutz és Lilach Nir (előbbi a Stanford Egyetem, utóbbi a Jeruzsálemi Héber Egyetem politikatudományi és kommunikációs professzora) egy 2010-es tanulmányukban azt bizonyították, hogy akár egyetlenegy filmes fikciós történet is képes befolyásolni a nézők igazságszolgáltatási rendszerről való gondolkodását, halálbüntetéshez fűződő érzelmeit. Diana Mutz vizsgálta egyébiránt konkrétan a Harry Potter-világ személyiségformáló hatását is: 2016-ban, a Trump-kampány idején kifejezetten azt nézte, hogy hogyan alakul az akkor még elnökjelölt körüli szimpátia a regényt kedvelők, illetve nem ismerők körében. Kutatása igazolta a feltételezését: a Harry Potter-könyveket olvasók között elenyésző számban találhatók olyanok, akik bármilyen szinten szimpatizálnának Trump politikájával.
Megbűvölni a politikát
A Harry Potter társadalmi hatását vizsgáló nemzetközi tanulmányok konszenzusa szerint a regényfolyam által sugallt világnézet egyértelműen egy társadalmilag nyitott, befogadó és elfogadó, a másságot, kisebbségeket elutasító nézeteket elítélő üzenetet hordoz magában. A köteteken és filmeken átívelő történeti szál, amely egy önkényuralmi rendszert megálmodó, erőszakos eszközöktől vissza nem rettenő fő gonoszról (Voldemort), fanatikus híveiről és a velük szembeszálló varázslókról és varázslótanoncokról szól, egy fiktív világban írja le azt a metódust, ahogyan egy hatalomra törő sötét erő igyekszik eltiporni a tőle eltérő ideológiai és származási csoportokat. A varázslóvilág izgalmaival dúsított fikcióban erős történelmi áthallások, valós társadalmi problémákkal húzott párhuzamok és összefüggések lelhetők fel, ezek mentén a szakemberek szerint aktivizálni is lehet a rajongótáborokat. 2005 óta működik például az Andrew Slack által alapított Harry Potter Allience (HPA), mely egy a rajongók által működtetett civil, nonprofit szervezet. Tagjait a Harry Potter-művekben közvetített értékek és közös meggyőződések tartják össze, céljuk civil szervezetként beleszólni a politikai életbe, illetve együtt aktivizálni a fiatalokat, bevonni őket az altaluk képviselt értékek közvetítésébe. Ma a Harry Potter Alliance-nek az USA 44 államában csaknem 140 csoportja működik, de 5 kontinens további 26 országban vannak jelen. Akcióik a haiti földrengés áldozatainak megsegítésétől az internetsemlegesség melletti kampányig számos területre kiterjednek. Dumbledore serege visszavág! – hirdetik az oldalukon, a gyűlöletkeltés és a kormányok migrációs politikája ellen tagokat toborozva. A szervezetet egyébként Rowling maga is a támogatásáról biztosította.
A Harry Potter magyar vonatkozásait, vagyis, hogy a regény Magyarországon vezethet-e a politikai aktivizmus újjáéledéséhez, illetve a Mannheim Károly által generációs egységnek nevezett társadalmi jelenség kialakulásához – míg a generációkat a külső történelmi, társadalmi tematika konstruálja, addig a generációs egységek az ezekre adott hasonló válaszok, vélemények mentén alakulnak ki –, az ELTE Digitális Szociológiai Kutatóközpontjának munkatársai, Dessewffy Tibor, Mezei Mikes és Naszályi Natália vizsgálták. A Politikatudományi Szemle tavalyi 4. számában publikált Harry Potter, avagy a politikai bölcsek köve? Populáris kultúra és politikai aktivizmus című dolgozatukban online kérdőíves megkérdezéssel és Facebook-aktivitáson alapuló adatokkal vizsgálták a Harry Potter-rajongók értékeiben rejlő különbségeket. Azzal a kérdésfeltevéssel közelítették a jelenséget, hogy vajon a demokratikus politikának lehetnek-e tartalékai a tömegkultúra felől közelítve.
A kutatásban részt vevő Naszályi Natália szociológus állítja, hogy a Harry Potter-világ rajongói nemcsak átlagon felüli érdeklődést mutatnak a közélet és a politika iránt, hanem társadalmi és szociális kérdésekben is érzékenyek. Függetlenül attól, hogy a politikai preferenciáik vegyesek, azaz egyaránt akadnak köztük jobb- és baloldali szimpatizánsok. A politikai pártokhoz való hozzáállás tekintetében amúgy, a szakember szerint, vegyes képet mutatnak, vagyis a Harry Potter-affinis csoport egyértelműen nem sorolható be egyik magyar politikai oldal támogatói közé sem, sőt, kifejezetten sokféle és egymásnak ellentmondó pártpreferenciával rendelkezik. A felméréseik alapján a legnagyobb aktivitást a Magyar Kétfarkú Kutya Part (26 százalék), a Jobbik Magyarországért Mozgalom (9 százalék) és a Momentum (5 százalék) felületein generálták a rajongók az online térben.
Az általános közéleti érdeklődés mellett a szociológusok azt is vizsgálták, mekkora a Harry Potter-generáció aktivitása a civil szervezetek, NGO-k, társadalmi mozgalmak, jótékonysági és szociális szervezetek felületein. A Facebook-lábnyomok alapján a Harry Potter-rajongók 40 százaléka aktív jótékonysággal kapcsolatos oldalakon és 35 százalékuk érdeklődik civil szervezet és valamilyen társadalmi mozgalom iránt – zömük a Fidesz–KDNP-kormánnyal szemben álló politikai törekvések Facebook-oldalai. Mindezek mellett átlag feletti aktivitást mutatnak a Budapest Pride, a Migration Aid, a Magyar Helsinki Bizottság és az Amnesty International felületein is. A természetvédelem és fenntarthatóság témakörében 31 százalékuk aktív.
A kutatótrió azt nem állítja ugyan, hogy a Harry Potter Alliance lesz a társadalmi mozgalmak új modellje, de azt igen, hogy talán a Harry Potter által felvetett kérdésekre közös választ adó generációs csoportokban megfogalmazódhatnak efféle igények. Amennyiben a hely, az idő és a politikai klíma kedvez nekik, akár sikeres aktivizmussá is fejlődhetnek.
