Heti abszurd: Egy béka, egy mókus, egy nemzet

Publikálás dátuma
2019.11.24. 07:30

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Magyar szempontból váratlanul sikeres hetet tudhatunk magunk mögött. Ráadásul ez a váratlan siker kedves nemzeti sorstragédiánkból, a fociból ered. Büszkeséggel töltheti el minden magyar kebelét, hogy nyelvrokonaink, a finnek – életükben először – kijutottak a foci Európa-bajnokságra, és hogy a szlovákok meg nem. Utóbbi valószínűleg – magyar szempontból – a hét legjobban várt eseménye, már csak a jószomszédi viszony szempontjából is. Az, hogy mi nem jutottunk sehova, teljesen érdektelen, egyébként is, még simán kijuthatunk, csak egy nagyon bonyolult táblázat szerint kell legyőznünk egy csomó csapatot. Ráadásul az még soká van, addig örüljünk. Hogy legyen minek, arról az örökké optimista Nemzeti Sport gondoskodott, amely rögvest kiszámolta, hogy ha minden jól megy, akkor a jövő évi Eb-n itt, a Puskás Arénában játszik majd a német, a francia és a portugál csapat, vagyis van rá sansz, hogy legalább még háromszor megtöltsük ezt a 190 milliárdos ékszerdobozt, nemzetünk új szívcsakráját. És ehhez még nyerni sem kell. Mert nyerni – lássuk be – elég nehéz. Különösen, ha „nincsen filozófiánk és alapjátékunk” (Bozsik Péter), ugyanakkor vannak „képességbeli hiányosságaink” (Marco Rossi). Hogy a derék szövetségi kapitány pontosan mit értett képességbeli hiányosságokon, az nem derült ki, de nincs kizárva, hogy valami olyasmit, hogy a többiek tudnak focizni, mi meg nem annyira. Jó hír viszont, hogy új főgonosz született. Egy új Sátán, aki egy személyben ellensége a határon inneni és túli magyarságnak, a focinak, személy szerint Orbán Viktornak, a Sajtóklub teljes személyzetének, aki képes volt egységbe forrasztani a Tábort. Egy elvetemült, gyáva szörnyeteg, aki nem ismerte az Ismerős Arcok Nélküled című számát! Ha Miklósi kolléga időben belátta volna a lehetséges következményeket, biztosan erőt vesz magán, és feláll a stadionavatón, amikor meghallja, hogy „a lényeget még nem értheted / amíg nem éltél nehéz éveket”. De legalább akkor, amikor a négy felvidéki magyar kisgyermek, név szerint Bittera Sophie Iman, Kovács Alma Virág, Navrátil Amira és Farkas Olivér azt énekelte, „hogy történjen bármi, / amíg élünk s meghalunk / mi egy vérből valók vagyunk”. Sajnos Miklósi kolléga inkább ért a belpolitikához, mint a nemzeti rockzenéhez. Ennek fényében lehet, hogy mást kellett volna küldeni a megnyitóra, de bizonyos szempontból mégiscsak jó volt, hogy ott volt. Így születhetett meg a hét – kétség kívül – legjobb mondatfüzére, Bencsik András szájából. A derék sajtómunkás egyetlen gondolatba próbálta sűríteni a Kárpát-medencei összmagyarság minden keserűségét, imigyen: „Ez az ember a mi aspektusunkból… abból a fantasztikus dologból, ahogy a magyarság, a posztkommunizmus mocsarából tényleg kiemelkedik, és épült egy katedrális, ahol egy olyan misztérium zajlott le, ami a nemzet önmagára találásáról szól, ott volt egy idegen… most teljesen mindegy, hogy ez egy béka volt álruhában, vagy hogy egy pozitív példát mondjak, egy… egy mókus volt, teljesen mindegy, egy idegen, akinek semmi köze hozzánk, és nekünk semmi közünk hozzá.” Bencsik András valószínűleg nem olvasta A dzsungel könyvét, mint ahogy vélhetően az Ismerős Arcok zenekar tagjai sem. Ha elolvasták volna ugyanis, akkor tudnák, mit jelent egy vérből valónak lenni. Persze, értem én, sokszor nehéz elfogadni a dzsungel törvényét. Hogy ugyanaz a vér folyik abban is, aki kis kacsintás után azt találja mondani, hogy a Magyarországra érkező külföldieket se etetjük, hát miért tennénk ezt tranzitzónában éhező menekültekkel, vagy aki szerint a jógázás démonidézés. Kicsi dzsungel ez, de a miénk. Úgy tűnik, ezzel kell beérnünk.
Szerző
Témák
Heti abszurd

Életveszélyesek lehetnek a divatdiéták

Publikálás dátuma
2019.11.23. 18:54

Fotó: Shutterstock
Böjt, diéta, vélt vagy valós allergia miatti speciális étrend – manapság szinte alig akad olyan, aki ne próbált volna ezek közül valamit hosszabb-rövidebb ideig betartani. Nemrégiben arról cikkeztek szaklapok, hogy a daganatos vagy cukorbetegeknek is hasznos lehet a böjt. Az igazság azonban az, hogy ezzel életveszélyes állapotba is kerülhet a beteg. Sokan a változatos táplálkozás hiányát multivitaminokkal igyekeznek kompenzálni, a kontrollálatlanul szedett étrend-kiegészítők miatt azonban egyre több fiatalnak vannak veseproblémái, a felesleges ásványi anyagok pedig a májban is lerakódhatnak.
„Majd’ húsz éve szenvedek gyulladásos bélbetegségben, kezdetben szinte semmit sem tudtam megenni, mert rögtön átment rajtam az étel. Idővel a szégyenérzetem sem számított, már csak a bokrot kerestem, ahová futhatok, ha az utcán jött rám a hasmenés. Mire hónapok után végre diagnosztizálták a betegségem, súlyos, lázas állapotban kerültem kórházba, ahol folyamatosan infúzióra volt szükségem” – meséli Anikó, aki az úgynevezett Crohn-betegségben szenved. Az egész életen át tartó gyulladásos bélbetegségben érintettek többnyire soványak, és a gyakori hasmenés, a rossz felszívódás miatt hiányállapottal küzdenek. Kerülniük kell a tejet, a rostos, zsíros vagy túlzottan fűszeres ételeket. Bár az állapotot korábban a fiatal felnőttek betegségeként tartották számon, mára egyre több általános iskolás gyermeket diagnosztizálnak ezzel. Az aktív, súlyos gyulladásos időszakban a diéta mellett szükség lehet a szteroidos gyógyszeres kezelésre. Ezeknek azonban lehetnek olyan mellékhatásai, amelyek nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is nagyon megviselik a betegeket. „A gyógyszer szedése nálam borzasztó mellékhatásokkal járt, 20 kg-ot fogytam, kiszőrösödtem, kerek lett az arcom, nem éreztem ízeket. Gyógyszer nélkül viszont már olyan rossz állapotban voltam, hogy nem volt opció, hogy ne szedjem. Szerencsére most bekerültem egy amerikai gyógyszerkísérletbe, így jelenleg egy másik típusú kezelést kapok, de előtte hosszú évekig szenvedtem” – mondja Anikó.  

Életveszélyes böjt

Esetében indokolt a speciális, szigorú diéta, de a böjt szóba sem kerülhet. Nála ez életveszélyes is lehet. Mégis, nemrégiben több internetes portál arról írt, hogy kizárólag a böjt nyújthat enyhülést. Az Orvostovábbképző Szemle Online külföldi forrásokra hivatkozó cikkében azt olvashatták a betegek, hogy „a rövid ideig tartó éhezés is csökkenti a szervezet gyulladásos válaszát és javítja a krónikus gyulladásos betegek állapotát”. Mint fogalmaznak: a klinikai vizsgálatok szerint a kalóriacsökkentés, illetve a böjt hatására javul a nem alkoholos zsírmáj, javulnak a 2-es típusú cukorbetegség és az egyéb, életkorral összefüggő krónikus betegségek tünetei, enyhül a szkle­rózis multiplex, a rheumatoid arth­ritis, az asztma és nő a várható élettartam. Sőt! A cikk azt állította, hogy a böjt a tumoros betegségek gyógyításának is fontos eszköze lehet. Az egészséges sejtek megkímélése mellett ugyanis önmagában is segíti a tumoros sejtek pusztulását, de fokozza a kemo- és radioterápia előnyös hatásait is. A cikket több egészségügyi portál átvette, így nagyobb tömeghez jutottak el a felsorolt, több szempontból is vitatható információk. „A krónikus bélgyulladással járó Crohn-betegség esetén nincs olyan diéta, amely maradéktalanul megszünteti az összes tünetet, de bizonyos ételek kizárásával elkerülhetők a kellemetlenségek (például haspuffadás, fokozódó hasmenés). A böjtöket azonban semmiféleképpen nem ajánlom – mondja Molnár Andrea dietetikus. – Még egy egészséges embernek is csak orvosi felügyelet mellett, rövid ideig szabadna böjtölni. Ez idő alatt ugyanis a szervezet elkezdi lebontani az izmokat, mivel nincs megfelelő fehérjebevitel. Ez különféle károkat okozhat” – teszi hozzá a szakember. De a rizikókra nem csak ő figyelmeztet. „Ha egy gyulladásos bélbetegségben szenvedő ember nem eszik órákon át, ő is könnyen kerülhet nagyon súlyos állapotba. De egy cukorbeteg is eszméletét veszítheti, ha nem viszi be a szervezetébe a szükséges mennyiségű és minőségű szénhidrátot, a daganat esetén pedig súlyos eredménye lehet az ételek megvonásának. Egy rákos betegnek egyébként is komoly súlyveszteséggel kell megküzdenie, hiszen pillanatok alatt fogy nagyon sokat. Ezt az alultápláltságot csak tetézi egy böjt” – mondja Lénárd Rita belgyógyász szakorvos. Magyarán: az életét is veszélyeztetheti, aki úgy kezd különböző táplálékmegvonó kúrákba, hogy előtte nem a megfelelő forrásokból tájékozódott és nem beszélt orvossal sem. „A világ rossz irányba mozdul a mesterséges ételek és megoldások alkalmazásával, pedig a lényeg a kiegyensúlyozott és vegyes táplálkozás volna. Az ízfokozók és gyorséttermi ételek nem tesznek jót. Sokan a megfelelő táplálkozás helyett vitaminokat szednek, mert úgy vélik, ez a megoldás. Vasat, jódot, különböző ásványi anyagokat visznek a szervezetükbe úgy, hogy arra annak nincs is feltétlen szükségük. Ennek pedig igen káros következményei lehetnek” – szögezi le a belgyógyász. A jód pajzsmirigyzavart okozhat (jódozott sót már nem is szabad fogyasztani), a túlzásba vitt vasbevitel következtében pedig a vas lerakódhat a májban. „Napi szinten találkozom olyan huszon­éves fiatalokkal, akiknek valamilyen menedzserszűrésen derült ki egy vese- vagy májfunkciós eltérése, ami tüneteket nem okozott neki. Mikor elkezdünk beszélgetni, kiderül, hogy rendszeresen szed különböző multivitaminokat és fehérjeport is iszik az edzés után. Ezek pedig szépen lassan, észrevétlenül tönkreteszik a veséjét. Valójában semmi olyat nem kellene enni, ami a periódusos rendszerben szerepel (vas, jód, réz, cink stb.). Az ásványi anyagokat kiegyensúlyozott, vegyes étrend esetén ugyanis jól szabályozza a szervezet, de rosszul tűri a túl­adagolást” – mondja Lénárd Rita.  

Divatos álallergiák

Az emberi szervezet immunitásának egy része a bélrendszerből ered, ott találhatók azok a sejtek, bakté­riumok, amelyek felelősek a szervezet védekezőképességéért. Éppen ezért nem mindegy, hogy mit és milyen mértékben viszünk a szervezetbe. Ma már nem kérdés, hogy egy-egy táplálékcsoport indokolatlan elhagyása milyen könnyen felboríthat egy egyébként jól működő rendszert. „Rendkívül divatossá váltak az indokolatlan diéták, jellegzetesen a 30-40 éves korosztály körében jellemző, hogy feltételeznek valamilyen allergiát – általában tejre vagy lisztre –, és egy saját maguk által kitalált diétát követnek. Pedig valójában a felnőtt populációnak mindössze 1–5 százaléka ételallergiás” – mondja Altmayer Anita bőrgyógyász, allergológus, immunológus klinikai főorvos. A jelenségről Molnár Andrea dietetikus is beszél, szerinte sokan tejcukor- vagy gluténmentes, esetleg paleo étrendet követnek, miközben nincs is érzékenységük. „Csak abban az esetben érdemes diétázni, ha ennek orvosilag megalapozott okai vannak, és akkor sem mindegy, hogy milyen élelmiszereket fogyasztanak. Egy rizs- vagy mandulatejnek például nincs megfelelő fehérjetartalma, így aki ezeket fogyasztja, nem tudja biztosítani azokat az aminosavakat, amikre szüksége lenne a szervezetének. Ez mindenféle hiánybetegségek kialakulásához vezethet. A diéta tehát többet árthat, mint használ, ha nincs megfelelő kontroll” – mondja. Az ételallergiának egyébként nagyon jól meghatározható tünetei vannak, ilyen az evés után fél-egy órával jelentkező hasmenés, puffadás, hasi görcsök, nyelv- vagy szájdagadás, csalánkiütés. Ha azonban valakinek kicsit diszkomfortérzete van, az még nem az. „Az allergia kisgyermekkorban gyakori, de még ott sem annyira, mint ahogy azt a szülők gondolják” – szögezi le az immunológus. Altmayer Anita arra is felhívja a figyelmet, hogy manapság az emberek nagy része nagyon mozgásszegény életet él. Ha pedig napi nyolc órát ülnek, és közben nem mozognak eleget, könnyen le­lassul az emésztés, puffadás alakulhat ki. „Egyre többen jönnek a rendelőbe bőrtünetekkel, amikről azt hiszik, ételallergia okozza őket, és már diétáznak is, miközben a lehető legritkább esetben igazolható a valódi ételallergia” – részletezi. Előfordulhatnak persze úgynevezett álallergiák is. Ilyenkor bár a klinikai tünetei hasonlóak, valójában nincs tesztekkel igazolható érzékenység. Az ilyen esetben ételmegvonásos diétával lehet rájönni arra, hogy pontosan milyen ételek váltják ki a tüneteket. Ezek időszakos elhagyásával megszűnhetnek a tünetek. A szakértők hangsúlyozzák: indokolatlanul senki se tartson diétákat vagy szedjen étrend-ki­egészítőket, ezzel ugyanis komolyan árthat az egészségének.

Nem mindegy, milyen cukor

A Crohn-betegek esetében nem ritka a cukorbetegség sem, ilyenkor még nehezebb megtalálni a megfelelő diétát. A cukor- és bélbetegek nem fogyaszthatnak hagyományos cukrot, helyette a mesterséges édesítők kerülhetnek csak szóba, gyakran épp ezért vásárolnak nyírfacukrot az érintettek. A többség azonban nincs tisztában azzal, hogy valójában ezt sem szabadna, hiszen bélrendszeri panaszokat okozhat, erősítheti a tüneteket – tudjuk meg Molnár Andreától.

Szerző

Az őszinteség időkapujában

Publikálás dátuma
2019.11.18. 20:45

Fotó: Pavel Bogolepov / Nepszava
Két szemben álló nézet között kapkodja a fejét a XXI. század munkavállalója: egyik oldalról a túlóratörvény nyitja ki a még több munka lehetőségét nálunk, a másod- és harmadállások országában, másik oldalról a négyórás munkahét vagy az otthoni munkavégzés egyre gyakoribb lehetőségének bevezetése hoz üdítő híreket a nagyvilágból. Miközben a kérdés örök: mit, mennyit, hol és hogyan érdemes dolgozni, és a dilemma a szervezetek számára sem érdektelen. Két magyar szervezetfejlesztő játékos innovációja ebben is segíthet.
Csapatkártya néven alkotott komoly dobozos szervezeti társasjátékot, és az angol nyelvű TeamWorks változattal az európai HR-kiállításon is bemutatkozott Bognár Nándor és Martin Hajdu György. A szervezetfejlesztők innovációját Kölnből három ország szakemberei is hazavitték. Az üzleti közeg számára fejlesztett, de nonprofit civil, alapítványi és egyházi felhasználók érdeklődését is felkeltő játék az egy csapatban dolgozók együttműködésének erősítésével növelik a hatékonyságot. És miközben ez működik, nem mellékes: az eredményesség egyre kevésbé csak pénzben mérhető.  

Értekezleti jégtörő

„Mindannyian ismerjük azokat a kötelező meetingeket, amelyeknek maratoni rajzolgatást és/vagy mobilozást követően mindenki alig várja a végét, és amelyek után jószerével semmi nem ragad meg a résztvevőkben. Vagy azoknak a jól megérdemelt év végi összetartásoknak a gyakorlatát, amikor pár napra elvonulnak a munkatársak, és ájulásig engedik ki magukból az év közben felgyülemlett gőzt. És bár ennek is megvan a maga értelme, de valójában arra mutat rá, hogy sok feszültség szorulhat meg egy szervezetben, ami gátolja a kreativitást, visszafogja a teljesítményt, és ezzel frusztrálttá teszi a csapat tagjait” – meséli Bognár Nándor és Martin Hajdu György.
A vezető- és szervezetfejlesztő szupervizor-coach páros tíz éve dolgozik párban. Több évtizedes tapasztalataikat pedig számos vezetéstámogató tanácsadó cég és internetes oldal jelzi, köztük a saját fejleszté­sű „icebreaker” kérdéskártyapakli, amely az értekezletekre érkező résztvevők gyors fókuszváltását hivatott segíteni. Amikor tíz éve végeztek az International Business School (IBS) képzésén, akkor a „Bennem Élő Vezető” és a „Minden Napra Egy Kérdés” platformok ingyenes webtartalmai­val nyitottak, hogy kapcsolatrendszerüket bővítsék. Másfél éve nyáron, amikor a szervezetekkel együtt a feladataik is a szokott módon vakációra mentek, kidolgoztak egy eszközt, amely az idegenül csengő gamifikáció, vagyis a játékosítás eszközével feszeget komoly szervezeti kérdéseket. A kezdeményezés miértjére – tudjuk meg – van egy szép válasz és van egy igaz. „A szép az, hogy a szervezetekben a csapatok ritkán foglalkoznak saját működésükkel, és amikor igen, az gyakran nem ér célt, mert kényelmetlen közegben, nyögvenyelősen közelítik meg a problémákat, a társasjáték viszont valódi tét nélkül, oldottan ad lehetőséget a megbúvó-feszítő problémák megvitatására. Az igaz válasz pedig – miközben persze a szép válasz is igaz –, hogy elérkezettnek láttuk az időt az első komoly játékunk után egy újabb dobásra” – mondja Martin Hajdu György. A szervezetfejlesztésben rendre új módszerek jelennek meg, az ágazat és a fogadó piac is nyitott az innovációra. Van azonban, ami nem változik: a témaválasztás és a helyzet értékelése után mindig megoldásokat keresnek. „A szembenézéseket gyakran hosszas halogatás előzi meg, mondván, nincs idő a termelés, az ügyféltámogatás vagy bármely üzleti folyamat megakasztására. Aztán, amikor mégis lehetőség van a helyzet mélyebb feltárására és megértésére, megnyílik egy őszinteség-időkapu, létrejön egy fontos őszinteségpillanat, amely már alkalmas a nehézségek, a feszültségek, a konfliktus kibeszélésére, megvitatására. A játék során mindez majdhogynem magától jön” – teszi hozzá Bognár Nándor.

Forrongó munkafront

A komoly társasjáték terepe érzékeny és aktuális szervezeti-munkaerő-piaci kérdéseket is érint. Hi­szen a modernizációtól és a robotizációtól nem függetlenül, de nem is feltétlenül ezekből következően átértékelődőben van a munkaerő hatékonyságának fogalma. Miért és mennyit dolgozunk, a helyünkön vagyunk-e, örömöt vagy frusztrációt okoz egy munkahelyen eltöltött nap – ki ne tette volna föl már magának ezeket a kérdéseket? Marketingstratégák jó másfél évtizeddel ezelőtt vezették be a „kiszállók” fogalmát, amely a versenyszféra kiégett ­(burn-out) multimenedzsereinek pályamódosítását írja le. Sztárbrókerek, cégvezetők állnak félre és vágnak valami egészen másba, és a legélesebb kanyar után meglepően sokukat találjuk falusi veteményre néző passzív vályogházban. De a munkaerő-hatékonyság kérdése másként is felmerül. A Microsoft japán leánycégénél 40 százalékkal nőtt a termelékenység, miután a dolgozók minden héten pénteken fizetett szabadnapot kaptak, írja a Népszava. A négynapos munkahét működik, és világszerte egyre több helyen vezetik be. Rövidebb és hatékonyabb értekezletek, kipihentebb és energikusabb dolgozók, kevesebb rekreáció­ra fordított idő: ez lett az eredmény, és persze nem utolsósorban kevesebb irodaszer- és energiafelhasználás. Mindemellett a növekedésfétis meghaladása egyre inkább helyet kér a GDP-statisztikák bűvöletében élő fejlett világban. A közgazdaság-tudomány új fogalmakat hozott, a nemnövekedés eszméjére már nem annyira hippi találmányként, mint az erőforrások felhasználásának újszerű – és sokak szerint egyedül fenntartható – modelljeként tekint a szakma nagy része. Igaz ez a humán erőforrás felhasználására is, még ha a túlóratörvény hazai megközelítése a munkamennyiség és az azonnal elérhető jövedelmezőség növelésével nem is ebbe az irányba megy.  

Játékban lévő „többség”

A Csapatkártya egy csapatban dolgozó munkatársakat ültet egy asztalhoz. Az optimálisan 6-10 játékos huszonöt témában mélyülhet el a teljesítmény­elvárás, a külvilághoz kapcsolódás, a munkamegosztás, a belső viszonyok és a megújulás-saját fejlődés hívószavaival. A fő- és az altémák kiválasztása után mindenki két-két percben osztja meg a válaszait (ennek biztosításához homokóra is jár), ezután rövid reflexiók, reakciók érkeznek, majd a megoldási lehetőségeket, teendőket rögzítik. Mindez a csoportos folyamatot levezető játékmester nélkül is működik, de több tucat alkalommal a fejlesztők személyesen kísérték figyelemmel a játékot. „Kellemes meglepetés, hogy nincsenek kimaradók, háttérbe húzódók, ami az értekezletek, meetingek során gyakori. Fontos, hogy a játékosok menet közben is témát válthatnak, ha úgy érzik, valami más sokkal fontosabb számukra. Ilyen esetben sokat segíthet, ha jelen vagyunk, mert megállíthatjuk a folyamatot, és a csapat tanulását elősegítendő kibeszéltethetjük a szemmel láthatóan fontos irányváltás hátterét” – mesélik a szervezetfejlesztők, akik egy nagy pénzügyi-államigazgatási szervezet és egy bank alkalmazottait csakúgy „megjátszatták” már, amint az egyik multina­cionális-telekommunikációs cég, de kisebb kereskedő vagy szolgáltató cégek munkatársait is. Olyan lappangó témák kerültek felszínre, mint hogy egy igazgatóságon a belső kommunikáció zavaróan hiányos, egy pénzügyi alapkezelőnél a szervezeti kultúra tisztázatlansága elbizonytalanító, egy alapítványnál a szerepek ködössége bénítja a működést. A Csapatkártya segít, hogy ne akadjanak el a problémázásnál, hanem közös megoldásokat is találjanak. A szervezetfejlesztők szerint a játék bármennyiszer elővehető, és csak abban a vágyott állapotban válik fölöslegessé, amikor egy szervezetben már minden hibátlan. Ez pedig egyrészt ritka, másrészt minden nappal változhat. „Több érdekes tapasztalatunk közül talán a legfontosabb az, hogy a Csapatkártya sok mindenben máshogy működik, mint ahogy vártuk. Szeretem azt mondani, hogy sokkal többet tud, mint amit beletettünk” – mondja Martin Hajdu György, amivel egy más művészeti ágat juttatott eszünkbe, és Esterházy Pétert, aki szerint „rossz jel a munka minőségét illetően, ha csak az van a könyvünkben, amit beletettünk. Jobb korokban ezt elfogadták közvetlen Isten-bizonyítéknak.” A társasjáték, amint a csapatjátékosság isteni volta is alighanem rajtunk múlik csak.
Szerző