Ez a minimum!

Magyarországon az egészségügyi rendszer állapota immár egyértelműen nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Mindannyian a bőrünkön érezzük, hogy a Fidesz sokadrangú kérdésnek tekinti az emberek egészségét, másodlagosnak a betegbiztonság garantálását. Az Európai Egészségügyi Fogyasztói Index kimutatása szerint Magyarország egyértelműen a sereghajtók közé tartozik az európai országok egészségügyét rangsoroló listán: a vizsgált 35 állam közül csak Románia, Bulgária, Görögország és Litvánia produkált rosszabb eredményt.

A magyar egészségügy tragikus helyzetét jól bizonyítja, hogy Magyarországon még mindig háromszor több amputációt végeznek el, mint az Unióban. Azért ilyen magas ez a szám, mert egyszerűen „ez éri meg” a rendszernek. A rekonstrukciós érműtétekért a kórházak nem kapnak annyi támogatást, mint az amputációért. Riasztó és tragikus, hogy Magyarországon többen halnak meg kórházi fertőzésekben, mint autóbalesetben. Az OECD jelentése alapján kimondható: százezrek nem férnek hozzá megfelelő egészségügyi ellátáshoz hazánkban. A rideg valóság az, hogy amikor az Európai Unió tagjai lettünk, akkor még közel negyvenezer aktív orvos volt Magyarországon – a Fidesz 2010 óta tartó kormányzása alatt viszont már több mint hétezer orvos hagyta el hazánkat (a kivándorló nővérek és egyéb egészségügyi szakdolgozók száma még ennél is jóval magasabb). Csak háziorvosi praxisból közel négyszáz tartósan betöltetlen. És ami egy Örkény-egypercest is megérne, a Fidesz által kormányzott Magyarországon megvalósult az igazi abszurd: van olyan szakrendelő, ahol már az időpontfoglaláshoz is csak időpontot lehet kapni. Mindez Európa közepén, miközben a lakájmédia szalagcímei szerint minden nyugat-európai ország minket irigyel.

Korábban tíz ellenzéki párt írta alá azt az egészségügyi minimumprogramot, amely ciklusokon átívelő alapvetéseket és célokat fogalmazott meg: többek között önálló egészségügyi minisztériumot, az egészségügyi kiadások növelését, vagy a hálapénz rendszerének felszámolását. Ezt a minimumprogramot egyedül a Fidesz-KDNP nem támogatta. Pedig azt írták a plakátokra, hogy nekik Magyarország az első. Ezek szerint mégsem.

Határozott álláspontom, hogy tarthatatlan az egészségügyi ellátórendszerek „egyensúlytalansága” az Unióban. Tarthatatlan, hogy európai polgárok egészsége és életminősége konkrétan azon múlik, hogy az Unió melyik tagországában élnek. Tarthatatlan, hogy az egészségügyi dolgozók elvándorlása miatt súlyos szakemberhiány veszélyezteti az ellátást a keleti régiókban. És tarthatatlan, hogy az egészségügy szervezését tagállami hatáskörben hagyó Unió csak a vállát vonogatja az egyes tagországokban uralkodó siralmas állapotok miatt.

EP-képviselőként ebben a parlamenti ciklusban leteszem az uniós döntéshozók asztalára az európai egészségügyi minimumszolgáltatás kereteit. (Az általam kezdeményezett online konzultáció is egyértelművé tette, hogy az emberek egyik elsődleges elvárása az egészségügy fejlesztése, a betegbiztonság megerősítése. Ezért lettem tagja az Európai Parlament ezzel a területtel foglalkozó szakbizottságának (ENVI), és tűztem ki elvégzendő feladatként az európai minimumprogram megalkotását.) Máris számos támogatóm és szakmai szövetségesem akadt ebben a nem mindennapi feladatban. Nemcsak hazai, de nemzetközi egészségügyi civil- és szakmai szervezetek jelezték megkeresésemre, hogy készek megosztani tapasztalataikat és javaslataikat a közös munkában, de ugyanígy partnerre találtam már több uniós tagország egészségügyi miniszterében is, akik szintén nyitottnak mutatkoztak a javaslat iránt.

A következő hetekben kezdi meg munkáját az új Európai Bizottság. Már megtettem az előkészítő lépéseket, és egyik első dolgom lesz, hogy tárgyalóasztalhoz üljek Stella Kyriakidesszel, az egészségügyért felelős uniós biztossal. Minden eszközzel meg fogok harcolni azért, hogy az Unióban létrehozzuk ennek az egészségügyi minimumszolgáltatásnak a kereteit, amelynek garantálása minden tagállamban kötelező. Azok az országok pedig, amelyek gazdasági hátrányok vagy épp az aktuális kormányzat nemtörődömsége miatt erre nem képesek, azok célzott forrásokat kaphassanak a betegbiztonságot garantáló egészségügyi szolgáltatás minimális szintjének eléréshez – például a szabad önkormányzatokon keresztül.

A betegbiztonság alapvető emberi jog, a szolidaritásra és humánumra épülő európai közösségünkben pedig nem tűrhető, hogy ilyen mértékű különbségek legyenek az ellátórendszerben. Ez a minimum!

A szerző európai parlamenti képviselő